Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-02 / 180. szám

141 Szieszta - Programajánló Szombat, 2008. augusztus 2. Závada Pál új regénye hetek óta a sikerlisták álén A Ml IDEGEN TESTEINK Idegen testünk címmel a könyvhétre jelent meg Závada Pál legújabb, ne­gyedik regénye. Erős és sűrű szövésű könyv, vélném, az író legfontosabb munkája. Egyetlen éjszaka 19A0 szeptemberében a budapesti Nagy­csarnok mellett, a bravúros szer­kesztés azonban fel s alá sodorja az időben az olvasót. SABVASI LÁSZLÓ - Kezdjük a szép és sokatmondó cím­mel! Testről beszélsz, amely a miénk, mégis idegen. Jól értem, hogy egy­szerre utalsz emberi testekre, érzéki vonzódásokra, és a nemzet testére, vagyis a 20. század tragikus társadal­mi mozdulataira? - Igen, a cím a Trianonban amputált és elidegenített országrészekre is utal ­illetve magára a csonka ország testére -, de még inkább a magyar nemzetnek arra a kitagadott és javarészt el is pusz­tított testrészére, amit a zsidóság jelen­tett. Miközben egészen különböző kér­désekről van szó: merőben mást jelent az, ha magyarjaink a határon túlra jut­nak, mint ha megsemmisítő táborba. - Nemzeti sorskérdésekröl van itt szó, amelyek politikus regénnyé avat­ják az Idegen testünket - s egyben máig ható, de hogy úgy mondjam, „koszos kezekkel" is dédelgetett trau­mákat jelentenek. Csodálkoznál, ha „neked mennének"? - Úgy érted, hogy ha kivívnám azok rosszallását, akiknek az észjárását ma is a származási-faji gondolat és az ide­gengyűlölet határozza meg? Csodál­koznék. Ez azt jelentené, hogy az ille­tők olvasnak irodalmat - jó pár év óta írok ilyen kérdésekről, mégse tudtam fölkelteni az érdeklődésüket. De hagy­juk a szélsőségeseket, és tételezzük föl, hogy egy regényt nemcsak esztéti­kailag lehet bírálni, hanem - mint­hogy épp a nemzet sorskérdéseire ta­pint rá - az érvelése is kritikában ré­szesülhet, világnézeti alapon. De hát nem részesül. A konkurens nézetek nyilvánosságában merőben más iro­dalom, más címlista szerepel, és egé­szen más volt a könyvhét is, mintha nem is egy planétán élnénk. És meg­értem, ha ez az érzés kölcsönös - de a jelenség akkor is lehangoló. - A magyar középosztály politikai lázálmai és társadalmi utópiái artiku­lálódnak és elevenednek meg a törté­Závada Pál: Korunk a primitíven egyoldalú világmagyarázatoknak kedvez netben, és sok esély a jóra nem lát­szik. Mondhatjuk persze, hogy 45-ben az orosz hegemóniával eldőlt minden. De mindez igazolja-e a középosztály tehetetlenségét? - Nyilván a kérdésben a válasz, hogy nem igazolja - de őszintén szól­va fogalmam sincs, hogy milyen eset­ben mi történhetett volna másképp. Viszont az igaznak látszik - számos forrásmunkát olvastam ugyanis hogy adott esetben sok múlhatott az egyén választásán. A középosztályhoz vagy az elithez tartozók viselkedésén bizonyára több is, mint másokén. De hadd forduljak ki a kérdésedből egy gondolat erejéig - mert nemcsak poli­tikai lázálmok fűtik ezeket a figurákat, hanem érzékiek is. Vagyis miközben például Csehszlovákia hitleri szétda­rabolásán vitatkoznak a férfiak, az ér­vek valójában a főhősnő kegyeiért csapnak össze. - Furcsa lett volna, ha az új Závada könyvből hiányozna a szerelmi szen­vedély. És az is különleges volt, hogy hőseidet, akik között zsidó, sváb, vir­tigli antiszemita magyar katonatiszt, frusztrált kisnyilas éppúgy akad, nem feketén-fehéren ábrázoltad, hanem ár­nyaltad a sorsukat. Nem hinném, hogy ne tudnád, szembe mégy az erő­södő politikai trenddel. - Most, hogy mondod, igen, tudom, hogy korunk a direkt olvasatoknak és a primitíven egyoldalú világmagyará­zatoknak kedvez. De én nem azért bo­nyolítottam a figuráimat összetett ala­kokká, hogy szándékosan korszerűt­len legyek, hanem irodalmi okokból. Mintha regényhősökként - továbbme­gyek: szerelmesekként is - érdekeseb­ben viselkednének akkor, ha nem egyetlen színnel vannak jelölve és áb­rázolva. - Láthatóan „hozott anyagból" is dolgoztál. Van például egy móriczi antiszemita szöveg, egy zsidó keres­kedő házaspár levelezése, illetve sok, sok felhasznált naplórészlet. Szabad ezt? Esterházyt folyamatosan harap­dálják ilyesmiért. - A harapdálok kicsinyesek, és saj­nos tévednek. Elfelejtik, hogy a min­denkori kultúra és művészet akkor, il­letve attól eleven és szabad, ha önnön FOTÓ: DM/DV előzményeit is fölidézve épülhet foly­ton újjá. Esterházy azzal bőszített föl egy maroknyi, álnéven levelező olva­sót, hogy olykor fölismerhetően nagy darabokban hagyta az idézett szöveg­részeket. Szemben azzal a gyakorlattal, miszerint a beazonosíthatatlanságig il­lik fölaprítani, illetve deformálni föl­használt forrásainkat. Én is fölismerhe­tően hagytam, habár sokszor át is iga­zítottam mindazt, amit idéztem - noha nem konspirációs, hanem esztétikai okokból. Móricz kétségbeejtő naplóbe­jegyzését pedig az első szótól az utolsó­ig átírtam - mondhatnám, hogy így megőrizve szüntessem azt meg. KOLUMNISTA. Beszélgetésünk óta nekimentek Závada Pálnak. A Ma­gyar Nemzet kolumnistája, az egy­kori irodalmi szerkesztő, Kör­mendy Zsuzsa hevesen bírálja Zá­vadát, hogy Móriczot kiszolgáltat­ja, történetietlenül kezeli, és hogy a magyar sorskérdésekben elfo­gult, dehonesztáló. A BÁTOR NŐK FIÚT SZÜLNEK Ha te olyan várandós nő vagy, aki ki­áll magáért, talpraesett és határo­zott, biztos lehetsz benne, hogy fiad születik. A bátor nők ugyanis na­gyobb arányban adnak életet fiú­gyermekeknek, mint lányoknak. Legalábbis a kutatók szerint. DÁNIEL MARTIN (DAILY MAIL) A méhben a tesztoszteron magas szintje - amely az agresszívebb, határozottabb nőket jellemzi - sokkal jobb környezetet biztosít a spermáknak ahhoz, hogy fiúk foganjanak, állítják a kutatók. De azoknak a nőknek, akik kislány­ra vágynak, még nem kell elajándé­kozniuk a rózsaszín ruhákat! A kuta­tást ugyanis egyelőre csak állatokon végezték el, és találták a feltételezést bizonyítottnak. A szakértők ezek alapján úgy gon­dolják: feltételezésük az emberi faj esetében is igaz. De azt is hozzátették: az, hogy kis­lány vagy kisfiú fogan meg, nagymér­tékben függ a spermától is. Ha a sper­ma X kromoszómát tartalmaz, akkor kislány születik, ha Y kromoszómát, akkor fiú. Így a gyermek nemét az is meghatározza, hogy a méhben milyen sperma éri el sikeresen a petesejtet. A tanulmány arra mutatott rá, hogy a magas tesztoszteronszinttel rendel­kező méhben az Y kromoszómát tar­talmazó spermiumok számára kedve­zőbbek a feltételek. A tesztoszteronszint egyébként a domináns egyedeknél magas, és akik­nél magas, azok bátrabbak, határozot­tabbak, olykor agresszívabbak is. Az új-zélandi kutatók tehenek mé­héből vett szöveteket vizsgáltak meg, és meghatározták a tesztoszteronszin­tet is, így jutottak arra, hogy a tesz­toszteron szintje befolyásolja a mag­zat nemét. - Az eredményeink azt mutatták, hogy abban az esetben, amikor magasabb a tesztoszteronszint, fiúk, vagyis hím egyedek fogannak - mutatott rá a kutató­csoport vezetője, dr. Valerie Grant, az Auckland University professzora. Hozzátette: a tesztoszteron szintje a nőknél krónikus stressz esetén meg­nő, és ha ebben az időszakban esnek teherbe, akkor nagy valószínűséggel fiúgyermekük születik. Fordította: Nyemcsok Éva SZÍV ERNŐ Riport az áradásról Nos, igen, itt voltak Szív életének ezek a, mondjuk így, tematiku­sán standard dolgai, úgymint minden évben anyák napja, min­den évben könyvhét, minden évben pedagógusnap, vagy minden évben, és általában, vagyis minden évben Szívre jutottak ezek a témák, neki kellett évről évre szólnia, így aztán már maga sem tudta, hogy hány anyák napján köszöntötte az anyukákat, és há­nyadik pedagógusnapon szólt arról, hogy soha nem szabad elfe­lejteni a krétát, a szivacsot, a spongyát, a plajbászt, és a drága, drága tintatartót, még ha nagyon megváltozik is a viiág. No és minden évben volt áradás is. És bizony csörgött a telefon, maga a főszerkesztő szólt Szív­nek, hogy itt van ez az új áradás, meg kellene írni riportban, és magától értetődő, hogy ez a szép, izgalmas feladat Szívre hárul. Szív könnyedén bólintott, mi sem természetesebb megírni az áradást, ami voltaképpen mindenkori kistestvére az Özönvíznek, vagyis az emberiséget ért egyik legnagyobb büntetésnek, illetve a keresztelésnek, amennyiben a csecsemőt vízbe dugják, legalább­is jól lefröcskölik. A víz az élet, azt keresik a fiúk a Marson is. Szív csak kicsit gondolkodott, és máris eszébe jutott az a kis fóka, amelyik valamelyik keletnémet áradásban szabadult el az állat­kertből, aztán kétszáz kilométerrel távolabb találtak rá, a vízben, olyan fáradt volt szegény, hogy meg is halt néhány napon belül. Az áradásokkal kapcsolatban először is azt kell leszögezni, hogy régen hagyományos rendben és időben történtek: volt egy jó kis ár február környékén, amikor takarodott a tél, aztán alá­hömpölygött egy helyes kis „zöld ár" úgy április tájékán, amikor a hegyekben is kiolvadtak az eltévedt hegymászók, turisták. Szív tisztában volt vele, hogy mindig az emberek tudnak a legtöbbet, illetve a legkevesebbet, és akárhogyan is van, a tudás vagy éppen a nem tudás is kamatoztatható, bizonyos törvénysze­rűségek leszűrhetők. Volt például Szívnek egy János, valamilyen János nevű is­merőse. Erősen pocakos, nagyorrú férfi, nem túl elmés, nem túl szimpatikus, mégis olyan boldogan élt a feleségével, egy nem túl elmés, és nem túl szimpatikus asszonnyal, hogy amikor Szív rákérdezett, János nyomban a szerelem áradásáról kezdett beszélni. Hogy bizony az áradó szerelemnél nincs csodálato­sabb, és persze nem csak arról van szó, hogy ők ketten, amióta - régóta - meglátták egymást, bárhol és bármikor képesek sze­relmeskedni, röviden is és hosszan is, gyermeki mozdulatokkal és hentes módra is, de mindez, vagyis szerelmük áradása együtt jár azzal, hogy olykor naponta cserélik a bútorok he­lyét, nem reggeliznek és ebédelnek, csak iszonyatosan sokat vacsoráznak, hónap elején költik el az összes pénzüket, vagy éppenséggel az egész hónapban egy vasat se adnak ki, hanem aztán az utolsó nap reggelén