Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-13 / 291. szám

szieszta © KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON SZERKESZTI: ÚJSZÁSZ1 ILONA, WERNER KRISZTINA 2008. december 13. Gyakran vitáznak egymással a zsűritársak a Megasztárban: Friderikusz Sándor, Mester Tamás, Eszenyi Enikő és Fenyő Miklós Tízemeletesek ölelésében pezseg az élet CSILLAG TÉRI PANELEK HOGYAN LETT KÖGAZDAG FRIDERIKUSZ SÁNDOR? Fridi saját életéről szívesebben beszél, mint a sztárjelöltekről FOTÓK: TV2 Friderikusz Sándorral nemhogy ne­héz, szinte lehetetlen volt az utóbbi esztendőkben interjút készíteni. Leg­újabb könyvének bemutatóján ne­künk sikerült pár percre megszólal­tatnunk az utóbbi két évtized egyik legnagyobb hatású, de mindenképp legvitatottabb tévés személyiségét. A Megasztárról nem szívesen beszélt ­bár az érződött a hangján, hogy sze­reti ezt a produkciót -, ellenben a rej­télyességét firtató kérdéseinkre is szí­vesen válaszolt - Friderikusz Sándor. - A Megasztár meglepetésemberéröl, Dávidról mi a véleménye? - Azt hiszem, mindent elmondtam már a műsorban: Dávidot kivételes te­hetségnek tartom. Dávid karnyújtás­nyira került a számára világot jelentő deszkáktól. Ügy érzem, jó esélye van szerepelni a Budapesti Operettszín­házban vagy a Madáchban, vagyis olyan színházakban, ahol óriási ha­gyománya van a musicaleknek. - Megengedi, hogy zsűrizzem kicsit a zsűrit? Akikkel beszéltem, szinte egyöntetűen azon a véleményen vol­tak, hogy az előző három széria zsűri­je klasszisokkal jobb volt. - Nézze, önnek és az ismerőseinek lehet ez a véleménye, engem különö­sebben nem zavar, de nekem a legfon­tosabb: a szerződésem szerint nem nyilatkozhatok a zsűri munkájáról a sajtónak. - Hogy sikerült rávenni Friderikusz Sándort, hogy kötetlenül nyilatkozzon az életéről? Korábban erre szinte soha nem volt hajlandó. - Az elmúlt két és fél évben újra ösz­szesodródtam Mihancsik Zsófiával, akivel valaha a Magyar Rádióban ta­lálkoztunk, az utóbbi időben pedig együtt szerkesztettük a Friderikusz most adásait az ATV-ben. Több mint négyszáz műsort olyan szoros szövet­ségben, mintha nem is munkatársak volnánk, hanem közös háztartásban élnénk. Zsófi valamikor az utolsó mű­sorok egyikénél egyszer csak azzal állt elő, mi lenne, ha összefoglalnánk a sztorijaimat, az életem fontos epi­zódjait egy kötetben. Belementem, de jól tudtam, hogy sokat kockáztatok, mert ő nagyon okos nő, nagyon vilá­gosan kérdez, és kíméletlenül kihajtja a választ belőlem, akár jól, akár rosz­szul jövök ki a saját történetemből. Korábban egyébként azért irtóztam az ilyen szintű kitárulkozástól, mert nem szerettem volna lezártnak tekinteni az életem egy részét. Legalábbis remél­tem, hogy még nem kell semmit se le­zárni. - Mikor került sor ezekre a beszélge­tésekre? - Szeptember elejétől ücsörögtünk hetente három-négy alkalommal Zsó­fival, és én azon kaptam magam, hogy olyan témákról is beszélek, amelyekről korábban soha, és levo­nok olyan következtetéseket, amelyek engem is meglepnek. - S miket lehet megtudni ebből a kö­tetből Friderikusz Sándorról, a kétség­kívül rejtélyes emberről? - Például azt, miért jöttek el a világ­sztárok a Friderikusz-show-ba, hogy kerültem a Fenyő-villába, hogy nem lettem tévéelnök, hogy lettem „kőgaz­dag", már ha egyáltalán az vagyok. ESZENYI MIATT VÁLLALTA? Frideri­kusz Sándor, a Megasztár negyedik zsűritagja az egyik tévéműsorban arról beszélt: zenei műfajtól füg-. getlenül előfordulhat, hogy ha jó zenét hall, bizsergést érez. A ripor­ter elmondta, még lehet számára meglepetést nyújtani. Arra is kitért, hisz az első benyomásban, és arra is, várta már a csatorna felkérését. A bulvárlapok információi szerint Friderikusz döntésében az játszott nagy szerepet, hogy Eszenyi Enikő­vel dolgozhat, akivel egyébként a magánéletben jó barátok, és aki annak idején a Meglepő és mulat­ságos című műsorában állandó vendégként szerepelt. Bár pontos felmérés nem készült, szinte biztosra vehető: Szeged legsű­rűbben lakott tere a tarjáni Csillag tér. Ezt a területet ugyanis tízemele­tesek veszik körbe. Sok szegedi a fo­lyamatosan formálódó, mára telje­sen megújuló Csillag teret tekinti a Tisza-parti panelvilág központjá­nak. BÁTYI ZOLTÁN Bolt bolt hátán, igény szerint. Errefelé a vevők mindenből a legolcsóbbat veszik, s abból is keveset kérnek Ezen a téren nem lakik senki? Ezt a kérdést a szegedi Csillag téren tettem fel fotóriporter kolléganőmnek, mert bárkit megszólítottunk, azzal hárította el a választ kérdésünkre: milyen is az élet Szeged egyetlen olyan terén, ahol minden ház tíz emelet magasra nőtt, hogy ö bizony csak átutazóba érke­zett. Budapesti körút, Retek utca, Szil­léri sugárút, Lugas utca - sorakoztak a nevek, amikor arról beszéltek, hol is élnek ők. Forgalmas csomópont A Csillag tér korántsem csak a felhők hasát karcolászó betonpalotái miatt különlegesség a városban. A Mars tér után talán ezt a területet jelölhetjük meg a város legforgalmasabb közleke­dési csomópontjaként. Hogy aztán ez a nagy nyüzsgés minden itt élőnek örömet kínál-e? A Csillag téri piacon például arról beszélgettek az asszo­nyok, hogy szép lett az új piac, de in­kább díszes, mint forgalmas. Kevés a tehetős, sok a bolt - Kevés itt a vevő, elcsábultak a plá­zás világba - magyarázta egyikük. - Nem a vevő kevés, hanem a pénzük, az itt a baj. A Csillag tér valóban panel­központ, ha valahol, hát itt érezhető, hogy nem éppen a tehetős polgárok lak­ják a környéket. Mindenből a legolcsób­bat veszik, s abból is keveset kérnek ­mondta el már egy garázsboltban a ke­reskedő hölgy, ö is - akárcsak a piacon beszélgetők - azt kérte, neve inkább ne jelenjen meg az újságban. Papp fánosné - aki lakásának abla­kából a Csillag térre nézhet, vagyis teljességgel helybelinek számít - vi­szont nem volt sem szégyenlős, sem panaszkodós. - Most, hogy kérdi, mióta lakom itt, még magam is elcsodálkozom: éppen harmincöt éve költöztünk Tarján és Felsőváros határára. Akkor még fur­csa volt ilyen hatalmas házak között élni, de már régen megszoktam ezt a panelos világot, és még meg is kedvel­tem ezt a környéket. Nézzen csak kö­rül, itt aztán mindent megtalálhat. Van kisbolt szinte minden ház alatt, de ha valaki áruházba vágyik, hát Mindenki úgy boldogul, ahogy tud: életkép a panelek tövében Herczegh Mártonné gyönyörködik a panorámában FOTÓK: SCHMIDT ANDREA mostanra azt is gyönyörűen felújítot­ták. A közlekedés pedig talán itt a leg­jobb az egész városban, legfeljebb csak néhány percet kell várni, s már indulhatunk is a belváros vagy a szu­permarketek felé - sorolta az előnyö­ket a Pickből nyugdíjba vonult asz­szony. A felújított házakat dicsérte. - Eltűnik innen a szürkeség, lassan már minden házat beburkolnak, kifes­tenek. Reményeim szerint nemsokára a mienk is sorra kerül - köszönt el Pappné, s elfoglalta helyét egy sok-sok kedvezménnyel kecsegtető ga­rázsboltban várakozó sorban. Panoráma éjjel-nappal - Most mondja meg, nem érdekes in­nen a kilátás? Bevallom, van mikor hosszú perceket töltök az ablakban, mindig akad valami érdekesség, mert ez a tér él még késő éjszaka is. Ezeket a mondatokat már a Csillag tér tetején, pontosabban a tízesek egyikének legfelső emeletén jegyez­hettem fel. Herczegh Mártonné volt olyan kedves, hogy méltányolta kéré­sünket: „madártávlatból" is szeret­nénk egy képet készíteni a Csillag tér­ről. - Csak nézelődjenek - invitált ottho­nába. - Innen jól kivehető, milyen szép lett mára a körforgalom környé­ke, hogyan újították fel az egész teret. Mivel 1990 óta lakom itt, nap mint nap láthattam, milyen kaotikus állapotok uralkodtak a Csillagon. Aztán meg­épült a körforgalom, s ezt követően a kis parkok is elkészültek. De ha a Ke­reszttöltés utcára néz, azt is láthatja: most sem nyugodnak az építők, ép­pen egy kerékpárút aszfaltját egyen­getik. Házigazdánktól ezt is megtudtuk: a Csillag téri panelvilágban inkább sie­tősek, mint beszélgetősek az emberek. Legtöbbjük még a saját szomszédját sem nagyon ismeri - mondta a 84 éves asszony -, a barátkozósabbak in­kább az olyan idősebbek közül kerül­nek ki, akik a Csillag téri padokon ücsörögnek kora tavasztól a hideggel lakásba üldöző késő őszig. HÁZAK NÉLKÜL? - A Csillag térről csupán annyit tudtam feljegyezni a Szeged utcanevei című könyvem­ben, hogy 1880-ban, vagyis közvet­lenül a nagyárvíz után kapta a ne­vét. Az információhiány magyaráza­ta, hogy Csillag téri ház nem is léte­zik. Legalábbis egyetlen épületre sem tettek ki régebben olyan táblát, ami a Csillagtér nevét viselte volna ­mondta el Péter László, Szeged múltjának szakavatott ismerője. S valóban: a házszámozások ugyanis az ide befutó utcákhoz (Kereszttöl­tés, Retek, Lugas), a Szilléri sugárút­hoz és a Budapesti körúthoz kötőd­nek 2008-ban is. A telefonos tuda­kozó csupán egyetlen intézményt, a Csillag téri bölcsődét tudta megadni „helyi lakosként". Megtaláltuk a magyarázatot arra, miért nem fut­hattunk össze egyetlen olyan em­berrel sem, aki azt mondhatta vol­na: Csillag téri lakos vagyok. És hogy szegény lenne a Csillag téri polgár? - Ugyan, én ezt nem hiszem - le­gyintett Herczeghné, amikor az egyik boltos szavát idézem. - Legalábbis semmivel nem szegényebb, mint a nagy átlag Szegeden. A rezsiköltségek ugyan nőnek, de még ki lehet fizetni. Meg aztán lehet itt bármilyen a drága­ság, ezrével utaznak a népek innen is a szupermarketekbe, és akkora cso­magokkal érkeznek vissza, hogy alig tudnak leszállni a buszról. De jöjjenek csak vissza nyáron! Meglátják: olyan csinosak, jól öltözöttek itt a fiatalok, mint a Kárász utcán - köszönt el házi­gazdánk. Mi pedig mi másról is álmodozhat­tunk volna a házból kilépve, nya­kunkba csöpögő esőben, fülünket pi­rosra festő hidegben, mint arról a nyárról, amikorra az utolsó betonhá­zat is szép új ruhába öltöztetik Szeged Csillag terén. És a lakótelepi honfogla­lók unokái már nem is tudják majd, mit jelent a szó: panelszürke. OVÖOYNÖVÉNY mm

Next

/
Thumbnails
Contents