Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-29 / 228. szám

I 61 Hegyei tükör Hétfő, 2008. szeptember 29. SZIKSZAI RÉMUSZ (SIGNOR EUGENIO) ÉS JAKAB TAMÁS (DON MARZIO) - A MACSÓ ÉS A MAFFIÓZÓ kaphat". A társulat sármos, új tagja rendkívül meggyőzően alakította az olasz macsót, aki legyen bármennyire is arrogáns, a kártyában örök vesztes, és szenvedélyes nöfaló, nem tud rá haragudni a felesége - és a néző sem. Szimpatikus Don Marzio is, akit Jakab Tamás játszott. Félelmetes maffiózó helyett esetenként bohókás keresztapácskát láttunk. A „kemény fiúk" oldalát gyarapítja Pandolfo, a játékterem tulajdonosa is. Szűcs Lajos, ha így játszana, bármelyik valódi kaszinó kétes üzletvezetőjeként megállná a helyét. Melkvi Beának sok férfi néző örült: Lisaura, a táncosnő, szexi átlátszó baby-dollban lépett először színpadra, pontosabban erkélyre. A lehengerlő primadonna bátran mer nemet mondani Don Marzio közeledésére. A csinos színésznő az igazi, nagybetűs Nőt testesíti meg. Jó volt a közös daluk Erdélyi Tímeával. A Piacidát játszó fiatal színésznő énekhangja kellemes, de nekem az ő karaktere tetszett legkevésbé. Flaminio, álnevén Leandro, a gróf szerepében Pataki Ferenc nem győzött meg arról, hogy kék vér folyna az ereiben. A darab végére kiderül, hogy miért nem, s éppen ezért jó az alakítása. Ridolfo, a kávéház tulajdonosa jószívű ember. Schlanger And rás játéka megnyerő - öt a színpadon kívül is ilyennek képzelem. Jókat derültem Trappolán, a pincéren. Megyeri Zoltán előadásmódja az Üvegtigris című film szereplőire emlékeztetett. A színésznők közül Farkas Andrea jelmeze a legtrendibb. Vittoria, Eugenio felesége kék szinü „stewardess" kosztümben énekli a „Szállj el, szállj! Katicabogár!" szövegű, fülbemászó kis dalt. Hasonló számokból többet is hallhattunk az este folyamán. BeneFotók: Frank Yvette dek Mari jelmeztervező retro stílusú ruhákba bújtatta a színészeket, melyek jól passzoltak Khell Zsolt díszletéhez. Legjobban a bárpult körüli részt éreztem a darabhoz illőnek. A fehér abrosszal letakart asztalokat és a székeket nem. Utóbbiakhoz hasonlót osztálytermekben láttam. Engem nem zavart, hogy a színészek végig pöfékeltek, hiszen mégiscsak kávéházban játszódik a történet. Az első sorban előttem ülő idős hölgyek viszont arra panaszkodtak, hogy kaparja a torkukat a füst. A darab szokatlanul rövid tapsot kapott, a szereplők csak egyszer tudtak a függöny elé lépni. Az előttem ülők a színházból kifele a tiszta levegőnek örültek - én pedig annak, hogy a kétszer másfél óra után végre állhatok. aprnm*^ FOTÓK > mmtu E5SBHES ff J u mt*+ntf«n!||ÉM|MHuMÉl ndift » ct izdasafc ' btfrhe/ H munWát/^b f "t Káromkodás, cigifüst - kétszer másfél órában A kávéház című Goldoni-vígjátékkal kezdődött az évad a Szegedi Nemzeti Színházban. A darabot Mohácsi János és Fuchs László átiratában láthatta a közönség. Rusznyák Gábor rendezőnek nem volt könnyű dolga, hiszen A kávéházban játszottak együtt eló'ször a régi és az új társulati tagok. §06X0 ANNA Megdöbbent, megbotránkozott arcokat láttam magam körül péntek este a Szegedi Nemzeti Színházban A kávéház cimü Goldoni-darab premierjén. A nézők egy része ugyanis így reagált a k és az f betűvel kezdődő szavak hallatán, melyek jelzőként és indulatszóként is gyakran elhagyták a szereplők száját. Számomra is furcsa volt az inkább kocsmába, mintsem kávéházba való káromkodás, de ellentétben azokkal, akik nem jártak a főpróbán, az én fülemben a rendező, Rusznyák Gábor szavai visszhangzottak, aki azt mondta: ne lepődjek meg, ez az eredeti darabban is így szerepelt. A kávéház szövegében bőven akad zavarba ejtő mondat, de jópofa, vicces megjegyzésekből is egy noteszra valót gyűjtöttem össze. Az egyik kedvencem a Signor Eugeniót alakító Szikszai Rémuszé: „Elölről, hátulról, nekem édes mindegy. Olyan vagyok, mint a spanyolnátha, engem bárhogy megSCHLANGER ANDRÁS, A KÁVÉHÁZ-TULAJDONOS RIDOLFO SZEREPÉBEN