Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-19 / 42. szám

Kedd, 2008. február 19. Megyei tükör 17 MAGÁNYOS ÉS BETEG EMBEREK OTTHONÁBA SZERELIK FEL A SEGÉLYHÍVÓKAT Egy gombnyomás mentette meg Magdi néni életét A lakásában felszerelt segélyhívónak köszönheti az életét egy kübekházi asszony. Révész Sándomé rosszul lett, és csak annyi ereje maradt, hogy megnyomja a szerkezet jelző­gombját. Szívelégtelenséggel szállí­tották kórházba. KISS GÁBOR GERGŐ - Fulladoztam, és egyre rosszabbul let­tem. Csak annyi erőm maradt, hogy megnyomjam a gombot. Éreztem, hogy a szívemmel van valami baj ­mondta Révész Sándomé. Az egyedül élő kübekházi asszony házába tavaly tavasszal szereltek be segélyhívó jel­zőkészüléket, amin baj esetén elég egy gombot megnyomni, hogy a rá­szoruló beszélni tudjon az éjjel-nap­pal hívható szegedi diszpécserszolgá­lattal. A szerkezet a mobiltelefon tulaj­donságával bír: az ügyeletes a riasz­táskor nemcsak a segítséget kérő ne­vét, hanem lakcímét is látja. - Késő este kaptuk a jelzést, hogy menjünk ki a nénihez, mert baj van. Éppen szolgálatban voltunk a kollé­gámmal, így hamar a házához értünk. Mivel alig kapott levegőt, azonnal hív­tuk a rohammentöt - mondta Kiss Károly kübekházi polgárőr, a jelző­rendszeres szolgálat helyi ügyeletese. Magdi néni elmondta, már aznap reg­gel rosszul érezte magát, a háziorvos is többször látta el. - A rohamkocsi legalább egy órát állt nálam, amíg stabilizálták az álla­potomat. Ami létező műszer volt a jár­műben, azt mind rám kapcsolták. Szívelégtelenséget állapítottak meg, majd tizenegy napig kezeltek a kór­házban - elevenítette fel a közelmúlt eseményeit a hetvenhat éves asszony. Kübekházán egyébként húsz rászoru­ló helybeli kapta meg a nyolcvanezer forintot érő szerkezetet. A helyi önkor­mányzat a szociális bizottsággal rólistán írják össze az igénylők nevét. - Egyelőre emberi korlátai is vannak ennek, hiszen minden jelzés hozzám fut be - magyarázta Kiss Károly. Azt is elmondta, hogy a készülékek beállítá­sa óta eddig ötször kértek segítséget a rendszeren keresztül. - Legutóbb janu­ár elején egy idős férfi lett rosszul. Bár hozzá is percek alatt kiértünk, és a mentők is gyorsan kórházba szállítot­ták, sajnos az ő életét nem tudták megmenteni. Mórahalmi kistérség: 155 készülék A legkiterjedtebb tanyavilágot, így a legtöbb magányos és beteg embert a mórahalmi kistérségben találjuk. Ásotthalom, Öttömös, Pusztamérges, Rúzsa, Bordány, Üllés, Forráskút, Zákányszék és Mórahalom tanyavilágában 1998 óta eddig százötvenöt otthonban szereltek fel segélyhívó készüléket. Rozsnyainé Hódi Mária, a mórahalmi polgármesteri hivatal szociális és igazgatási osztályának vezetője elmondta: ezeken keresztül havonta huszonöt-harminc riasztás érkezik be a diszpécserközpontba. Domaszéken húsz lakásban most áprilisban szerelnek fel segélyhívó készüléket. Makón és környékén összesen hatvan rászorult otthonában van segélyhívó. Ebből ötven a városban, tíz pedig Klárafalván, Ferencszálláson, Kiszomboron és Királyhegyesen. Mindszenten huszonhét otthont láttak el jelzőkészülékkel. együtt vizsgálta az igényeket, többek között Magdi néniét. - Állami támogatásból szereztük be a készülékeket, és a fenntartás