a piacon, a hurkásnál, a söntés­nél, a zöldségeseknél! Ez szép volt, tetszett Szívnek. Ezek jó kis áradások! Aztán ott van egy másik jelenség, a képzelet, a fantázia ha­tártalansága, áradása! S ahogy Szív erre gondolt, eszébe jutott Ulickaja Bella, aki a Tisza ukrajnai árterén lakott, fűsátor és fü­matrac, virágok a hajban, látta már Csernobilt is, és mos, hopp, kimosta az áradás. Pontosabban több ukrán szemétteleppel és szemétlerakóval, titkos orgiákat üzemeltető ukrán víkendházzal és a kerti árnyékszékkel, illetve egy-két Romániából áttévedt csordával, gulyával és sertésteleppel egyetemben belemosta a mederbe. Az áradások elcsúnyítják a folyókat, akik meghíznak, tengert játszanak, gallyakat, szemetet, mocskot sodornak maguk­kal, de bizony észre kell venni majd Ulickaja Bellát is, integetni kell neki, üdvözölni kell, mert majd elutazik előttünk is a fűmat­racán, tovaúszik a rémséges vízen, nem törődve a felkavarodott, megcsúnyult, idegenné vált világgal, szépen átutazik Belgrádon, integet a háborúban megrokkant fiúknak, a Duna-deltában túlél három kalóztámadást, így folyik le a Fekete-tengerig, és ott, egy vihar előtti vörös, nagyon vörös alkonyatban meglátja ringatózó fűágyát egy török hajó, akinek a kapitánya, Emir megmenti, és elveszi feleségül. Igen, bólintott Szív, minden áradásban van leg­alább egy ilyen képtelen történet, és ha nem is ezek a történetek mentik meg a világot, a reményt mégis ők gondozzák. A világ működik remény nélkül is, ez köztudott, de azért mennyivel jobb reménykedve haladni az infúziós zsinórokkal földíszített végkifej­let felé! Szívnek volt egy ismerőse, bizonyos Márialujza néni, aki amikor elkezdett beszélni, ugyancsak eszébe jutatta az embernek az Özönvizet, vagy éppenséggel a Tisza 1879-es tökéletes kiáradá­sát. Hát persze, persze! A szavak áradása, ismerjük ezt a jelensé­get is! A szavak áradása nem feltétlenül a jelentéstani rend, vagy a szemantikai törvényesség negligálása, mert például Krúdy Gyu­lánál milyen szépen áradt a szó, a mondat és a bekezdés, és még az se volt olyan nagy katasztrófa, ha valamilyen titkos úrfi, vagy csélcsap nagybácsi, ki szívszélhűdésben elhalálozott a harmadik epizód elején, újra vendégségbe jött az ötödikben. Hiszen csak föltámasztotta az áradás! Szív most a töltésekre, a gátakra, ártéri területek állapotára gondolt, melyek a szavak áradásánál grammatikát, szellemi mér­téktartást és józanságot jelent. Van a szavak áradásában egy kü­lönleges esemény, amikor csöndesen és komolyan, mindazonáltal feltartóztathatatlanul kezdenek hömpölyögni, elmossák a butasá­got, az ostobaságot, a kicsinyességet, a gyűlöletet. És hányszor, de hányszor tapasztalható az ellenkezője is. Hanem a legszebb, mégis az érzelmek áradása! Mert amikor az érzelmek áradnak, Szív nem tudta pontosan megfogalmazni, miért, ami egy riportban persze nem erény, akkor ez azt is jelenti, hogy áradhatnak, hogy van hová, és van miért áradniuk, valaki más, egy másik kedves emberi hely várja, egy szív kicsi kamrája, kertje elvárja, kívánja, kéri ezt az áradást, és viszonozza is. Na, mondta Szív, itt a riport vége. Áradni kell, kislányok, kisfiúk, minden évben. Jövőre is árad­ni kell. És majd mesélünk akkor is, mesélünk, szívről, szavakról, képzeletről és nagy, nagy boldog vizekről.

Next

/
Thumbnails
Contents