Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-10 / 109. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - véli a Rózsa utcai virágos, Kónya Zoltánné fotók: miskolczi róbert INKÖSD A RÓZSA UTCÁBAN Böjt ás bűnbánat: szótlanul ment fürödni a Tiszához ZÖLDEARSANG OSI HITI Márki Imre unokái várják az angyalt boltba. Pihenőt tartottak az utca szerinte legjellegzetesebb pontján, a sarki Rózsa kocsmában. Ott iszogatva arról is elmélkedtek, hogy milyen érdekes ez a mozgó ünnep, ami hét héttel húsvét után - idén május 11-én és 12-én esedékes. Elődeink utoljára 1913-ban ünnepelték ilyen korán, mint mi idén. Kertészkedéssel készül a háromnapos ünnepre Engediné Orbán Ágnes. A Rózsa utcai nyolcvanesztendős házat a férjével éppen azért választották és újították föl 16 éve, mert közel a belváros, mégis nagy a porta. A kapu mögötti paradicsomi állapotokra koncentrálnak, s igyekeznek nem boszszankodni azért, mert az utcai szobákban nagy a zaj, vagy azért, mert az erre tévedő graffitisek szinte minden utcabeli falfelületet összefirkáltak. - „Fölvett", új ünnep a pünkösd. Talán a megszűnt április 4. helyett kaptuk - mondja nevetve Márki Imre. A Rózsa utcaiak postásának nincs több dolga, mint az átlagos háromnapos ünnepek előtt. Igaz, újabban egyre kevesebben üdvözlik egymást képeslappal például karácsonykor és húsvétkor is. Pünkösdi hagyományként arról mesélt, hogy a lányáéknál gyümölcsöket, virágot tesznek az asztalra, és a gyerekek várják az angyalt. Rózsa a lánykori családneve a postásnénak. De erről se pünkösd ötlik föl Márki úrban. A pünkösd emlegetéséről viszont eszébe jut, hogy otthon a pénteki nagytakarítás után háromnapos családi eszem-iszomra kell fölkészülnie. A pünkösdben - vagy ahogy valaha a szegediek nevezték, a zöldfarsangban - a tavaszi-nyári napforduló ősi hiedelmei, pogány szokásai kapcsolódnak össze a valahai zsidó aratási hálaünnep elemeivel, és a kereszténységnek a Szentlélek eljövetelét dicsőítő, az egyházalapításra emlékező' rituáléival. A nyárelő legfontosabb ünnepe a pünkösd, a réges-régi nyárvarázsló népünnepélyek mágiáit és vallásos elemeket ötvözve a húsvét utáni ötvenedik napon tartatik. Vagyis mozgó ünnep. Pünkösd kántora A szegedi tájon még évszázaddal ezelőtt is néhány napos böjt előzte meg, amit pünkösd kántorának neveztek. A pünkösdi időszak neve egyébként a régi szegedieknél zöldfarsang, s fontos szerepe volt benne a megújulás ősi jelképének, a zöld ágnak. E táj népe (a tápéiak kivételével) pünkösd hajnalán bodzával és fűzfaággal díszítette fel kerítését, házát, ablakait - régebben még a hajóit és a vízimalmokat is. Az ünnepköszöntő ékesítés mellett a zöldágazás összekapcsolódott azzal az ősrégi hiedelemmel is, hogy a pünkösdi díszágak képesek távol tartani a háztól a nyári zivatarok villámait (ezért megőrizték azokat az otthonokban). A pünkösdölő bodzaág a Szeged környéki néphit szerint gyógyító erővel is bírt, eltették, s ha beteg volt a háznál, abból főztek neki teát. Az apátfalviak ezt a fözetet minden bajra gyógyírnak tartották. Mások meg úgy vélték, a szélütötteken segít a pünkösdi bodzaág, azokat kell megfüstölni vele. Az egykori szegedi öregek szerint a szélhűdés, a gutaütés azokat fenyegeti elsősorban, akik a szelet szidják: azt tilos, mert „a szél a Szentlélek szájából jön". A Szentlélek ünnepe A Szentlélek ünnepére készülni testi-lelki tisztálkodással illett, a pünkösdi böjt és bűnbánat utolsó napján, pünkösd szombatján a szegedi fehérnép még a 19. században is a Tiszára járt fürödni. Szótlanul mentek a folyóhoz (hogy semmi igézet ne foghassa őket), a fürdés után pedig a fűzfák alatt fésülködtek, hogy a hajuk olyan hosszú legyen, olyan egészséges és szép, mint a fa ágai. Az egészség- és szépségvarázslás a későbbi időkben az ünnep hajnalán otthon folytatódott, úgy, hogy a mosdóvízbe az ünnep rózsájának szirmait szórták. A pünkösdi rózsa a tavasz, a bőség, a méltóság jelképe. A kiszomboriak a házakat díszítő zöld ágakat is megtűzdelték vele. Másfelé a pünkösdi bazsarózsát megszárították, s később annak a mosdóvizébe tették, aki pattanásos lett. Királynéjárás A pünkösdi rózsa a népi hiedelmek szerint képes arra is, hogy a gonoszt távol tartsa - ezért is hintették a kiskirálynéjáráskor az udvarokra. (A 18. századi szegedi boszorkányperek tanúsága szerint a pünkösdöt a legfőbb gonoszjáró napok közé sorolták.) A nyárköszöntő valahai népünnepélyek szokásainak a parancsolt vallási ünnep szertartásaival és lelkiségével összefonódó, sajátos pünkösdölés, a királynéjárás Szegedről származtatik: innen eredeztette Miskoltzy István leírása, amit 1834-ben tett közzé a Regélőben a „mivanmajárás"-ról, azaz a „mimimamázás"-ról. A már Dugonics András Etelkájában is megörökített szegedi pünkösdi királynézás résztvevői kisleányok (régebben kisfiúk is) voltak, akik házról házra járva énekes-táncos játékkal hírelték: „Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja", és ezen jeles alkalomból megidézték a „Szentlélek malasztját", és jó termést, bőséget, szerencsét, jólétet kívántak - köszöntőjükért némi adományt várva. Am, mint azt Kovács János 1901-ben a Szeged és népében leírta a „mavagyonjárók" a vers végén a jókívánságért cserébe kórusban pénzt kértek. S kaptak: aprópénzt, kalácsot, cukorkát, jó szót. A kiskirálynéknak szánt süteményt sokhelyütt sárgára igyekeztek színezni, hogy ezzel sárgává, éretté varázsolják a kenderjüket. GYÜMÖLCS, BOR, BÚZA. „Légyen földeteken gyümölcs, bor és búza, / Az új Messiásnak kibimbódzott ága, 1 Júda nemzetségének királyi pálcája, / S király-koronája. I Az Isten áldása szálljon ezen házra, / Mint régente szállott az apostolokra". A pünkösdi rózsa a tavasz, a bőség, a méltóság jelképe fotó: schmidt andrea Virágfakasztó tavaszi ünnepünk, pünkösd idén korai időpontra esik, legutóbb 1913-ban ülték május elején. Mégis más ez az ünnep régen és most, például a szegedi Rózsa utcában. Világoszöld, friss levelek a fákon, haragoszöld fü, poros-zajos autóforgalom, asszonyok virágcsokorral a kezükben sietnek a temetőbe. A szegedi Rózsa utca nem a csendes kertvárosban, hanem a Dugonics temető mellett virul, s szenved az évről évre élénkebb forgalomtól. - Gyerekkoromban viszonylag csöndes volt a környék, a szüleink el mertek engedni minket a temető melletti játszótérre - emlékszik az 1970-1999 közötti időszakra Blaha Zoltán. - Akkoriban szinte csak a mi házunk volt nát, a Régi posta utcai családi házat, ahol zaj és por helyett csend és a Lencsés-tó látványa fogadja. Rózsa nevű utcáról 1880 óta tudnak a szegediek - Péter László szerint. Az irodalomtörténész írja, hogy a mai utcával majdnem azonos nyomvonal látható a Víz előtti térképeken is, de név nélkül. Ezért szerinte az 1879. évi utcanévjegyzékben szereplő, helyhez nem kötött Deszkás temető utcán járunk, ha a Rózsa utcán lépkedünk. - A temető miatt is nagy a jövés-menés errefelé, de ez a jó - nézi saját szempontjait Kónya Zoltánné. A sándorfalvi asszony tíz éve működtet virágboltot a sírkertek közelében. - A virágok ünnepe is pünkösd: az olcsó törökszegfűcsokortól a szentesi Donáthéktól származó magyar rózsaszálakon át az orchideáig itt mindenki megtalálja, amit megenged neki a pénztárcája. - Rá se gondolÉtkek ás a réges-régi Csízió Úgy olvastuk: a pünkösdi étkek között volt olyan, amit egészségbiztosító célzattal fogyasztottak. Azt tartották például, hogy ilyenkor írósvajat kell enni édes tejjel. A réges-régi Csízió (Királyhegyi Müller János, 1471.) szerint viszont ezen az ünnepen az állatnak fejét és lábát ne egyed". emeletes, de mára az öreg épületek helyére társasházakat húznak. Én is ezt tervezem - mutat az életveszélyesen koros házra, ahol motorboltjának raktárát rendezte be. De ha elkészül az új társasház, az itt lakásból nem kér Zoltán, mert megszerette új otthotam, hogy egyszer itt fogok dolgozni, amikor mazsolaként errefelé tanultam a sofőrködést, és vizsgáztam! - Én se gondoltam, hogy itt építkezem - kapcsolódik a beszélgetésbe a vadiúj társasházra mutatva István, aki haverjával egy kávéra tért be a Kertészkedik a három napos ünnepen Engediné Orbán Ágnes. Azért költöztek a Rózsa utcába, mert nagy a porta, de közel a belváros