Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-04 / 80. szám

Szombat, 2009. április A. Szieszta 111 MOZDULATAI ÁRULJÁK EL A POLITIKUST • Botka László keze jelzi, hogy valamivel nagyon nem értegyet Solymos László kicsit tanácstalan M Lázár János kommunikatív politikus • Nagy Sándor nyíltan figyel, Kormos Tibor azonban bezárkózik A testbeszéd árulkodik, éppúgy segítheti, mint alááshatja a hitelességet ­szögezte le tényként Görög Ibolya protokollszakértő. Erre azonban nem fi­gyelnek oda a politikusok: általános hibájuk, hogy protokollhoz értő szak­ember nem foglalkozott velük. Csongrád megyei jobb- és baloldali politiku­sokról nyilvános szerepléseiken készült fotókat mutattam Görög Ibolyának, és kértük, értékelje mozdulataikat. Amikor egy politikus azt vállalta, hogy a parlamentbe vagy a városi közgyűlés tagjai közé jelölteti magát, akkor egyben vállalta a nyilvános megjelenést is - mondta Görög Ibolya protokollszakértő lapunknak. A köz­szereplés minden előnyével és hátrá­nyával együtt vállalta, hogy figyel a másikra, és például nem olvasgat a beszéde alatt. Mert mit mond a szak­értő szerint a magyar ember? Azt, hogy „nézd már, az én pénzemből ül ott, akkor figyeljen is", és egy cseppet sem érdekli, hogy már 8 órája egyvég­tében unalmas beszédeket kell hall­gatnia. Arra a kérdésre, miért vagyunk ennyire kritikusak a politikusokkal szemben, Görög Ibolya a következőket válaszolta: az európai mentalitás ab­László Szeged polgármestere valószí­nűleg egy ilyen beszédnek a fültanúja lehetett, erről árulkodik az orra alá tartott ujja a protokollszakértő szerint. Az áll alá tett kéz viszont a helyes tar­tást jelképezi, mert ebben az esetben a politikus csak illendően támasztja a fejét, miközben figyel. Lehet úgy is fejet támasztani, mint ahogy azt Solymos László szegedi al­polgármester teszi, de ebből a tartás­ból bármikor felmehet az ujj közvetle­nül az orr alá vagy elé, és az már a nemtetszés megnyilvánulása. Vagy ha éppen ö beszél, akkor meg az „olyat mondtam, ami egy kicsit hamis" üze­netet hordozza. A hölgyek Görög Ibolya szerint nem most kezdhették a politikusi szakmát. Ványai Éva szegedi önkormányzati képviselő „jól támasztja a fejét", mert A protokollszakértő Görög Ibolya 1987 és 1999 között a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőnöke volt. A szakértő a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és a Pálma Reklámstúdió meghívására tartott tréninget ezen a héten Szegeden. A Szegedi Tudományegyetemnek és az egri Esterházy Károly Főiskolának egyaránt címzetes főiskolai docense. TESTBESZÉD. Amikor egy ember a másikra ránéz, valamit azonnal el­dönt róla, még mielőtt az megszólalt volna. A másik megítélésében akár 55-75 százalékban is a látott infor­máció számít, a hitelesség fokmérő­je, főleg a televízióban. Azt mondják a nézők, amikor megpillantják a po­litikust, hogy „na nézd már, milyen ing van rajta, hogy tartja a kezét", meg sem várják az első mondatait. Ezért kell a politikusnak a „látott in­formációkat" karbantartania. gó, kommunikatív ember benyomását kelti - ezt mondta Görög Ibolya, ami­kor Lázár János, Vásárhely polgármes­terének fotóját mutattuk meg neki. Odafigyel, mondja a magáét, magya­ráz. „Én a zakót összébb húztam vol­na, és nem dőltem volna ennyire hát­ra" - tette hozzá. A közszereplő üljön úgy, hogy a lapockától felfelé egyene­sen maradjon a háta. Természetesen ülve ki kell gombolni a zakót, de job­ban össze kell húzni. Nagy Sándor szegedi alpolgármes­ter