Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-21 / 68. szám

Péntek, 2008. március 21. Kultúra 17 Otello-lázban ég az operatársulat A Szegedi Nemzeti Színház két ját­szóhelyén áprilisban 21 játéknapon 51 előadásra várják a közönséget. A hónap bemutatója Verdi Otellója, amelyben vendégként a világsztár tenorista, Jósé Cura is fellép. MUNKATÁRSUNKTÓI Éjszaka a szakdolgozatát írja, nappal a Szegedi Nemzeti Színház színpadán vizsgaelőadását, az Otellót rendezi Anger Ferenc, a Velencei Egyetem vég­zős hallgatója. Produkciójának bemu­tatójára eljön a patinás egyetem szín­házi tanszékének vezérkara. Nem csak ezért különleges a teátrum áprili­si előadás-sorozata: a 4-i bemutató után - ahol Vajda Júliával és más sze­gedi kollégáival vendégművészként Wendler Attila énekli az opera cím­szerepét - 9-én és 11-én jósé Curát is láthatják a nézők. Már azok, akik jó előre gondoskodtak belépőjükről, hi­szen a borsos árú jegyek szinte mind egy szálig elkeltek. Székhelyi József színidirektor sze­rint érdemes volt vállalni az „extra tehertételt", hiszen az argentin sztár­tenor gázsija a bevételekből máris megtérült. Nagy László kommuniká­ciós igazgató azt hangsúlyozta: Sze­ged városmarketingje szempontjából különösen fontos Cura vendégsze­replése, hiszen először énekel Ma­gyarországon teljes szerepet opera­színpadon. Bokor Roland, a világ­BAKOS ANDRÁS Magyar beszéd Az anyanyelvi kommunikáció egy új tantárgy neve, ebből is lehet érettségizni. Nem a régi magyar nyelv és irodalom ez új néven, ha­nem valami más. „Olyan irányadó­kat kellene beépíteni az anyanyelvi tanításba, mely a kommunikációs eszközök, tömegkommunikációs eszközök által közölt napi helyzet­ben előállott kulturális fogyasztói magatartást fejlesztené" - sürgeti a tantárgy kidolgozója, Fábián Györ­gyi az interneten is elérhető előadá­sában. Megjegyzi, hogy száz évvel ezelőtt egy magyar munkásnak „nem volt gond a nyelvi kommuni­káció mondjuk egy mellette eszter­gáló német szakmunkással", ma vi­szont a magyar diák sem érti meg a magyar tanárt. Ezután majd biztosan megérti. sztár menedzsere elmondta: Cura je­lenleg San Diegóban lép fel a Bajaz­zókban. A napokban beszélt vele te­lefonon, és azt üzente: „Ne feledjé­tek: az Otelló nem a Traviata!" Va­gyis az egyik legjobb és legnehezebb szerepével készül Szegedre. Már a próbák lázában ég az opera­tagozat, az előadás karmestere, Pál Tamás szerint kevés ilyen munkája volt, amit ekkora lelkesedéssel, kedv­vel készített volna elő. Borda Sándor marketingvezető be­mutatta a színház megújult honlapját, amely a www.szinhaz.szeged.hu cí­men érhető el, és a korábbinál napra­készebb; fórumokat is lehet rajta indí­tani. I SZOMBATHELYEN VENDÉGSZERE­PELTEK. Tegnap a szombathelyi tavaszi fesztivál vendége volt a szegedi színház: a Kortárs Balett a Carmina Burana részletét táncolta, Megyeri Zoltán pedig a Beszélő fe­jek Bogár a cukortartóban című „epizódját" játszotta Székhelyi Jó­zsef rendezésében Németh Miklós festőművész kiállításának megnyi­tójához kapcsolódva. A Szombat­helyi Képtárban Sejben Lajos kép­zőművész munkáit és Németh György fotóművész szegedi képeit is bemutatják. Maratoni előadás a jogi karon MUNKATÁRSUNKTÓL • A szegedi jogi kar egyik olctatója, Ka­sza Péter Ferenc tegnap reggel nyolctól délután négy óráig előadást tartott az érdeklődőknek a SZTE Állam- és Jog­tudományi Karon. A harminchárom éves oktató beszé­de a közigazgatási hatósági eljárás el­méleti és gyakorlati kérdéseiről szólt, mert szerinte a területet szabályozó törvény problémáiról órákon át lehet beszélni. Az oktatót Badár Sándor 2007 au­gusztusában felállított hét és fél órás „dumarekordja" inspirálta. Az előadás során semmilyen segéd­anyagot, technikai eszközt nem használt, a táblára csak „fejből" írt és rajzolt. A nyolc óra alatt nem hagyta el a katedrát, csak frissítő italt fogyasztott. Ottjártunkkor né­gyen hallgatták. EDESAPJÁROL VALLOTT GREGOR BERNADETT Fontos a szeretet és a féltés Szerdán mutatták be Hollósi Zsolt Gregor Józsefről szóló kötetét. Az eseményen részt vett a másfél éve elhunyt művész lánya, Bernadett is, akivel édesapjával való viharos kap­csolatáról, gyermekeiről és az őszin­teségről beszélgettünk. Szóba került egy szétrágott villanyvezeték is. JUHÁSZ LÁSZLÓ - Hogyan fogadta az édesapjáról szó­ló albumot? - Bármilyen meglepő, még nem tud­tam belenézni a kötetbe. Írójával, Hol­lósi Zsolttal egy alkalommal találkoz­tam, hogy az édesapámról beszélges­sünk. Természetesen boldog vagyok, hogy készült egy ilyen könyv. Az is rendkívül jó érzéssel tölt el, hogy ha bekapcsolom a televíziót, és az ott fu­tó kívánságműsorban az édesapám felvételeit kérik. Nagyon jó látni, hogy az emberek mennyire szerették, szere­tik őt. Nem hagyják, hogy bárki is el­felejtse. Szerintem a világ legtermé­szetesebb dolga, hogy egy ilyen szép album készült róla. Megérdemli. - Ha ön írna könyvet az édesapjá­ról, mi lenne az első, bevezető monda­ta? - Nem tudom megmondani, hiszen rendkívül nehéz szavakban kifejezni, hogy az együtt eltöltött 34 év kapcsán mi jutna elsőként, legfontosabb mo­mentumként az eszembe. Most egé­szen biztosan az, hogy nagyon-na­gyon hiányzik. De ha ugyanezt még életében kérdezték volna meg, akkor minden héten más és más lett volna az első mondat. A hihetetlenül szoros érzelmi kötődésünk miatt folyton vál­tozó volt a viszonyunk. - Változó, azaz viharos? - Valami olyasmi. Azt hiszem, bár­mennyire is viharosan éltük meg, volt benne egyfajta állandóság: a szétbom­bázhatatlanul erős szeretet. Egy apa sokszor nehezen éli meg, amikor a lá­nya kamaszkorba lép. Lehet, hogy a fi­aim mellől majd én is ki fogom utálni GREG0R0K: BERNADETTNEK NAGYON HIÁNYZIK AZ ÉDESAPJA Fotó: Schmidt Andrea - Hasonló szellemben neveli a gyer­mekeit, mint ahogyan az édesapja gondoskodott önről? - Bármi történik velem, mindig arra gondolok, hogy apu erre hogyan rea­gált volna. Nagyon sokszor azt gondo­lom, hogy tökéletesen úgy viszonyú­I Vegyes érzelmekkel Gregomé Takács Mária vegyes érzelmekkel vette kezébe a Szegedi Nemzeti Színházban szerdán bemutatott albumot. Mint mondta: bár gyönyörű a kötet, jobban örült volna annak, ha még nem készült volna el. Gregor József ugyanis nem akarta, hogy életében könyv szülessen róla. Az özvegyet ugyanakkor jóleső érzéssel töltötte el, hogy ilyen sokan összefogtak az énekes emlékéhez méltó kiadvány megszületéséért, és nem hagyják Gregor Józsefet elfelejteni. a leendő menyeimet. A kapcsolatunk folyamatosan hullámzott, és a felhők néha bizony eltakarták a napot. A sze­retet és a féltés azonban soha nem ve­szett el belőlünk. Apukám mindig na­gyon féltett engem, éppen azért, mert nagyon-nagyon szeretett. lok dolgokhoz, mint ő. Én is indulatos vagyok, és ő is bevágott ajtókat maga után az élete során. Ha az igazságérze­tem lázadozik, én is borzasztó nehe­zen kötök kompromisszumokat. Apa nem nevelt különösebben szigorúan, nem voltak maradi elvei, ahogy ne­kem sincsenek a gyermekeimmel szemben. De mindenképpen léteznie kell közöttünk egy alapvető őszinte­ségnek. - Példaképnek tartotta az édesap­ját? Annak idején mennyire támogat­ta azt, hogy ön is színész legyen? - Nagyon diplomatikus volt, valójá­ban soha nem beszéltünk erről. Hihe­tetlenül hálás vagyok a szüleimnek, mert hagyták, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek. Sok művész szü­lő azt mondja: agyonvágom a gyerme­kemet, ha ő is művészi pályára akar menni. Nagyon jól tették, hogy hagy­tak a magam útján járni. - Itt a húsvét. Emlékszik ezzel az ün­neppel kapcsolatos családi történetre? - A húsvétot ugyanúgy ünnepeltük, mint más család. A legemlékezete­sebb gyermekkori húsvéti élményem talán az, hogy nyulakat kaptam, és azok szétrágták a villanyvezetékeket, de ez persze nem apukámmal kapcso­latos. EISEMANN MIHÁLY NEPSZERU OPERETTJET MA MUTATJAK BE A KISSZINHAZBAN „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott..." A szocializmus évtizedeiben Eise­mann Mihály fülbemászó melódiáit giccsnek minősítette a kultúrpolitika - mára kiderült: ezek a dalok el­pusztíthatatlan örökzöldek, minden korszakban hatnak. A komponista legnépszerűbb operettjét, a Fekete Pétert Horváth Péter rendezésében, Járai Máté címszereplésével ma este 7-től mutatják be a kisszínházban. MUNKATÁRSUNKTÓL „Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány...", „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott" - ezeket az örökzöld dalo­kat mindenki ismeri. Eisemann Mihály a múlt század harmincas éveiben a leg­ünnepeltebb operettszerzőnek számí­tott, ő volt az élet császára, slágereit'az utcán is fütyülték. A szocializmus ide­jén megbélyegezték, műveit giccsnek tartották, mellőzött figuraként halt meg. A Szegedi Nemzeti Színház társulata a Színművészeti Egyetemen operettből JARAI MATE ES RACZ TIBOR A PROBAN doktorált Horváth Péter rendezésében ma este mutatja be Eisemann talán legnépszerűbb darabját, a Fekete Pé­tert. Az író-rendező úgy tartja, „az Fotó: Veréb Simon operett a maga édes csacskaságaival mindig valami igen fontos dologról mesél és énekel: arról, hogy igenis jó, ha süt a nap, remek dolog, ha az em­ber szíve fáj, klassz, ha szól a zene, ha fúj a szél. Az operett az életöröm műfa­ja." Horváth Péter azt is mondja: járai Mátét az isten jókedvében egyenesen Fekete Péter szerepére teremtette. - A dzsungel könyve Kája után, amit díjjal is elismertek, immár a má­sodik szerepálmom teljesül ebben a színházban: Pierre Lenoir szerepére már gyerekkorom óta vágytam. A Víg­színházban nőttem fel, nyolcéves vol­tam, amikor először megnéztem az ot­tani Fekete Péter-produkciót, amit azu­tán legalább negyvenszer láttam. Ru­dolf Péter, Eszenyi Enikő, Igó Fva és Seress Zoltán játszott az ottani négyes fogatban - Szegeden most Rácz Tibor, Szabó Gabi, Cseh Zsuzsi és én alakí­tom a főszereplőket. Amikor megtud­tam, hogy megkaptam, olyan hihetet­len eufória lett úrrá rajtam, az első pil­lanattól százszázalékos energiával próbáltam. A rendezőnk nem győzte mondani, kicsit fogjam vissza magam, van még három-négy hét, majd a pre­mieren repüljön el az alakításom ­meséli Járai Máté színművész, aki pá­lyafutása legörömtelibb próbaidősza­kának tartja az elmúlt heteket. - Minden színésznek van néhány olyan szerepe, ami tökéletesen illik az egyéniségéhez, karakteréhez, hangjá­hoz, habitusához. Pierre Lenoir na­gyon közel áll hozzám, nem mintha az átlagnál csetlőbb-botlóbb lennék, de ez egy szerethető, kedves figura ­olyan, amilyen én is szeretnék lenni. FELHŐTLEN SZÓRAKOZÁS. Eise­mann Mihály népszerű dalai közül Járai Máté a Claire szerepét alakító Szabó Gabival közös duettjét ­„Szerelemhez nem kell szépség..." - kedveli a legjobban. Bóbis Lász­ló szteppvilágbajnok jópofa, izgal­mas koreográfiát talált ki hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents