Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-04 / 80. szám

121 Szieszta Szombat, 2009. április 9. Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1951 (k2. rész) PADLÁSSÖPRÉSSEL A T NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a ré­giónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1951-ből. DARVAS MINISZTER. „Szegeden holnap délután 6 órakor, az Ady téri egyetem nagytermében Darvas József vallás­és közoktatásügyi miniszter tart elő­adást a Szovjetunióban szerzett élmé­nyeiről" (február 6., kedd). MUNKÁSLAKÁSOK. „Hódmezővásárhe­lyen rövid időn belül megkezdik egy új kétemeletes, 38 lakásos bérház épí­tését a Lenin utcában" (március 9., péntek). ÁPRILISA. „Szeged dolgozói hálájuk és szeretetük jeléül ma ünnepségeken em­lékeznek meg hazánk felszabadulásá­nak 6-ik évfordulójáról. Délelőtt 10 óra­kor a Széchenyi téri Szovjet hősi emlék­müveket koszorúzzák meg. Délben 12 órakor a városi tanács díszközgyűlést tart. Itt Tombácz Imre elvtárs, a Függet­lenségi Népfront szegedi bizottságának elnöke mond ünnepi beszédet. Este 6 órakor a Szegedi Nemzeti Színházban rendez díszelőadást a városi tanács. Dé­nes Leó elvtárs, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke mond beszé­det, majd azután a Dohányon vett kapi­tány című nagysikerű szovjet operettet mutatják be" (április 4., szerda). HÚSADAG. „A mai naptól kezdve a kül­városban lévő hentesüzletekben is kapható hús, tehát az érdekeltek a húsadagjukat a lakásukhoz legköze­lebb eső hentesüzletben is kiválthat­ják" (május 26., vasárnap). EMLÉKBÉLYEGZÉS. „A posta a 80 éves magyar bélyegkiállítással kapcsolat­ban emlékbélyeget hoz forgalomba. A bélyeg forgalomba hozásának napján, szeptember 10-én Szeged 1. postahiva­tal elsőnapi bélyegzőt használ" (szeptember 6., csütörtök). GYERMEKKÖLCSÖN. „Bíró Lászlóné, a Fáklya mozi jegyszedőjének kettős örömet hozott a békekölcsönjegyzés első napja: gyönyörű gyermeke szüle­tett és alkalma nyílt jegyzésével hitet tenni a dolgozó nép állama mellett" (október 6., szombat). SPORTPÁLYA. „A Szegedi Falemezgyár, a Jutafonógyár és a Sertéshizlaló dol­gozói összefogtak s sportmozgalmuk továbbfejlesztése érdekében új sport­pályát akarnak építeni a volt rabteme­tő helyén" (november 3., szombat). TÉLI STRAND. „A Szegedi Fürdő AV" Sztálin körúti épületét újjáfestették. „Vasárnaptól kezdve téli strandot nyit­nak meg, vagyis közös uszodát, amely­hez melegvízmedencét és pihenőhelye­ket is csatolnak férfiak és nők számára egyaránt" (november 13., kedd). ÚJSZEGEDI VÍZTORONY. „Népgazdasá­gunk a víztorony építésével az ötéves terv harmadik évében, 2 milhó forint beruházással megoldja az újszegedi vízellátás problémáját." „Alapjainak előkészítést november 7-re befejezték" - Szabó Sándor és Polcsán Mihály vas­betonszerelő sztahanovisták roham­munkájával (november 14., szerda). EGYETEMI SZÁRNY. A volt Árpád utca helyén a szegedi egyetem természet­tudományi kari épülete új szárnnyal gyarapodik. A 260 személyt befogadó tantermet november l-jén adták át. Sztálin születésnapjára szeretnék tető alá hozni a 4 emeletes, úgynevezett Béke-épületet, melyben laboratóriu­mok, tanuló- és kutatószobák kapnak helyet (december 7., péntek). „LIM-LOM BOLT". „Néhány nappal ez­előtt nyílt meg Szegeden is a „Lim lom bolt" (a Mikszáth Kálmán utca és a Valéria tér sarkán). A beszállított hul­ladékot nemcsak pénzért veszik át, hanem azért, ha a gyűjtő kívánja, ér­téken felüli használati cseretárgyakat adnak" - például üvegárut, konyhafel­szerelést (december 30., vasárnap). Ű További információk. WTÓK MNHPPINNR Í Témáról ax iMonmln! Ötvenkilenc hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileu­ma alkalmából, mintegy visszaszám­lálásként, időutazásra hívjuk olva­sóinkat: hétről hétre egy-egy esz­tendő újságtermését átlapozva föl­villantjuk, milyennek láttatta a vilá­got, az országot, a régiót, Szegedet ­a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának negyvenkettedik állomása: 1951. „A munka fokozott lendületével, nagy építeni akarással kezdték az új évet az üzemi dolgozók" - állítja a január 3-i címoldal. Am az esztendő a mezőgaz­daság megregulázásáról szól. A NÉPNEVELŐ Gyapot Kiszomboron „Megrövidítik a gyapot érési idejét Sze­gedert - Az egyetem földrajzi intézeté­ben szovjet tapasztalatok és hazai meg­figyelések alapján kísérleteznek a gya­pot érési idejének csökkentésére" ­számolunk be január 4-én a Wagner Richárd vezetésével dolgozó „komp­lex-brigádok" erőfeszítéséről. „A kiváló gyapottermésért 74 dolgozó részesült jutalomban a kiszombori állami gazda­ságban" - hangsúlyozza Détári Vilmos levele. „Nálunk az 1950-es évben 72 holdon termeltünk gyapotot 5 mázsa 97 kilós átlaggal." A legkisebb jutalom 280 forint, a legtöbb - Szántó Annáé ­A szegedi Mars térből lett Marx téren áruikkal sorakozó termelők FOTÓ: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYISMERETI GYŰJTEMÉNY A fejadagok rendszerét január 6-án táblázatban tesszük összehasonlítha­tóvá. Kiderül: míg Budapesten, az iparvidéken, a legnagyobb városok­ban a sztahanovisták és az állami vál­lalatok munkásai 1,2-1 kg cukrot kap­hatnak, addig csak 1-0,8 kilógrammot vihetnek haza az ország többi váro­sában és a községekben élők. Arcél: Gábor Arnold (1892-19A8) Gábor Arnold 1892. március 23-án született. Klasszikus újságíróként, a szakma minden területén dolgozott. Megjelentek írásai a Szegedi Napló, a Szegedi Népszava hasábjain is. Lapunk belső munkatársaként hangverseny- és színházi bemutatók kritikusaként szerzett nevet magának - például a fiatal Fricsay Ferencről, a később világhírű karmesterről ő írta az első méltató sorokat. A Szegedi Újságírók és Művészek Otthonának 19A5-ben egyik alapítója volt. 19A8. november 23-án hunyt el. Temetésekor a ravatalt „a nemzetiszínű Jókai-lepel borította" - olvasható lapunkban. Koporsójánál a Délmagyarország szerkesztősége nevében Antalffy György akkori főszerkesztő, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Gáli István állt, a színházi premierek rendszeres méltatójától Both Béla, a színház igazgatója vett búcsút. 528 forint. Közben ugyanezen az olda­lon közzé tesszük: „dolgozók nyilatko­zatai és levelei a cukor- és finomlisztel­látás szabályozásáról" erősítik, hogy „örömmel és megelégedéssel fogadták Szegeden is a minisztertanács rendele­tét", mert: „az ellenség most már nem vásárolhatja föl előlünk a cukrot", „igazságos az elosztás". A „padláslesöprést" mintegy ösztö­nözve a beadás mennyiségétől teszi füg­gővé a földművesek fejadagját július 1-jé­től az élelmezésügyi miniszter rendelete. Kulákszabotázsok A megszégyenítés is propagandaeszköz lesz: „Keményen kell elbánni a szabotá­ló kulákokkal, dolgozó népünk sötét el­lenségeivel" - harsog a január 21-i cikk címe. Alatta olvasható: „a szentesi kulá­kok több százezer forint adóval vannak hátralékban, s emellett a tej- és a zsírbe­adást is szabotálják. Váradi Imre szente­si kulák hónapok óta nem szálút a szö­vetkezetbe tejet. F. Török Imre Marx téri, özv. Szabó Péterné alsóréti, Pásztor Fe­renc szentlászlói, Négyesi József donáti kulákok hasonlóan sok bter tejjel van­nak hátralékban, s közben a tejet vagy feketén adják el, vagy jószágaikkal ete­tik fel, hogy minél kevesebb jusson a dolgozók számára." „A dolgozó parasztság eredményeit igyekszik aláásni Kanász Nagy Sán­dor fábiánsebestyéni 85 holdas, Bor­bás Antal nagymágocsi 78 holdas, ifj. Székely Antal alsóréti 39 holdas (...) kulák is, akik a