Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-17 / 40. szám

Csütörtök, 2009. február 19. Megyei tükör 17 500 FORINT SEM JUT EGY NAPRA Károly fél éve él az utcán Szerencsétlen válás, a munkahely elvesztése - Károly példája igazolja: valóban elég ennyi ahhoz, hogy utcára kerüljön valaki. Az 59 éves szegedi férfi a kora miatt nem kap munkát, már csak a nyugdíjazásában bízik. Addig is hajléktalanszállón lakik. KAHCSÁR TÍMEA - Attól, hogy az átmeneti szállón lakom, még nem muszáj úgy kinéznem - jelentette ki a szegedi Szabó Károly. Az 59 éves férfi inget és farmernadrágot viselt, amikor találkoztunk. Ad a megjelenésére. Tavaly januárban elvesztette utolsó állását: kazánfűtő volt az egyik szegedi vállalatnál. Az utcasepréshez is protekció kell Élete során több helyen is dolgozott, több mint 45 év munkaviszonyt könyvelhet el. Esztergályos, kazánfűtő és hivatásos sofőr. Több mint egy éve nem talál állást. Túl öreg - mondják neki a legtöbb munkahelyen. 2006-ban elvált harmadik feleségétől, akivel volt egy közös lakásuk. Hitelre vették, és amikor különmentek, eladták. De a lakás árából csak a hitelt tudták törleszteni. Károly egy ideig a 34 éves fiával és annak barátnőjével élt egy albérletben, de a főbérlő eladta a lakást. Károly fia most Németországban dolgozik, ő pedig az utcára került. KI MEHET A SZÁLLÓRA? - A hajléktalanok átmeneti szállása összesen 10 nő és 21 férfi befogadására alkalmas. Folyamatosan telt ház van. A szintén az Indóház téren működő idényszálló - november l-jétől április 30-áig - éjszakára plusz kilenc nőnek tud fekvőhelyet biztosítani mondta Mészáros Zsuzsanna, a szálló szociális munkása. Azt is megtudtuk: a menedékhelyen egy évig lehet tartózkodni, de ezt indokolt esetben még egy évre meg lehet hosszabbítani. Mielőtt bárkit felvesznek a szállóba, személyesen elbeszélgetnek vele. Fontos ugyanis, hogy az igénylőnek legyenek céljai, mivel az intézmény a visszailleszkedést szolgálja. - Még az utcasepréshez is protekció kell - állítja a férfi. Csak néhány napot töltött a szabad ég alatt, aludt a padon. 24 ezer 800 forintos álláskeresési segélyt kap. Az összegből 10 ezer 560 forintot befizet az Indóház téri hajléktalanok átmeneti szállásának, így van fedél a feje felett. Heti adag: egy kiló kenyér, margarinnal Tizenkét emberrel osztozik egy szobán, emeletes ágyon alszik. Szekrényébe mindössze néhány ruhadarab és pár személyes dolog, például instant kávé fér. Holmiját a fiáéknál, illetve egy garázsban tárolják. Van DVD-lejátszója és tévéje is, de azt mondja, a szállóra egy villanyborotvát sem lehet bevinni. Nem engedélyezett, valószínűleg hamar lába kelne. A mobilját viszont mindig magánál hordja. - Zavarja, ha rágyújtok? Tudom, kicsit büdösebb, mint az átlag, de olcsóbb. Nagyon nehéz hónapom volt. Karácsony előtt kaptam az utolsó segélyt. Hat hétig kellett élnem 14 ezer 240 forintból - mesélte Károly. ElLENGYEL KATONÁK KERÜLTEK 1939-BEN A MÓRAHALMI LAKTANYÁBA Wranáról magyarosítottak Háromszáz lengyel katonát fogadott be az 1939 őszén üresen álló mórahalmi „határvadász" laktanya. A később lefegyverzett, internált lengyelek többsége továbbállt, de néhányan maradtak: Jozef Marian Wranát a szerelem és az újrakezdés lehetősége kötötte ide, változtatta Várnaivá. A hatvan évvel ezelőtti családi história is része az idei Csongrád megyei lengyel emlékévnek. ÚJSZÁSZIILOHA - önkéntesként nekiment az oroszoknak, hadifogságba került az első világháborúban az édesapám, lozef Marian Wrana. Aztán talpra állt, megnősült. Am a második világháborúban odaveszett a felesége és a kislánya, de még a szülei is... Vagy kétszáz kilométerre benyomultak Lengyelország testébe a szovjetek, eszeveszetten bombázták a galíciai településeket - idézi föl a családi legendáriumot Várnai Szilárd. A nyugdíjas szegedi mérnök nem tud lengyelül, de gyűjti a dokumentumokat a hatvan éve idekerült lengyelek kálváriájáról. Jozef Marian Wrana olajkútmesterként bejárta a fél világot: a Premier francia olajtársaság, majd egy amerikai cég alkalmazottjaként Jáva és Szumátra szigetén is dolgozott. A távoli kontinensen talált magának feleséget: egy lengyel emigráns család lányát csábította vissza az óhazába. Ám lengyelhonban hiába teremtett jólétet kis családjának, jött az újabb világégés. - A Londonba menekült ideiglenes kormány óhajának engedve a lengyel katonáknak feletteseik kiadták a parancsot: zárt hadosztályként hagyják el az országot, s a baráti Magyarorszá0AMÁSI EMIL BIRTOKÁN SZÜRETELNI SEGÍTETTEK A KATONÁK Fotó: Miskolczi Róbert gon keresztül érjék el a tengert, hogy csatlakozhassanak a külföldön szerveződő csapatokhoz - folytatja a családi históriával érintkező történelemleckét Várnai Szilárd. Közel ötven autó vonult át Szegeden - írta meg lapunk is 1939. október 5-én. A háromszáz lengyel katona számára kijelölt pihenőhely: Szeged-Alközpont akkoriban üresen álló határvadász laktanyája (a mai Mórahalom fürdője melletti öreg épület, ahol a megyei önkormányzati fenntartású idősek otthona rendezkedett be). Ám a viszonyok változtak: a lengyeleket lefegyverezték, nem engedték tovább délnek, hanem internálták. - A többség csak az anyanyelvén tudott, de édesapám oroszul, ukránul, s persze Emlékév 2009 lengyel év Csongrád megyében. Többféle rendezvényt szerveznek - többek között vándorkiállítást a közös történelmi múlt felidézésére, de a katyni vérengzés áldozatainak emlékére is. A megyei „lengyel központban", Mórahalmon konferenciát szerveznek, illetve emléktáblát is avatnak. németül is beszélt. így értett szót az itteniekkel. Szatócsboltot bérelt a kübekházi sváb Szelgrád Mária a homokháti tanyavilág központjában. Ott ismerte meg a segítőkész Jozefet. Hamar kiderült: nem csak a német nyelv köti öszsze őket. - 1945 után az édesapám megkapta az engedélyt a házasságra mesélte az egyetlen gyermek, Várnai Szilárd, aki otthon két és fél éves koráig csak német szót hallott, s édesapja 1964-ben bekövetkezett haláláig tiszteletteljes szeretetet, elfogadást látott. Teherautó-sofőrként, aztán a gépállomáson dolgozott, felelős beosztásokat is kapott, miközben sokszoros újítóként is ismerték Jozef Wranát, aki nevét Várnaira magyarosíttatta. De nem „muszájból", Jianem hálából, mert itt otthonra lelt. A mórahalmiak meg Papának hívták, mert befogadták. - Az apám magyarul is megtanult hangsúlyozza Várnai Szilárd -, de mindig németül káromkodott, lengyelül számolt és álmodott. mondta, ha már nagyon szorul a nadrágszíj, egy hétig ki lehet bírni egy kiló kenyérrel, és egy 99 forintos margarinnal. A Mátyás téren, a ferenceseknél reggelit és esténként főtt ételt kap sorstársaival együtt. Kisfröccsön vett nyugalom - Tétlenségben telnek a napjaim. A reggeli után körbemegy a szállón