nagyon szépen ül a helyén a proto­kollszakértő szerint, a combjai párhu­zamosak, nem nyílnak szét, szabályo­san rakta egyik lábát a másikra, és re­mek, hogy a bokája sem villan ki a nadrágja alól. Arra néz ráadásul, aki beszél, tehát nagyon figyel. Ha ugyan­is valaki csak a nyakát fordítja el, az nem az intenzív figyelmet jelenti, de ha a teljes mellkasával is elfordul, az a pozitív hozzáállás kifejezése. Külön protokollja van annak, hogy kell ülni az elnökségi asztalnál. A kéz­nek a könyöktől a kisujjig fent kell lennie az asztalon. Végig nagyon fe­gyelmezetten, egyenes derékkal kell ülni, minden más mozdulat az una­lomról árulkodik. Ha a közszereplő nem néz rá a felszólalóra, akkor az már ellenséges magatartásnak bizo­nyul. Alapszabály, hogy az asztalterí­tő a földig érjen, tilos látni a lábakat, mert mindenki azokat fogja nézni. ban különbözik az amerikaitól, hogy konzervatívabb, tekintélytisztelőbb. Vezetőjében nem egy embert akar lát­ni a nép közül, hanem egy olyan em­bert, aki több mint ő. Ezért nálunk az ország miniszterelnöke, egy város pol­gármestere nem állhat ki ingujjban, kockás ingben a néphez beszélni. Ugyanakkor a vezetőnek azt is sugall­nia kell, hogy „csak egy picivel va­gyok több, mint ti, de értetek vagyok több" - és ezt nemcsak tudásban, de öltözködésben, látott információban is sugallnia kell. Görög Ibolyának a helyi politikusok fotóit mutattam meg: arra kértem, mozdulataikat, testbeszédüket érté­kelje. Megkérdeztem, nevükre, pártál­lásukra kíváncsi-e, mire ő határozott nemmel válaszolt. Csak a látott infor­mációk érdekelték. Az ember orra alá és a szája elé érö kéz az elzárkózást jelenti - mutatott rá a szakértő az első képre. Vagy rossz, buta kérdést kapott az illető, vagy olyan előadást, hozzászólást hallgat, amivel nagyon nem ért egyet. Botka ebből a tartásból sosem lendülhet fel az ujja. Magyar Anna, a megyei köz­gyűlés elnöke is jól használja a testbe­szédjeleket: a tenyerével nem kifelé mutat, hanem saját maga felé, ami a „koncentrálj rám!" című jelzés. Kormos Tibor önkormányzati képvi­selő valószínűleg nem saját párttársát hallgatja a szakértő szerint, mert be­fogja a száját: úristen, ezt tényleg ko­molyan mondja? - ezt olvashatjuk ki a testbeszédéből. Kézmozdulata ellen­séges betakarást jelent. Viszonylag nyílt politikus, ügybuz­• Magyar Anna: Koncentrálj rám! szív ERNO Legyen minél rosszabb! Amikor kitaláltam ezt a cikket, tudtam, hogy rossz úton járok. De már nem lehetett visszakoz­ni, írni kezdtem, és éreztem, hogy a rossz, ami a kezdet kezdetén ígérte magát, egyre rosszabb lesz. Aztán megnyugodtam, bizony jól van az, hogy egyre rosszabb. Mindenki azt akarja, hát nem? Mindenki csak a rosszról, a baljóslatúról, a szorongatóról beszél, suttog, szónokol, hát nem?! Már most igen erős tévedés úgy vélni, hogy a rossz magától jön, úgymond hipp-hopp, és máris eltört, elromlott, megfeneklett. Nem, nem. A rosszat akarni kell, a rosszat ápolni és gondoz­ni kell, a rossz gyakran olyan, mint egy ártatlan, magatehetetlen gyermek, akit nem vertek, frusztráltak eleget. Olyan, akár egy növény, ami­re ha nem figyelünk, ha nem öntözzük keserű­séggel, pesszimizmussal, letargiával és kellemet­lenséggel, elszárad. A magyar nép nagyon ért a rosszhoz, a rossz artikulálásához és fényes prezentációjá­hoz, ide, Magyarországra az ördög már nem is jön, minek, minden falra fel van festve. Hanem van abban ráció mégis, bizony nem is kevés, hogy a magyarok miért ragaszkodnak annyira a rosszhoz. Utoljára talán az Ural kör­nyékén volt jó, el is hurcolkodtunk onnan gyor­san. Persze az árulók maradtak. Több forrásból is megtudtam, a magyarok azért ragaszkodnak a rosszhoz: hogy ne legyen még rosszabb. Elvileg logikus elvárás. Csakhogy mégis rosszabb lesz, egyre rosszabb. Éppen húsz éve derengett föl e tájékon valamicske jó, kis mazsola jó, ünnepi morzsák az európai asztal­sarkon, kis maszatos öröm a világablakon, és aztán elég gyorsan rossz lett, és azóta egyre rosszabb. Természetesen a mostani, éppenséggel át­alakuló kormány, illetve a volt kormányfő is megtett minden tőle telhetőt azért, hogy rossz legyen. Lám, az is lett. Nem mondom, volt némi gyáva és ellenszenves kísérletezés arra nézvést, hogy egy picivel jobb legyen, ám aztán a nép, meg saját maguk is belátták, hogy sokkal jobb mindenkinek, ha rosszabbul megy, mintha job­ban megy. Egyébként az ellenzék nem kevésbé dolgozott a rossz ügyön, mert ugyan melyik idióta ellenzék akarhatja, hogy az országnak jó legyen, amikor ő az ellenzék, ilyenkor az ország­nak legyen csak rosszabb, az emberek féljenek, haragudjanak és tüntessenek, és majd akkor si­muljanak ki az arcok, amikor ők jönnek min­denféle sokkal jobb rosszat csinálni. Érdekes lesz. Mert várják ki a végét, ez a rossz nép az ő nevelésük is. Rossz tavaszunk van, semmi kétség. Rossz, hogy ilyen meleg lett, a tavaszi fá­radtság szinte tűrhetetlen, de ez még semmi ah­hoz a rosszhoz, ami majd nyáron vár ránk. Abba pedig nem is merek belegondolni, hogy a nyár után ősz következik. Hú, milyen ősz lesz, tél lesz belőle, rossz, gyalázatos tél! Amint látható, rossz utcákon járunk és ke­lünk, rossz kabátokban, egyre rosszabb munka­helyekre járunk, rossz arccal, a rossz cipőkről már nem is beszélve. Jaj, és rossz lett a szerelem is. Az egyik barátnőm elmesélte, hogy végre sikerült megkaparintania azt a férfit, akire már évek óta vágyott, akit már évek óta akart. A ran­devú első pillanatában tudta, hogy rossz lesz. És tényleg az lett, ahogy szívdobogva beosontak a lakásba, és leszaggatták magukról a rossz, tava­szi göncöket, és a rossz, mezítelen testükkel egy­másnak estek. A barátnőm szomorú szemekkel nézett, azt mondta, képzeljem, egyszerre ka­paszkodtak föl a csúcsra, ami egyébként profi­nál is ritka dolog, és rossz volt, nagyon rossz. Kivételesen rosszul megy manapság a sze­gényke antiszemitáknak, a rasszistáknak, a ki­semmizett sovinisztáknak, és a talajvesztett an­tifasisztáknak. Ha az író jót akar, rosszul ír, azt megér­tik, de képzeljünk csak el egy boldog vagy éppenséggel csak kiegyensúlyozott lelkiálla­potú írót, a könyvpiacon! Ugye, hogy képte­lenség?! A magyar emberek már nem is tesznek olyasmit, ami jó, pontosabban úgy csinálják, hogy rossz legyen, tülajdonképpen nincs is szükség a jó hírekre, tehát olyasmikre, hogy si­került, igaza volt, hogy szép, csodálatos, hogy végre, hogy mennyire örülünk, hogy gratulá­lunk. Ha az ember a sajtót böngészi, egyre ritkáb­ban, de még mindig ráakadhat ilyesmi szavak­kal kezdődő, optimista végkicsengésű cikkekre. Helytelen. Vagy hall az utcán ilyen mondatokat, képzeld, jól érzem magam. Képzeld, sikerült! Képzeld, megvan! Képzeld, klappol, stimmel, rendben van. Helytelen! Ezek csupa, csupa helytelen dolgok! Miért kell mármost ez a sok, kedves rossz? Azért, mert a magyarok megtanulták, hogy jó­ból, bárki akarhat. És aztán kér is belőle, igényt tart rá, nyújtja az éhes markát. A rossz viszont csak a miénk. És az is marad.

Next

/
Thumbnails
Contents