Délmagyarország, 2009. június (99. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-20 / 143. szám

Szombat, 2009. június 20. Szieszta 111 Egy nő, aki az Abu Gharibban raboskodó iraki foglyokat kínozta és fotózta - öt évvel később sem bánja tettét LYNNDIE CSANATOT 2003-ban egy egész nemzet szégyellte magát, amikor napvilágra kerültek azok a fotók, amelyeket hét amerikai katona - köztük egy nő - készített iraki foglyokról egy Bagdadhoz közeli börtönben. Az akkor 21 éves Lynndie England nem érzi, hogy sajnálnia vagy szégyellnie kellene azt, hogy részt vett a fogvatartottak megalázásában. Többek között a meztelenre vetkőztetett férfiakat arra kényszerítették: maszturbáljanak. Normális esetben semmi különös nem történik a nyugat-virginiai Keyserben. Azért érkeztem a kisvárosba, hogy interjút készítsek a helyi „hírességgel", azzal a lánnyal, aki az Egyesült Államok hadseregének katonájaként 2003-ban részt vett iraki foglyok kínzásában és megalázásában - és mindezekről a szörnyű tettekről fotókat is készített bajtársaival. A gyomorforgató fotókat hét amerikai katona készítette szuvenírként egy Bagdadhoz közeli börtönben. Az egyik fotón a fiatal nő pózol, kezében póráz, amelynek másik vége egy iraki rab nyakára van kötve. Lynndie England akkor 21 éves A szerelem teljesen elvakított. Tudom, hogy Graner manipulált engem, de akkor bármit megtettem volna, amire csak kér. Lynndie England volt. Ezek miatt a felvételek miatt megszámlálhatatlanul sok amerikai érez szégyent - mondhatni: az egész nemzet szégyelli magát. A történtek óta öt év telt el A fotókat legelőször a tévécsatornák mutatták be. A fényképek egyetemes felháborodást váltottak ki, és ezek hatására szinte erkölcsi hadjáratot indítottak a soron lévő amerikai elnök, George W. Bush ellen, akinek megítélése jelentősen romlott a botrány kirobbanása után. Ráadásul a kínzások közül az amerikai katonák néhányat videóra is vettek, és a civilizált világ rémülten nézte a képeket arról, hogyan bántak a muszlim örizetesekkel amerikai fogvatartóik. Az egyik fotón Lynndie England egy sor rémült iraki foglyot vizsgál meg - a foglyok meztelenek, a fejükön homokzsák. England társaival arra kényszeríti őket, hogy maszturbáljanak. A fiatal katonanő mindegyik fényképen vigyorog. Szájában cigaretta lóg. Kiderült: hüvelykujját feldugta az iraki foglyok végbelébe, miközben azt mondogatta: ez Lynndie üdvözlete. Lynndie England azt követően sem kért bocsánatot, hogy Barack Obama amerikai elnök birtokába kerültek a CLA úgynevezett kínzásaktái, amelyekből világosan kiderült: a Bush-adminisztráció idején rendszeres volt a rabok megalázása és kínzása. Amikor találkoztam vele, három dolog tűnt fel számomra: a megbánás lélegzetelállítóan megdöbbentő hiánya, bárminemű katonai szolgálatra való alkalmatlansága és ijesztő közönye az Abu Gharibban raboskodó irakiak iránt. Amikor legelőször találkoztam Englanddel, hogy feltegyem kérdéseimet, végig ásítozott. Két nappal később azonban már jobb formában volt, vélhetően az antidepresszánsok élénkítették fel. Az a hírhedt kéztartás Három különböző éjszakát említ, ahogyan visszaemlékszik 2003 októberének végére, novemberének elejére. Abban az időben az volt a feladata, hogy felvegye az őrizeteseket, és kitöltse papírjaikat. Nem volt semmi dolga az Abu Gharib-i börtön „nehéz" részlegével, ahol körülbelül 40 cellában a legveszélyesebbnek vélt rabokat tartották fogva. Ennek ellenére England esténként besettenkedett a körletbe, hogy lefeküdjön Graner tengerészgyalogossal. Miután mindkettejüket letartóztatták, England azt is bevallotta, hogy egy másik katonával is volt szexuális kapcsolata: Megun Ambuhllal. Amíg England börtönbünteA Lynndie kezében tartott póráz végén egy iraki rab FOTÓ: DAILY MAIL tését töltötte, korábbi barátnője, Megun férjhez ment. Viszonyuk idején England férjnél volt, gyermekkori szerelmével, James Fi/ce-kal kötött kamaszlányként házasságot. így a két nő kapcsolatával megszegte az amerikai hadsereg