Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-28 / 50. szám

Szombat, 2009. február 28. Szieszta 111 Pálffy István Hódmezővásárhelyről készül könyvet írni ELSŐ PER A MŰSORVEZETŐ ÉLETÉBEN Féléves szünet után Pálffy István képernyőre és címlapra is került: az MTV Panoráma című műsorát vezeti, illetve a bulvársajtó arról számolt be, hogy becsületsértésért és rágalmazásért bepereli Friderikusz Sándort. A műsorvezető emellett folytatja útikönyvsorozatát, és a közeljövőben Hódmezővásárhelyről készül könyvet írni. - Féléves szabadságáról visszatérve máris a bulvársajtó kereszttüzébe került: címoldalon hozták, hogy munka nélkül havi kétmillió-négyszázezret keres, hogy az a szabadság nem is önszántából történt... Milyen volt a 2008-as éve? - A félreértések elkerülése végett tavaly életem egyik legjobb évét zártam. Ugyan anyagilag nem volt előnyös, de nem ez a legfontosabb számomra. Ilyen nehéz gazdasági környezetben visszafogottabban kell élni, nemcsak nekem, hanem szinte mindenkinek. Minden bulvárhírrel ellentétben, amikor nem dolgoztam, akkor nem kaptam fizetést. Amikor pedig dolgoztam, akkor az MTV tudósítóhálózatának fejlesztését készítettem elő. Nem annyiért, amennyit írtak, hanem a töredékéért. Soha nem volt ilyen fizetésem, soha. Hát mit képzelnek? Ezenkívül két könyvet írtam, és folyamatban van egy útikönyvsorozat előkészítése is, melyben az Év Települése, Kaposvár mellett például Kalocsáról és Hódmezővásárhelyről is írni szeretnék. - Miért éppen Hódmezővásárhelyről? - Nem a megszokott sztereotípiák mentén akartam folytatni a sorozatot, inkább a közepes nagyságrendű városokra szeretném felhívni a figyelmet. És hogy miért Hódmezővásárhely? Mert kedvelem az alföldi mezővárosok hangulatát: a közvetlenséget, a gyönyörű és impozáns épületeket, a kulináris értékeket. Legutóbb tavalyelőtt jártam itt, és megragadott a légkör. - Hogyan készíti el ezt az útikönyvet? - Egyszerűen, ott fogok élni! Másképp nem is lehetne. Ez egy speciális műfaj, mivel több városról van szó, többhetes ütemterv alapján élek és dolgozom. A helyi turisztikai szakemberekkel együttműködve készítem majd, tavasszal és nyáron több alkalommal töltök pár napot Vásárhelyen. Rendkívül fontos az odalátogatóknak a személyes kapcsolat: ilyenkor derül ki, hogyan látja városát például egy postás, vagy milyen ízeket kedvel egy vásárhelyi szakács, és miről beszélgetnek arrafelé a fagylaltárus lányok. Terveim szerint nyáron és ősszel jelennek meg a sorozat darabjai. - Sarkítottan fogalmazva, ha éppen nem könyvet ír majd, akkor pereskedik. Köztudott, hogy Friderikusz Sándor könyvében azt állította, többször is részegen vezette a jó estét Magyarországl-ot, valamint hogy autóját a csatorna dolgozói fizetésének terhére vették. Miért haragszik önre ennyire Friderikusz? - Először pereskedem emberrel életemben. Friderikusznak minden kolléga konkurencia: ö mindenkinek a bőrébe bele akar bújni. Akkoriban egyet nem tehetett meg: nem vezethette a Tényeket! Azt gondolta, hogy gyáva vagyok, és semmit nem lépek erre a gyalázatra. Hát nem! Ezt nem teheti meg, becsületsértésért és rágalmazásért büntetőfeljelentést tettem, valamint négymillió forintos kártérítést kérek. És a könyvével megegyező terjedelemben kell majd megjelentetnie, hogy valótlant állított rólam. Valójában