Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-10 / 8. szám
A vetési burgonya Aki például az internet keresőprogramjába ráklikkel a burgonya szóra, illetve arra, hogy a burgonyának mennyiféle fajtája van, bizony meglepően sokat, több tucatot is talál, valamint azt is megtudhatja, hogy a préselt krumpli gyógyítja az aranyeret - is. Na de mit keres a krumpli egy szempillás jegyzetben, mit keres a Góbát, a Réka, a Százszorszép vagy a White Lady és még számtalan külföldi rokona egy ilyen igazi szempillás, úgy feministagyanús, de mindenképpen elkötelezett nőpárti kisszinesben?! No hát azt, hogy egy szép, igazi magyar hírben ráleltünk a hét édesanyjára, egy igazi szempillahösre, és legott el is mondjuk, miért gondoljuk, hogy az lenne. De még mielőtt ezt elmondanánk, szögezzük le, mi a vetési burgonya specifikuma. Hát az, legelőször is az, hogy elvetik, és kinő. De hogy például minden szem ugyanolyan-é, vagy vannak kisebbek, és nagyobbak, halványabbak vagy barnábbak, hogy minden szem egyforma méretü-e, az, ugye, jogos kérdés. Hogy a vetési burgonya is olyan lenne-e, akár az ember, zsákban persze minden ugyanolyan, ember, répa vagy krumpli, de téren, utcán és piacon más és más, különböző, satöbbi...Nos, a hír arról szólt, hogy egy somogyi faluban összeveszett két telekszomszéd. Az egyik szomszéd roma. A másik nem roma, viszont határőr. A roma szomszéd panaszkodik, hogy szép, dolgos kertjét elvenné tőle a másik, fáiból folyvást lenyír, és amikor panaszt tett a hivatalban, csúnyán lecigányozták. A határőr szomszédot is megszólítja a riporter, ö meg arról beszél, hogy az ő kertjéből lopják a fákat, méghozzá, látta is, a szomszédja, az a roma, és így tovább. Vád harsog, sziszeg vád ellen. Nincs eszközünk igazságot tenni, nem is akarunk. Hanem az interjú végén hozzáteszi a határőr, hogy különben is, a lopás csaknem bizonyos, mert édesanyja egy nap észrevette, hogy kilopták a kertjükből a vetési burgonyát. És azt felismerte a szomszédnál. Na, itt ennél a mondatnál kapott szárnyra a képzeletünk csicsergő kismadara. Hogy miként is történhetett ez?! Üldögél anyuka a kertben, bámul át a gyanús szomszéd telke felé, szél fú, fenn szürke téli, őszi felhők. Aztán egyszerre csak szól a fiának, édes fiam, add már ide a gukkered. Határőrnek van gukkere, nyilvánvaló, és hogy az édesanyjának is odaadja, ha ö kéri, az is nyilvánvaló. Édesanya tehát gukkerrel vizslatja a szomszédot, aki hokedlin ül a háza előtt, és krumplit hámoz. Vetési krumplit! És az édesanya felismeri, hogy ez éppen az ő kertjükből kiforgatott, hiányzó vetési krumpli! • 770 millió forintot érő gyémántköves gyűrű egy genfi árverésen FOTÓ: MTI Egyre több a magányos, maga köré falakat építő ember ILLUSZTRÁCIÓ: MTI • • g\ riBi fi•MMü• H ilfilil w • ffi NUr LUNK-E MÁSOK SIKERENEK? Van, aki úgy véli, besavanyodott országban élünk, és nehezen fordulunk mások felé. Más szerint pedig elsősorban a pozitív energiát sugárzó emberekre kellene figyelnünk. Élethelyzete válogatja, hogy tudunk-e örülni a másik sikerének és teljesítményének. Dögöljön meg a szomszéd tehene szól a klasszikus mondás, aminek jelentését ebben az országban senkinek sem kell magyarázni. Mint ahogy azt sem, hogy komolyan próbára tehet egy munkahelyi, baráti vagy párkapcsolatot, ha az egyik fél sikeres, a másik pedig kevésbé. Tudunk-e örülni a másik sikerének? - tettük fel a kérdést többeknek, például Kancsár Józsefnek, a szegedi Pinceszínház vezetőjének. A közkedvelt színész elárulta, ha valaki csak pusztán jól csinál valamit, és így ér el sikereket, akkor van benne némi irigység, ám ha nagyon jó teljesítmény áll az elismerés mögött, akkor meghajol a tehetség előtt. Egy ősi színházi mondást idéz, miszerint: inkább legyen