a Délmagyar. Amikor jó idő van, sétálok a városban. Ha egy jó filmet vagy autóversenyt adnak a tévében, beülök az egyik kocsmába. Ott legalább találkozom új arcokkal. Egy 45-50 forintos kisfröccs megéri, hogy nyugodtan legyek, a szállón túl sokan kommentálják a műsort - osztotta meg velünk, milyen egy napja. Azt is elmondta, ha rossz az idő, akkor olvas. A háborús regények a kedvencei. - Azelőtt minden nyáron utaztunk. Bejártuk a fél világot. Kéthavi túlórából egy hónapra le tudtunk menni a tengerpartra - ábrándozott Károly. Szerinte mindennek a rendszerváltás az oka. Májusban betölti a hatvanat, nyugdíjba mehet. Nagyjából ötször annyi lesz a bevétele, mint az elmúlt évben. Albérletbe szeretne költözni. Csodák palotája a harmadikon Noha alig tudta valaki, eddig is látogatható volt a szegedi egyetem pedagógusképző karán a védett természettudományi gyűjtemény. Most igazi kuriózum lesz belőle: csodák palotája. DOMBAI TÜNDE Nyolcvanéves díszletek között, a 21. század technikájával - azaz 137 millió forintos uniós támogatással és az ezt kiegészítő 24 milliós kari önerővel interaktív természeti tudástár létesül 2010-re a Szegedi Hidományegyetem pedagógusképző karának Boldogaszszony sugárúti épületében. A régi, 1875-ben létesült polgári tanítóképző tudós oktatói alapozták meg a harmadik emeleti tetőablakok alatti gyűjteményt. Azóta gyarapodik a 10 ezres állattani preparátumgyüjtemény és herbárium, meg az 1000 darabos ásványtani kollekció. A kincseket rejtő patinás tárlók, a könyvtár, a laboratórium, az előadóterem az ezredfordulón kapott hivatalos védettséget: a nemzeti kulturális örökség része. Ez kitüntetésnek szép, feladatnak viszont - pénz nélkül - nehéz. A védettség ugyanis azt jelenti, hogy a gyűjtemény nem mozdítható el a helyéről, és hozzányúlni is csak speciális engedélyek birtokában szabad. Létét eddig is jórészt Ilosvay György, a környezetbiológia és környezeti nevelés tanszék adjunktusa ódaadó figyelmének köszönheti. Egyetlen másik védett gyűjteménye van az egyetemnek: a kőzettár. A természettudományi kollekcióhoz foghatót viszont csak Budapesten látni. A különösen ritka, régi csontvázakat, kitömött és tartósítóban tárolt állatritkaságokat most költöztetik az épület másik felébe. Csomagolják a legelső, 1700-as évekből való metszeteket, a 130 éves kézzel festett üvegdiaképeket, az Afrika-vadász Kittenberger Kálmán ajándékozta koponyákat. Restaurálásra sorakozik az 1937-ből származó védett vidra, és a húszas években halva született 7 hónapos embermagzat. - Kinyitjuk a gyűjteményt: a rejtett kincsekből turistacsalogató látványosságot állítunk össze a négyszeresére bővülő kiállítótérben. A laboratóriumban érdekes fizikai, kémiai, földrajzi, informatikai kísérleteket végzünk mondta az ötletgazda Viskolcz Béla, a kémiai informatikai tanszék főiskolai tanára. Végül az egészet internetes adatbázisban dolgozzák fel, hogy három dimenzióban, interneten keresztül is látogatható legyen a védett tudástár. A milliónyi kiállítási tárgy 40 millió forintos restaurálására ugyan továbbra sem kaptak pénzt, de a kutatók azt mondják, 6-15 tanszéki szakember erőfeszítésével e feladatot is megoldják. •áM» FOTON 1 Umiról I «fnternaten! | www.delmagyar.hii SZABÓ KÁROLY GYAKRAN ÁBRÁNDOZIK A RÉGI NYARALÁSOKRÓL Fotó: Segesvári Csaba VISKOLCZ BÉLA ÖTLETGAZDA A LABORBAN Fotó: Karnok Csaba