sem kerül semmibe az időseknek - mondta Molnár Róbert polgármester. A rend­szer olyannyira sikeres, hogy már vá­Magdi néni azonban még most sem győz eléggé hálálkodni azért, hogy hozzá is beszerelték az életmentő se­gélyhívót. Bár van vezetékes telefonja is, azt mondta: amilyen állapotban volt, biztosan nem tudott volna tár­csázni. Kinyó Zsolt 102 kilométert gyalogolt egy nap alatt A mezőhegyesi Kinyó Zsolt meg­mászta Afrika legmagasabb hegyét, a Kilimandzsárót. Előtte gyaloglás­ban, teljesítménytúrában és ijlövés­ben is kipróbálta magát. Március 21-én négyezer kilométeres gyalog­túrára indul Spanyolországba. IMRE PÉTER Tavaly szeptemberben az 5895 méter magas Kilimandzsárót is meghódította a 36 éves mezőhegyesi Kinyó Zsolt. Először a vásárhelyi Petőfi Sándor Mű­velődési Központban mesélt élménye­iről. A városhoz köti még, hogy szerel­mének a rokonai itt élnek. A 22 éve karatés Kinyó nagy híve a próbatéte­leknek: 800 kilométeres gyalogtúrá­val, a „Kinizsi 100" teljesítménytúrá­val a lábában megdöntötte a 24 óra alatt leadott íjlövés világrekordját is ­a Guinness jóváhagyására még vár -, ami most 18 ezer 16 lövés. Fejébe vet­te, hogy meghódítja a kontinensek legmagasabb hegyeit. B KINYÓ ZSOLT A KILIMANDZSÁRÓN. MOST NÉGYEZER KILOMÉTERES GYALOGTÚ­RÁRA KÉSZÜL Fotó: DM/DV REGISZTRÁCIÓ, FEGYELEM. A Kili­mandzsárón nem szabad a vásár: a komoly pénzbe kerülő túrákat re­gisztráció, szigorú ellenőrzés előzi meg. A rendet fegyveres őrök vi­gyázzák a Tanzániai Nemzeti Park területén. És nem ér fel mindenki a csúcsra, sokan annyira kimerülnek, hogy a 4600 méteren lévő utolsó táborból már nem vállalkoznak a csúcs megmászására. A Kilimandzsárónak tavaly szep­tember 13-án vágott neki, és 18-án reg­gel fél 7-kor ért fel a csúcsra. Még a csúcs teljesítésének napján vissza­ereszkedtek 3100 méterre. Négy teher­hordó (pota) és egy vezető kísérte. - Érdekes és nagyon nehéz volt, de azt előre bocsátom, nem alpintechni­kával másztam, hanem tulajdonkép­pen „sétáltam". Először párás trópusi hőségben, dzsungelben baktattunk, később egyre fogyott, változott a nö­vényzet, a zöld, és a csúcs közelében, a jég birodalmában már kopárrá vált a táj és mínusz 25 körüli volt a hőmér­séklet. Ezt az utat a főfoglalkozású, három-négy nyelvet beszélő har­minc-negyven kilót magukkal cipelő kísérők évente négy-öt alkalommal te­szik meg. Akadtak nehéz pillanatok, és rádöbbentem: a hegyhez, a nőkhöz hasonlóan csakis tisztelettel közelíthe­tünk. Tervem, hogy minden földrész legmagasabb csúcsát megmásszam. A túra során tapasztalhatta az igaz­Ságot: felfelé a tüdő, lefelé a térd „fogy el". A táj kárpótolta mindenért. - A napfelkelte a Kilimandzsárón gyönyörű, fantasztikus volt. Azt nem lehet elmondani, mit éreztem fent; már lefelé haladtunk, amikor ökölbe szorított kézzel többször a levegőbe csaptam és üvöltöttem. Minden: öröm, fáradtság, boldogság kiszakadt belőlem. Zsolt most újabb érdekes túrára ké­szül. Március 21-én négyezer kilométe­res gyalogtúrára indul, Mezőhegyesről Spanyolországba. SZILVI ÉS TAMÁS OLYKOR EGYÜTT BULIZIK Veletlenul talaltak egymasra az egykori tejtestvérek Sok gyermeknek lehet tejtestvére, de ennek a kapcsolatnak általában nem tulajdonítunk nagy jelentó'séget. Van, aki nem is tudja, csecsemőko­rában kivel osztotta meg az anyate­jet. Szilvia és Tamás már elmúlt húszéves, amikor egy véletlen foly­tán újra egymásra leltek. KANCSÁR TÍMEA - Találkozásunk puszta véletlen volt. Az emlékezetes pillanat óta azonban néha összejövünk és jókat beszélge­tünk. Mindketten szeretünk jókat en­ni, és kedveljük a vígjátékokat is, de több hasonlóságot nem fedeztünk fel egymásban - mondta el a szegedi Ko­rom Szilvia és huszonhat éves tejtest­vére, Lévai Tamás. A Boci tejivóban találkoztak. A helyszín kissé megté­vesztő, mert bár Tamás iszik néha hi­deg tejet, Szilvi ki nem állhatja a gye­rekkorában oly finomnak talált italt. - Három évvel ezelőtt a szegedi ok­mányirodába kerültem. Több mint húsz év után a sors ott hozott össze a tejtestvéremmel. Majdnem egy évig együtt dolgoztam Tamás anyukájával, így derült fény a „rokonságra". A „te­só" bejárkált az édesanyjához, megis­merkedtünk. Az egyik legkedvesebb barátnőm, Réka, Tamás munkatársa és jó barátja, így néha-néha ugyanab­ban a buliban kötünk ki - .magyarázta a területi képviselőként dolgozó nő. - Az újszegedi ifjúsági garzonban laktak a szüleim, amikor megszület­tem. Szilviék két emelettel lejjebb él­tek akkoriban, és az anyukáink amel­lett, hogy szomszédok voltak, még együtt is dolgoztak egy szépségsza­lonban. Alig egyéves lehettem, ami­kor elköltöztünk az egyszobás lakás­ból. Szilviék Makkosházra, majd Do­rozsmára, mi a Molnár utcában talál­tunk új otthonra - mesélte történetü­ket az informatikatanárként dolgozó Tamás. Persze korai gyerekkorukra nem emlékezhettek a „tejtesók", ezért • KÜLÖNÖS „ROKONSÁG": S2ILVI ÉS TAMÁS TEJTESTVÉREK Fotó: Frank Yvette beszélgetésünk alatt forró dróton érte­keztünk Tamás édesanyjával, Ibolyá­val, aki azt is hozzátette: Szilvin kívül még két kisgyereknek adott tejet. Akkoriban is házhoz mentek az anya­tejért - Ibolya küencven forintot kapott egy literért, így néhány nap alatt össze­jött 200-250 forint. Ez a nyolcvanas évek elején, amikor nyolcszáz forint volt a gyes, nagyon szép összegnek számított. Emellett különböző kedvezményekben is részesültek a tejadó anyukák. A szakemberek szerint nagyon fon­tos, hogy a csecsemők hat hónapos ko­rukig mindenképpen anyatejet kapja­nak, hiszen minden megvan benne, amire egy csöppségnek szüksége lehet, összetétele mindig úgy változik, ahogy azt a gyermek életkora megköveteli. - Naponta 11-12 liter, de ideális eset­ben akár 15-16 liter anyatej is össze­1 NAGY ÉRTÉK. 1953-1974 között 45 forintot, 1974 és 1987 között 90 fo­rintot fizettek egy liter anyatejért. Ugyanekkora mennyiségért 1988 és 1993 között kétszáz, 1993 és 1997 között pedig ötszáz forintot fizettek az anyatejgyűjtő állomáson. 1997 augusztusától 2002 szeptemberéig kilencszáz forintot, azóta 1800 fo­rintot ér egy liter anyatej. gyűlik az állomáson. Jelenleg huszon­öt-huszonhat baba jut így a hét hat napján a fontos táplálékhoz. Akinek a háziorvosa indokoltnak tartja, és felír­ja a tejet, annak mindenképpen pró­bálunk segíteni - tudtuk meg a szege­di Anyatejgyűjtő Állomáson dolgozó védőnőtől. • RÉVÉSZ SÁND0RNÉ A SZOBÁJÁBAN FELSZERELT SEGÉLYHÍVÓ MELLETT Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents