Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-08 / 6. szám

Szombat, 2008. január 17. Hegyei tükör 17 A DKMT EDDIGI TÖRTÉNETE - HATÁRNYITÁSOK, BOMBÁZÁS, ÁRVÍZ ÉS TÖRETLEN REMÉNY Tíz éve tudják: túl nagyot álmodtak Egyik alapítója merénylet áldozata lett, egyik tagországát 11 héten át bombázta a NATO, de a kormányok is értetlenül figyelték a hármas határ menti önkormányzati vezetők barát­kozását. Mégis megérte a 10. évet a DKMT eurorégió. A szervezet határ­nyitásaival hozzájárult ahhoz, hogy a szétszakadt családok tagjai köny­nyen találkozzanak. Egyvalami tabu volt ebben a körben: a magyar ki­sebbség ügye. BAKOS ANDRÁS Az első „trianonján" átesett Jugoszlá­via soknemzetiségű tartományának kormánya és Románia fejlődő megyéi 1997. november 21-én, Szegeden aláír­tak egy dokumentumot Magyarország csaknem legelmaradottabb vidékének önkormányzati vezetőivel. A Du­na-Körös-Maros-Tisza eurorégiós együttműködés területe országnyi mé­retű: 71 ezer 636 négyzetkilométer, és ezen 5 millió 545 ezer ember él. Ma­gyarországról Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Romániából Temes, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megye, va­lamint Vajdaság Autonóm Tartomány csatlakozott. „Olyan kapcsolatot ke­restünk, amelyet a kölcsönös megér­tés jellemez" - így magyarázta a szim­patikus szándékot - és naivitást - a tíz­éves évforduló alkalmából Temesvá­ron tartott ünnepségen az együttmű­ködés egyik szülőatyja, Viorel Coifan szenátor, akkori Temes megyei elnök. Partnere a magyar oldalon Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés akkori elnöke volt. A vajdasági olda­lon pedig Bosko Perosevics, a végre­hajtó tanács elnöke - akit később egy merénylő meggyilkolt. (A soros elnöki tisztet most a Csongrád megyei köz­gyűlés elnöke, Magyar Anna tölti be.) A példaképek a francia-német és a belga-holland határon működő euro­régiók voltak. Az alapítók célja szép és egyszerű: megújítani a valaha - ki­mondva-kimondatlanul: a Monarchia idején - egy gazdasági egységnek szá­mító vidék közlekedési kapcsolatait, együtt uniós forrásokat szerezni a fej­lesztésekhez, és helyreállítani az em­beri kapcsolatokat. Ez utóbbi tényleg sikerült. De hát végül is az unió alapí­tóinak alapelve is az volt, hogy embe­reket egyesít, nem országokat. Az ide­iglenes határnyitásokra nagyon sokan eljöttek: bár régen volt a trianoni dön­tés, a Ceausescu-rezsim, amely elől • HATÁRNYITÁS KÜBEKHÁZÁNÁL, 2004. MÁJUS 22-ÉN. NEM CSAK A SZÉTSZAKÍTOTT CSALÁDOKAT HOZTA ÖSSZE AZ EURORÉGIÓ sokan elmenekültek, nem olyan régen bukott meg, a szétszakadt családok je­lentős része még tartotta a kapcsola­tot. Nagy kerülök, vonatozás, buszo­zás helyett gyalog vagy biciklivel is át lehetett menni a szomszédba. Ugyanakkor a kormányok mind a három oldalon fenntartással figyelték, miért akarnak itt az önkormányzatok újabb állandó határátkelőhelyet nyit­ni, utat, vasutat építeni, hiszen a meg­lévő szárnyvonalak is kihasználatla­nok. A kiszombori átkelő megnyílha­tott, ami eredmény volt. Ám 1999-ben a világpolitika szólt közbe: a NATO a koszovói válság idején 11 héten át bombázta Jugoszláviát, köztük vajda­sági településeket is. Ez az esemény a DKMT ügyeit is hátráltatta. Pedig ké­sőbb, 2005 tavaszán a határokat nem ismerő bánsági árvíz idején megint bebizonyosodott: az itt élők igenis tudnak segíteni egymásnak, ha más­sal nem, mobil víztisztító készülékkel lapunk, hogy olyan kübekháziak is átbicikliztek a romániai Öbébára, akiknek nincs odaát rokonuk. Men­IA magyarság ügye tabu Az együttműködés fórumain egy téma tabu maradt: a magyar kisebbség ügye. 2004 nyarán egy szerb rendőr pofon ütötte Padé magyar polgármesterét, Komáromi Lászlót. Az eset híre bejárta a magyar sajtót. Varga Zoltán, a DKMT soros elnöke akkor azt mondta lapunknak, nehéz szó nélkül hagyni egy ilyen esetet. Marosvári Attila, aki a kezdetektől részt vett a DKMT működésében, úgy vélte, többet ártana, mint használna a történtek fölvetése, a DKMT hozzájárul a Vajdaságban a demokratizálódáshoz. Hozzátette: tudja, hogy véleménye támadható. és tapasztalattal. 