száz irigyed, mint egy sajnálod. A színház pedig különösen érzékeny közeg, nem mindegy, hogy ki hogyan gratulál a másiknak. - Mindenkinek megvan a saját útja és harca. Zsótér Sándor 1998-ban a III. Richárdot rendezte Szegeden, amikor igen nehéz, vitákkal teli próbafolyamaton voltunk túl, és a következő darabban, Az ügynök halálában az eredeti szereposztástól eltérően én nem kaptam feladatot az előadásban. Úgy gondolta, nem leszek jó a szerepre. Nálam azonban erre a döntésre betelt a pohár, és eljöttem a szegedi színháztól, majd ezután alapítottam meg a Pinceszínházat - hozta példának az akkori kudarcnak megélt, ám később a pályájára mégis inspirálólag ható kritikát. Azóta a két ember között szent a béke, a rendező tavaly felkérte a Lear király egyik szerepére, ám Kancsár József jelenleg éppen a tavasszal, új helyen nyíló Pinceszínház teendőivel van foglalva, így azt nem tudta elvállalni. Hangsúlyozta, minden embernek úgy kell a sikerélmény, mint télvíz idején a kályha melege. Versenyhelyzetben talán ezért sem könnyű veszíteni. Sőt méltósággal fejet hajtani a jobbnak ítélt előtt pedig külön erőt sejtet. Törökné dr. Szántó Katalin, a dorozsmai nagybani piac ügyvezető ha valaki harmóniában, békében él önmagával és a családjával, nem nehéz értékelnie, tiszteletben tartania a másik teljesítményét. Munkája során megtanulta, hogy nem szabad féltékenykedni egymás sikerére. A dorozsmai piacon, ahol évente 2-3 százezer ember megfordul, nem hangozhat el egy hangos szó, meg kell oldani a Egyre több a magányos ember Szalma Ibolya, a gyermekklinika szakpszichológusa arról számolt be, hogy egyre több magányos emberrel találkozik munkája során, olyannal, aki falakat épít maga köré. Mindenki védi a saját mikrokörnyezetét. Míg szűkebb, baráti vagy családi környezetben elismerjük egymás sikerét, addig tágabb viszonylatban főleg a rivalizálás erős. Hiányzik a jó értelemben vett alázat saját magunk és mások teljesítményével kapcsolatban. Az elmúlt évben össztársadalmi szinten felerősödtek a negatív érzelmek, mint például a pesszimizmus, a félelem, az agresszió, a létbizonytalanság, a boldogtalanság és az irigység. igazgatója tavaly két kategóriában - az év legjobb középvállalkozója és az év legjobb üzletasszonya - is pályázott a Presztízs-díjra - sikertelenül. Ügy véli, • Törökné dr. Szántó Katalin elismeri mások teljesítményét is FOTÓ: KARNOK CSABA konfliktusokat. - Az olyan emberekre érdemes figyelmet fordítani, akik pozitív energiát sugároznak a másik felé. Számomra a legnagyobb elismerést a gyermekeim karácsonyi ajándéka jelentette, akik azt írták a fa alá: „A legjobb édesanyának, akinek a Presztízs-díj nem elég!" - árulta el az egyik Bond-film szlogenjére rímelő humoros üzenetet az üzletasszony, aki hangsúlyozta, hogy magát a megmérettetés lehetőségét kitüntetőnek találta. A Szombat esti láz című tévéműsor zsűritagjaként vált igazán országszerte ismertté Pálinkó Lujza magyar bajnok, versenytáncos, aki a show-műsort megelőző 20-30 éves sportolói múltját tartja sikeresnek. Azt az időszakot azonban - méltatlanul - nem kísérte ekkora médiaérdeklődés és elismerés, így a tavaly, hétvégenként megjelenő tévéműsort egyfajta utólagos kárpótlásként élte meg. - Ekkor kerültem igazán a helyemre - értékelte a helyzetet a közkedvelt táncos. Kamarás Iván gratuláló szavai estek számára akkoriban a legjobban, akit korábban személyesen nem ismert ugyan, de a színész felfigyelt Lujza pontos és szép mondataira, és szóvá is tette azokat. Úgy látja, hogy besavanyodott, szomorú országban élünk, talán ezért is nehéz odafordulni mások felé, kifejezni az elismerést vagy a tiszteletet. Ezért is fontos, hogy az emberi kapcsolatok különleges örömforrást jelentsenek számunkra.