Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-11 / 239. szám

Szombat, 2008. október 11. Vasárnapi tv-műsor 111 NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1926-ból. PECÉREK. „Hatvan felsőtanyai gazdából álló küldöttség kereste fel a polgármestert, hogy szót emeljen az ellen az irtó hadjárat ellen, amelyet" a házőrző kutyáit ellen „indítottak a pecérek". Az elhurcolt és „lebunkózott" 140-150 kutya darabjáért egy fias birka árának megítélését kéri a bíróságtól, mert a jó házőrző kutyának ma ennyi az árfolyama" (január 10., vasárnap). NÓTAFA A RÁDIÓBAN, „Járosi Jenő az első szegedi nótafa, aki önálló szerzői esten mutatkozik be szülővárosa közönsége előtt. Dankó Pista rokonszenves, tehetséges utóda már a rádión keresztül is megnyilatkozott..." (március 4., csütörtök). ELSŐ NŐI ÜGYVÉD. „A magyar egyetemeken elsőnek Szeged adta az első női ügyvédet. Dr. Ungár Margit kiváló sikerrel Szegeden végezte tanulmányait..." (március 9., kedd). HONTHY HANNA SZEGEDEN. „Szombaton Honthy Hanna vendégszerepelt A csókos asszonyban. (...) Honthy Hanna bája nem orchideaszerüen bódító, dekadens, veszedelmesen démoni, hanem egyszerű, mint a rózsák mosolya, de olyan megkapó is..." (június 6., vasárnap). LUKLÁBÚ FEKETE RÓKUS. A Közbeszólás című „odamondogató" rovat kistestvéreként jelenteti meg lapunk „Luklábu Fekete Rókus rézbőrű bennszülött" közbeszólásait. Így például: „Mit akartok mámmög a városatyáktól, irótárs. Hogy mér nem járnak a közgyűlésbe? Hát ládd, ott kártyázni nem lőhet, beszélni nem érdemös, mer úgyis az lössz, amit a Veszter akar. Alunni mög nyugotabban lőhet mostanság az üzletbe" (július 25., vasárnap). MEGÚJULÓ KÖZKÓRHÁZ. A szegedi köz kórház renoválást januárban kezdték el, „eddig 850 koronát fordítottak" a munkára, ami „egymilliárd koronára fog emelkedni". „A belső berendezéseket a népjóléti miniszter 250 milliós adományából modernizálták." „Az új átalakítási munkálatokkal a közkórház az eddigi 136 beteg helyett 200-at tud befogadni" (augusztus 18., szerda). POSTAPALOTA. Az „alsóvárosi állomás" mellett telket vásárolt az állam, hogy ott postapalotát építsen. „Az építkezésnek különösebb aktualitást adott, hogy Szegeden postaigazgatóságot létesítettek és hogy ez az intézmény ideiglenesen a leszállítóhivatal épületében nyert elhelyezést." Mivel onnan 1927 nyarán el kell költöznie, a kereskedelmi minisztériumban elkészítették a postapalota terveit (szeptember 21., kedd). NÉGY HELYRE 51. Szegeden a megüresedő 4 tisztviselői állásra ötvenegyen pályáztak. Például a tűzoltótisztire egyedül Kopasz István, de a „II. osztályú adótiszti állásra" 14, az „iroda-segédtiszti állásra" 19 (közte 2 nő) jelentkezett (szeptember 26., vasárnap). KORCSOLYÁZÓK. „Míg Szegeden a legnagyobb hidegben is nehezen tudják a tavaly ismét megnyitott jégpályát üzembe helyezni, addig a fővárosban már most korcsolyáznak. A városligeti tavat műjégpályává alakították át" (november 25., csütörtök). NÁDPÁLCA. A szegedi törvényszék „ítéletileg" kimondta: „a tanítónak házi fenyítéket alkalmazni nincs joga és vétséget követ el az a tanító, aki testi fenyítékkel nevel. A vádlottak padján Lengyel János tömörkényi tanító állott, mert nádpálcával úgy ütött az egyik fiú kezére, hogy az nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett" (december 28., kedd). Ű

TováDM ínformációk, fOrtk IH|RpMiRM| a tárnáról a Interneten! Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1926 (17. rész) SZALÁMI VÁLSÁG: HALDOKLÓ GYÁRAK A szegedi húsiparnak gondot okoz, hogy Trianon miatt a hagyományos nyersanyagellátó körzetek jó része Jugoszláviához és Romániához került. „Ismét meg kellett állnia egy olyan üzemnek, amely jelentékenyen hozzájárult egy speciálisan magyar és speciálisan szegei gyáripar fejlődéséhez" - kommentálja „(v. gy.)", azaz Vér György december 25-i riportjában a tényt: az „Alföld szalámigyár beszüntette üzemét". Szegedi szalámi Bécsbó'1 Az előzményekről megtudjuk: „Az első áldozat a Jób és Lóránt szalámigyár volt, amelynek a Kálvária utcában volt szépen fejlődő telepe, és amely számos külföldi relációban dolgozott. A speciálisan magyar és speciálisan szegedi szalámiválságban a tulajdonosok a telepet bérbe adták a Hangyának, a gépeket pedig egyszerűen elszállították Bécsé, ahol egyszerűen üzembe helyezték azokat, és most a szegedi szalámigyár szegedi szalámit gyárt - Bécsben". „Az Alsótiszaparton levő Alföld Szalámigyár Rt." üzemének vezetője, „Weiss Gyula, aki három évtizede elismert munkása ennek az iparnak - elhagyja A szegedi húsipar csúcsa, a szalámi gyártása - a titok: a fűszerezés FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY Szegedet, Ausztriába költözik, ahol a Pick-féle erlaui gyárat fogja vezetni". Lehetetlen verseny „- A szegedi szalámigyárak képtelenek Szegeden nyersanyagot beszerezni, Budapest elsősorban az élőállatokra 50 százalékos tarifamérséklést élvez, ami egyszerűen azt vonja maga után, hogy Szeged környékének jelentékeny számú sertéshizlalói nem Szegedre, hanem a fővárosba szállítják állataikat idézi a magát megnevezni nem akaró szakértőt az újságíró. - (...) Ilyen körülArcél: Vér György (190A-19A3) A Délmagyarország és a „Szeged helyi hírellátását, e nem látványos, de nagyon fontos aprómunkát - megtetézve egy-egy fontosabb riporttal, nagyobb cikkel, szabadabb szárnyalást megengedő színes írással - a 'fiatalok' látták el" - írja a sajtótörténettel foglalkozó Lengyel András. Az irodalomtörténész szerint a húszas évek elején a húszas évei elején járó Vér György (és Magyar László) életkorának is „megfelelt a mozgékonyságot, esetenként talpalást is igénylő hírbegyűjtő munka." Vér György impulzív egyéniségét „a színesség, s leginkább a harcosság, az ütközéseket, sőt a sajtópöröket is vállaló bátorság jellemezte. Riporteri mozgékonysággal párosult harcossága, mely jó néhány leleplező cikket is eredményezett, nélkülözhetetlen volt egy olyan ellenzéki szerepet vállaló lapnál, mint az ekkori Szeged. (Jellemző, hogy egyetlen könyvét, amely ugyan később, 1928-ban jelent meg, olyan börtönélmények alapján írta, amelyeket ekkori leleplező riportjaiért, a nevezetes csongrádi bombamerénylet világgá kürtöléséért szabtak ki rá)." mények között a szegedi szaláminak lehetetlen volt a verseny". A válsághoz hozzájárult az is, hogy „minden kilogramm Bécsbe kiszállított szalámi után nem kevesebb, mint 15000 korona vámot és fogyasztási adót kellett fizetni. Csehországba - a magyar szalámi jelentékeny piacára pedig kilónkét 34.000 korona terheli" az árut. „A bécsi gyárosok ezzel szemben a magyar húst ugyanolyan áron szerezhetik be, mint Magyarországon." A bankok nálunk 12-14 százalékos kamatra adnak hitelt, miközben Prágában „az egyik bank 9 százalék mellett ajánlott fel 1.000,000 cseh koronát". Kenyértelen jövő Hiába kérik a szegediek, a kereskedelmi, illetve földművelésügyi minisztert, nem léptetnek életbe „bizonyos represszáliákat", mely megmenthetné ezt az ipart. Akkora a baj, hogy „a jövő héten döntenek arról, vajon a Czinner-szalámigyár is beszüntesse-e üzemét, amelyben eddig ugyancsak nem kezdték meg a munkát". Ha ez bekövetkezne, „több mint 500 munkás, tisztviselő és alkalmazott, valamint az iparhoz hozzá tartozó iparosok - ládakészitök, fuvarozók