Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-07 / 56. szám

121 Szieszta Szombat, 2009. március 7. Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1%7 (38. rész) HIDAKAT BONTANAK É Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1947-ből. ÚJ ÜZEMEK. „Megkezdte működését a város Háziipari üzeme, a napokban pedig megindul a Községi kenyérgyár is. Ma már az összes magánkézben levő ipartelepek működésben vannak és emelik termelésüket. Sajnos a fejlődést akadályozza a nyersanyaghiány, amelyet még fokoz az Anyag és Árhivatalnak a vidékkel szembeni mostoha politikája" (január 1., szerda). RÖPLABDA. „Alakítsanak röplabdaszakosztályt a MaDISz után a sportegyesületek, üzemek, iskolák is!" Ez „jelentős lépés lenne az egészséges tömegsportolás felé" (január 5., vasárnap). KISVASÚT JUBILEUMA. „A Szegedi Gaz dasági Vasút szombaton délután ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az MKP hároméves terve emelni akarja a vasúti alkalmazottak jólétét is. Dénes Leó polgármester bejelentette, hogy a vasút dolgozói részére nyugellátást tervez a város" (február 2., vasárnap). BÉRLISTÁN A TUDÓSOK. „A háborút vesztett, lerongyolódott" országban „tudományos és kutató célokra olyan kevés jut, hogy tudósaink java része a legsötétebb nyomorban él". „A Kommunista Párt javaslata: minden szegedi nagyüzem vegyen fel a bérlistájára egy-egy szegedi tudóst" - „a legmagasabb szakmunkás fizetéssel" (február 5., szerda). FÖLDGÁZLELŐHELYEK. A polgármester „felhívására eddig négyen jelentkeztek és közölték a város négy helyén tapasztalt földgáz-megfigyeléseiket." Erre Dénes Leó - többek között - „a szegedi tudományegyetem földtani intézetének vezetőjével, dr. Ferenczy István egyetemi tanárral is" tárgyalt az olajkutatásokról (február 13., csütörtök). SULYOK-PÁRT. „A Magyar Szabadságpárt Egyetemi Szabad Ifjak címmel alakuló gyűlést hirdetett szombaton délutánra a Tisza-szálló egyik termébe." Ám „botrányba fulladt a Sulyok-párt egyetemi szervező gyűlése. A demokratikus ifjúság tüntetett a nyugatos ifjak halandzsagyűlésén" (március 9., vasárnap). FÜRDŐVÁROS. „A hároméves terv keretében újjá kell építeni Szeged nagyhírű gyógyfürdőjét. Nem szabad kiaknázatlanul hagyni a természet bőkezű adományát: a melegvízforrást. Világhírű fürdővárossá lehet Szegedet fejleszteni" (április 16., vasárnap). TISZA-CSATORNA? „A Duna - Tisza csatornázási tervével egyidejűleg elkészült a Tisza csatornázására vonatkozó tervezet is. A Szegeden megépítendő vízduzzasztó nyáron is hajózhatóvá teszi a Tiszát, évi 60-65 millió kilowattóra villamos áramot termelne, lehetővé tenné az Alföld egy részének rendszeres öntözését" (május 1., csütörtök). LEÉGETT A MALOM. „Gyújtogatás vagy öngyulladás? Kedd éjszaka leégett a Farkas-malom" a Petőfi Sándor sugárúton (október 23., csütörtök). KUKORICAKENYÉR. „Novemberben sem lesz kukoricakenyér Szegeden, öt mázsa szemesbors érkezett. 145 mázsa szappan, 66 vagon 10 mázsa kenyérgabona kiutalást kapott Szeged" - derült ki a város közellátási bizottsága ülésén (november 6., csütörtök). IFJÚSÁGI VÁROS. „Az 1848-as szabadságharc nagy évfordulóját a szegedi ifjúság hatalmas intézmény létrehozásával kívánja megörökíteni. Ez az intézmény a szegedi Petőfi Sándor Ifjúsági város, amely méltó párja a Budapesten épülő Timót utcai ifjúsági városnak" (december 25., csütörtök). Ó FouáMil FOTÓK a témáról uinterneten! www.delmógyar.hu Hatvanhárom hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy viszszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának harmincnyolcadik állomása: 1947. „A nő felszabadításáról, emberi jogaiba helyezéséről az emberiség legkiválóbb gondolkodói ábrándoztak - hiába. Amiről a szellem emberei csak álmodoztak, azt váltotta valóra a Szovjetunió. (...) A szovjet nő művelt, kulturált és részt vesz az állam igazgatásában. (...) 