kötelező mélyszántást nem végezték el, (...) hogy alacsony legyen a termés és így közvetve gabo­nát vonjanak el a dolgozóktól." Normarendszert vezetnek be a me­zőgazdaságban is - azokat „teljesítik, sőt túlteljesítik" - állítjuk február 2-án. Túlteljesítési verseny Dicsőségtáblát állítunk a termelési szö­vetkezeti csoportok szervezési kampá­nyának csúcspontján, január végén és február elején. „A járások dolgozó pa­rasztjai is egymással versenyezve tesz­nek eleget a dolgozó nép államával szembeni kötelezettségüknek, hogy a terménybeadási kötelezettségük túltel­jesítésével is szolgálják a béke ügyét" ­olvassuk a február 2-i magyarázatot ar­ra, hogy megírjuk: „Kübekházán He­gyes András középparaszt 300 kilo­gramm búzát adott be 'C' vételi jegyre (...), hogy méltó választ adjon Tito há­KRONOLÓGIA. 1951. február 1.: A szegedi tanács végrehajtó bizottsá­ga 11 osztállyal működik - megala­kul a Begyűjtési és Kereskedelmi Osztály. Február 25.-március 2.: Az MDP II. kongresszusa a párt­munka - főleg a falusi - megjaví­tásáttűzi ki célul. Január 28.: Zsír­és szappanjegyek bevezetése. Már­cius 6.: A Rosenberg házaspár pere az USA-ban. Március 10.: Munka­nappá nyilvánítják március 15-ét. Április 18.: Hat állam Párizsban aláírja az Európai Szén- és Acélkö­zösségró'l szóló (a mai EU kiinduló­pontját jelentő) szerződést. Május 5.: A Délmagyarország „Az MDP Csongrád Megyei Pártbizottságának lapja" fejléccel jelenik meg. Június 17.: Belügyminiszteri rendelet a „volt kizsákmányolók" Budapestről való kitelepítéséről. Augusztus 31.: Törvényerejű rendelettel vezetik be a „tudományok kandidátusa" és a „tudományok doktora" címet, me­lyet az MTA ítélhet oda. November 23.: A kormány tiltakozó jegyzéke a jugoszláv kormányhoz a „sorozatos határincidensek" miatt. borús acsarkodására. (...) - Ezzel is ha­talmas csapást mérek az imperialisták­ra - mondotta -, mert minden szem be­adott gabonával bebizonyítjuk, hogy a békéért harcolunk." „Tszcs előkészítő bizottság alakul Székháton, Rókuson és Újszegeden", mert „közös gazdálkodással akarják biztosítani a nyugodt életet és akarják szebbé tenni jövőjüket". PÁRTOSAN • Párthírek címmel állandó rovatot tölt föl információval lapunk is. Például február 16-án a Pártoktatás Házában a fa­lujárók értekezletét, illetve a Kálvin tér 6. alatt az „agit.prop. osztály" által „az alapfokú politikai iskolavezetők részére" szer­vezett előadásokat népszerűsítjük. Április 30-án fotót közlünk a Sztálin és Lenin szobra előtt fényképezkedő lengyel vendégek­ről. Ehhez hasonló e felvétel, melyen a Szeged városi pártbizottság előtt sorakoznak pártmunkások és funkcionáriusok - (jobb­ról balra) Csíkos Istvánné, Makra Mihály, Nagy Géza, ifj. Simon Béla, Bite Vince, Zombori János, Lengyel Mária, Dénes Leó, Kása Andrásné, Reszta Miklós. FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM TÖRTÉNETI OSZTÁLYA „Az utasok unatkozva várják a vona­tot. Beszélgetnek. Alacsony, kövér nő viszi a szót. 'Az embernek meg kell bolondulnia. Már semmit nem lehet kapni, öt kiló paprikát akartam ven­ni, hát azt hiszik, adtak? Több mint öt forintba került ez a kis csomag cukor­ka is... A fiam tizenhárom hónapja ka­tona, hetenként küldöm neki a csoma­got, hogy ne koplaljon szegény...' ­kezdődik január 18-i életképünk. „Csak egy 45 év körüli, szigorú pillan­tású asszony figyel éberen, harcra ké­szen. Az első alkalommal közbeszól: 'Az enyém is éppen tizenhárom hó­napja vonult be, azóta kétszer küld­tem neki csomagot, disznóöléskor, meg húsvétkor, mind a kétszer szinte megdorgált érte.' A panaszkodó zava­rában elvörösödik. A feketeszemű asz­szonyra pedig barátságosan moso­lyognak az utasok. Ismerik: Kőrösiné, a népnevelő."

Next

/
Thumbnails
Contents