Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-21 / 68. szám

Szombat, 2009. március 21. Megyei tükör 17 A BALÁSTYAI FÉRF118 ÉVES KORA ÓTA KÉZ NÉLKÜL ÉL - A BALESET UTÁN ELŐSZÖR ÖNGYILKOS AKART LENNI B FELMENTI A TINIKET. Mi a vélemé­nye azokról a lányokról, akik az ásványvizet és a salátát részesítik előnyben, a csontsoványságot pe­dig trendinek tartják? - A fiatalok mindig a felnőtteket utánozzák. Nem nekik, a szüleiknek kellene változniuk - mentette fel a tiniket az életmód-specialista. ÁSOTTHALOMTÓL TÖRÖKORSZÁGIG HIRDETI MÓDSZERÉT A 90 ÉVES SZEGEDI ÉLETMÓD-SPECIALISTA Spárgázni tudr de takarítani nem szeret Etka anyó 90 évesen is gyűrűn tornázik, spár­gázik, és a nap 24 órájában derűs Etka anyó. A saját nevével fémjelzett jóga megalkotója csak a takarítástól ódzkodik. A fiataloknak azt üzeni: szeressék magukat, egy elvesztett munkahely után pedig nem érdemes keseregni. KISS GÁBOR GERGŐ Egész alakos tükör a szobában, a hát­térben szobakerékpár, az ajtófélfák között felszerelt tornászgyűrü lóg. A 90 éves Kártyikné Benke Etka, vagy ahogy mindenki szólítja, Etka anyó mindennapi munkaeszközei ezek. „A testünk is látható anyag, tőlünk függ, hogy magabiztosan erőssé, egészségessé tesszük-e, és hogyan te­remtjük meg a feldobott jókedvet dop­pingoló szerek nélkül" - hangzik hit­vallása. A Medián felmérése szerint ti­zenöt éves mélyponton van a magyar közhangulat, a közvélemény-kutató által megkérdezettek 91 százaléka sze­rint az országban rossz irányba men­nek a dolgok. Hogy lehet ebben a stresszes, munkahelyet féltő világban fenntartani a jókedvet? - Ha elvesztettem egy állást, biz­tos lesz jobb. Semmi sincs ok nél­kül. Az én életemben is, ha nem úgy alakult valami, ahogy szerettem vol­na, mindig sokkal jobb következett - mondta a derűt mindenekfelett • BÁMULATOS, MIRE KÉPES 90 ÉVES KORÁI hirdető Etka. Az igen jó kondiban lé­vő asszony elmondása szerint napi 24 órában dolgozik. A helyes testtar­tást, levegővételt, az Etka-jógát kikí­sérletező nő oktatókat nevel mód­szeréhez, valamint összeállítja az ehhez szükséges tananyagot is. Leg­fiatalabb tanítványa 9 éves, a leg­idősebb, elmondása szerint, ő maga. Nemcsak mondja, mutatja is a ge­rinccsavarást, de ha kell, fejen áll a tornászgyűrűn, vagy nevetve meg­csinálja a francia spárgát. Takarítani viszont nem szeret. - Nem azért nem porszívózok, mert nem bírnám, de a tanítványaim min­Fotó: Karnok Csaba dig segítenek a házimunkában. Már a férjem is azt mondogatta: a világ leg­jobb felesége az övé, de azért lehetne egy kicsit háziasabb - mesélte nevet­ve Etka anyó. Módszere egyébként rendkívül egyszerű: csak úgy kell mozogni az embernek, ahogy azt cse­csemőkorában tette. - Ahogy a cse­csemő hason fekve felemeli a fejét, a lapocka közötti gerincszakasz állan­dó mozgatása, a tüdő térfogatának növelése, a vérkeringés fokozása fizi­kai és szellemi frissességet ad ­mondta. Hogy bírja mindezt 90 éve­sen? - Ahogy akarom! Az erő kime­ríthetetlen - magyarázza. Sok fiatal­nak nincs jövőképe, fáradtak, unot­tak, rajtuk ül a világfájdalom - vetet­tük fel. - A többség még nem találja helyét a világban. Ennek első lépése, hogy legyen önbizalmuk, biztonságérzetük. És szeressék saját magukat! Az öndi­cséret nem csúnya dolog. Ha magamat nem szeretem, a másikra figyelésem is hamissá lesz - vélekedett Etka anyó. Talán ennek a mérhetetlen pozitív életfelfogásnak is köszönhető, hogy március végétől szeptemberig 23 kü­lönböző életmódtáborban vesz majd részt Ásotthalomtól Törökországig. SS BOLDOG CSALÁD. Főzni nem szok­tam, azt a feleségemre vagy a nő­véremre bízom - árulja el Katona István. Cigarettafüstbe burkolózva, sejtelmesen közli: nagyon szép a családja, van egy 21 éves, építő­iparban dolgozó fia is. Pista bácsi a lábával gesztikulál A TOLÓKAPÁT A LÁBÁVAL SZERELI KATONA ISTVÁN Lábbal ír levelet, fejt keresztrejtvényt a balástyai Katona István. A 62 éves férfi egy baleset miatt kamaszkora óta kéz nélkül él. Mégis friss a virág az asztalán, vetni való krumpli áll a szobájában - mert mindig van remény. R. TÓTH GÁBOR Idős bácsi ül a sparhelt előtt. Mellette egy vödörben tűzifa. Két lábfejével megragad egy fadarabot, beteszi a kályha szájába, lábával betolja. Mel­lette, az asztal alatt egy szódásszifon. Nekiül, egyik lábával nyomja, másik­kal a bögrét tartja a vízsugár alá. A balástyai Katona István kéz nélkül él. - 18 éves koromban, 1965-ben vesztettem el a kezeimet. Baleset volt. A traktor után mentem a baráz­dában. Este volt már, háromnegyed nyolc - tudom, mert akkor állt meg az órám. Megbotlottam. A rotátor el­kapta és berántotta a bal kezemet. Tőből letépte. Próbáltam megtá­maszkodni, ekkor kapta el a mási­kat is. Ha a barátom nem állítja meg a gépet, bedarál - eleveníti fel a bor­zasztó eseményeket a 62 éves Pista bácsi. - Először öngyilkos akartam lenni. Nem lehet így élni, ez járt a fejemben. De mindig volt remény. Mit tudom én, az ember nem maga adta az életet ma­gának, nincs is joga elvenni. Azzal biz­tattak, hogy mükezet kapok. Pestre ke­rültem, egy rokkantotthonba. Három évig éltem ott, Heidelbergből hoztak nekem műkezet - mondja. Mellénysze­rűen kellett felvennie a pneumatikus eszközt, amely 5 és fél kilogrammot nyomott. Nyáron iszonyatosan meleg volt, nem nagyon hordta. - A 80-as évek elején, amikor Tarjánban laktam, el is lopták a fáskamrából. Nem hiány­zik. Az adott reményt, hogy a lábam­mal egyre több dolgot meg tudtam csi­nálni - meséli, közben lábfejét, lábuj­jait forgatva, morzsolgatva gesztikulál. Romos tanya szobájában ülünk: van háza a faluban, de néhány napra most kijött a szülői házba. Rudi és Bobi, a két kutya csahol az udvaron. - Öltözködni nem nagyon tudok, minden mást megcsinálok a lábaim­mal. Levelet írok, rejtvényt fejtek: rá­kaptam a sudokura. A legnehezebb feladattal kezdem, a könnyűekkel nem foglalkozom - akár életfilozófiája is lehetne ez a mondat. A mozdulatokat inkább ösztönösen sajátította el, bár a kórházban sok • AZTVALÜA: MINDIG VAN REMÉNY mindenre megtanították, hogyan fogja meg például a gyufát. Az öngyújtót is megtartja lábujjaival, szabályozza a lángot, fel is tölti, ha kell. - Hegesztet­tem, vágtam a vasat, amíg bírtam. Au­tót vezettem, volt egy Volgám a 80-as években - meséli. Átalakította: váltó­jára vaspapucsot hegesztett, így lábá­val tudott váltani. A kuplungot bal térdével, oldalt nyomta. Drága a benzin, ma már nem jár ve­le. A cigarettáról viszont nem bírt le­mondani, egy dobozzal is elszív na­ponta. A következőképpen: az aszta­lon lévő cigisdobozt lábujjai közé fog­va a földre teszi, felbontja, megrázza a Fotók: Schmidt Andrea paklit, hogy néhány szál kiálljon belő­le. Visszateszi az asztalra, állát az ab­roszhoz nyomja, kivesz egyet. Törökülésben ül, de egészen comb­középig hajlítja vissza lábfejét. Na­gyon hajlékony - mutatja, a nyakát is meg tudja vakarni vele. Egyensúlyér­zéke is fantasztikus: jóval dereka fölé emeli lábát, ha az asztalra tesz vala­mit, egy lábon áll, de meg sem inog. - Nem hagyom el magam - mondja nevetve. Friss a virág az asztalon, most szed­te. Vetni való krumpli mellett ül. Van dolog. Előredől, cigarettára gyújt. Ro­pog a tűz a sparheltban. Élni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents