Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

Szerda, 2008. december 2k. Sport 131 A Vajda-napló féltett titkai AZ ELŐKÉSZÜLETBEN VÉCSI VIKTOR EDZŐ (KÖZÉPEN) ÉS IFJ. GELLÉRT ÁKOS IS SEGÍTETT AZ OLIMPIAI BAJNOKNAK Fotó: Karnok Csaba Vajda Attila a szüleivel tölti a szen­testét, és a családi hagyományoknak megfelelően a kedvenc társasjáté­kokkal ma is ádáz csatát vív velük. Az olimpiai bajnok kenust az ünnep­hez fűződő viszonyáról, szeretetről és népszerűségről, valamint újévi fogadalmairól faggattuk. MÉHES GÁBOR A mögöttünk álló év megannyi sikert hozott Vajda Attila számára. Az ország ünnepelt kedvence, az év sportolója Szombati döntő a Mókuson MUNKATÁRSUNKTÓL ' ' Izgalmak és számolgatás - így telt el a Szegedi Sport és Fürdők Kft. szervezé­sében a Kék Mókus-kupa hagyományos kispályás labdarúgótorna utolsó selej­tezőköre. Legyen szó bármely korosz­tályról is, az esélyek meccsről meccsre változtak. Nagyon sok esetben nem is borultak, hiszen a +35 éves korosztály­ban Szeged két legjobb csapata, az év­közi tornákon is mindig döntőt játszó Első Beton és Fit World került össze. A nyüt kategóriában pedig ismét eljutott a fináléig az a Csupaszív FC, amely tavaly is ott volt, igaz, még Batyu Bt. néven. Viszont akadtak valódi meglepetések is: ilyen a Mikro Meat-Soma FC fináléba kerülése. Ifjabb Somogyi István ütőké­pes csapatot hozott össze, amely veret­lenül masírozott a szombati döntőbe. A torna megyeisége abszolút kijött a gála­napra készülő csapatokat elnézve, hi­szen Szeged mellett hódmezővásárhe­lyi, makói és félig-meddig csongrádi ér­dekeltsége is lesz a zárófelvonásnak. A szervezők a helyosztókat az újsze­gedi sportcsarnokban újra 5x2-es kapu­ra rendezik. Az együttesek közül van, amely örül neki, van, amelyik nem, de egy biztos: a szurkolók csak jól járhat­nak. Talán nem fordul elő az, ami tavaly, hogy az egyik fináléban, sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett gól. Csak a büntetők alatt. A december 27-i helyosztók páro­sítása. -35 évesek, döntő: Csupaszív FC-Mikro Meat-Soma FC, a 3. helyért: RET F-Silver. +35 évesek, döntő: Első Beton-Fit World, a 3. helyért: RO­SE-Favor Tfans Makó. +45 évesek, döntő: Fit World Szenior-Együtt Szege­dért Egyesület, a 3. helyért: SZAK öregfiúk-Hódmezővásárhely. Lékó-remi Lékó Péter kilencedik mérkőzésén a hatodik döntetlenjét érte el az Elisztá­ban zajló sakk Grand Prix-n. A szegedi nagymester a sötét bábukat vezetve a 34. lépés után egyezett meg a remiben az orosz Ernesto Inarkievvel. A 13 for­dulós tornán ma szünnapot tartanak. mégis ugyanaz a kedves, őszinte fickó, aki a legnagyobb sikerek előtt volt. Az ünnepről „Nem titok, nem volt egyszerű gyermek­korom. A szüleimet nem vetette fel a jó­lét, de mindig szépen ünnepeltük a kará­csonyt. Édesanyámék igyekeztek olyan apróságokkal meglepni, amelyek hozzá­juk kötöttek, és én a mai napig az ehhez hasonló ajándékozás híve vagyok. Saj­nos az emberek manapság elfelejtik, hogy a karácsony a szeretetről, az össze­tartozásról szól, és nem tudják értékén kezelni az ünnepet, csak a minél na­gyobb értékű vásárlás tartja őket lázban. Én a szüleimen kívül senkinek nem ve­szek ajándékot. Este hazamegyek anyu­ékhoz, elővesszük a kedvenc társasjáté­kainkat, és örülünk annak, hogy együtt lehetünk, még csak véletlenül sem gon­dolunk a hétköznapi problémákra." A népszerűségről „Szerencsére a 'gyors barátaim' szá­ma az utóbbi időben sem nőtt meg ugrásszerűen, más