Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-07 / 56. szám

Szombat, 2009. márciusi Szieszta 111 Szabó Lóránt nyugalmazott bíróval bűnökről, akasztásról ÍTÉLT HALALRA Erőszakkal terhelt világunkban mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: mégis mit érdemel az a bűnös, aki más életére, vagyonára támad. Szabó Lóránt nyugalmazott bíró személyében olyan embert kértünk egy kis múltidézésre, és kérdeztünk bűnről, büntetésről, aki aktív bíróként két embert is halálra ítélt. Hozzátette: egyetlen olyan esete sem volt, amikor később megbánta volna a döntését, nem érez lelkiismeret-furdalást azért, mert embert hóhér kezére adott. - Vannak esetek, amikor az ítélkező tanács - hangsúlyozom: a tanács, mert soha nem egyszemélyi döntésről volt szó halálos ítéletek esetében nem tehet mást, mint a bizonyítékok, az enyhítő és súlyosbító körülmények legalaposabb mérlegelése után is csak azt a legsúlyosabb büntetést mondja ki, amit az éppen aktuális büntető törvénykönyv megenged számára. Az első halálos ítélet esetében egy anyját, nővérét meggyilkoló, korábban sokszor büntetett, gátlástalan emberről vélte úgy mind a Csongrád Megyei, mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a keGyilkosság, életfogytig tartó fegyház, halálos ítélet, akasztás. Ezek a fogalmak számtalanszor elhangzottak abban a beszélgetésben, amelyben Szabó Lóránt nyugalmazott bíró az igazságszolgáltatásban eltöltött éveit idézte fel. Nem véletlenül, hiszen a bíró úr a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett erőszakos cselekményekkel megvádoltakra mondta ki az ítéletet. És kétszer is elhangzott a szájából: a Magyar Népköztársaság nevében a Csongrád Megyei Bíróság a vádlottat halálra ítéli. (Ebben az időszakban több halálos ítélet Csongrád megyében nem is született.) - Három olyan ügyben voltam az ítélkező tanács vezetője, amikor végül Karrier, kitüntetésekkel Szabó Lóránt 1934-ben született Szegeden. 1956 nyarán kapta meg diplomáját a szegedi jogi karon, majd Miskolcon a városi tanácsnál dolgozott jogi előadóként. Bő egy év után visszatért Csongrád megyébe, a Hódmezővásárhelyi Városi Bíróságon lett fogalmazó. 1959. január 1-ével nevezték ki bírónak Szegeden, ahol előbb a városi bíróság, majd a Csongrád Megyei Bíróság bírája volt egészen 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig. Bírói munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. az elítélt az akasztófán köszönt el az élettől. Ugyanis az egyik esetben, amikor mi úgy vélekedtünk, a büntetési célok eléréséhez az is elegendő, ha a vádlott életfogytig tartó szabadságvesztést kap, a Legfelsőbb Bíróság súlyosbított az ítéleten, s a gyilkosnak végül a szegedi Csillag börtön akasztóudvarára kellett kivonulnia - mondta el Szabó Lóránt. gyelmi kérvényt elutasító Elnöki Tanács, hogy halállal kell lakolnia. A második ügyemben pedig egy olyan fegyencre mondtuk ki a halálos ítéletet, aki három művezetőt megölt, kettőt súlyosan, egyet pedig könnyebben megsebesített a szegedi Csillag börtön bútorgyárában. (Szabó bíró kifejezetten kikötötte: elítélt neve ne szerepeljen a róla szóló írásban, mert tekintettel kíván lenni a még élő hozzátartozókra, akik semmit nem tehetnek arról, hogy egy családtagjuk halállal büntetett gyilkossá vált.) - Mivel tudtam, hogy minden szempontból a törvény szellemében jártunk el, nem is az ítélet kihirdetése okozta a legnagyobb lelki terhet, hanem az a kötelesség, hogy én mondjam meg az elítéltnek: kegyelmi kérvényét elutasították, s másnap hajnalban kivégzik. Sok év eltelt, ma már elmondhatom, mind a három bűnös beletörődően hallgatta a szavaimat. Egyikük csak ennyit szólt: „hát ez van". A másik így reagált: „ugye kaphatok egy jó vacsorát?", míg a harmadik meg sem szólalt. Egyébként kivégzésük is minden különösebb fejlemény nélkül lezajlott, ellenállást egyikük sem tanúsított - mondta el Szabó Lóránt. Beszélgetésünk során természetesen nem hagyhattam el a kérdést: a halálbüntetést, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, netán a szabadulás reményét meghagyó életfogytiglant tartja-e leginkább elfogadhatónak, legsúlyosabb büntetésként egy olyan bíró, aki két halálos ítéletet is kimondott. - Egyik sem tökéletes büntetés. A halálos azért nem, mert ez esetben nincs visszaút, egy esetleg ártatlanul elítélt embert már nem lehet visszahozni az életbe. A tényleges életfogytiglan esetében a rab totális reménytelenségben él, reakciói kiszámíthatatlanok, éppen ezért rendkívüli veszélyeket rejt magában őrzése is. Ha viszont feltételes szabadságra bocsátható az életfogytiglanra ítélt, fennáll az újabb bűn elkövetésének veszélye. A jelenlegi helyzetben, amikor egyre több brutális gyilkosság történik, érthető, hogy sokan a halálbüntetés visszaállí• Szabó Lóránt soha nem bánta megdöntését FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA tását szeretnék. De felelős törvényhozóknak fel kell mérniük a nemzetközi kihatásokat is, azt, hogy egy büntetési nem mennyire illik bele az Európai Unió jogelveibe és elvárásaiba. Jómagam nem is foglalnék állást abban, melyik büntetés a legalkalmasabb a legsúlyosabb bűnök megtorlására. Már csak azért sem, mert bíróként mindig is jogalkalmazó, nem jogalkotó voltam, a törvények meghozatala a politikusok feladata, a bíróé pedig az ítélkezés. Egy-két megjegyzésem azért lenne: az erőszakos bűncselekmények esetében nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosítanék a bíróknak, mégpedig a büntetési tétel felső határának emelésével. Emellett sokkal megértőbb lennék a megtámadottal a jogos védelem elbírálásakor. Most a saját magát, vagyonát védőnek kell félnie, nehogy túllépje a jogos védelem megengedett mértékét, mert akkor felelősségre vonhatják. Az lenne a kívánatos, ha a más életére, értékeire törő tartana inkább attól, hogy a megtámadott erősebbnek bizonyul nála - vélekedik Szabó Lóránt. Lévai Katalin EP-képviselő az Operabálról, a számára kedvezőtlen jelöltlistáról és a terveiről EGY KERINGŐ A közvélemény-kutatások szerint a legismertebb európai parlamenti politikus, ennek ellenére csak eleve vesztes helyen szerepel az MSZP jelöltlistáján. Könyvek, újságcikkek népszerű szerzője Lévai Katalin, aki a közelmúltban Franco Néróval táncolt az Operabálon. Nincs benne csalódás, tele van energiával, és mindig a jövő foglalkoztatja: a nőkről készül könyvet írni. LÉVAY GIZELLA - A budapesti Operabál fővédnökeként a díszvendéggel táncolta a nyitótáncot. Milyen táncos Franco Nero? - Nagyon jó! Ügyesen vezetett, rutinosan keringőzött. Elárulta, hogy a tangó az egyik kedvence. Lapos sarkú cipőt vettem fel, nehogy magasabb legyek nála. Rendkívül kedves és közvetlen embernek ismertem meg, örültem, hogy őt kérték fel a szervezők. Nagyon jól éreztem magam, kellemes volt a hangulat, és a férjemmel is nagyon szeretek táncolni. - Ali a bál címmel egy hete olvashattuk gondolatait egy országos napilapban a bálozok felé feneküket mutató tüntetőkről, és hogy miért szabad, és miért érdemes bálozni ilyen válságos időben... - A társadalmi felelősségvállalás fontosságáról írtam, azt gondolom ugyanis, hogy az Operabál nem okoz kárt az országnak, és nem árt a szegényeknek, a bevételek egy részét pedig Lévai Katalin és Franco Nero az Operaházban FOTÓ: MTI jótékonysági célokra fordítják. Egy közösség tagjai vagyunk, és felelősek egymásért, nemcsak az ünnep alkalmával, hanem a bajban is. Méltatlannak éreztem az ellenünk irányuló haragot. - Most az ország több szempontból is bajban van, és a válság mellett a politikusok népszerűségi indexe, elfogadottsága mélypontra jutott. Európai parlamenti tapasztalatai alapján hogy látja, miben és hogyan kellene változnia a hazai politikai kultúrának, politikusoknak? - A két parlament közötti különbség jelentős. Az itthoni színvonalat jellemzi a durva hangnem, a kulturálatlan beszédmód. Semmilyen eredményre vagy tiszteletre nem számíthatunk, ha nem történik változás. Mindig is az elegáns, kompromisszumkész stílus, ugyanakkor a nyílt, egyenes beszéd és viselkedés híve voltam. Az Európai Parlamentben a különböző politikai családok tagjai tisztelik egymást, ennek szellemében vitatkoznak, tárgyalnak. A hazai viszonyok viszont egyre losszabbak. Azt várná az ember, hogy a válság miatt a nemzeti kérdésekben összefognának a különféle politikai erők, de ez sajnos egyelőre elképzelhetetlen. - Csak a 11., eleve vesztes helyen szerepel az MSZP európai parlamenti jelöltlistáján. Számított erre? - Nem lepett meg a dolog, és csalódott sem vagyok, öt év alatt sokféle visszajelzést kaptam. A Vörös szőnyeg című regényemben egy politikus és egy színésznő kapcsolatáról írtam, és negatív fényben mutattam be a politikust, amit szememre vetettek párttársaim. Ebben a művemben egy kíméletlen, törekvő politikusi magatartást mutattam be, és bestseller lett. Nem tartom azonban ésszerű döntésnek a listát az MSZP részéről, hiszen ismeretlen neveket vettek előre. A közvélemény-kutatások szerint a legismertebb szocialista EP-képviselő vagyok, aki nagyon sokat tett az MSZP sikeréért, és nem értem, miért mondanak le erről. Ennek ellenére a döntést tiszteletben tartom, és segítem a kampányt. - Hogyan tervezi a jövőjét? Gondolt már rá? - Megráztam magam, és szerencsére újra érzem az alkotó energiákat. Tavasszal egy holland-magyar kulturális intézmény vezetőjeként folytatom. És egy újabb, esszéisztikusabb stílusú könyvet készülök írni, természetesen a nőkről. - Holnap nőnap. Szereti ezt az ünnepet? - A nőnapi köszöntés tipikusan szocialista hagyomány, mára azonban kibővült a jelentése. A hölgyek megérdemlik, hogy legalább egy évben egyszer köszöntsék őket. Külön öröm számomra, hogy a napokban jelent meg a TARKI jóvoltából a Szerepváltozások kötete, amelyben a vezető tanulmányt 1 Megráztam magam, és szerencsére újra érzem az alkotó energiákat. Tavasszal egy holland-magyar kulturális intézmény vezetőjeként folytatom. Lévai Katalin írtam. Az Európai Parlamentben 30 százalékos a női arány, ennek ellenére a vezető pozíciók döntő részét férfiak töltik be. Az EU-parlament azzal ünnepelné meg igazán a nőket, ha az év többi napján is megadná az esélyegyenlőséget.