ez lesz az igazi elégtétel, nem a pénz. - Sokak szemében ezek a milliók jelentenék a legtöbbet, hiszen soha nem látott gazdasági mélypontra jutott a világ, és az ország, játsszunk el a gondolattal, ha döntéshozó helyzetbe kerülne, mit tartana a legfontosabbnak, hogy az ország talpra álljon? - Soha nem szeretnék ilyen nehéz helyzetbe kerülni, de talán az lenne a legfontosabb, hogy végtelen türelemmel, kellő módszerességgel, radikálisan és gyorsan alakítsák át az összeomlás szélén álló nagy rendszereket. Sokaknak tudomásul kellene venniük, hogy az eredmények csak húsz év múlva látszanak meg: amit elrontottunk, azt a mi generációnk életében már nem tudjuk rendbe hozni. Friderikusznak minden kolléga konkurencia: ő mindenkinek a bőrébe bele akar bújni. Akkoriban egyet nem tehetett meg: nem vezethette a Tényeket! Pálffy István - Ennyire pesszimista? - Szó sincs róla, de ez a realitás. A válság ugyanis legfeljebb csak gazdasági értelemben érhet véget 2010-ben, és nem tehetünk majd úgy, mintha mi sem történt volna. Két generáció is eladósodott, az egyik még a Kádár-időkben, a másik pedig az elmúlt években. A multinacionális cégek pénzszivattyúkként viszik ki az országból a milliárdokat, míg a kis- és középvállalkozások az életükért küzdenek. Kétmillió dolgozó tartja el a Pálffy István szerint Friderikusz valótlant állított róla, ezért büntetőfeljelentést tett többi 8 milliót, és drámaian két részre szakadt az ország: nyugatra és keletre, gazdagra és szegényre, cigányra és nem cigányra. Az aktív generációnak le kell számolnia azzal a gondolattal, hogy még az életében jobb és könynyebb lesz a sorsa. - Ezek nagyon kemény szavak, aki depresszióra hajlamos, az ezt hallva még borúlátóbb lesz. Ebben a nehéz helyzetben mi adhat erőt? - A magyar olyan nép, amely ezer éve minden probléma, vész és gond ellenére új megoldásokat, lehetőségeFOTÓ: SEGESVÁRI CSABA ket tudott találni, nem tűnt el a sülylyesztőben, mert leleményes. - Ezt a közhelyet szokták mondani... - Igen, mert így van. Amíg például más szájában megalszik a tej, addig a magyar kitalál valami újat, és megtalálja a bajok ellenszerét. SZfVERNŐ Helyek, ahol nem lehet félni S ha egy hete arról szólt a fáma, melyek azok a helyek és életpillanatok, ahol és amikor különösen és önfeledten lehet rettegni, félni, pánikba esni, akkor most illik szólni azokról az alkalmakról is, amikor egyáltalán nem cidrizik az ember. Például áruházban abszolút lehet pánikolni, de egy rendes és kedves, véres kötényes hentesnél, illetve egy jóravaló zöldségesnél soha, pedig mindkét helyen valóságos horrorfilmet forgat az élet. Hogy a hentesnél miért, felesleges részletezni, miközben a zöldségesnél sincs első látásra másként, mert ahogy a lelkünket döfnék át a retek- és répaujjak, ahogy vicsorognak a tökpofák, ahogy be akarnak vérezni a paradicsombombák, ahogy el akar lepni, mint a megfeketedő idő, a többzsáknyi mák, és örökre be akar takarni a spenótlevél és mégsem félelmetes, nem! Ha tehát valakire pánik tör a karneváli utcán, elég beszaladni egy henteshez, egy zöldségeshez, és mindjárt jobb lesz. Ha pedig valakit otthon kezd el kerülgetni a rettegés vértacskója, irány a fürdőszoba! Nem, a tus, pontosabban a tusolás már nem használ, arról gondoskodott Mr. Hitchcock, mert kinek ne jutna eszébe