szabályait. Habár Englandet több alkalommal figyelmeztetésben részesítették, nem volt hajlandó szakítani Granerrel, így végül lefokozták. Később a nő azt mondta: teljesen Graner hatása alatt állt. Graner nevelőtiszt volt, és ijesztő rekordokat állított fel a rabok bántalmazása terén. Szörnyű dolgokat követett el, az egyik rab azt állította, hogy borotvapengéket rakott a fogvatartottak ételébe. - A szerelem teljesen elvakított - mondta vontatott hangon England, amikor próbálta megmagyarázni, miért bocsátható meg neki, hogy részt vett a fényképeken megörökített kínzásokban. - Tüdőm, hogy Graner manipulált engem, de akkor bármit megtettem volna, amire csak kér. Az egyik legszörnyűbb képről kérdezem: ezen hét meztelen őrizetest látunk, akiket arra kényszerítettek, hogy egymásra feküdve, karjukatTáti ukat egymások átfűzve élő piramist alkossanak. Miután az emberek megtették, amit Graner parancsolt nekik, a férfi átölelte a lányt. A mosolygó pár a groteszk gubanc előtt pózolva látható a fájdalmas lehetett ez a rabok számára, mindössze annyit mond: „Valószínűleg". Kérdezem: ha így gondolja, mért nem kérte meg Granert, hogy állítsa le az egészet? Egy vigyorgással és egy vállrándítással együtt érkezik a válasz: „Biztos vagyok benne, hogy azt mondta volna: Nem." Amikor azt kérdezem: És egyáltalán nem sajnálta őket?, England sokkal hosszabban hallgat, mint a korábbi kérdések hallatán. Végül azt mondja: „Ellenségnek tekintettem őket, a másik oldalról. Ami történt, az háborúban megtörténik, ök hússzor szörnyűbb dolgokat tettek volna velünk." Egy másik fotót is megnézünk: sorba állítottak hét rabot, és azt parancsolták nekik, hogy elégítsék ki magukat. „Csak a dolgomat tettem" - Meddig tartott ez a beteges dolog? - kérdeztem. - Biztosan maga is viccesnek találná - mondja England, miközben elnyom egy kuncogást. - Az egyik fickó 45 percig csinálta. Freddie (Graner társa, Ivan Frederick) szerette volna látni, hogy megteszik-e. És mind a hét sorba állt, és csinálta. Néhány perc múlva hat abbahagyta, de a hetedik folytatta. Amit az emberek hallani akarnak, az a bocsánatkérése, mondom. - Bocsánatot kérni? Azért, amit tettem? Milyen út vezetett idáig? Lynndie England egy vasúti munkás lánya. Kétéves volt, amikora család Kentuckyból Nyugat-Virginiába költözött. Egy lakókocsiparkban cseperedett fel. Fiús játékokat játszott, magányos volt, és semmi nem szerzett neki nagyobb boldogságot, mint amikor mókusokra lövöldözött az erdőben. Egészen esküvője napjáig soha nem volt egyetlen saját ruhája sem. A tanárai úgy emlékeznek, szinte semmije sem volt az iskolai évei alatt. Jó jegyekkel végezte el a középiskolát, és meteorológus szeretett volna lenni. Ezt akkor döntötte el, amikor megnézte a Twister című filmet. A tornádók fanatikusa lett. Hogy fizetni tudja a főiskolai tandíjat, számos munkát elvállalt. Dolgozott egy szupermarketben - ott ismerte meg későbbi férjét, Fike-ot. Akkor váltak el, amikor England bevallotta Granerhez fűződő viszonyát, habár kijelentette: még mindig szereti a férjét, és szeretne visszamenni hozzá. Fike és Lynndie szinte még kamaszok voltak, amikor összeházasodtak. Nem sokkal később England jelentkezett a helyi tartalékosokhoz, a 372. Military Police Companyhoz. Részben a pénz miatt, de főleg azért, mert „mindig is szolgálni akart". fényképen. Látszik: a rabok nem sokáig tudtak fájdalom nélkül megmaradni ebben a pózban. És England azt mondta: legalább húsz percig kellett így maradniuk. Amikor megjegyzem: nagyon kérdezi England. - Csupán annyit tettem, hogy fényképeztem. Ha bocsánatot kérnék, azzal elismerném, hogy bűnös vagyok, pedig nem vagyok bűnös. Csak a dolgomat tettem. Rendszerváltó pártok megalakulása Vásárhelyen AZ 1989-ES EV: A SZABADSAG ESZTENDEJE Az 1989. március 15—í ellenzéki ünnepség FOTÓ: EMLÉKPONT Életük legboldogabb, legszabadabb esztendejének tartják a vásárhelyi rendszerváltás résztvevó'i az 1989-es évet. Azt, amely lehetővé tette, hogy azok is hallassák szavukat, akik