Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-02 / 180. szám
141 Szieszta - Programajánló Szombat, 2008. augusztus 2. Závada Pál új regénye hetek óta a sikerlisták álén A Ml IDEGEN TESTEINK Idegen testünk címmel a könyvhétre jelent meg Závada Pál legújabb, negyedik regénye. Erős és sűrű szövésű könyv, vélném, az író legfontosabb munkája. Egyetlen éjszaka 19A0 szeptemberében a budapesti Nagycsarnok mellett, a bravúros szerkesztés azonban fel s alá sodorja az időben az olvasót. SABVASI LÁSZLÓ - Kezdjük a szép és sokatmondó címmel! Testről beszélsz, amely a miénk, mégis idegen. Jól értem, hogy egyszerre utalsz emberi testekre, érzéki vonzódásokra, és a nemzet testére, vagyis a 20. század tragikus társadalmi mozdulataira? - Igen, a cím a Trianonban amputált és elidegenített országrészekre is utal illetve magára a csonka ország testére -, de még inkább a magyar nemzetnek arra a kitagadott és javarészt el is pusztított testrészére, amit a zsidóság jelentett. Miközben egészen különböző kérdésekről van szó: merőben mást jelent az, ha magyarjaink a határon túlra jutnak, mint ha megsemmisítő táborba. - Nemzeti sorskérdésekröl van itt szó, amelyek politikus regénnyé avatják az Idegen testünket - s egyben máig ható, de hogy úgy mondjam, „koszos kezekkel" is dédelgetett traumákat jelentenek. Csodálkoznál, ha „neked mennének"? - Úgy érted, hogy ha kivívnám azok rosszallását, akiknek az észjárását ma is a származási-faji gondolat és az idegengyűlölet határozza meg? Csodálkoznék. Ez azt jelentené, hogy az illetők olvasnak irodalmat - jó pár év óta írok ilyen kérdésekről, mégse tudtam fölkelteni az érdeklődésüket. De hagyjuk a szélsőségeseket, és tételezzük föl, hogy egy regényt nemcsak esztétikailag lehet bírálni, hanem - minthogy épp a nemzet sorskérdéseire tapint rá - az érvelése is kritikában részesülhet, világnézeti alapon. De hát nem részesül. A konkurens nézetek nyilvánosságában merőben más irodalom, más címlista szerepel, és egészen más volt a könyvhét is, mintha nem is egy planétán élnénk. És megértem, ha ez az érzés kölcsönös - de a jelenség akkor is lehangoló. - A magyar középosztály politikai lázálmai és társadalmi utópiái artikulálódnak és elevenednek meg a törtéZávada Pál: Korunk a primitíven egyoldalú világmagyarázatoknak kedvez netben, és sok esély a jóra nem látszik. Mondhatjuk persze, hogy 45-ben az orosz hegemóniával eldőlt minden. De mindez igazolja-e a középosztály tehetetlenségét? - Nyilván a kérdésben a válasz, hogy nem igazolja - de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen esetben mi történhetett volna másképp. Viszont az igaznak látszik - számos forrásmunkát olvastam ugyanis hogy adott esetben sok múlhatott az egyén választásán. A középosztályhoz vagy az elithez tartozók viselkedésén bizonyára több is, mint másokén. De hadd forduljak ki a kérdésedből egy gondolat erejéig - mert nemcsak politikai lázálmok fűtik ezeket a figurákat, hanem érzékiek is. Vagyis miközben például Csehszlovákia hitleri szétdarabolásán vitatkoznak a férfiak, az érvek valójában a főhősnő kegyeiért csapnak össze. - Furcsa lett volna, ha az új Závada könyvből hiányozna a szerelmi szenvedély. És az is különleges volt, hogy hőseidet, akik között zsidó, sváb, virtigli antiszemita magyar katonatiszt, frusztrált