kérdés, hogy nem is nagyon adtam lehetőséget azok­nak, akik csak a sikereim miatt sze­retnének. A szó igazi értelmében két-három barátom van, akikre meg­próbálok odafigyelni, akik bármikor számíthatnak rám, és tudom, hogy én is rájuk. Ami pedig a népszerűséget illeti, természetesen jólesik, amikor az utcán egy néni odajön hozzám, és könnyekkel a szemében mondja, hogy mennyire büszke rám azért, amit elértem. Ezekért a pillanatokért éri meg sportolni. Az ember óhatatla­nul is változik. Én is változom, de megváltozni nem szeretnék, igyek­szem alkalmazkodni a helyzethez, hogy az elmúlt hónapok során vala­mivel ismertebbé váltam." Az újévi fogadalmakról „Fogadalmaim nincsenek, de az új év kezdetén mindig leírom a naplómba azokat a terveimet, amelyekhez abban az esztendőben tartani akarom magam. Teljesen hétköznapi dolgokról van szó, akár a kenuzással, akár a magánélettel kapcsolatban, és most jut eszembe, ezentúl az iskolai kihívásokat is meg kell fogalmaznom. Így legalább soha nem felejtem el a céljaimat, folyamato­san ott lebegnek a szemem előtt, és azonnal érzékelem, ha a magam szá­mára kijelölt úton eltévedtem, összes­ségében azért büszkén mondhatom: a leírtakat általában meg is valósítom, egy évvel ezelőtt például az olimpiai aranyérem is bekerült a naplóba. De hogy mi kerül papírra az idén, az egy­előre maradjon az én titkom..." Kiss Norbert a nagyok között A hazai szövetség szavazásán a Ga­bonaTransz-Szeged négyszeres vi­lágelső tekése, Kiss Norbert sorrend­ben másodszor lett az év férfi játé­kosa. A 28 éves sportoló már igazán szegedinek érzi magát, megszokta a közszerepléseket, és szeretné Csányi Bélát utolérni. MÁDI JÓZSEF - Nyilatkozik, vagy inkább marad a sportjánál, a tekénél? - Ha lehet, előbbi, hiszen most va­gyok túl egy fogós edzésen. - Pedig nem felejtem el, amikor 2001-ben Szegedre igazolt, csak igenek­ből és nemekből állt a párbeszéd önre vonatkozó, válasz része. Most meg... - Hála a jó égnek sokat szerepelek a médiában, de ez így van a csapattár­sakkal is. Kaposváron megkaptam az alapokat, ami évi egy-két szereplést je­lentett, Szegeden viszont nincs olyan hónap, hogy ne lenne meghívásunk va­lamelyik médiumba. Egyik tévé, aztán be a kocsiba, és irány a másik: így áll össze egy szereplésekkel teli este. - Mennyire érzi magát szegedinek? - Hét éve tartozom a Tisza-parti férfi tekecsapathoz, és már a második év­ben szegedinek tituláltak a szurkolók. Azóta tényleg szegedinek vallhatom magam, főleg mióta 2004-ben teljesen ideköltöztem. - Milyennek ítéli a sportág hazai el­ismertségét? - Legyünk pozitívak: most lesz el­nökségválasztás, amely új programot ígér, és ezzel talán még eladhatóbbá válik a teke. Ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor akár el is felej­tődhet ez a tradicionálisan sikeres ma­gyar sportág. Szegeden és a megyé­ben igen veretes múltja van, erre jó példa, hogy a világbajnokok tornáján láttam egy kis kiadványt, és Csányi Béla életrajzában az szerepelt, hogy az IKV-ban kezdte a sportolást. Meg­kérdeztem a feleségemtől, volt-e ilyen klub, és azt mondta, egykor igen. - Csányi kilencszeres világbajnok, ön már négyszeres. Utolérhető? - Amikor tavaly megnyertük a csa­patvébét, akkor azt nyilatkoztam, sze­retném nagyjainkat megközelíteni. Pe­dig az még csak a harmadik arany volt, azóta pedig van még egy. Huszonnyolc éves vagyok, kezdek beérni. - A családban és otthon nem is kell ezt különösebben magyarázni. - Nem, mert a feleségem, korábbi nevén Bozó, most Kiss Melinda is egy­kor válogatott kerettag volt, nem mel­lékesen 11-szeres bajnok. Ha hazame­gyek, és leülünk, akkor nem mondha­tom azt, hogy fáradt vagyok, dolgoz­tam és edzettem, mert jön a válasz: én is! A húgom, Tünde pedig serdülő vb-negyedik hellyel büszkélkedhet. Most csapattársamat, Földesi Zsoltit boldogítja... - Olimpia? - Ha egyszer szerepel is a teke a mű­sorában, én abba már nem férek bele. - Mivel tudná a sportág mellett kar­doskodni? - Fizikai és szellemi felkészültséget egyaránt igényel, és a szerencsejáték kedvelőinek is jó, mert vagy eldől mind a kilenc fa, vagy nem. A sporttévé is lát benne fantáziát, mert bár nem folyik a vér, de egy ki-ki meccs izgalmakat és fe­szültséget rejt magában. 65 évesen a sport megszállottja Krasznai Attila sohasem volt híres sportoló, nem volt világsztár, nem ért el sportolóként nagy eredmé­nyeket. A vízügy egykori főmérnö­ke azonban 65 évesen is rendsze­resen mozog: úszik, vízilabdázik, teniszezik. SÜLI RÓBERT Nem tagadom, Krasznai Attilához személyes barátság fűz. Pedig az apám lehetne, hiszen múlt héten ün­nepelte 65. születésnapját. Négy éve kerültem először szembe vele. Nem a ringben, hanem a Gellért Szabadidő­központ teniszpályáján. Ellenfélként néztünk farkasszemet egy tenisz­meccsen. Néztem tágra nyílt szem­mel, hogy „Na. ez a kisöreg mit akar?" Tíz perc után rá kellett jön­nöm, hogy jó lesz felkötni a gatyát, mert Attila minden labdáért ment, csúszott, nyesett, majd amit igazán csak ő tudott: emelt. De még hogy! - Pedig sohasem sportoltam ­kezdte a beszélgetést a vízügy egy­kori főmérnöke -, 40 évesen kezd­tem el mozogni. Elég stresszes életet éltem, ekkor csábítottak le először az uszodába. Kiváló társaságba ke­rültem, és ennek köszönhetően ott ragadtam. Azóta hét közben min­dennap ott vagyok nyitáskor, fél hatkor kezdek úszni. Ezer métert tempózok. A szombati mozgás sem marad ki Krasznai Attila életéből. Egy na­gyobb társaság immár húsz éve ran­• • Rendszeresen tudok # W sportolni, orvosnál pedig már nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára. Krasznai Attila devúzik rendszeresen az uszodában. Minden szombat reggel hat órakor két kapu csobban a vízben, majd előkerül a labda is. - Van, amikor hatan vagyunk, van, amikor tizennégyen. Vízilabdá­zunk. Mivel amatőrök vagyunk, így csak fejjel lehet gólt szerezni. Kis pá­lyán játszunk, de mindig remek han­gulatban folyik a csata. Egyetlen szombatot sem hagyunk ki, mindig van két csapat. Van köztünk 79 éves is, nem én vagyok a legidősebb. Krasznai Attila Gyulán született, felesége, Margó Somogyországból ér­kezett Szegedre, és 25 évet dolgozott a Somogyi-könyvtárban. Két fia van és két unokája. - A fiaim nem sportolnak, de két unokám - Zircen élnek, a szerk. ­úszik, így amikor itt vannak Szege­den, akkor mindig megyek velük mozogni. A nagy szerelmem a te­nisz lett. Pedig csak 10-12 éve kezd­tem el játszani. Szerencsés alkat va­gyok, mert még mindig rendszere­sen tudok sportolni, orvosnál pedig már nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára. Karácsonykor vi­szont háttérbe kerül a mozgás, a család közösen ünnepel, de szom­baton már nyitáskor az uszodában leszek. Kezdődik az idei utolsó vízi­labdameccs! i .sfshi. KRASZNAI ATTILA ÉLETE A SPORT: ÚSZIK, VÍZILABDÁZIK;TENISZEZIK::" !ü jgfi-.ziG xA svlöiöj lödé^néfnüllé Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents