Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-22 / 248. szám

Szerda, 2008. október 22. Októberi forradalmunk 19 Zászlódíszbe öltözött középületek, lakóházak köszöntik az idei október 23-án is nemzeti ünnepünket. Ám az ünneplők által lobogtatott, egymástól jelképtartalmukban is erősen különbözőzászlók korántsem bizonyítják a nemzet egységét. Valójában mit tekinthetünk a Magyar Köztársaságjelképének? Erről és 1956 mai megítéléséről Germuska Pál történésszel beszélgettünk, az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs Intézetében. HAMARY DÉNES (MT1-PBESS) - A zászlódíszes ünnepen nem árt pontosítani: a lobogók közül melyik tekinthető a magyar nemzet jelképének? - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeit, beleértve a címert és lobogót, az Alkotmány meghatározza. Pontosan leírja, hogyan néz ki a nemzeti lobogó, hogyan kell felfüggeszteni, milyen címert kell azon elhelyezni. A többi magyar jelkép a nemzeti hagyomány részeként van jelen különféle ünnepeinken. - Az ötvenkét évvel ezelőtti október 23-áról ma sokan és sokféle módon emlékeznek meg, s egymásnak ellentmondó értékelést is olvashatunk, hallhatunk az akkori eseményekről. A valódi történéseket, s azok hátterét azonban csak kevesen ismerhetik, s akik úgy vélik, hogy igen, azokról ki dönti el, hogy az igazságot tudják-e? - Keveset beszélünk az igazán fontos dolgokról. Az 1956-os magyar hősiesség természetesen része nemzeti büszkeségünknek, ám az emberek jelentős része talán nem is érti, valójában mit is ünneplünk. A 2006-os év őszén történtek is azzal szembesítettek bennünket, hogy mekkora szakadék van az ismeretek terén a történészszakma, a viszonylag tájékozott olvasóközönség és az úgynevezett átlagember között. Az utóbbiak fejében - anélkül hogy bántani akarnám őket - tökéletes a zűrzavar a közelmúlt történéseiről, de 1956-ról is. Rengeteg a AZ ÜNNEP HELYE. 1956 történelmi eseményei időben még túlságosan közeliek ahhoz, hogy letisztult értékelést kapjanak a társadalomban. A történész Germuska Pál úgy véli, legalább száz évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy egységes legyen a közvélemény is ötvenhat megítélésében. Addig a még élő, akkori résztvevőket, szemtanúkat engednünk kell megnyilatkozni, a társadalomnak pedig józan mértékkel és kellő távolságtartással kellene megvitatnia a huszadik század súlyos kérdéseit, benne az ötvenhatos eseményeket is. Sokkal nagyobb türelemmel és bizalommal kellene viszonyulnunk mindehhez, hiszen nem Brüsszelben fogják előírni, mit kell ünnepelnünk, és hol a helye nemzeti hagyományainkban október huszonharmadikának. A ZÁSZLÓDÍSZ ÜZ K I A SZEGEDI VILLAMOSVEZETŐ EMLÉKÉT UNOKÁJA ŐRZI GOMBON MÚLT IGAZ GYÖRGY SORSA Nem volt még rá példa, hogy egy fiatal lányunoka múzeumba vigye nagyapja '56-os relikviáit, és így őrizze meg az emlékét. MUNKATÁRSUNKTÓL 1956. október 23-án a szegedi kommunikáció szakos egyetemista, Szabó Zita családja a nagyapára, Igaz Györgyre emlékezik. A fiatal lány méltó helyre szánta a családban megőrzött relikviákat, így kerültek a Móra-múzeumba. A szegedi villamosvezető alakját idéző fotók, jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a forradalom évében 27 esztendős fiatalember egyetlen gomb miatt került a hatóságok látókörébe. A zubbonyáról letépett ugyanis egy népköztársasági címerrel ellátott gombot. Tettéért Igaz Györgynek felelnie kellett, mégpedig úgy, hogy minden vasárnap délelőtt 10-kor raportra rendelték a városi kapitányságra. Éjszakánként rendszeresen egyenruhások jelentek meg a lakásukban, hogy mindent felforgassanak. Igaz György a „gombos" eseten kívül akkor is összetűzésbe került a hivatalosságokkal, amikor egyszer Újszegedről tartott az 5-ös villamossal a központi megálló felé, és a szegedi hídfőnél a szovjet katonák tűz alá vették a járművet. Két választása volt: az egyik, hogy továbbhalad, a másik, hogy visszafordul. Ezt megtehette, mert a régi villamosok mindkét végén volt vezetőfülke. Az utasok életét féltve az utóbbi mellett döntött, ám ezt a munkahelyén szabotázsnak és munkamegtagadásnak vették. Igaz György disszidálhatott volna, de nem tette meg. Villamosvezető maradt, és 1987-ben szerepelt a Szerelem második vérig című magyar filmben. A feleségének sem árulta el, hogy mi történt még vele 1956-ban. Bár az unokájának megígérte, hogy egyszer elmeséli, erre nem került sor. Igaz György 2001-ben, 72 évesen elhunyt. Kárpáti György, Melbourne olimpiai Kásás Zoltán '56 után Kárpátiékkal egy bajnoka FOTÓ: TÉSIK ATTILA csapatban játszhatott FOTÓ: SCHMIDT ANDREA •4 Folytatás a 8. oldalról - A Szabadság, szerelem forgatókönyvének írásakor a legfontosabb alapelv a korhűség volt - mondja Bereményi Géza, a film egyik forgatókönyvírója. - Történészek dolgoztak velünk, ök végezték el az anyaggyűjtést, ök készítették elő a film kereteit. A film egyik alapja: a melbourne-i elődöntő, amely számomra már ismert történet volt. Beszéltek róla az emberek. Sokszor hallottam már, mielőtt belekezdtünk volna a forgatókönyvbe. A csapat még élő tagjai segítettek reprodukálni az eseményeket, és azt a hangulatot, amely a mérkőzést kísérte. Elsősorban visszaemlékezésekre építettünk. A legfontosabb a történelmi hitelesség volt a munka során. Kásás akkor még csak 10 éves volt Kásás Zoltán olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a Szeged Beton VE edzője gyerekként élte át 1956-ot. Amíg későbbi csapattársai Melbourne-ben játszottak a magyar aranyért, ő budapesti házuk pincéjében húzta meg magát. - Egy reggel lövések hallatszottak, és nem kellett a Márvány utcai iskolába mennünk, ahová egyébként jártunk. Ez az első emlékem '56-ról és a forradalomról - kezdi el a történetet Kásás Zoltán. - Nagy rajzlapokra zászlókat festettünk, és kitettük az ablakba. Mi, gyerekek csak annyit tudtunk a történésekről, amennyit a felnőttektől hallottunk. Akkor még nem nagyon érdekelt a vízilabda, a meccsről sem tudtunk sokat, hogy Melbourne-ben mi történt, csak később hallottam. A Déli pályaudvarnál laktunk. Ott vívták a legkeményebb csatákat. Kiégett páncélosok álltak az utcán, láthattam, ha nagy ritkán olajért mentem a fegyverszünet alatt. - A szomszéd ház tetején állt egy géppuska, azt lőtték. A mi lakásunkban is teljes volt a felfordulás az ágyúzás miatt. Mindenütt repeszek. A pincében húztuk meg magunkat. A fa és a szén tetején vészeltük át a forradalmat. Még oda is behallatszott a fegyverropogás. Egy orvos házaspár lakott nálunk albérletben, ők mindig kijártak a tüzvonalba is sebesülteket kötözni. Hogy velük mi lett, már nem tudom - mondja a 61 éves edző. November negyedikén én is láttam a szovjet tankokat. Azt beszélték, a lengyelek jöttek segíteni. Mi, gyerekek még integettünk is nekik. Az oroszokat legyőzni elégtétel A forradalom után lett vízilabdázó Kásás Zoltán. Pályafutása a Margitszigeten kezdődött. Később együtt játszhatott Kárpáti Györggyel és Gyarmati Dezsővel is, akik mindketten részt vettek az 1956-os melbourne-i olimpián. - A Margitszigeti uszodába 1958-ban mentem le először. Itt szólított meg a Dózsa edzője, és ekkor kezdődött a pályafutásom is. A Dózsából a Fradiba kerültem, ahol már együtt játszhattam Kárpátival, és Gyarmatival is, akik hazatértek Melbourne után. A meccs és a hozzá tartozó legenda nem nagyon volt téma. De tabunak sem számított. Tudtuk azt, hogy mi és hogyan történt, de nem beszéltünk róla. Kárpátit és Gyarmatit elsősorban a két olimpiai arany miatt tiszteltük, nem a melbourne-i eseményekért. Az uszodában nem volt helye a politikának. Szerintem '56-ban Ausztráliában is elsősorban vízilabda-mérkőzés folyt, persze biztosan feszültség is támadt a medencében - mondja Kásás Zoltán, Kásás Tamás válogatott vízilabdázónk édesapja. Az oroszokat megverni mindig nagy elégtételt jelentett akkoriban, főleg egy ilyen helyzetben 1956-ban, a magyar forradalom leverése után. Végül Zádor szemöldöke történelmet írt. Ha nincs vér a vízben, akkor ez „csak" egy olimpiai arany. Nincs film. Nem él a legenda. Molnár: Csányi dublőre voltam A nagy sikerű filmben Szécsi Zoltánnal és a szegedi Fodor Rajmunddal együtt Molnár Tamás (képünkön) is szerepet kapott. Igaz, „csak" Csányi Sándor dublőreként játszott. - Csányi nem tudott volna „életben maradni" vízipólós küzdős jelenetekben, ezért kellett helyettesítenem emlékszik vissza a forgatásra a szegedi származású pólós, mikor a szerepről kérdezzük. - Andy Vajnával még 2004-ben találkoztunk. Los Angelesben, a világligadöntőn ő is megjelent. Már akkor szóba került, hogy egy sportfilmet kellene forgatni. Végül Benedek Tibor koordinálta a Szabadság, szerelem pólós jeleneteit, én pedig dublőr lettem. A történetet ismertem már, örömmel vettem részt a filmben is. 1956-ban sporttörténelmi sikert aratott a magyar csapat Melbourne-ben. Óriási lehetett a feszültség a medencében, és nem csak '56 miatt. 1956-os megemlékezés Makón kérdés, amire nem tudnak választ adni: miért tört ki a forradalom, miért úgy zajlott, ahogy, miért úgy ért véget, miként véget ért? A közvetlen beszélgetések, találkozók alkalmával ugyanakkor azt tapasztalom: csak úgy özönlenek a kérdések, s ez óriási információhiányra és egyben információéhségre is utal. Az ilyen alkalmakkor az is egyértelműen kiderül, hogy nemcsak a forradalmat átélőket és a diákokat érdekli a magyar múlt és közelmúlt, hanem a mai középgenerációt is. - Mivel okolható akkor a tudás hiánya? - Vagy a szakma végzi rosszul munkáját, vagy a közvetítő csatornákkal van gond. Például két évvel ezelőtt egy közvélemény-kutató intézet kétezer felnőtt állampolgárt kérdezett meg, mit tudnak az ötvenhatos forradalom céljairól, okáról. A megkérdezettek 14 százaléka úgy hitte, hogy a forradalom fő céljai közé tartozott Magyarország NATO-hoz való csatlakozása, 7 százaléka pedig meggyőződéssel állította: a felkelők vissza akarták állítani a királyságot! Ezeknek a hiányosságoknak is köszönhető, hogy a politika mindmáig a saját maga igénye szerint próbálja - esetenként sikerrel - átírni a történelmet. - A mai fiataloknak milyen példát mutatnak egykori, forradalmat kirobbantó elődeik? FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA - Ha összehasonlítjuk az 1848-as és az 1956-os hősöket, a mérleg egyik serpenyőjében bőséges a választék példaképekből és jelképpé nemesedett történésekből, helyszínekből derült ki az összevetésből. A negyvennyolcas fiatalok dicsőségtábláján ott a Pilvax forradalmár társasága, a Tizenkét pont, a dicsőséges tavaszi hadjárat története, s a bukást idéző Világos és Arad helyszíne. És előttük világít Táncsics, Petőfi, Bem apó, Kossuth, Széchenyi neve. Ezzel szemben ötvenhatról csak a Széna tér meg a Corvin köz „ugrik be" emblematikus helyszínként a maiak tudatába, s a pesti srácok mítoszához csak néhány nagy név, így Maiéter Pálé, s persze Nagy Imréé társul pozitív hősként. A történtek megítélését jellemzi, hogy a negyvenedik évfordulóra, 1996-ra az 56-taI kapcsolatos tudományos ismeretünk jórészt összeállt, kiforrt. Az elmúlt tizenkét évben ugyan sok új eredmény gazdagította ezt az ismeretanyagot, de ezek lényegében nem írták újra tudásunkat. A főbb szereplökről már nem folyik vita. - Az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak a jelképe ma is a kokárda. Ötvenhat jelképe lehet a lyukas zászló? - Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű. De azt is illene pontosabban tudni, mit jelent a folytonossági hiány nemzeti lobogónk közepén.