kisnyilas éppúgy akad, nem feketén-fehéren ábrázoltad, hanem árnyaltad a sorsukat. Nem hinném, hogy ne tudnád, szembe mégy az erősödő politikai trenddel. - Most, hogy mondod, igen, tudom, hogy korunk a direkt olvasatoknak és a primitíven egyoldalú világmagyarázatoknak kedvez. De én nem azért bonyolítottam a figuráimat összetett alakokká, hogy szándékosan korszerűtlen legyek, hanem irodalmi okokból. Mintha regényhősökként - továbbmegyek: szerelmesekként is - érdekesebben viselkednének akkor, ha nem egyetlen színnel vannak jelölve és ábrázolva. - Láthatóan „hozott anyagból" is dolgoztál. Van például egy móriczi antiszemita szöveg, egy zsidó kereskedő házaspár levelezése, illetve sok, sok felhasznált naplórészlet. Szabad ezt? Esterházyt folyamatosan harapdálják ilyesmiért. - A harapdálok kicsinyesek, és sajnos tévednek. Elfelejtik, hogy a mindenkori kultúra és művészet akkor, illetve attól eleven és szabad, ha önnön FOTÓ: DM/DV előzményeit is fölidézve épülhet folyton újjá. Esterházy azzal bőszített föl egy maroknyi, álnéven levelező olvasót, hogy olykor fölismerhetően nagy darabokban hagyta az idézett szövegrészeket. Szemben azzal a gyakorlattal, miszerint a beazonosíthatatlanságig illik fölaprítani, illetve deformálni fölhasznált forrásainkat. Én is fölismerhetően hagytam, habár sokszor át is igazítottam mindazt, amit idéztem - noha nem konspirációs, hanem esztétikai okokból. Móricz kétségbeejtő naplóbejegyzését pedig az első szótól az utolsóig átírtam - mondhatnám, hogy így megőrizve szüntessem azt meg. KOLUMNISTA. Beszélgetésünk óta nekimentek Závada Pálnak. A Magyar Nemzet kolumnistája, az egykori irodalmi szerkesztő, Körmendy Zsuzsa hevesen bírálja Závadát, hogy Móriczot kiszolgáltatja, történetietlenül kezeli, és hogy a magyar sorskérdésekben elfogult, dehonesztáló. A BÁTOR NŐK FIÚT SZÜLNEK Ha te olyan várandós nő vagy, aki kiáll magáért, talpraesett és határozott, biztos lehetsz benne, hogy fiad születik. A bátor nők ugyanis nagyobb arányban adnak életet fiúgyermekeknek, mint lányoknak. Legalábbis a kutatók szerint. DÁNIEL MARTIN (DAILY MAIL) A méhben a tesztoszteron magas szintje - amely az agresszívebb, határozottabb nőket jellemzi - sokkal jobb környezetet biztosít a spermáknak ahhoz, hogy fiúk foganjanak, állítják a kutatók. De azoknak a nőknek, akik kislányra vágynak, még nem kell elajándékozniuk a rózsaszín ruhákat! A kutatást ugyanis egyelőre csak állatokon végezték el, és találták a feltételezést bizonyítottnak. A szakértők ezek alapján úgy gondolják: feltételezésük az emberi faj esetében is igaz. De azt is hozzátették: az, hogy kislány vagy kisfiú fogan meg, nagymértékben függ a spermától is. Ha a sperma X kromoszómát tartalmaz, akkor kislány születik, ha Y kromoszómát, akkor fiú. Így a gyermek nemét az is meghatározza, hogy a méhben milyen sperma éri el sikeresen a petesejtet. A tanulmány arra mutatott rá, hogy a magas tesztoszteronszinttel rendelkező méhben az Y kromoszómát tartalmazó spermiumok számára kedvezőbbek a feltételek. A tesztoszteronszint egyébként a domináns egyedeknél magas, és akiknél magas, azok bátrabbak, határozottabbak, olykor agresszívabbak is. Az új-zélandi kutatók tehenek méhéből vett szöveteket vizsgáltak meg, és meghatározták a tesztoszteronszintet