véleménye nem egyezett a hivatalos ideológiával. A helyi pártszervezetek érdekes körülmények közt jöttek létre. Szervezőiket, tagjaikat megfigyelték, politizálásukat megpróbálták megnehezíteni. KOROM ANDRÁS 1989 tavaszán különös felvonulást tartott a vásárhelyi Szántó Kovács János Munkásőr Zászlóalj a Kossuth téri taxiállomás mellett. Az egyenruhás, ám fegyver nélküli csapat vagy száz métert menetelt, majd hátra arc után visszafelé is megtette az utat. A járókelők meg-megálltak, azon tűnődve, milyen városi ünnepségnek lehetnek szemtanúi. Pedig a munkásőrök csak demonstrálni akarták: ki az úr az utcákon. Az első alternatív szervezet, az MDF Fejér Csaba festőművész lakásán alakult meg azután, hogy Grezsa Ferenc irodalomtörténész elvitte magával István fiát és annak barátját, Kószó Pétert az 1988. szeptember 3-ai, második lakiteleki találkozóra. Az ott hallottak hatására szeptember 27-én az ország egyik első szervezeteként alakult meg 21 fővel a vásárhelyi szervezet. December 10-én pedig Csoóri Sándor részvételével a Petőfi Művelődési Központban tartották első nagygyűlésüket. Az MDF 1989. január 3-ai zártkörű 56-os konferenciáján megelőzve Pozsgai Imre híres népfelkeléses kijelentését, elhangzott: 1956-ban nem ellenforradalom, hanem forradalom zajlott. Az MDF meghívást kapott az 1988-as helyi pártértekezletre is. Kószó Péter itt mondta el Grezsa Istvánnal és Fejér Csabával fogalmazott beszédét, amelyben a jelenlévők megbotránkozására kijelentette: „Vegyék észre, nem a szocializmus jutott kátyúba, hanem az maga a kátyú." A helyi rendszerváltás történetében vízválasztónak bizonyult 1989. március 15-e megünneplése, amelyet az alternatív szervezetek a várositól elkülönülten rendeztek a Petőfi-szobornál. Itt Wágner József híres megszólításában évtizedek óta először honfitársaimnak szólította az embereket. A többezresre dagadt, titkosrendörökkel és rendőrökkel körülvett tömeg békésen vonult át megkoszorúzni a Kossuth-szobrot. - Pedig tartottunk attól, hogy baj lesz, hiszen ketten is megfenyegettek bennünket telefonon azzal, hogy a tömegbe akarnak lőni a munkásőrök. Ezért azt kértük, mindenki vigye magával a gyerekeit - árulta el Grezsa István, jelentős sokaságot mozgatott meg az október 6-ai megemlékezés is, amelyre Für Lajos látogatott a városba. A legszervezettebb erőnek az 1989-ben újjáalakult Független Kisgazdapárt bizonyult, Csáki Kálmán, Szabó Lajos és segítőik úgy szervezték újjá a pártot, mintha azt a Rákosi-korban le sem szalámizták volna. A kisgazdák, akik végül egyéni jelöltként Szabó Lajost küldték az első szabadon választott parlamentbe, az első szabadon választott helyi közgyűlésben többséget szereztek. A Kereszténydemokrata Néppárt helyi tagjai, bármilyen furcsa is, elsőnek a budapesti XI. kerületi KDNP-s szervezethez csatlakoztak. Libor Lajos és felesége Jókai utcai lakásán 1989. augusztus 15-én Béni József és felesége, Hegyi István vállalkozó és Varga László szakács írta alá a belépési nyilatkozatot. A Szántó Kovács János utcai ÁFÉSZ szeszfőzdében alakította '88 novemberében meg a később SZDSZ-szé alakult Szabad Kezdeményezések Hálózata helyi csoportját. - A fővárosból kaptuk a csatlakozó nyilatkozatokat, amelyek arról szólnak: üzenjük meg a hatalomnak, hogy máshogy gondolkodunk, mint ők. Nem éreztünk semmiféle veszélyt. Biztosak voltunk benne, hogy a rendszernek meg kell változnia - emlékezett vissza Szentirmai Csaba. - Annak ellenére, hogy látszott: eltérő utakon jártunk, kölcsönösen látogattuk azokat - árnyalta a korabeli ellenzék egymáshoz való viszonyát. A Fidesz helyi csoportját a szűk baráti kört alkotó Túri Csaba, a Vásárhelyen élő Nagy Attila, a ma Kölnben lakó másik Nagy Attila, Mezei Klára, Márok Zoltán, Alácsi Ervin és Alácsi Aurél alakították. - Bármilyen furcsának tűnik ma, a Fidesz az SZDSZ ifjúsági tagozataként működött annak idején - mondta Túri Csaba. Hozzátette: - A rendszer olyan mélyen mérgezte meg az emberi lelkeket, hogy elegünk lett belőle.