Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

301 Sport Szerda, 2008. december 26. A NAGYSZÜLŐKNÉL, VIKOR SEBESTYÉNÉKNÉL ÁLLJA A CSALÁD KÖRBE A FÁT A sport karácsonykor sem tabu A Vikor nagyszülők mindig ügyeltek arra, hogy lányaik, Anikó és Bea olyan párt válasszanak (Lukács János és Szalai István), akik kapcsolatban vannak a sporttal. így aztán az unokák, Lilla, Levente, Loránd és Márió mindennapjainak egy részét is a versenyzés tette, illetve teszi ki. Még egy jellemzője van a nagy családnak: évtizedek óta nem volt olyan karácsonyuk, amelyről valaki is hiányzott volna. SÜLI JÓZSEF Egyet elöljáróban elárulok: a család idősebb tagjaihoz több évtizedes ismeretség fűz. A találkozó megszervezését a pingpongos Levente vállalta magára. Becsületére legyen mondva, előző este tíz perc alatt mindenki igent mondott a találkozóra. Ezek után nem volt nehéz egy karácsony előtti, a szent ünnepről szóló beszélgetést összehozni a család ősi fészkébe. A nagymama, Lili asszony ugyanis elárulta, már az ő anyukája is ebben a Tisza Lajos körúti lakásban lakott. - Mi nagyon ragaszkodunk a hagyományokhoz. Ez érvényes a karácsonyra is. A szentestén tradicionálisan nálunk van az ünnepség, az ajándékok átadása, és természetesen a vacsora árulja el elöljáróban a nyolcvanéves nyugodtan letagadhatna a korából nagypapa, Vikor Sebestyén. Mivel az unokának, Lukács Lillának volt a legrövidebb az ebédszünete, ezért azt kérte, tőle kérdezzek először. Nem nagyon kellett faggatni, mert azonnal a lényegre tört: - Mivel dolgozom, mellette a másoddiplomám megszerzésén szorgoskodom, már nem versenyzem. De a sport a mindennapjaim része. Nem csupán nézem, hanem művelem is. Egyébként minden évben ott vagyok a Sportcsillagok gáláján is. A karácsonyi előkészületekben is meg van a szerepem: nagymamával én készítem a süteményeket. - Egyébként a mákos és a diós süteményt még a nagyanyám receptje szerint készítem, s mindenki azt mondja, életükben ennél finomabbat sehol sem ettek - árulja el Lili néni. Lukács János dandártábornok is elli EGYÜTT A CSALÁD (BALRÓL): VIKOR SEBESTYÉN, LUKÁCS JÁNOS, LUKÁCS LORÁND, VIKOR ANIKÓ, LUKÁCS LILLA, VIKOR SEBESTYÉNNÉ ÉS LUKÁCS LEVENTE Fotó: Karnok Csaba nézést kér, hogy várja a kötelesség, így csak annyit mond, hogy felesége szüleinél szinte mindennapos téma a sport, és ez nincs másként a szentestén sem. Nem kapnak hajba, hiszen a nagy család valamennyi tagjának közel áll a szívéhez a pingpong, az úszás, a labdarúgás, a kézilabda és a lovas sportok. Apropó lovas sport. Lukács Loránd arca bizonyos feszültséget takart, meg is tudtam pillanatok alatt, hogy miért: - Nem szeretem a telet, mert túl hamar sötétedik, s már kora délután ott SPORTSIKEREIK. Vikor Sebestyénné: 1950-ben vb-n indult, s azóta asztaliteniszbíró. A hetvenes évektől kezdve nemzetközi játékvezető, vb-n, Eb-n és Top 12 versenyen tevékenykedett. Vikor Sebestyén: 1969-ben alapító tagja a megyei asztalitenisz-szövetségnek. Majd a mai napig is az elnöke. 1967-ig NB l-es játékos. Jelenleg a Floratom elnöke. Vikor Anikó: első osztályú pingpongos volt, Bea húgával a budapesti ifi Eb-n bíráskodott. Vikor Bea: első osztályú pinpongos volt, nemzetközi játékvezető. Legutóbb Spanyolországban vezetett mérkőzéseket. Lukács János: a Debrecennel magyar bajnok kézilabdázó, a Tisza Volánnal bronzérmes és kétszeres mk-győztes. lukács Levente: első osztályú asztaliteniszező, egyetemi bajnok, a Floratom játékos-edzője. Lukács Lilla: úszó, felnőtt ob bronzérmes, egyetemi bajnok, sok nemzetközi siker részese. Lukács Loránd: díjugrató, háromszoros ezüstérmes a mesterek tornáján, megnyerte a gróf Széchenyi István-emlékversenyt. A fedeles országos bajnokság 6. helyezettje. kell lennem a versenylovamnál, hogy a sötétedés előtt ellássam. A sietős fiatalemberről annyit azért megtudtam, hogy ő is abban a házban lakik, s nincs olyan napszak, hogy ne látogatná meg a nagyszüleit. A legidősebb fiú unoka, Levente bírósági fogalmazó, nála is ki volt számolva az idő. A Floratom Szeged extraligás asztahtenisz-csapatánalc mindenese, játékos-edző, szakosztályvezető azt is elárulta, hogy pingpongütőt először a nagypapa adott a kezébe, és a nagy ebédlőasztalon - ahova a karácsonyfát is felállítják - vívta első csatáit. - Emlékszem, nagyapám 18 fórt adott mindig, ami nagyon bosszantott, és arra ösztönzött, hogy apait-anyait beleadjak. - Ez a fantasztikus küzdőszellem a mai napig meg van Leventénél - szól közbe az anyuka, Anikó, aki igazgatóhelyettes Mihálytelken, és az egyik szakja természetesen a testnevelés. - Valamikor nagypapával nekünk gyerekeknek volt a feladatunk a fa feldíszítése. Ma ez a munka az unokatestvéremre, Márióra hárul - teszi hozzá az első osztályú pingpongos. Közben megérkezett Márió is, Bea aki jelenleg is nemzetközi asztalitenisz bíró - fia. A legfiatalabb unoka utolsó éves a gimnáziumban, korábban úszott, kézizett, cselgáncsozott, jelenleg kondizik, mert nagy izmot szeretne. Ami a Vikor nagyszülőknél tartott karácsonyi ünnepet illeti, este hét órakor kezdődik a ceremónia. - Ragaszkodunk a háromméteres fához - árulja el Anikó. Körbeállják mind a tízen a fát, meggyújtják a gyertyákat, mert a hagyományhoz ragaszkodnak. Majd kiosztják az ajándékokat, amit előtte mindenki a fa alá csempészik. - Már megegyeztünk a gyerekekkel, hogy életünk végéig így lesz. Nem vagyunk ünneprontók, de a sport még karácsonykor is közös témánk. A legtöbb érme - egyébként összesen 2800-at gyűjtöttünk - Lülának van, de a legtovább Levente fog sportolni - mondja mintegy zárszóként Vikor Sebestyén. SZREMKÓ SZUSZI IDÉN VÉGRE NYUGODTAN KARACSONYOZHAT Nem konyhatündér, de a tiramisuját dicsérik Volt világ- és Európa-bajnok. A Szentes színeiben ötször nyert magyar bajnoki aranyat, két olimpián vett részt. Athénban a hatodik, idén Pekingben a negyedik helyezett nemzeti csapatunknak volt tagja. A nyáron visszavonult klasszis pólóst, Szremkó „Szuszi" Krisztinát - aki nem fordított hátat a vízilabdának, a Szentes 12 éves fiúkból álló csapatának az edzője - a karácsonnyal kapcsolatos dolgokról faggattuk. SZÉLPÁL LÁSZLÓ - Nagy fejtörést okozott a karácsonyi bevásárlás? - Nem különösebben, már jó előre kigondoltam mindent, aztán időben nyakamba vettem a várost, családtagjaimnak, édesanyámnak, apukámnak, testvéremnek és a barátomnak vettem ajándékot. Nem kell nagy dolgokra gondolni, szerintem nem az ajándék nagyságán, annak összegén van a hangsúly, hanem azon, hogy gondolunk szeretteinkre. Egyébként pedig olyan vagyok, hogy nem kötöm alkalomhoz, dátumhoz az ajándékozást, nem egyszer előfordult, hogy megláttam valamit, az megtetszett, és máris fizettem. Kapni is szeretek, de adni jobban. Olyankor alig várom, hogy mit szólnak hozzá. - Hol és kivel tölti az ünnepeket? - A szenteste első felében a barátommal, Gáborral annak családjával Csongrádon leszek, majd utána átmegyünk a párommal a szintén Csongrádon élő édesanyámhoz és öcsémhez. Az ünnepi vacsorát Gábornál fogyasztjuk el, karácsony első napján viszont édesanyám lát vendégül bennünket ebédre. Édesapámhoz, Bajára majd csak a két ünnep között látogatunk el. - Ezek szerint sok időt nem tölt el sütéssel, főzéssel. Nem szeret a konyhában tüsténkedni? - A Gundelba biztosan nem hívnak el főszakácsnak... Most tényleg nem főzök, de csak azért, mert kényelmes helyzetben vagyok, „kiszolgálnak". Süteményt viszont sütök, tiramisut készítek. Állítólag jól csinálom, legalábbis eddig mindig dicsérték. - Mi a kedvenc karácsonyi menüsor? - Nálunk ilyenkor nem maradhat el a halászlé és a sült hal. Anyukám még szokott kacsát is sütni, plusz isteni finom salátákat, majonézeset, tojásosat, krumplisat, almásat. Ja és el ne felejtsem az elmaradhatatlan mákos és diós bejglit. A nélkül nem karácsony a karácsony. Ha ideveszem a szilveszteri eszem-iszomot is, ez alatt az egy hét alatt mindig felszedek két-három kilót. Mit csináljak, imádok enni. - Augusztus végén, a pekingi olimpia után bejelentette visszavonulását. Ez azt is jelenti, hogy felszabadultabban, lazábban töltheti az ünnepeket? - Ez pontosan így van. Emlékszem, tavaly a két ünnep között rendezték a magyar kupa négyes döntőjét... Lehet irigyelni, ilyen még nem fordult elő velem, most két hétig szabin leszek. Maximálisan ki fogom élvezni. A LEGEMLÉKEZETESEBB. Arra kértük Krisztinát, idézze fel élete legemlékezetesebb karácsonyát. - Olyan tízéves lehettem, amikor apuval, anyuval és öcsémmel egy nagy baráti társasággal Szlovákiában töltöttük az ünnepeket - mesélte Szuszi. - Pompás volt az idő, hatalmasakat síeltünk, szánkóztunk, hógolyóztunk. Minden szuper volt, de a leginkább annak örültem, hogy a nagy létszámú „csapatunk" összes felnőtt tagjától csak mi, gyerekek kaptunk ajándékot. Azon a karácsonyon a Szremkó testvéreknél nem volt boldogabb lurkó a földön. • SZUSZI KEZÉBEN A KEVERŐTÁL ÉS A FAKANÁL IS JÓL MUTAT Fotó: Vidovics Ferenc