2005. május 28-án, amikor a három külügyminiszter, So­mogyi Ferenc, Vuk Draskovics és Mi­hai-Razvan Ungureanu is kezet fogott a kübekházi hármas határnál, arról írt tek, mert odaát az unokának való kis­bicikli kevesebbe kerül a vasboltban, és mindenütt két kassza üzemelt: az egyiknél forinttal lehetett fizetni. Ér­dekes volt megnézni a másik orszá­Fotó: Gyenes Kálmán got, a szomszéd falut, amelynek tor­nyát addig csak messziről látták. Az EU segített: a felújított makói Ko­rona és a Temes megyei kereskedelmi kamara épülete egy ilyen közös pályá­zat gyümölcse. A Vajdaság ugyanak­kor a két másik partner uniós csatla­kozása miatt megint elszigetelődött. A DKMT tagjai közhasznú társasá­got alapítottak, a kht. kereskedelmi kiállításokat szervezett, elkezdett dol­gozni egy „határok nélküli" tb-kár­tyán, legutóbb pedig a vidék látvá­nyosságaiból állított össze turistaprog­ramot. Vannak is érdeklődők, akiket vonz a lehetőség: elkölteni a tájra jel­lemző reggelit Szegeden, az ebédet Pa­licson, a vacsorát pedig Temesváron, közben fürdőzni, ráérősen megnéze­getni a szecessziós épületeket, mintha ma is a monarchiában lennénk. NEM SZÍVESEN ÁRULJÁK EL, KIT SZERETNÉNEK FŐIGAZGATÓNAK Óvatosan foglalnak állást a színháziak Ne szólj szám, nem fáj fejem - ez volt az általános vélemény, amikor tegnap arról faggattuk a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagjait, kit, illetve milyen főigazgatót szeretnének az április végén leköszönő' Székhelyi József utódjaként. Attól a néhány vezető' művésztől, akit mégis sikerült szóra bír­nunk, tanulságos válaszokat kaptunk. HOLLOSI ZSOLT A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói posztjára kiírt pályázatra szerdáig le­het jelentkezni. Mint korábban beszá­moltunk róla, valószínűleg pályázik Gyüdi Sándor, a szimfonikusok igaz­gató-karnagya, Herczeg Tamás, a sza­badtéri helyettes vezetője, valamint Korcsmáros György, a győri teátrum volt vezetője is. Információnk szerint még két, nevét felfedni nem kívánó as­piráns is érdeklődött a feltételekről az önkormányzatnál. Mindezek fényében arra kértük a társulat tagjait, mondják el, kit vagy milyen típusú direktort lát­nának szívesen a színház élén. - A művészek legfontosabb el­várása a szín­igazgatóval kap­csolatban egy­szerűen össze­foglalható: jó szerepeket ad­jon, és közönségbarát darabokat tűzzön műsorra - mondja Szonda GYÜDI - „A Ml KUTYÁNK KÖLYKE". A név nélkül nyilatkozó színháziak több­sége Gyüdi Sándor mellett tette le a voksát. Többen is említették: „a mi ku­tyánk kölyke", a színházból indult, ismeri és jól átlátja a mamutintézmény működését, tudja, mit kell csinálni. Nyelvtudását és szervezőképességét is di­csérték, ráadásul úgy tartják, tud bánni az emberekkel. A legtöbb félelem épp ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg: tartanak a diktátor marketingzsenik­től, akik elfelejtik: a színház csapatmunka. Éva. Az operaénekesnek ugyan nincs konkrét favoritja, de azt sze­retné, hogy elfogadott, jó színházi szakember legyen az új direktor, aki képes egyensúlyt teremteni a tagozatok között. Sokan elmondták véleményüket, de kevesen vállalták névvel is. Ne szólj szám, nem fáj fejem - tartja az óvatos többség. Általános az a nézet, hogy a társulat, a színházi szakma állásfogla­lása sohasem mérvadó, önkormány­zati intézményről lévén szó minden választáskor a saját akaratát viszi ke­resztül a város vezetése. Pataki And­rás, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója nem árulta el, hogy kit támogatna, de azt igen: csak olyan szakem­bert látna szívesen a főigazgatói székben, aki tiszteletben tartja együttese függetlenségét. - Nem örülnék egy olyan direktornak, aki integrációt szeretne ránk erőltetni. Ugyanakkor fontos lenne, hogy pár­tolja az együttműködést, az összmü­vészeti produkciók létrehozását. Az elmúlt években akadtak ugyan a napi munkával járó kisebb súrlódá­saink Székhelyi Józseffel, de ko­moly konfliktusunk nem volt, mert a főigazgató megértette és elfogadta a status quót, amelyben együtte­sünk működött, így zavartalanul tudtunk dolgozni - hangsúlyozza a balettigazgató, aki szerint talán még a direktor személyénél is fontosabb, hogy a színház anyagi helyzete ne romoljon, hiszen mindent a pénz határoz meg. Előfordult már, hogy meg­bíztam valaki­ben, kiálltam mellette és támo­gattam jelöltként, majd amikor el­foglalta az igazga­tói széket, hamar megváltozott, és nagy csalódást okozott. Ezért sem mondanék nevet, de azért sem, mert egyelőre nem tudhatjuk pontosan, kik pályáznak majd - mondja Fekete Gizi. A társulat vezető színésznője szerint olyan becsületes igazgatóra lenne szükség, akinek valóban az a legfon­tosabb, hogy jó színháza legyen Sze­gednek. Erősíteni kellene a szakmai színvonalat, ki kellene állni a magas művészi érték mellett. A prózai társu­latot évek óta nem hívták meg a POSZT-ra, a megmérettetést jelentő szakmai seregszemlére, a Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozóra. - Gyüdi Sán­dort tartom a legszimpatiku­sabb pályázó­nak. Mellette szól az is, hogy komoly színházi praxisa és intéz­ményvezetői gyakorlata is van, fia­tal, agilis, művészeti és marketing szempontból is naprakész. Ráadásul mindegyik politikai oldal el tudná fogadni, mert ő a konszenzus híve ­véli Janik László. A színművész sze­rint az új direktornak a színház két jelzőjét kell leginkább szem előtt tar­tania: szegedi és nemzeti - valamint erkölcsi és anyagi felelősséget kell vállalnia a dolgozókért.

Next

/
Thumbnails
Contents