is, így jutottak arra, hogy a tesztoszteron szintje befolyásolja a magzat nemét. - Az eredményeink azt mutatták, hogy abban az esetben, amikor magasabb a tesztoszteronszint, fiúk, vagyis hím egyedek fogannak - mutatott rá a kutatócsoport vezetője, dr. Valerie Grant, az Auckland University professzora. Hozzátette: a tesztoszteron szintje a nőknél krónikus stressz esetén megnő, és ha ebben az időszakban esnek teherbe, akkor nagy valószínűséggel fiúgyermekük születik. Fordította: Nyemcsok Éva SZÍV ERNŐ Riport az áradásról Nos, igen, itt voltak Szív életének ezek a, mondjuk így, tematikusán standard dolgai, úgymint minden évben anyák napja, minden évben könyvhét, minden évben pedagógusnap, vagy minden évben, és általában, vagyis minden évben Szívre jutottak ezek a témák, neki kellett évről évre szólnia, így aztán már maga sem tudta, hogy hány anyák napján köszöntötte az anyukákat, és hányadik pedagógusnapon szólt arról, hogy soha nem szabad elfelejteni a krétát, a szivacsot, a spongyát, a plajbászt, és a drága, drága tintatartót, még ha nagyon megváltozik is a viiág. No és minden évben volt áradás is. És bizony csörgött a telefon, maga a főszerkesztő szólt Szívnek, hogy itt van ez az új áradás, meg kellene írni riportban, és magától értetődő, hogy ez a szép, izgalmas feladat Szívre hárul. Szív könnyedén bólintott, mi sem természetesebb megírni az áradást, ami voltaképpen mindenkori kistestvére az Özönvíznek, vagyis az emberiséget ért egyik legnagyobb büntetésnek, illetve a keresztelésnek, amennyiben a csecsemőt vízbe dugják, legalábbis jól lefröcskölik. A víz az élet, azt keresik a fiúk a Marson is. Szív csak kicsit gondolkodott, és máris eszébe jutott az a kis fóka, amelyik valamelyik keletnémet áradásban szabadult el az állatkertből, aztán kétszáz kilométerrel távolabb találtak rá, a vízben, olyan fáradt volt szegény, hogy meg is halt néhány napon belül. Az áradásokkal kapcsolatban először is azt kell leszögezni, hogy régen hagyományos rendben és időben történtek: volt egy jó kis ár február környékén, amikor takarodott a tél, aztán aláhömpölygött egy helyes kis „zöld ár" úgy április tájékán, amikor a hegyekben is kiolvadtak az eltévedt hegymászók, turisták. Szív tisztában volt vele, hogy mindig az emberek tudnak a legtöbbet, illetve a legkevesebbet, és akárhogyan is van, a tudás vagy éppen a nem tudás is kamatoztatható, bizonyos törvényszerűségek leszűrhetők. Volt például Szívnek egy János, valamilyen János nevű ismerőse. Erősen pocakos, nagyorrú férfi, nem túl elmés, nem túl szimpatikus, mégis olyan boldogan élt a feleségével, egy nem túl elmés, és nem túl szimpatikus asszonnyal, hogy amikor Szív rákérdezett, János nyomban a szerelem áradásáról kezdett beszélni. Hogy bizony az áradó szerelemnél nincs csodálatosabb, és persze nem csak arról van szó, hogy ők ketten, amióta - régóta - meglátták egymást, bárhol és bármikor képesek szerelmeskedni, röviden is és hosszan is, gyermeki mozdulatokkal és hentes módra is, de mindez, vagyis szerelmük áradása együtt jár azzal, hogy olykor naponta cserélik a bútorok helyét, nem reggeliznek és ebédelnek, csak iszonyatosan sokat vacsoráznak, hónap elején költik el az összes pénzüket, vagy éppenséggel az egész hónapban egy vasat se adnak ki, hanem aztán az utolsó