Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

Az ünnepi asztalon: reggel fonott kalács, főtt tojás és füstölt sonka; ebédre tyúkhúsleves, birkapörkölt, sült bárány és bor - BARIKAK HOZOTT Hét évtizede annak, hogy Galbács László barátságot kötött a bárányokkal. Első barikáját a szüleitől húsvétra kapta. A juhos gazda balástyai tanyáján közel ötszáz gyapjas is bégetett már. Idén 150 birka és barika legelészik és abrakol. A szopósbarik nagy részét már Olaszországba szállították, de a Galbács család húsvéti ünnepi asztalának is kitüntetett csemegéje a bárányhús. ÚJSZÁSZI ILONA - Hozom az ebédet a juhásznak, meg azoknak, akik kint dolgoznak a földeken - magyarázza a mikrobuszában terjedő finom illatok eredetét idősebb Galbács László. A 75 éves férfi Kistelekről naponta jár balástyai tanyájára. Húsvéttól függetlenül „összetartó napot" tartanak, vagyis egymásnak segítenek a környékbeliek: mire Jóska, a juhász a karámból a tanyáig tereli a nyájat, a gazda munkába állítja a traktort és a vetőgépet, zab kerül a sovány homokba, ló lesz majd abraknak. Mert a Galbácstanya még a legnehezebb időkben is nevezetes volt az ott szépre hizlalt disznókról, juhokról. Komondor hempereg Hattyú és Dínó, a komondorpár meszsziről megugatja az idegent. A tekintélyes őrpár mellett Bogáncs, a puli és Fürge, a tacskókeverék tüsténkedik a tanya körül. A gazda egyet szól és már csak a bárányok sírását hallani - a „barioviból". „Tus-tus-tus!" - hívja magához az anyajuhokat Laci bácsi. Aztán kinyitja a „bariovi" kapuját. Nagy a kavarodás: bégetnek az anyajuhok és sírnak a barik - hang alapján találnak egymásra . Egy kis szopizás, egy kis abrak és aztán csendes elégedettség. A szopósbárányok kíváncsian néznek a világba, mint a gyerekek. - Négyéves lehettem, amikor húsvét A juhos gazda, idősebb Galbács László 75 éves, de jól emlékszik: első bárányát négyesztendó's korában, húsvétra kapta táján megkaptam az első bárnyomat: egy madzagon vezetgettem - emlékszik a hét évtizeddel ezelőtt történtekre Laci bácsi. Azóta nincs kedvenc barija. Azt mondja, mindegyik birkát egyformán szereti. Pedig tudja, melyiknek mi az erőssége, vagy éppen a gyengéje. Az anyajuhok 2-6 évesek. A legöregebb a „banda csúfja", mégis maradhatott, mert vemhes lett. A négy „selejtet" eladná a gazda, de most inkább a szopós bárányokra akad vevő. Minél kisebb, annál értékesebb a barika - derül ki, mikor a gazda sorolA szopósbárány kíváncsi, mint egy kisgyerek ja az idei egységárakat: a 13 kilós kilogrammonként 900 - a 30 kilós 600 forintért került kamionra. A nagyapa tanyája - Csak négy éve költöztünk el innen: még a nagyapám építette ezt a tanyát. Az ő idejében szőlős és gyümölcsös, meg állítólag egy kocsma is volt itt néz a múltba Laci bácsi. - Apám hentesként dolgozott Kisteleken, de amikor '39-ben csődbe ment, nagyapám átadta neki a gazdaságot. Én is ebbe nőttem bele. De Vásárhelyen mezőgazdasági iskolába is jártam. Amikor lehetett, visszavettem a földjeinket: a 90 hektárból 40 legelő, nagy része harmadosztályú. De a birkának jó... Küszködtünk, sokat dolgoztunk a feleségemmel, ezt látta a fiam és a lányom, de még az unokáink is. Szerettük a munkát, az állatokat, de a tanyán már nem maradhattunk: engem mindkét oldalon csípőprotézissel operáltak, a feleségem leesett a létráról és három csigolyája összecsúszott, azóta hétrét görnyedve jár. Én naponta jövök, hogy intézzem a tanya körüli munkát, meg szervezem a birkák eladását, a gyapjú értékesítését. A fiam és Norbi unokám az állatok ellátásában segít, a kistraktorra is ők ülnek. Sokszor elkísér a feleségem is: a hét elején épp azért, hogy ellenőrizze a sonka füstölését. Most azzal bízott meg, hogy hazafelé friss élesztőt vigyek az ünnepi kalácshoz. A birkák dicsérete Egyre erősödik a kolompszó - Jóska, a juhász tereli a nyájat a legelőről a tanyához: szomjasak az állatok. A birkasereg körül Pici tüsténkedik: a keverék kutya egyet-kettőt vakkant, így segít, hogy arra forduljon a nyáj, amerre a juhász akarja. - Olyan, mint a jó aszszony: meg lehet verni, akkor is jól csinálja - viccelődik a juhász. - Még danolok is nekik! - biccent a birkák felé Jóska, aki pár nap óta egyfolytában a névnapját ünnepli. Azt mondja azért, mert ilyen kegyben úgyse volt része, hogy a fagyosszentek, közte az ő neve napja, és húsvét ünnepe szinte összeérjen. - Néhány éve vagyok a juhok körül. Valahol dolgozni kell. Itt jó sorom van: Laci bácsiék mindennap reggelit, ebédet, vacsorát adnak. A felesége, Mancika néni ünnepkor süteményt, a névnapomon még tortát is küldött. Nem válogatok, de a bárányhúst sütve, rántva, pörköltnek is nagyon szeretem. Higygye el, nincs finomabb étel! Persze ennél jobb, de rosszabb húsvétban is volt már részem. Bakson lakom én: régebben összejött a család, eljártam locsolkodni a szomszédokhoz is: elbeszélgettünk és iszogattunk. A gazda szól, Jóska indul, hogy friss vizet engedjen a vályúba. Laci bácsi mobilozik: a közelben elszabadult bika befogását szervezi, traktort és állatszállító utánfutót ad kölcsön. - Mindenki tudja, mivel tartozik. Errefelé nem jegyezzük föl, ki mikor kinek és mivel segített - legyint Laci bácsi. - A lényeg, hogy dolgozunk. Mert dolgozni muszáj: a kettőnk együttes nyugdíja nem lenne elég még a kisteleki ház rezsijére se! De a feleségem is mindig megtalálja a munkát. Most készülődik a húsvétra: tojást főz, de nem festi meg. Aztán a családból valaki - leginkább a fiam, a lány unokám - elmegy a nagymisére is. Húsvétvasárnap reggel tojás kerül az asztalra a főtt sonka és az ünnepi FOTÓK: FRANK YVETTE TÖLTÖTT BORDA. - A tejes bárány puha húsából, de még a csontosából is finom étel készül - mondja idősebb Galbács László felesége. Mancika néni húsvétkor, de más családi ünnepeken is készít töltött bárányt. - A másfél kilós, legalább kétbordás húsdarabot besózom. Aztán elkészítem a tölteléket. Fél kiló darált sertéshúst és 15 deka csirkemájat egy fej apróra vágott vöröshagymán megpárolok, borssal és egy kis petrezselyemzölddel ízesítem. Egy-két zsemlét vízbe áztatok, összemorzsolok, és egy-két tojással, meg a hússal összekeverem. Megtöltöm a bordás húst, tepsibe teszem, lefedem alufóliával, és nagyjából egy, másfél óráig sütöm. Aztán már csak pirítom, miközben a zsírjával locsolgatom. kalács mellé. A családot meg ebédre várjuk: két gyerekünkkel és azok családjával, vagyis a négy unokával legalább tízen leszünk. A feleségem szokás szerint tyúkhúslevest főz, aztán báránypörkölt és báránysült következik. A húst saját termésű borral öblítjük le. Sokszoros ünnep A húsvét Krisztus feltámadásának, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. Kialakulása a zsidó pészahhoz vezethető vissza, amikor a zsidók Egyiptomból való kivonulását ünnepelték. Az Ótestamentum szerint ekkor - az , Egyiptomot ért tíz csapás közül az utolsóként - lecsapott a Halál Angyala, és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A pészah ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt. Jézus a Getsemáne-kertben, letartóztatásának estéjén tanítványai körében fogyasztotta el a vacsorát is, amely azóta a történelemben és a művészetben is az Utolsó vacsora néven lett közismert. Ezen az estén adta őt át Júdás a katonáknak, a híres áruló csókkal. A húsvét minden évben más-más napra esik, úgynevezett mozgó ünnep. A tavaszi napéjegyenlőség - március 21-e - utáni első holdtöltét követő vasárnapon és hétfőn ünnepeljük. Az ünnep magyar neve arra utal, hogy régen, a AO napon át tartó nagyböjt után, mely Jézus AO napos sivatagi tartózkodására emlékeztetve önmegtartóztatásra tanít, ekkor vehettek ismét húst magukhoz az emberek. Több európai országban Ostara istennő ünnepének neve is ragadta húsvéthoz: Oster vagy Easter. Ostara a germán istenek közül az alvilág felett uralkodott, tavaszi ünnepét pedig a napéjegyenlőség napján ülték meg. Ostara ünnepéhez vezethető vissza a húsvéti nyúl és a tojás szimbóluma is. Ily módon mai világunkban a húsvétot nemcsak vallásos tartalma, hanem a természet megismerésének igénye, az élet megújulásának tisztelete is élteti.