Délmagyarország, 2008. június (98. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-19 / 142. szám

AZ EZERSZÍNŰ NŐI VILÁG MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA 2008. június 19. ©AZ IGAZI SZEMPI DARVASI LÁSZLÓ Az alvó nő Ugrinné Pártos Eszter tanítja be a koreográfiát a szőregi rózsafesztivál rózsakirálynő-jelöltjeinek A GRAFIKATOL Ugrinné Pártos Eszter maga sem tudja, mi minden kerülhetne a névjegykár­tyájára. Fest, rajzol, tankönyvet ír a hastáncoktatás, fellépés, ruhatervezés mellett. Nem idegen tőle a tűzzománc, és ő okítja színpadi mozgásra a sző­regi rózsafesztivál királynőjelöltjeit - mindemellett férjével két kislányt ne­vel, akik lelkesen besegítenek a művészeti stúdióban. Minta szépségverseny A szépségkirálynő-választások procedúrájához hasonlítja Pártos Eszter a rózsakirálynő megválasztását. - A jelentkezők megtanulják, hogyan vonuljanak be a színpadra, gyakorolják a színpadi mozgást, a bemutatkozást - mutatja be Eszter a jelöltek felkészítését, ami szintén a stúdióban zajlik. A kétszer harminc perces koreográfiába legfeljebb egyszerűbb táncmozdulatok kerülnek, de a táncos-koreográfus-iparművész nem hazudtolja meg önmagát: bevallja: próbál néhány hastáncelemet is belecsempészni. Ugrinné Pártos Eszter maga tervezte és varrta hastáncruhájában, mellette a fülpucolóval festett vízipipa FOTÓK: MISKOLCZI RÓBERT Tömegközlekedési járművön ritkán látni alvó nőket, kivétel a vonat, ott a világbajnok nagymamák, az örökös egyetemista lányok és vérmenyasz­szonyok is kiválót tudnak aludni. A nő alvása abban mindenképpen kü­lönbözik a férfiétól, hogy ő mindig ki­sebb helyen képes hunyni, szendereg­ni, és nem feltétlenül azért, mert a tes­te, fizikai kiterjedése kisebb, mint a férfié. Nagytestű, ringó húsú, XXL-es fogkefét használó kislányok kucorod­nak össze úgy a házibulisarokban, hogy csak egy finom kis selyemcso­mó látszik, emelkedik, süllyed, valaki lélegzik ott, jó, néha akkorát sikkant álmában, hogy percekig leng a tizen­két gyertyás családi csillár. A nő az arányokat tekintve tény­leg, tényleg, még a gyufásdobozba is képes bevackolni. Vagy a férfi bal ar­cán alszik el, lepedőnek a fülét hasz­nálja. Egy francia szociológiai felmé­rés szerint azok a házasságok tartó­sabbak, illetve jóval több kölcsönös szeretettel, megbecsüléssel dicseked­hetnek, melyekben esténként hama­rabb alszik el a feleség! Sok skandi­náv és moldáv házassági tanácsadó füzet és prospektus ajánlja a férfiak­nak, hogy legyenek türelmesek, és várják ki, míg a feleség elalszik - kicsi feje oldalra billen, kezéből kicsúszik a könyv, a jégcsákány vagy a rozmárhá­mozó kés. Hogyan érhető el, hogy a nő hamarabb aludjon el?! Rábeszélés­sel. Leitatással. Családi vita provoká­lásával - alvásba menekül, ugyan még válni akar, de reggel majd üdén, kedvesen ébred. Az alvó férfi látvá­nyában van valami kétséges, valami idegesítő. Az alvó férfi sértés, sérülés, nem természetes világi működés. Ki­vételt jelent a délután alvó férfi és az idős férfi. De ha mondjuk már este nyolckor, kilenckor elájul, akkor ma­gára vessen, hogy reggelre kilopják a feje alól a világot. Miért nem vadá­szik?! Miért nem beszélget?! Miért nem nézi velem a Helyszínelőket, ahol speciel ma nagyon helyes férfi­hullák versenyboncolását mutatják?! Jó helyen járunk, mert ha az alvás extrém formája a halál, akkor min­denféle krimikben, mai bűnügyekben sokkal többször mutatnak halott höl­gyeket, mint férfiakat, s bár ez statisz­tikai következmény is, de legalábbis a halott nőt „érdekesebbnek" tartja a züllött nemzetközi filmipar, mint a ha­lott férfit. Aki nézett már alvó nő és férfi ar­cába, alapvető különbséget állapíthat meg. Az alvó férfi arca bárgyú, önfe­ledt és figyelmetlen. Az alvó nő arca figyelmes, komoly, töprengő, talán kissé rezignált. Vajon miért? Mert álta­lában neki kell hamarabb kelnie?! FARKAS JUDIT Festő-grafikus, áll Ugrinné Pártos Eszter névjegykártyáján. De állhatna rajta rajz- és hastánctanár, tankönyv­író, belsőépítész - akár kanapéhoz, párnához is tervez faliképet - és üz­letasszony is. Vagy koreográfus? El­végre ő tanítja be a színpadi koreog­ráfiát a hétvégi szőregi rózsafesztivál rózsakirálynő-jelöltjeinek. Esetleg ru­hatervező-varrónő? Hastáncos fellé­pőruhái, ahogy több festménye, tűz­zománcképe is zsűrizett iparművé­szeti termék. Rózsafesztiválos fűszoknyák Apró, otthonos stúdiójában keressük fel Esztert: festékestégelyek sorakoz­nak a mennyezetig érő polcsoron, az asztalon pici, színes tűzzománclepkék - a vadaspark rendelése. Állványon vízipipa képe lambériára festve ­ecset helyett fültisztítóval készült -, próbababán a díjnyertes fellépőruha, amit hamarosan készítőjén is látha­tunk. Az egyik sarokban a rózsafeszti­válos fellépéshez szánt fűszoknyák. - Ruhapróba, lépések, zene - sorol­ja, mit gyakoroltak a királynőjelöltek legutóbbi próbáján - de a szoknyákat nem a rózsakirálynők fogják viselni. Hawaii táncot, hulát tanít be egy ötfős gyerekcsoportnak, köztük a saját lá­nyainak: a hétéves Dórinak és a tíz­éves Petrának - az egzotikus mozgást rajta kívül nem sokan oktathatják Ma­gyarországon, egyetlen tanárt sem ta­lált. Az első mesekönyv - Anya, ugye, ma hulázunk? - kérdi rögtön Dóri - ugyanis a két kislány is ott szorgoskodik a stúdióban. Felkap­ják a frissen elkészült füszoknyákat, megszólal a Lilo és Stitch című rajz­film zenéje, ám a táncig végül nem ju­tunk el. Az arany-sárga, gyöngyös hastánc­ruha láttán megkérdezzük: hogyan ju­tott el odáig, hogy a képzőművészet mellett táncol, maga varrja-tervezi a ruháit, és még oktat is? A gyes alatt nem beszűkült, hanem kinyílt körülöt­te a világ, jön a magyarázat: régi vá­gyait kezdte megvalósítani. - Amíg a kicsik aludtak, elkészült az első mese­könyvem, amit én írtam és illusztrál­tam - emlékszik vissza. Mutatja az óriási tükör fölé függesztett grafiká­kat, melyeken egy húsvéti történet elevenedik meg kedves, színes figu­rákkal. Kiderül: most rajztankönyvet ír az alsós korosztálynak. - A hastánc­cal akkor kezdtem foglalkozni, amikor már nagyobbak voltak a lányok - teszi hozzá. A lányok közben szöszmötölnek a műhely-stúdióban. Mindenütt tűzzo­máncképek, festmények, eszközök és alapanyagok - a hurkapálcától az ap­ró gyöngyökön át a lambériáig min­dent felhasznál -, de mindennek meg­van a maga helye. A táncórák is itt zajlanak. - Kivisszük az asztalt, sok színpadon sincs több hely - magya­rázza. A hivatásos polihisztor Tíz éve üresen állt a földszinti helyi­ség, már nézegette egy ideje, mielőtt hivatásos polihisztorrá „önállósodott" a Ságvári Endre gyakorló általános is­kola rajztanárából. Itt tartja a kézmü­vestáborokat is, járnak hozzá a há­romévestől a középiskolás korosztá­lyig. A gyerekek megbíznak benne, így volt ez az iskolában is. Valahol er­ről szól ez a sok műfaj: mindegyikben adhat valamit magából, és szeretetet kap cserébe. A tánc- és művészeti ok­tatás mellett felvételire is vállal felké­szítést - építész-, belsőépítész-, grafi­kusjelöltek fordultak már meg nála. - Mi az, ami nélkül nem lenne teljes az élete? - merül fel ennyi elfoglaltság láttán, mire határozottan rávágja: a család. Szeret egyedül lenni, a maga kis világában, de a lányok iskola után folyamatosan vele vannak. Alkotnak, táncolnak együtt, este pedig az apuka is csatlakozik a kreatív társasághoz. f A nő az arányokat tekintve tényleg, tényleg, még a gyufásdobozba is képes bevackolni. Közös alkotás a lányokkal, Petrával és Dórával * mmmó nmm fmmmmi out A mt* 1 milliárd 250 miit Ft azaz egymilliárd-kettőszázötvenmillió forint u írfissrté itímé fmmmam m* jt 500 mOOö Ft azaz ötszáz millkr forint

Next

/
Thumbnails
Contents