Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-06 / 4. szám

61 Megyei tükör Kedd, 2009. január 6. 34 ESZTENDŐ SAJTOSZOLGALATBAN A száguldó rovatvezető Nyugdíjba vonult Süli József, a Délmagyarország és a Délvilág sportrovatvezetője, aki 34 éven át szolgálta olvasóinkat, megyénk sportját. Az egykori válogatott atléta, tizenkét­ezernél is több cikkel gazda­gította a magyar újságírást, kitörölhetetlen, szép nyomot hagyva Csongrád megye sportsajtójának történetében. BÁTYI ZOLTÁN Szerkesztőségi közelségből fi­gyelhettem: erőmüvek nem ter­melnek annyi energiát, ameny­nyit felhasznált harmincnégy éves újságírói pályafutása so­rán. Egyik verseny még be sem fejeződött, már loholt is a má­sikra, sorra teltek a jegyzetfü­zetek, lehelték ki tintájukat a tollak. Hűsége miatt is elisme­résre méltó egyéniség - 34 éven át egyetlen céggel, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalattal, s jogutódjaival kötött házassá­got, e 34 évből több mint har­mincat sportrovatvezetőként dolgozott végig. Nyugdíjba vo­nulásakor felidézve ezeket az esztendőket mégis minden pá­tosz nélkül, magától értetődő természetességgel készíti a lel­tárt. - összeszámoltam: a megje­lent írásaimmal megtöltött fü­zetek (merthogy egy régi idők szokásait őrző sajtómunkás bi­zony még ma is spirálfüzetbe ragasztja kivágott cikkeit - a szerk.) száma éppen 82. Ha pe­dig úgy számolok, hogy átlag­ban havi harminc írásom meg­jelent, akkor is elég szép szá­mot kapunk. Igaza van, utánaszámoltam: Süli József több mint 12 ezer hírrel, tudósítással, riporttal, portréval, jegyzettel, glosszával gazdagította a magyar sajtót, szolgálta az olvasóit. - Örömmel tettem, mert egy­kori, sok versenyt nyert futó­ként mindig imádtam a spor­tot. Emellett úgy érzem, pályá­mat mindvégig szerencse kísér­te. Olyan megyében írhattam a sportról, amely a főváros után a legtöbb kiváló versenyzőt ne­velte, és a legtöbb klubot küld­te az első osztályba. Nagyszerű szerkesztőségi közegben, bará­tok között tölthettem a napjai­SÜLI JÓZSEF ÚGY ÉRZI, PÁLYÁJÁT A SZERENCSE IS VÉGIGKÍSÉRTE mat, munkámat számos kitün­tetéssel, köztük a Munka Ér­demrend bronz fokozatával is­merték el. És a sportújságírás­nak köszönhetem azt is, hogy egy kezemen meg tudom szá­molni azokat az európai orszá­gokat, ahova nem jutottam el ­mondta lóska. - Igaz ugyan, hogy a hétvégi versenyek miatt évente több mint negyven szombatomat, vasárnapomat áldoztam fel, de ez csak kimondva akkora te­her. Amikor eszembe jut, hány kiváló egyéniséggel sodort ösz­sze a sors, csak azt mondha­tom, megérte. Hogy mást ne mondjak: gyerekkorától végig követhettem egy olyan sakk­zseni pályafutását, mint Lékó Péter vagy a kenukirály Vajda Attila. Olyan remek sportem­berekkel köthettem barátságot, mint a szentesi pólópápa Tóth Gyula, Szeged kézilabdasport­jának kiemelkedő egyénisége Kővári Árpád. A szemem láttá­ra formálódott a semmiből a világ egyik legnagyszerűbb vi­zes létesítménye, a Maty-éri evezős-kajakos pálya. - A legmaradandóbb .él­mény pedig? Nos, azt hiszem, a Pick Szeged első bajnoki győzelme után érzett eufóri­Fotó: Kamok Csaba kus hangulat, a sokezres szurkolótábor Széchenyi téri fiesztája nem vethető össze semmi mással. De nagy örömmel idézem fel az első szegedi kajak-kenu világbaj­nokságot is, ahol sajtófő­nök-helyettesként közvetlen közelről figyelhettem a világ­sztárokat - sorolta az élmé­nyeket. A magyar élsportról pedig így beszélt: - Sajnos a pénztelenség fog­ságában vergődik. Sokan még most is úgy tekintenek rá, mint szórakoztatóiparra, holott jóval több ennél: példamutatásával egy egészséges nemzedék fel­nevelésének eszköze lehetne, ha többet áldoznának rá. Re­mélem, ezt mihamarabb belát­ják állami döntéshozók, tehető­sebb vállalkozók, cégek is. SPORTOS CSALÁD. Süli Jó­zsef 1945-ben született Makón. A helyi József At­tila Gimnáziumban érett­ségizett, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán orosz-testnevelés szakon diplomázott. Egy évig Nyárlőrincen tanyai iskola igazgató-tanítója volt, ezt követően a szegedi keres­kedelmi szakmunkáskép­ző testnevelő tanáraként dolgozott. Családi tanács­ra váltott pályát: 1974. május 15-étől a Csongrád Megyei Hírlap sportrova­tának munkatársa, majd rovatvezetője lett, s 1990-ben igazolt át a Délmagyarország csapatá­ba, ahol nyugdíjazásáig vezette a sportrovatot. Egész családját megfer­tőzte a sport szeretete. Négy fia közül a rovatve­zetői székben Róbert kö­veti. András a Rádió 88 sportstábvezetője, Péter válogatott atléta volt, László testnevelő tanár> masszőr. S akitől - mint Jóska elmondta - a leg­több támogatást kapta munkájához: felesége, Emőke lelkes és értő sportrajongó. SZÉPSÉGVERSENYÜNK DOBOGÓSAI - KÍVÁNCSIAK, ELEVENEK, A SZÜLŐK SZEME FÉNYEI A GYEREKEK Egy huncutka és két gézengúz a babák sorából Idén nem nyomtatott formában, hanem virtuálisan, internetes lapunkban jelent meg babaalbumunk. A 2008-as év babájára a napilapban megjelent szavazószelvényen és most először SMS-ben is lehetett voksolni. A babaszépségversenyen három ­Picur, Huncutka és Gézengúz - kategóriában indulhattak a csöppségek. A dobogós picurokat és két huncutkát már bemu­tattunk, most következik egy harmadik huncutka és két gézen­gúz. MUNKATÁRSUNKTÓI A huszonkét hónapos Szente Kitti lapunk 2008-as babaszép­ségversenyének egyik díjazott­ja. Gézengúz kategóriában má­sodik helyezést ért el. Egy játé­kokkal teli ajándékcsomagot és egy nevére hímzett takarót vi­hetett haza. Kitti kedvence a Hello Kitty - Kitti nagyon kíváncsi kislány: szeret mindent megnézni, min­denhova bemenni - mondta a csöppség anyukája, Kiss And­rea. A díjátadó ünnepségen sem volt ez másképpen, a gyö­nyörű, szőke hajfürtös, kék sze­mű kislány már szökött is kife­lé a bejárati ajtón. Édesapja, Szente Sándor ment utána, és hozta vissza a csíkos pólót és Hello Kitty-s farmerruhát viselő kislányt. Kiderült, Kitti nem véletlen visel cicákat a ruháján, a Hello Kitty-s mese a kedven­ce. Ha az megy a tv-ben, se lát, se hall, nem lehet kimoz­dítani a kis foteljából. - Ne­künk ő a legszebb - mondta a kislány anyukája, aki azt is elmesélte, Kitti nagyon szeret rajzolni, például csigabigát vagy házikót. Persze ez egy­előre még csak úgy megy, hogy a szülők rajzolnak, a csöppség pedig utánozza őket. Kittit szülei nem először AZ ERDÉLYI CSALÁD. A 23 HÓNAPOS ANDOR A GÉZENGÚZ KATEGÓRIÁBAN A HARMADIK, A10 HÓNAPOS D0MINIK A HUNCUTKA KATEGÓRIÁBAN A MÁSODIK HELYEN VÉGZETT SZENTE KITTI ÉDESANYJÁVAL. A KISLÁNY A GÉZENGÚZ KATEGÓRIA MÁSODIK HELYÉT SZEREZTE MEG Fotók: Segesvári Csaba nevezték be a babaszépség­versenyre, tavaly az 1-9 hóna­pos gyermekek Picur kategó­riájában a legszebbnek bizo­nyult. Már rutinosan viselke­dett, a fotózást is nagyon nyugodtan tűrte. Találkozá­sunkkor kicsit meg volt szep­penve, de szülei azt mondták egyébként nagyon beszélge­tős a kislányuk. Mindeneset­re az ajándéknak biztosan nagyon örült. A rózsaszín plüssmalackát végig a kezé­ben szorongatta. A 10 hónapos Erdélyi Domi­nik Huncutka kategóriában második, testvére, a 23 hóna­pos Erdélyi Andor Gézengúz kategóriában a harmadik lett lapunk 2008-as babaszépség­versenyén. Akik nem sírnak Andort tavaly is benevezték a szülei, akkor is a harmadik legszebb babának választot­ták saját, Huncutka kategó­riájában. Dominik a díjátadót átalud­ta, még kicsit fáradt volt. De a szülei elmesélték, a babafo­tózáson virgonckodott, még pózolt is a picur. - A kisfiam állandóan csak enne. Ad­dig-addig panaszkodik, amíg el nem éri a célját. Jó baba, a bátyjához, Andorhoz hason­lóan soha nem sír. Nagyon szeretik egymást. Andor min­dent megoszt Dominikkal, si­mogatja, puszilgatja. Ha kap tőlem egy babapiskótát, azt is megfelezi a kisöccsével. Nagyon jó testvérek - mesélte a fiúk anyukája, a bírósági titkárként dolgozó Erdélyi Henrietta. Dominikot édesap­ja, Erdélyi Andor tartotta a kezében a díjátadót követő beszélgetésen. A nemsokára kétéves Andor pedig minden­kivel barátkozott. Kolléga­nőnk nyaklánca és szemüve­ge külön elnyerte a tetszését. De azért általában a motoro­kért, a repülőkért és az autó­kért rajong. A fiúk legkedve­sebb szórakozása a pancso­lás. Karácsonyra egy fürdő­kádba való játékbékát kaptak a csöppségek. Dominik és Andor szülei el­mesélték: még karácsonyi aján­dékot is közösen kaptak a gye­rekek. Együtt játszanak vele, így megtanulják, hogy mindent meg kell osztani egymással.

Next

/
Thumbnails
Contents