Délmagyarország, 2008. április (98. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-05 / 80. szám

101 Szieszta Szombat, 2008. április 5. Humphrey Bogart és Ingrid Bergman, az 1942-es szerelmespár MADONNA ÚJRAFORGATNÁ A CASABLANCÁT A Casablanca minden idők egyik legnagyszerűbb filmje, Hollywood aranykorából. A film három Oscar-szobrocskát nyert, karizmatikus főszereplőire a világ minden táján emlékeznek még ma is. Madonna a filmipar számára meglepő ötlettel állt elő: le akarja forgatni a Casablanca felújított változatát, a jeleneteket Irakban venné fel. CAROIINE GRAHAM, LOS ANGELES (THE MAIL ON SUNPAY) Énekesnő, dalszerző, színésznő, producer, író: ő Madonna. Eddig egyik filmes vállalkozását sem sikerült nyereségessé tennie. Ez azonban nem szegte kedvét, sőt: szeretné eljátszani Hsa Lundot - a Casablanca főszerepét, amelyet Ingrid Bergmannak írtak. A 49 éves popsztár ragaszkodik ahhoz, hogy folytassa filmszínésznöi karrierjét. Már lépéseket is tett annak érdekében, hogy a Casablanca remake-jét elkészíthesse. Az ötleten a filmesek egy része felháborodott, mások közönyösen reagáltak. Azt azonban senki nem érti, miért akar Madonna hozzányúlni minden idők legnagyszerűbb filmjéhez. Az 1942-ben forgatott Casablanca című produkcióban Ingrid Bergman és Humphrey Bogart (Rick Blaine szerepében) játszotta a főszerepet. Madonna azt mondta: bizonyos abban, hogy a Casablanca meghozza számára a rég áhított színészi elismerést, amit korábbi filmjeiért nem kapott meg a szakmától. Az egyik hollywoodi filmes szerint furcsa, hogy Madonna annak ellenére szeretné az Ingrid Bergmannak írt szerepet eljátszani, hogy Bergman csak a húszas évei elején járt, amikor Hsát alakította, Madonna pedig lassan 50 felé közeledik. Madonna a háború sújtotta Irakban forgatná filmjét. Forgatókönyv még nem készült. Ügy tűnik, a popsztár egyelőre tapogatózik, hogy megtudja: a nagy filmstúdiók beszállnának-e a produkcióba. FordíLoLLa: Nyemcsok Éva Madonna színésznői sikerének ára lenne az új Casablanca FOTÓ: DM/DV Légiós, majd Marokkóban a gyógyszerészek elnöke lett a sármőrből NYAKON LŐTTÉ FÉLESÉGÉT A FÉLTÉKENY VÁSÁRHELYI PATIKUS Különös szerelmi dráma foglalkozLaLLa az 1920-as évek elején Vásárhely közvéleményéL, miután féltékenységből agyonlőtte feleségét Fekete Géza patikatulajdonos, városi sármőr. A gyógyszerész később adósságai miatt az idegenlégióig menekült, majd egy casablancai gyógyszerész-szövetkezet szakembereként tért vissza. KOROM ANDRAS Féltékenységi dráma vetett véget az 1920-as évek elején a vásárhelyi társasági élet ünnepelt, irigyelt tagja hazai karrierjének. Pedig Fekete Géza élete addig úgy alakult, ahogy a lányregényekben szokott, melyekben a hős mindent - gazdagságot, szerelmet könnyedén elér, csak ki kell érte nyújtania a kezét. Banktól vásárolt A békéscsabai illetőségű fiatalember 1914 nyarán gyógyszerészsegédként állt munkába az Andrássy utca 13. szám alatti Szentháromság gyógyszertárban, s mert gyakran megfordult a Tisza szállóban, közelebbi ismeretségbe került a vendéglőssel, de még inkább annak lányával, Kiss Milikével. S bár a szülők ellenezték a házasság tervét, az érzelmek elé nem tudtak akadályt gördíteni, a fiatalok 1917 elején házasságot kötöttek. A Szentháromság gyógyszertárt a tulajdonosa még abban az esztendőben eladta a Közgazdasági Banknak, s az Fekete Gézát bízta meg a patika vezetésével. A gyógyszerész 1921-ben végül meg is vásárolta azt a banktól. Szerelmi négyszög A külvilág előtt nemcsak anyagi emelkedése, de házassága is irigylésre méltó volt. A rossznyelvek azonban arról suttogtak, hogy a gyógyszerész úr nemcsak azért barátkozik Egri (Engelthaller) Kálmán diszkoszvetővel, hogy kiemelkedhessék a sportban is, hanem azért - fűzte össze a korabeli szálakat a Szeremlei emlékkönyvben megjelent tanulmányában Földvári László helytörténész mert gyengéd szálak fűzték Egriék cselédjéhez, míg a diszkoszvetőt Fekete feleségéhez, Kiss Emíliához. KWMXMtIWWlQMW SZÍV ERNŐ Ez utóbbit Fekete is sejthette, mert 1923. január 9-én este azt mondta feleségének, hogy elutazik Békéscsabára, az édesanyjához. Am nem szállt vonatra, hanem lesben állt a ház udvarán, azzal a pisztollyal a zsebében, melyet a feleségétől kapott. Nem kellett soká várnia, nyílt a kapu, s Egri surrant be rajta. Kisvártatva a férj is belépett a lakásba, s a meglepett feleséggel higgadtan megbeszélték, hogy elválnak. Dráma a hálószobában Meg is egyeztek a feltételekben, s Fekete Géza bizonyítékul kért egy levelet a nejétől, melyet szeretőjének írt. Csakhogy az a hálószobában lévő Egrinél volt. Nosza, Fekete belépett, s köIfi fl| Feketét gyengéd szálak W # fűzték Egriék cselédjéhez, míg a diszkoszvetőt Feketénéhez. Földvári László vetelte a lebukott szeretőtől a levelet, ám az nem adta. A szóváltás hevében pofon ütötte a sportolót, aki viszonozta az ütést. Mire Fekete előkapta a revolverét, s rálőtt a férfira, ám elvétette. Berohant viszont a lövés hangjára Feketéné, akire a felbőszült férj kétszer is rásütötte a fegyverét - nyakon lőtte. Mindkét lövés halálosnak bizonyult. A féltékeny gyógyszerészt még abban az évben egy év nyolc hónap börtönre és három év hivatalvesztésre ítélte a bíróság szándékos emberölés büntette miatt. Vásárhely legelőkelőbb ezerötszáz polgára írta alá a kegyelmi kérvényét, s hét hónapos fogság után Horthy Miklós kormányzó kegyelméből szabadulhatott. EJ DELEGÁCIÓ ÉLÉN. 1947-ben szerepel utoljára a vásárhelyi lapok hasábjain: ekkor érkezett Magyarországra a marokkói kormány hivatalos megbízottjaként a casablancai állami gyógyszerész-szövetkezet elnöke, az a Fekete Géza, aki mint a korabeli tudósító megjegyezte - húszéves távolléte ellenére is szépen beszélt magyarul. A gyógyszerészkedéssel azonban felhagyott, az üzlet tulajdonjogát eladta, s kutyatenyésztésbe kezdett. Aztán a Kossuth és a János téren működtetett automata mérlegeket, majd cukorkagyártással és szerencsecsomag-készítéssel foglalkozott, de nem sok sikerrel. Út a légióig Egy ízben a pesti Royal szállóban fedezetlen csekkel fizetett, s a hírre megrohanták, akiknek akkorra már tartozott. A hitelezők elől a francia fővárosba menekült, rokonoknál hagyva gyermekét. Párizsból nemsokára az a hír érkezett, hogy egy zugszállóban főbe lőtte magát. Nem sokkal később levelet kapott a Vásárhelyi Friss Üjság egy bizonyos „vásárhelyi" Jean Ohiótól Marseille-ből, aki légiós életéről mesélt. A lap kiderítette, hogy Fekete Géza írta a levelet, aki később arról számolt be, hogy a légióval eljutott Algériába, Marokkóban és Indokínába is. Persze a kortársak erősen kételkedtek abban, hogy mindez valóban megtörtént, mígnem a helybeli Jakó Károly szintén a francia idegenlégióban szolgáló fia arról beszélt apjának, hogy van még egy vásárhelyi tagja a légiónak, mégpedig Fekete Géza gyógyszerész. 1929-ben a vásárhelyi újságolvasók arról kaptak hírt, hogy földijük megsebesült, majd arról, hogy talán sikkasztott, s börtönben ül. A hírek hallatán, már az érettségin épp túleső fia felkerekedett apja után, s meg is találta Marokkóban, jól menő gyógyszertára élén. Sietős tárca Nincsen az sehol leírva, kijelentve, nincsen az alkotmányban, de még csak az emberi jogok válogatott programfüzetében sincs kiemelve, hogy sietni kell. Senki sem adta parancsba, és nem is kéri vagy követeli meg senki. 0, és mégis, mégis sietni kell. Hát persze, Szív is sietett. Már sietve ébredt, és kapkodva mosta a fogát, sietve zörgött a kávésdobozzal, csak siettette a reggelt, hogy továbbsiethessen. Ébredés után tehát hamar kiszaladt az utcára, és gyorsan átgondolta a napi teendőket. Tárcatémát kell találni ripsz-ropsz, és legalább kettőt. Aztán ahogy mindennap szokta, meg kell fejtenie a világ egy adott eseményét, például miért jó állva enni, miért nehezebb egy nö egy ugyanolyan súlyú férfinál. Továbbá haladéktalanul meg kell írnia néhány levelet, és gyorsan el kell költenie a zsebében talált kétezer forintot. Szív a fejét vakargatta, túl sok volt a gyors teendő! Akkor látta meg az öreget. Egy sarki gyorsétterem előtt állt, görnyedt hát, viseltes zakó, kockás nadrág, és meggyfa bot, ahogy Szív meg tudta ítélni. A bácsi a botba kapaszkodott, és csak állt az aszfalt szürkeségében, s előre nézett, valahová messze, egy ismeretlen világba. Biztosan megpihent kicsit, gondolta Szív, miközben a sarokra ért, ahol két igazán kellemes nő beszélgetett, és ő elcsípett néhány mondatot. - Hát, kérlek, nem bírtam tovább, felmondtam Ferivel a koalíciót. - őrület - így a másik. - És, mondd, milyen? - Jobb, mintsem gondoltam! Tüdőd, drágám, az emberek leginkább egymás miatt sietnek. Nincs több határidő, terminus, randevú, olyan lassan élek, hogy néha belealszom a saját boldogságomba - és a hölgy lehunyta a szemét. A másik irigykedve simogatta meg az arcát, úgy látszik, ö még koalícióban élt. Nagykoalíció vagy kiskoalíció, mindegy. Siettetik egymást. Fantasztikus, gondolta Szív, és ő is továbbsietett. Tavasz volt, kicsit szeles, kicsit szeszélyes. Siettek odafent a felhők, sietett a lánykendőt játszó szél, siettek a földön a piros páncélos katonabogarak, és lefagyott a kajszibarack, mert ő is sietett. A gyors városnézés irodája előtt idegenvezető terelgetett néhány bizonytalan járású embertársat. , - Siessenek, kérem! Lekésnek a halálukról! - noszogatta a csoportot, melyet jól szituált idős nénik és bácsik alkottak, az új, európai divat szerint sok öreg, gazdag ember látogatott el Magyarországra meghalni Zürichből, Hamburgból vagy Milánóból. Aztán a vásárcsarnokban, Isten pultjánál igencsak méltatlankodott valaki. - Uram, a boldogság, amit adott, ütődött volt, ki kellett dobni! - Ütődött boldogság is boldogság - ellenkezett unottan az Úr, és kiadott egy adag szépen megdarált derűt. - De én épp boldogságért fizettem, Uram! - Miért nem főzte bele pörköltbe? És különben is, ki bizonyítja, hogy a maga boldogsága nálam nyomódott meg. Magánál, Kis úr, éppúgy kárt szenvedhetett! Ügy látszik, Isten és Kis úr régóta ismerik egymást, ám hiába volt a régi kapcsolat, Kis urat már tovább is lökték, és az Úr kiadogatta a pult mögül a gyors megbocsátást, a sietősen kelesztett jóságot, a hamar hizlalású önzetlenséget. Hát persze, mindenki, az összes vásárló jól tudta, hogy gyorsérlelésü boldogságokról, reményekről és derükről van szó, normális érlelésükre már nem lett volna idő. Szív kifutott a csarnokból, és észrevette, hogy a bácsi még mindig ott áll a flaszteren, nem haladt egy tapodtat sem, csak bámul előre. Rosszul van talán? Segít neki, döntötte el Szív, és nyomban az öreghez lépett, kissé hajolnia kellett, ahogy megszólította. - Miben segíthetek, bácsi? - kérdezte, és a szürke, fáradt tekintet nyomban ráemelkedett. - Az attól függ, miben akar - mondta a bácsi. - Például abban, hogy továbbmehessen. - Nem - mondta az öreg én egy állásajánlatra igyekszem. Szív továbbrohant, most a part felé vette az irányt. Aztán arra gondolt, az általános sietés természete nem abban áll, hogy mindenki, kivétel nélkül, gyerekek, fák, öregek, levelek, órák, tárcák, adóbehajtók, a halál siet. Ha mindenki lótna, futna, rohanna, nem lehetne észrevenni a sietség mértékét, egyáltalán, az élet helyes ritmusát, a lélegzéshez, szívveréshez igazított világot. Vannak dolgok, melyek nemhogy nem sietnek, de állnak, vagy éppenséggel a sietéssel ellentétes irányba működnek. - Jó napot kívánok - köszönt be a gyorshivatal ablakán Szív -, van-e a sietéssel ellentétes mozgásforma? - Jó helyen kereskedik, uram - hadarta a férfiú -, ügyvezető bizottságunk most jelölte ki az országos Lassú Park helyét, mely egy állatkert vagy egy vidám park mintájára fog üzemelni! A szórakozni vágyó közönség szerény belépődíj ellenében gyakorolhatja a lassabb evést, a lassabb szeretkezést, a lassabb olvasást és a lassabb lábmosást. Mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne, ha csak mesterséges körülmények között is, de lassabban élni, mint ahogyan az életében rákényszerül. Szív elgondolkodott. Például lassabb tárcákat lehet írni. Újra lesz lassú film, lassú zene, lassabban gomolyog be Szív ablakán a rügyfakasztó meleg, és lassabban párolog el a nyári zápor, és lassabban lehet majd megfogni a másik kezét. - Uram - szólt Szív erős önbizalommal -, én jelentkeznék arra az igazgatói állásra a Lassú Parkba! - Akkor jobban teszi, ha igyekszik - bólintott a hivatalnok -, sokan pályáznak e kitűnő állásra. Lassú munkatársak, lassú ütemterv, lassú kiszolgálás, és lassú munkavégzés! Mindenki rohan, hogy az övé lehessen a lassú igazgatói bársonyszék! Szív elszomorodott, és egy kicsit csodálkozott is, mert elszomorodása lassú volt, körülményes. Hm, hm, mostanában mindig gyorsan lett ideges, bánatos vagy mélabús. Lassan sétált vissza a botos, kockás nadrágos bácsihoz, aki még mindig ugyanazon a helyen állt. - Ah, semmi remény, biztosan nem én leszek a Lassú Park igazgatója - mondta neki, de az öregember nem felelt. - Nézd anyuka, egy szoborhoz beszél a bácsi - hallotta Szív a kuncogó gyerekhangot a háta a mögül. De az anyuka már tova is rángatta a csemetét, nyilván siettek valahova, osztályfőnöki bál, tanárverés, tandíjpetárdázás. Szív elindult haza. Olyan lassan ment, hogy útközben kitalálta, miért jó állva enni, miért nehezebb a nö, ha könnyebb, és hogyan hagyhatja le egy nagyon, nagyon lassú mozgású ember a rohanókat.