KRONOLÓGIA: 1926. március 19.: a hágai bíróság a frankhamisítási ügyben fogházra ítéli Jankovich Arisztidet, Marsovszky Györgyöt, és Mankovics Györgyöt. Május 8.: szegedi közgyűlési határozat a Zálogház felállításáról. Augusztus A.: a Budapesti Büntető Törvényszék ítélete Rákosi Mátyás és társai perében Rákosi a szegedi Csillag börtön „vendége". December 11-12.: az országgyűlési képviselő választáson Szegeden Klebelsberg Kunó (kormánypárti), Peidl Gyula (szociáldemokrata) Rassay Károly (egyesület balpárti) lett honatya. December 27.: megjelenik az új pénz - a pengő és a fillér. stb. - veszítenék el kenyerüket". „Hogy a válság valódi nagysága látszszon, elég utalni arra, hogy Magyarországon egy évben körülbelül 130 milliárd értékű 130 vagon szalámit termeltek, és ebből több mint 40 százalék itt készült Szegeden." Az oknyomozó újságíró következtetése: „nincs idő hoszszú gondolkodásra és eredménytelen tárgyalásokra, sürgős és határozott hatósági beavatkozásra van szükség". ÉS VEZÉRCIKK Közbeszólás rovatcím alatt olvasható lapunk július 3-i számában a külvárosok háromszáz „békétlenjének" látogatásáról szóló szubjektív beszámoló, de ez a témája a szerkesztőségi vezércikknek is. A polgármester, „Somogyi Szilveszter rutinos és lendületes szónok, aki ügyesen tudja csoportosítani érveit és adatait, amelyekkel azonban zsonglőrködni is szokott (...) - mondja a vezércikk. - Ezzel magyarázható, hogy rokonszenves modorú előadásának hatása alól a legtöbben nem tudják magukat kivonni és nem veszik észre beszédében a tátongó hézagokat. (...) 145 milliárdban kerülne, mondja a polgármester, a csatornázás, 100 milliárdba a külváros 120 uccájának kikövezése és 80 milliárdba, (...) hogy kulturmódon lenne mindenki ellátva vízzel. Ennek a három közmunkának a megvalósítása összesen annyiba kerülne, hogy az elköltött összeg évi amortizációjára 40 milliárdról kellene gondoskodni, akkora összegről, amely felér a mostani költségvetés bevételeinek felével (...)". Mégis ez kellene a „külsőségek, cicomák helyett". Nyolcvannégy hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy viszszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenhetedik állomása: 1926. „A fogadalmi templom építési programja már elejétől fogva úgy volt megállapítva, hogy több éven át épül, nemcsak financiális okokból, hanem főleg abból a magasabb szempontból is, hogy ilyen monumentális emlékről lévén szó, az egyes tömegeknek legyen idejük leülepedni, megállapodni" - reagál a múlt évi, karácsonyi cikkre Foerk Ernő tanár, tervezőépítész. MUNKATÁRSUNKTÓL Foerk Ernő kifejti: a program „1923-ban a szentély, kupola és kereszthajó beboltozása, 1924-re a külső kupola és kereszthajó elkészítése és a főhajó boltozata, 1925-re a két torony felfalazása, míg 1926-ra hagytuk a tornyokba kapcsolódó főhomlokzatot és az orgonakórus felépítését, hogy a megülepedő tornyok magukkal ne húzzák a homlokzatot. Ezt az előrelátásunkat beigazolta íme a tornyok bekövetkezett és tavasz óta megfigyelt ülepedése, mely 1926 tavaszára megállapodván, nyugodtan felfalazhatjuk a kő- és márványmunkákban gazdag és drága főhomlokzatot, az emléktemplom legdíszesebb részét". A tornyok nagy visszhangot kiváltó elhajlásáról azt mondja: „az állványok tömege még elburkolja a tornyok külső kontúrját, meg vagyok róla győződve, hogy ez is végeredményben optikai csalódásnak fog bizonyulni, amely szerint a tornyok sugaras alkotásánál fogva a toronyköz felül tágasabbnak látszik, mint alul". Lapunk álláspontja: a közvélemény úgy nyugtatható meg, hogy a fogadalmi templommal összefüggő számítások és tervek helyesek.