Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-10 / 8. szám

A vetési burgonya Aki például az internet keresőprogram­jába ráklikkel a burgonya szóra, illetve arra, hogy a burgonyának mennyiféle fajtája van, bizony meglepően sokat, több tucatot is talál, valamint azt is megtudhatja, hogy a préselt krumpli gyógyítja az aranyeret - is. Na de mit ke­res a krumpli egy szempillás jegyzet­ben, mit keres a Góbát, a Réka, a Száz­szorszép vagy a White Lady és még számtalan külföldi rokona egy ilyen iga­zi szempillás, úgy feministagyanús, de mindenképpen elkötelezett nőpárti kis­szinesben?! No hát azt, hogy egy szép, igazi magyar hírben ráleltünk a hét édesanyjára, egy igazi szempillahösre, és legott el is mondjuk, miért gondoljuk, hogy az lenne. De még mielőtt ezt el­mondanánk, szögezzük le, mi a vetési burgonya specifikuma. Hát az, legelő­ször is az, hogy elvetik, és kinő. De hogy például minden szem ugyan­olyan-é, vagy vannak kisebbek, és na­gyobbak, halványabbak vagy barnáb­bak, hogy minden szem egyforma mé­retü-e, az, ugye, jogos kérdés. Hogy a vetési burgonya is olyan lenne-e, akár az ember, zsákban persze minden ugyanolyan, ember, répa vagy krumpli, de téren, utcán és piacon más és más, különböző, satöbbi...Nos, a hír arról szólt, hogy egy somogyi faluban össze­veszett két telekszomszéd. Az egyik szomszéd roma. A másik nem roma, vi­szont határőr. A roma szomszéd panasz­kodik, hogy szép, dolgos kertjét elvenné tőle a másik, fáiból folyvást lenyír, és amikor panaszt tett a hivatalban, csú­nyán lecigányozták. A határőr szomszé­dot is megszólítja a riporter, ö meg arról beszél, hogy az ő kertjéből lopják a fá­kat, méghozzá, látta is, a szomszédja, az a roma, és így tovább. Vád harsog, szi­szeg vád ellen. Nincs eszközünk igazsá­got tenni, nem is akarunk. Hanem az in­terjú végén hozzáteszi a határőr, hogy különben is, a lopás csaknem bizonyos, mert édesanyja egy nap észrevette, hogy kilopták a kertjükből a vetési bur­gonyát. És azt felismerte a szomszédnál. Na, itt ennél a mondatnál kapott szárny­ra a képzeletünk csicsergő kismadara. Hogy miként is történhetett ez?! Üldögél anyuka a kertben, bámul át a gyanús szomszéd telke felé, szél fú, fenn szürke téli, őszi felhők. Aztán egyszerre csak szól a fiának, édes fiam, add már ide a gukkered. Határőrnek van gukkere, nyilvánvaló, és hogy az édesanyjának is odaadja, ha ö kéri, az is nyilvánvaló. Édesanya tehát gukkerrel vizslatja a szomszédot, aki hokedlin ül a háza előtt, és krumplit hámoz. Vetési krump­lit! És az édesanya felismeri, hogy ez ép­pen az ő kertjükből kiforgatott, hiányzó vetési krumpli! • 770 millió forintot érő gyémántköves gyűrű egy genfi árverésen FOTÓ: MTI Egyre több a magányos, maga köré falakat építő ember ILLUSZTRÁCIÓ: MTI • • g\ riBi fi•MMü• H ilfilil w • ffi NUr LUNK-E MÁSOK SIKERENEK? Van, aki úgy véli, besavanyodott országban élünk, és nehezen fordulunk mások felé. Más szerint pedig elsősorban a pozitív energiát sugárzó embe­rekre kellene figyelnünk. Élethelyzete válogatja, hogy tudunk-e örülni a másik sikerének és teljesítményének. Dögöljön meg a szomszéd tehene ­szól a klasszikus mondás, aminek je­lentését ebben az országban senki­nek sem kell magyarázni. Mint ahogy azt sem, hogy komolyan próbára te­het egy munkahelyi, baráti vagy pár­kapcsolatot, ha az egyik fél sikeres, a másik pedig kevésbé. Tudunk-e örül­ni a másik sikerének? - tettük fel a kérdést többeknek, például Kancsár Józsefnek, a szegedi Pinceszínház ve­zetőjének. A közkedvelt színész el­árulta, ha valaki csak pusztán jól csi­nál valamit, és így ér el sikereket, ak­kor van benne némi irigység, ám ha nagyon jó teljesítmény áll az elisme­rés mögött, akkor meghajol a tehet­ség előtt. Egy ősi színházi mondást idéz, miszerint: inkább legyen száz irigyed, mint egy sajnálod. A színház pedig különösen érzékeny közeg, nem mindegy, hogy ki hogyan gratu­lál a másiknak. - Mindenkinek megvan a saját útja és harca. Zsótér Sándor 1998-ban a III. Richárdot rendezte Szegeden, amikor igen nehéz, vitákkal teli próbafolya­maton voltunk túl, és a következő da­rabban, Az ügynök halálában az ere­deti szereposztástól eltérően én nem kaptam feladatot az előadásban. Úgy gondolta, nem leszek jó a szerepre. Ná­lam azonban erre a döntésre betelt a pohár, és eljöttem a szegedi színház­tól, majd ezután alapítottam meg a Pinceszínházat - hozta példának az ak­kori kudarcnak megélt, ám később a pályájára mégis inspirálólag ható kriti­kát. Azóta a két ember között szent a béke, a rendező tavaly felkérte a Lear király egyik szerepére, ám Kancsár Jó­zsef jelenleg éppen a tavasszal, új he­lyen nyíló Pinceszínház teendőivel van foglalva, így azt nem tudta elvállalni. Hangsúlyozta, minden embernek úgy kell a sikerélmény, mint télvíz idején a kályha melege. Versenyhelyzetben ta­lán ezért sem könnyű veszíteni. Sőt méltósággal fejet hajtani a jobbnak ítélt előtt pedig külön erőt sejtet. Törökné dr. Szántó Katalin, a do­rozsmai nagybani piac ügyvezető ha valaki harmóniában, békében él önmagával és a családjával, nem ne­héz értékelnie, tiszteletben tartania a másik teljesítményét. Munkája során megtanulta, hogy nem szabad félté­kenykedni egymás sikerére. A dorozs­mai piacon, ahol évente 2-3 százezer ember megfordul, nem hangozhat el egy hangos szó, meg kell oldani a Egyre több a magányos ember Szalma Ibolya, a gyermekklinika szakpszichológusa arról számolt be, hogy egyre több magányos emberrel találkozik munkája során, olyannal, aki falakat épít maga köré. Mindenki védi a saját mikrokörnyezetét. Míg szűkebb, baráti vagy családi környezetben elismerjük egymás sikerét, addig tágabb viszonylatban főleg a rivalizálás erős. Hiányzik a jó értelemben vett alázat saját magunk és mások teljesítményével kapcsolatban. Az elmúlt évben össztársadalmi szinten felerősödtek a negatív érzelmek, mint például a pesszimizmus, a félelem, az agresszió, a létbizonytalanság, a boldogtalanság és az irigység. igazgatója tavaly két kategóriában - az év legjobb középvállalkozója és az év legjobb üzletasszonya - is pályázott a Presztízs-díjra - sikertelenül. Ügy véli, • Törökné dr. Szántó Katalin elismeri mások teljesítményét is FOTÓ: KARNOK CSABA konfliktusokat. - Az olyan emberekre érdemes figyelmet fordítani, akik po­zitív energiát sugároznak a másik felé. Számomra a legnagyobb elismerést a gyermekeim karácsonyi ajándéka je­lentette, akik azt írták a fa alá: „A leg­jobb édesanyának, akinek a Presz­tízs-díj nem elég!" - árulta el az egyik Bond-film szlogenjére rímelő humoros üzenetet az üzletasszony, aki hangsú­lyozta, hogy magát a megmérettetés lehetőségét kitüntetőnek találta. A Szombat esti láz című tévéműsor zsűritagjaként vált igazán országszerte ismertté Pálinkó Lujza magyar baj­nok, versenytáncos, aki a show-mű­sort megelőző 20-30 éves sportolói múltját tartja sikeresnek. Azt az idő­szakot azonban - méltatlanul - nem kísérte ekkora médiaérdeklődés és el­ismerés, így a tavaly, hétvégenként megjelenő tévéműsort egyfajta utóla­gos kárpótlásként élte meg. - Ekkor kerültem igazán a helyemre - értékelte a helyzetet a közkedvelt táncos. Ka­marás Iván gratuláló szavai estek szá­mára akkoriban a legjobban, akit ko­rábban személyesen nem ismert ugyan, de a színész felfigyelt Lujza pontos és szép mondataira, és szóvá is tette azokat. Úgy látja, hogy besa­vanyodott, szomorú országban élünk, talán ezért is nehéz odafordulni má­sok felé, kifejezni az elismerést vagy a tiszteletet. Ezért is fontos, hogy az em­beri kapcsolatok különleges örömfor­rást jelentsenek számunkra.

Next

/
Thumbnails
Contents