458.000 nő dolgozik a helyi tanácsokban mint a dolgozók képviselője" - szolgáltatunk új ismereteket január 13-án. Ellenben a nőnapon lapunkban nincs az alkalomhoz illeszkedő szöveg - bár a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményében fellelhető korabeli fotó mutatja: a nők nálunk is új szerepkörökben tündökölnek. Március 12-én viszont már azt újságoljuk: „Női elnököt választott a szegedi bőripari munkások szakszervezete." Beszélgetést is közlünk „Kópiás Jánosnéval, az első nő szakszervezeti elnökkel". „Szeged egy időre híd nélkül marad. Január 2-án végleg lebontják az ideiglenes vasúti hidat és ezzel Szeged elszakad Újszegedtől" - olvasható lapunkban január l-jén. MÁRCIUS 15. FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM, TÖRTÉNETI OSZTÁLY KRONOLÓGIA. 1947. FEBRUÁR 10.: Magyarország aláírja a párizsi békét, amely visszaállítja a trianoni határokat. Március 17.: A „Kálmány Lajos kör kezdeményezésére a Szegedi Szabadművelődési Tanács kiadásában" megjelent a Tiszatáj. Április 12.: Kezdetét veszi a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere. Augusztus 31.: A kékcédulás választások, amelyet csalással a Magyar Kommunista Párt nyer. Október 19.: Magyarországon bevezetik a totót. November 8.: A Szegedi Állami Nemzeti Színházban az Egerek és emberek című darab bemutatója - főszereplő: Bessenyei Ferenc (aki visszatér oda, ahol hét éve elindult a pályája kórustagként és epizódszerepekkel) a társulat tagja marad 1949-ig. Bálint Sándor veszi kézbe, vezeti 1966-ig a szegedi egyetem néprajzi tanszékét. ásott földet zsilipeken keresztül adják fel a munkások. Az ásással egy időben természetesen mindig mélyebbre süllyed a keszon és egyúttal kívülről újabb és újabb vasbetonrétegeket építenek a tetejére. November közepére akarjuk elkészíteni ezt a húsz méter mélységbe lenyúló alépítményt, amelyre azután ráépül maga a hídpillér. Utána beöntjük betonnal a keszon belsejét is". Állítja: „decemberre elkészül az új közúti híd pillére". A Szegedi Nemzeti Bizottság ülésén „elhatározták, hogy ünnepi szónokul Ortutay Gyula egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselőt kérik fel. Ezenkívül a szegedi 1848-as bizottságon keresztül egy ifjúsági szónokot is felkérnek" - tudatjuk március 8-án. Ugyanakkor március 13-án azt reklámozzuk, hogy „március 15-én, szombaton délelőtt fél 11 órakor a BALOLDALI BLOKK nagy népgyűlése a Széchenyi téren. Szónok: Révai József (MKP), Bán Antal (Szocdem.) Kondor Imre (NP)." Az ünnepi tudósítás azonban csak az egyik eseményről számol be: „Több mint tízezer dolgozó hallgatta a Baloldali Blokk impozáns március 15-iki nagygyűlésének szónokait." Ortutay Gyula Szegeden szónokol FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM, TÖRTÉNETI OSZTÁLY • Az ideiglenes fahíd 1944 novemberétől 1947 elejéig szolgálta a szegedieket 91 év krónikája A 91 éves vasúti hidat siratva történetéről is szólunk: „1856. december 2-án adták át a forgalomnak a szegedi vasúti hidat, amely kétvágányú" volt, és „az ország legmodernebb hidjai közé tartozott". „A hidat a második világháború folyamán először 1944. augusztus 20-án érte súlyos rongálódás, de akkor kijavították és újból használható állapotba került. 1944. szeptember 3-án egy légitámadás során annyira megrongálódott, hogy teljesen használhatatlanná vált. A megvert német hadsereg azután még a meglévő részeket is elpusztította október 10-én." Ellenben „a felszabadító Vörös Hadsereg rögtön munkához látott, hogy a mostani ideiglenes hidat megépítse és azt 1944. november 12-én már üzembe is helyezte. (...) Ez a híd egészen 1946 januárjáig csak a vasúti forgalmat bonyolította le. Közúti híd hiányában, más megoldás híján az ideiglenes vasúti hidat át kellett alakítani és alkalmassá tenni a közúti híd céljaira is. A híd sorsa az év elején beteljesedett, amennyiben január 2-án megkezdődik lebontása és ezzel Szeged a legsúlyosabb helyzetbe kerül." Két part között a komp „A Római kőrútnál a teherkomp január 3-án kezdi meg a forgalom lebonyolítását, mig a volt közúti hídnál elhelyezett személyszállító-komp és a vasúti hídnál elhelyezett pontonhíd már üzemben is van" - tájékoztatjuk olvasóinkat. „Március elején megkezdik a szegedi híd építését" - tudatjuk február 4-én. A szegedi „vasúti híd egyelőre még a negyedik, ötödik helyen áll az országos hídépítési tervben, ezért most a közúti híd építését tűzték ki feladatul - áruljuk el február 9-én. - Ez 15 millió forintba kerülne, de az összeg felét az állam vállalta magára. A másik felét a városnak kellene fizetnie." A pénzszerző ötletek között szerepelt kötvénykibocsátás, hídépítési adó, de az is, hogy az elkobzott fasiszta vagyonokat e célra használják föl. Derültséget keltett az indítvány: „a kalapemelés megalázó és egészségtelen, ezért be kell vezetni a tisztelgést a férfiaknak, nőknek egyaránt. A kalapemelők 2-3 forintot fizetnének a hídépítés javára, de nyereménysorsjáték megindítását is tervezik". Hatalmas kerülővel, mintegy 113 kilométernyi út megtételével lehet csak Szegedre szállítani a Tisza túlpartjáról. Ezért örömteli a június 11-i tudósítás: „Felavatták a szegedi teherpontonhidat" - „dr. Barta József, a közlekedésügyi miniszter képviselője adta át a forgalomnak". Negyvenöt év a keszonban „Hatalmas vasrudak merednek a levegőbe, izmostestű munkások cipelnek hosszú léceket, gépek zakatolása hallatszik a Tisza túlsó partján. Epül az élet a régi helyén: épül a felrobbantott szegedi híd helyén az új közúti híd" kezdődik október 12-én Lőkös Zoltán riportja. „A nézelődő idegen nem is gondolja, hogy nemcsak a víz fölött, hanem mélyen a víz alatt is milyen kemény munka folyik." Az egyik hídépítő, „Szilvási Péter bácsi" negyvenöt évet töltött a keszonban. Gossler Gyulától, az építkezést vezető mérnöktől megtudjuk, hogy a keszon huszonkét méter hoszszú, kilenc méter széles terem. „A kiArcél: Gárdos Sándor (1892-19A7) Gárdos Sándor már szülővárosában, „Sátoraljaújhelyen Tentamen címen diáklapot szerkesztett. 1913-tól hírlapíró. A budapesti Magyar Hírlap munkatársa; tartalékos tisztként részt vett az I. világháború olaszországi ütközeteiben, majd a Vörös Hadseregben viselt szerepe miatt emigrációba kényszerült. Előbb Ungvárott szerkesztett lapot; 1923-ban települt le Romániában." Többek között „az Aradi Közlöny riportere, közírója, novellistája, a Temesvári Hírlap szerkesztője" olvassuk a Romániai irodalmi lexikonban. Szegedre kerülve a Délmagyarország szerkesztője, majd felelős szerkesztője - 1945-től - hirtelen bekövetkezett haláláig. „Nagy tudású, kiváló tollú publicista és szépíró volt, s egyben a szegedi újságírók nesztora. Vezércikkei nagyszerű politikai éleslátásról, elvi következetességről, bátorságról és szilárdságról vallanak. Az emberek szerették, becsülték - ellenségei féltek tollától, s ritka tehetségéért ők is megtanulták becsülni" - olvasható a lapunk fél évszázados jubileumát köszöntő emlékkönyvben.