nap reggelén a piacon, a hurkásnál, a söntésnél, a zöldségeseknél! Ez szép volt, tetszett Szívnek. Ezek jó kis áradások! Aztán ott van egy másik jelenség, a képzelet, a fantázia határtalansága, áradása! S ahogy Szív erre gondolt, eszébe jutott Ulickaja Bella, aki a Tisza ukrajnai árterén lakott, fűsátor és fümatrac, virágok a hajban, látta már Csernobilt is, és mos, hopp, kimosta az áradás. Pontosabban több ukrán szemétteleppel és szemétlerakóval, titkos orgiákat üzemeltető ukrán víkendházzal és a kerti árnyékszékkel, illetve egy-két Romániából áttévedt csordával, gulyával és sertésteleppel egyetemben belemosta a mederbe. Az áradások elcsúnyítják a folyókat, akik meghíznak, tengert játszanak, gallyakat, szemetet, mocskot sodornak magukkal, de bizony észre kell venni majd Ulickaja Bellát is, integetni kell neki, üdvözölni kell, mert majd elutazik előttünk is a fűmatracán, tovaúszik a rémséges vízen, nem törődve a felkavarodott, megcsúnyult, idegenné vált világgal, szépen átutazik Belgrádon, integet a háborúban megrokkant fiúknak, a Duna-deltában túlél három kalóztámadást, így folyik le a Fekete-tengerig, és ott, egy vihar előtti vörös, nagyon vörös alkonyatban meglátja ringatózó fűágyát egy török hajó, akinek a kapitánya, Emir megmenti, és elveszi feleségül. Igen, bólintott Szív, minden áradásban van legalább egy ilyen képtelen történet, és ha nem is ezek a történetek mentik meg a világot, a reményt mégis ők gondozzák. A világ működik remény nélkül is, ez köztudott, de azért mennyivel jobb reménykedve haladni az infúziós zsinórokkal földíszített végkifejlet felé! Szívnek volt egy ismerőse, bizonyos Márialujza néni, aki amikor elkezdett beszélni, ugyancsak eszébe jutatta az embernek az Özönvizet, vagy éppenséggel a Tisza 1879-es tökéletes kiáradását. Hát persze, persze! A szavak áradása, ismerjük ezt a jelenséget is! A szavak áradása nem feltétlenül a jelentéstani rend, vagy a szemantikai törvényesség negligálása, mert például Krúdy Gyulánál milyen szépen áradt a szó, a mondat és a bekezdés, és még az se volt olyan nagy katasztrófa, ha valamilyen titkos úrfi, vagy csélcsap nagybácsi, ki szívszélhűdésben elhalálozott a harmadik epizód elején, újra vendégségbe jött az ötödikben. Hiszen csak föltámasztotta az áradás! Szív most a töltésekre, a gátakra, ártéri területek állapotára gondolt, melyek a szavak áradásánál grammatikát, szellemi mértéktartást és józanságot jelent. Van a szavak áradásában egy különleges esemény, amikor csöndesen és komolyan, mindazonáltal feltartóztathatatlanul kezdenek hömpölyögni, elmossák a butaságot, az ostobaságot, a kicsinyességet, a gyűlöletet. És hányszor, de hányszor tapasztalható az ellenkezője is. Hanem a legszebb, mégis az érzelmek áradása! Mert amikor az érzelmek áradnak, Szív nem tudta pontosan megfogalmazni, miért, ami egy riportban persze nem erény, akkor ez azt is jelenti, hogy áradhatnak, hogy van hová, és van miért áradniuk, valaki más, egy másik kedves emberi hely várja, egy szív kicsi kamrája, kertje elvárja, kívánja, kéri ezt az áradást, és viszonozza is. Na, mondta Szív, itt a riport vége. Áradni kell, kislányok, kisfiúk, minden évben. Jövőre is áradni kell. És majd mesélünk akkor is, mesélünk, szívről, szavakról, képzeletről és nagy, nagy boldog vizekről.