a virágos tusfüggöny felé settenkedő késes gyilkos, és aztán a kép, ahogy a lefolyó issza és nyeldekeli boldog hörgéssel a vérünket. Hanem a kád! Meleg vizes kádban nem lehet félni! A meleg vizes kád felidézi anyukánk gömbölyű, nagy hasát, amikor még a magzatvízben pancsoltunk, és nem tudtuk, hogy van halál, adófizetés, reménytelen szerelem és öngól. Mármost ha valaki Senecát, a kádban öngyilkossá lett filozófust hozza föl ellenpéldának, én éppen hogy bólogatok, hiszen Seneca azért kádban vetett véget az életének, mert ott nem félt megtenni az érfölvágást, gyorsan történt, szinte kellemes, de mindenképpen színes esemény volt. Evés előtt, közben és után, emésztés alatt iszonyatosan lehet rettegni. Am a konyhában soha, soha! Miért pereg oly sok főzőműsor a televíziókban, miért olyan nagy a szakácskönyvek keletje?! Mert a sütés, főzés megnyugtatja az emberiséget! Már egy hagyományos zsíros kenyér fölkenése is lazít a görcsbe hurkolódó idegpályákon, de amikor valami nagyszabású főzésbe fogunk, még az ördögfattyú is ugrálhat a nagylábas karimáján, arra is csak nevetünk, kacagunk, hogy aztán jó nagyot csapjuk a seggére zöldségzölddel. Egy nemzetközi bátorságfelmérés arra szolgáltatott vitathatatlan bizonyítékokat, hogy az emberiség legmerészebb emberei a szakácsok és szakácsnők, legalábbis bent a főzőfülkében, a konyhagőzben, a sült húsok és zöldségek varázslatos párájában nincs az a rémség, amitől megijedhetnének. Csak aztán, ugye, ki kell jönni a drága jó konyhából! És akkor már a szakács néni is gyönge, védtelen nő lesz, aki fogvacogva várja, hogy egy szép kalauz vagy raktáros férfi felé nyújtsa az izmos karját, és hazatámogassa. Szerelmeskedés előtt, alatt, közben sokat és tartalmasan lehet rettegni, olykor a legárnyaltabb szerelmi pillanatokban libbennek elő a rémes gondolatok, azonban utána, a dolog végeztével már nem. Szerelmeskedés után nem fél az ember! Lehet boldog, hálás, csalódott, dühös, érezheti magát kifosztva, megalázva, becsapva, éppenséggel csodálkozhat is, lehet halálosan fáradt, netán lelkesen újrakezdené nyomban, de félni nem szokott. Nagyon jó féleleműző a kerti munka, a barkácsolás és házi kisvasútszerelés. De az eldugult toalettlefolyó láttán sem elsősorban félni kezd az ember! A helyes ritmusú őszi, tavaszi séták idején sem szorong különösebben a delikvens. S hogy mitől helyes ritmusú egy séta?! Attól, hogy a rémek, a szörnyetegek vagy sietve lehagynak bennünket, vagy, mert akadnak bőven lusta rémségek is, mögöttünk maradnak. S körülbelül ez történik öncélú futás közben is. Írás alatt nagyon lehet félni, olvasás közben kevésbé. Versfölmondás alatt, miközben a költő félelméről szaval az ember, ugyancsak nem fél. A szülész sem fél, míg eljátssza, hogy nagyon fél. A szerelem élményét hagytam utoljára. Ismeretes egy erősen támogatott vélemény, miszerint az ember azért lesz szerelmes, hogy még inkább szerethesse magát a másikban. Talán így van. Nárcisz szereti a tavacskát, hogyne szeretné! De én még azt is hozzákötözgetem e véleményhez, hogy a rendesen, becsületesen szerelmes ember titokban azt is várja, hogy az a gyönyörű, szeretni való másik féljen, remegjen és dideregjen helyette, ő pedig megvigasztalhassa. Félnek, félnek, mint az állat, rémüldöznek mind a ketten, de ügyesen egymást bátorítják!