Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-16 / 113. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN SZERKESZTI: KOVÁCS ANDRÁS, SOMOD! GÉZA 2008. május 16. © delmadar Mostanában gyakran idézem magam, színesebb lesz tőle a beszélgetés. Miután elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem a társadalombiztosítási igazgatóság helyi fiókjába az ügyeket intézni. A pult mögött ülő nő - életkorom ellenőrzéséhez - kérte a jogsimat (Ausztráliában nincs személyi igazolvány, de a személyazonosság igazolására elég a fényképes jogosítvány. A szerk.) Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt. Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő: - Gombolja ki az ingét! Kigomboltam, és előtűntek a mellkasomat borító göndör és ösz szőrszálak. - Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték - mondta a hölgy, és átvette tőlem a kitöltött űrlapot. Mikor hazaértem, izgatottan meséltem a nejemnek a társadalombiztosítási irodában történteket. Erre a nejem: - Miért nem toltad le a gatyádat is? Még rokkantságit is kaphattál volna! AMIKOR VICCES EGY MACSKA AUSZTRÁLIÁBAN TÖRTÉNT VALAHOL NAGYBAN ŰZZÜK AZ IPART Az anyós meghívja a vejét ebédre. Eleve gyanús. Az asztalon kétféle kaviár, lazac, mindenféle saláták, húsok, serpenyős krumpli, pezsgő, whisky, konyak, ami szem-szájnak ingere. Hűha, anyós maga a bűbáj, majd valamiért kiszalad a konyhába. A vő próbaképpen levág egy szeletke húst, és odaadja az anyós macskájának. A macska megeszi, és feldobja a talpát. Bejön az anyós, a vő a krumplis serpenyővel jól arcon csapja. Mire a macska felpattan az asztal alól, és felüvölt: - Yesssssss!!!!!! NOK, FÉRFIAK, ESETEK Asszony és az ura Egy módos gazda gyónni ment a feleségével. Elsőnek az asszony lépett b? a gyóntatófülkébe. Miután elsorolta minden bűnét, várt, hogy a pap megadja a föloldozást. De a pap nem szólt. Az asszony azt hitte, hogy az orgonazengés miatt nem hallotta a pap beszédét, fölkelt, s hazament, hogy elimádkozza a szokott penitenciát. Helyébe a férje állt be a fülkébe, ö is várakozott egy darabig, de a pap csak nem szólalt meg. Épp akkor némult el az orgona, s a nagy csöndességben horkolás hallatszott. - Tisztelendő uram, kegyelmed aluszik! - mondta a férj. A pap fölriadt a hangos szóra, s szégyenkezve ekként válaszolt: - Hogy aludnék, asszonyom. Ott tartottunk, hogy kegyelmed három izben együtt hált azzal az ifjú kapitánnyal, ki a házukban lakik. Szánom és bánom Régente a pap a gyónót nyilvános lakolásra is ítélhette. A bűnhődésnek ezt a módját büncséplésnek nevezték, mivel a pap maga csépelte meg a vétkest tekercses kötéllel. Egy szép fiatalasszony sokrendbeli csintalanságot gyónt meg a papnak. Emez kimondta az ítéletet. Mikor a férj megtudta, minő cudar szenvedések várnak szerelmetes feleségére, elvállalta helyette a büntetést. A férj letérdelt alázattal, a pap pedig hozzálátott, hogy a bűnt kicsépelje belőle. A kötél csattogott, a férj nyögött, s az asszony sem maradt szótlan: - Üsse, csak üsse, tisztelendő uram! Nagy az én bűnöm! Megérdemlem! Alapos válóok Egy házaspár válni akart. Elmentek mindketten a bíróhoz, s ott elmondták, hogy nem férnek meg egymással, s nincs más kívánságuk, mint hogy elváljanak. - Talán azért kívánnak elválni, mert nincsenek egy akaraton? - tudakolta a bíró. - Épp ellenkezőleg - felelt a férj -, nagyon is egy akaraton vagyunk. Ö is úr akar lenni a háznál, én is az akarok lenni. Aránytalanság - Sajátságos! - rezzent föl a tekintetes úr, s ölébe ejtette a könyvet, melyetéppen olvasott. - Mi sajátságos? - érdeklődött a tekintetes asszony a kézimunkája mel-' lől. - Ez a könyv - felelt a tekintetes úr. A címe így hangzik: „A házasélet örömeiről és gyötrelmeiről". Az örömökről két oldalon át beszél a szerző, s a könyv maga ötszáz. OLVASÓI LEVÉLVÁLTÁS Tisztelt Szerkesztő Úr! Mi legyen most!? Annyira tettre kész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen. Felajzott a sok új miniszter meg államtitkár! Hurrá, de jó. Most az asszonnyal együtt elkezdjük megtanulni a neveiket. Bár bevallom, az előzőekéből is csak a Vizitdíj Ágnes és a Rábahabzó Gábor nevét sikerült megjegyeznünk. A nőm egy kicsit szeptikus. Vagy szkeptikus? Nem tudom, a lényeg, mérgező vele együtt lenni, de ez egy más téma. Azt mondja, ő nem tanulja meg a neveket, mert nem érdemes. Mondom neki: öcsém, hát ennyire nem lehetsz alpári, hogy nem tudod a minisztereid nevét, akik befolyásolják a sorsodat. Maga szerint tanuljunk vagy sem? Kicsit aggódom, ezek meddig maradnak a tárcájukban? Jocó Alvégró'l Kedves Jocó Azon ne aggódj, hogy a miniszterek meddig maradnak a tárcájukban. Sajnos elég sokáig ahhoz, hogy te meg én erről ne is tudjunk. Megtanulni a nevüket igazán nem érdemes, hacsak nem kőtelező memoriterként, különben elfecsérelt idő. Ahhoz inkább javaslok József Attila-verseket vagy Ady Endrét. De könyörgöm, ne azzal kezdjétek, hogy „fülembe forró ólmot öntsetek". Mert süket emberből elég van már e honban. A szerk. CSÖNDES PÁSZTORÓRA • A Kérődzők biológiai folyamatai és a termikus transzportjelenségek összefüggés-vizsgálata termovízió alkalmazásával című konferencia nagy érdeklődés mellett zajlott a vásárhelyi Szent György-napi juhászversenyen. Fotó: Tésík Attila A CSANÁDI GÖRBE TORONY • Elhajlik az egyik magyarcsanádi templomtorony. A csúcsdísznél észlelt, visszafordíthatatlannak látszó jelenséget most turistalátványosságkánt hirdeti a közösság, hátha így végre sikerül pénzt gyűjteni a teljes felújításra. Az érdeklődés egyelőre mérsékelt. Fotó: Karnok Csaba BEINDULT AZ ÜZLET • A félkilós nyalókákat, tízezer forintos lufikat, lágymííanyag ütvefúrókát kínáló árusok sikerén felbuzdulva egy bárányfelhő-bodorító vállalkozó is kitelepült az újszegedi ligetbe. Fotó: Schmidt Andrea, szöveg: Bakos András