Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-16 / 164. szám

HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFŐN A DÉL SPORTJA mmm SZERKESZTI: SÜLI RÓBERT • 2007. JÚLIUS 16. NAPI MELLEKLETEK Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA HHHHHHHHHHHHHHHHhh WWW.DELMAGYAR.HU Búcsú Petitől Barátom volt. A futballpályán ismerkedtünk meg, és lettünk cim­borák. Ismertem régóta Bozó Petit, mert hallottam, milyen jó játé­kas. Láttam is játszani, méghozzá Diósgyőrben. Ott, ahol imádták a szurkolók. Szerették, pedig idegenként érkezett Miskolcra. Egy idegennek mindig nehéz elfogadtatnia magát. Neki sikerült. Nem felejtem. 7brnyi Barnabás a Dorozsma elleni NB Il-es meccs hajrá­jában lecserélte. Lehozta, hogy a szurkolók felállva tapsoljanak ne­ki. lói játszott. De a szó valóságos értelmében játszott, mert élvezte azt, amit csinált. Mindig ez volt rá jellemző. A játék, a jókedv, a barátság. Isten ál­dotta tehetség volt, gyors, iszonyatosan érezte a kaput, tudta, mi­kor kell érkezni, a hálóba passzolni. Mégsem lett belőle ismert fut­hallista. A sérülések mindig megakadályozták. De egyszer sem ad­ta fel. Más már régen kihajította volna a csukáját, ó nem ezt tette. Vagy ha igen, akkor vett egy újat, készült, edzett. Imádott focizni. Kevesen tudtak úgy rajongani a játékért, mint Peti. Soha nem azt mondta, hogy verjük meg az ellenfelet, hanem hogy nyerjünk, gye­rekek! Micsoda különbség! Tisztelte a riválist, de mindig a győze­lemre tört. Úgy hívott, sajtófőnököm. Sokat írtam róla. Majd minden évben. Azt nem gondoltam volna, hogy búcsúznom keli töle. Mert még Bozó-gólokról szerettem volna tudósítani. Arról az emberről, aki­vel mindig jó volt beszélgetni. Mondhatom azt, Mindszent nagy büszkeségéről. Mert a kisvárosban büszkék voltak Bozó Petire. De büszkék voltak a röszkeiek is arra, hogy a község csapatát erő­sítette. Péntek este a röszkei gárda összejött. Elbúcsúzni a baráttól, a kilences meztől. Ebben játszott Péter. Szomorú összejövetel volt. De még szomorúbb lesz a holnapi nap. Ekkor búcsúznak el végleg Bozó Petitől. A földi életben nem volt szerencséje, pedig milyen jó ember volt. Remélem, ott fent ó lesz a legjobb játékos. Mert nagyon megérdemli. SÜLI RÓBERT Kónyáék nyolcadikok MUNKATÁRSUNKTÓL Kct szegedi versenyző is érdekelt volt a hét végén a svájci Luzern­ben megtartott harmadik evezős Világkupafutamon: A Démász kétszeres világbajnoka, Haller Ákos, valamint váci párja, Pető Tibor a korábban lapunkban megjelentekkel ellentétben még­is bekerült a C döntőbe, amelyet megnyert, így összesítésben a 13. helyen végzett. - A mozgásuk az edzéseken már javult, ezt megpróbáltuk a vízre is átvinni, a sebességnöve­lésre azonban nem jutott idő. Igaz, ez abból az állapotból, ahonnan indultunk velük, ennyi idő alatt nem is lehetséges - nyi­latkozta Dani Zsolt, a kétpáreve­zős duó trénere. A másik Démász-versenyző, Kónya Aliz szintén kétpárban volt érdekelt, mégpedig a moh­ácsi Verőczi Lídiával. A duó a B döntőben második, így összesí­tésben nyolcadik lett. A Varga Tamás, Hirling Zsolt duó vi­szont a második helyen végzett a könnyűsúlyú kétpárok verse­nyében. Rasmussen sárgában A dán Michael Rasmussen nyer­te a Tbur de Francé országúti kerékpáros körverseny második hegyi szakaszát, és ezzel az ösz­szetettben átvette a vezetést. MUNKATÁRSUNKTÓL A Le Grand-Bornand és Tignes közötti 165 km-es etapon öt emelkedő várt a mezőnyre. A Ra­bobank dán kiválósága, aki ta­valy megnyerte a hegyi pontver­senyt, az első komoly emelkedő alján szakadt el a fő mezőnytől és gyorsan felért a szakasz elején meglépett szökevényekre. Közü­lük ölen tudták felvenni a ritmu­sát. A hatos boly a második hegy elején háromfősre olvadt, rész­ben a nagy tempó, részben pedig a lejtmenetben történt bukás mi­att, amelynek az ausztrál Micha­el Rogers, a német T-Mobile első számú versenyzője volt az „áldo­zata". Rogers rövid próbálkozás után fel is adta a versenyt. Rasmussen az utolsó kaptató elején leszakította az addig kitar­tó Antonio Colomót és Dávid Ar­royót is, és a 18 km-es emelkedőt magányosan leküzdve, nagy fö­lénnyel elsőként ért célba. Eredmények: 8. szakasz, Le Grand-Bornand-Tignes, 165 km: 1. Michael Rasmussen (dán, Rabobank] 4:49:40 ó, 2. Iban Mayo (spanyol, Saunier Duval) 2:47 p hátrány, 3. Alejandro Val­verde (spanyol, Caisse d,Eparg­ne) 3:12 p h. Az összetettben: 1. Rasmus­sen 39:37:42 ó, 2. Linus Gerde­mann (német, T-Mobile) 43 mp hátrány, 3. Mayo 2:39 p h. Totóeredmények BUDAPEST (MTI) A 28. heti totószelvényen sze­replő meccsek eredményei: 1. Rubin Kazan-ZTE 2-0 1,2- Cs. More Varna-Makedonija Skopje 3-0 1,3. Hajdúk Kula-Maribor 5-0 1, 4. KS Vllaznia-Trabzons­por 0-4 2, 5. Glória Bistri­ta-Maccabi Haifa 0-2 2, 6. St. Gallen-Dacia Chisinau 0-1 2, 7. Otelul Galáti-Slavija Saraje­vo 3-0 1, 8. Aalborg-Honka l-l X, 9. Legia Varsó-Vetra törölve, helyette: 1. sz. pótmérkőzés, 10. Cliftonville- Gent 0-4 2, 11. Hammarby-Cork City 1-0 1, 12. Sahtar Szoligorszk-Cs. Odessa 0-2 2, 13. Slovan Libe­rec-Tobol Kostanai 0-2 2, pluszmérkőzés: 14. Slovan Bra­'tislava-Rapid Wien 1-0 1. Pót­mérkőzés: 1. Trelleborg-GAIS 0-1 2. Megvédte bajnoki címét a Hód TC férfi teniszcsapata. A Szuperliga budapesti döntőjében 5:4-re nyertek a vásárhelyiek a Gödöllő ellen. A finálé izgalmasan alakult, a küzdeni tudásból jelesre vizsgázó vásárhelyiek azonban megérdemelten nyertek. Rekkenő hőség ide, rekkenő hő­ség oda, a teniszdöntő, a Szuper­liga fináléja tegnap 11 órakor kez­dődött. Iszonyatos melegben. A budai Park teniszcentrum immár évek óta házigazdája a Szuperliga Final Fourjának. A pályák tökéle­tesek, a kiszolgálóépület minden igényt kielégít, csak meccset néz­ni nem lehet. Nincs lelátó, így ár­nyék is elvétve akadt, igaz, volt egy 8x3 méteres helyen. így min­den teniszbarát erre a talpalatnyi helyre sűrűsödött össze. Kiemelkedtek A Hód TC és a Gödöllő kiemel­kedett a mezőnyből. Mindkét gár­da magabiztosan jutott a döntőbe. Hazai szinten a legjobb játékosok alkotják a keretét. Szóval 35 fok­ban kezdődött a csata. Gyorsan hátrányba került a bajnoki címvé­dő, Balázs Attila könnyedén intéz­te el Kiss Györgyöt. Hasonlóan cselekedett hazánk legjobb játéko­sa, Bardóczky Kornél is, pedig ne­ki jóval nehezebb dolga volt. A je­lenlegi második számú magyar já­tékos Kiss Sebőt verte rommá úgy, hogy a második szettben még gé­met sem veszített. Oktatófilm volt, amit Bardóczky bemutatott. Két egyes után 1:1 volt az állás. jancsó Miklós gyűrte, gyűrte Tatár Zsoltot. Ók szerencsésebb hely­zetben voltak, hiszen a pálya szé­lén volt egy kis árnyék. A vásárhe­lyiek csupa szív játékosa döntő szettben, a rövidítésben nyert. Előny itt, 2:1 a Hódnak. Pedig még Noszály „Sasa" is pályára lé­pett, meccs közben vizet vitt Ta­tárnak. Neki most az egyesekben ennyi szerep jutott. Ruiz-Cadenas felállt Ekkor azonban nem voltak túl­zottan boldogok a vezetők, Her­nádi Gyula és Serfőző István, hi­szen a másik két pályán nem vi­tézkedtek a vásárhelyi fiúk. Nó­vák simán, 6:0-re elbukta az első szettet Balázs György ellen, és a spanyol Hector Ruiz-Cadenas csak nyomozta a labdát a román Moram ellen. Nóvák összekapta magát, esélyes volt az egyenh'tés­re, de hiába brékelt, nem tudta ezt a lehetőséget kihasználni, elbukta a partit. Közben a hispán felállt a padlóról, egyre biztatóbban ütött, Moraru kezdte elveszíteni a fona­lat, egyenlített. „Lesz itt izga­lom!" - állapította meg a csapat­vezető Serfőző. Egy éve 2:4-ről állt fel a Hód TC. Serfőző el is ment egy körre, a Feneketlen-tó kör­nyékére, sétált egy kicsit, kevésbé bírta az izgalmakat. Ekkor már Lukács is püfölte a labdát, a ruti­nos, sok-sok csatát megélt Kis­györgy Gergely ellen. Ez volt az utolsó egyes a döntőben. Közben a mi Hectorunk, a Hód spanyol légiósa 4:2-re lépett el a döntő szettben. „Jó az edző!" - jött a né­zőtéri megállapítás, amikor már 5:2 volt Ruiz-Cadenasnak. Bar­dóczky ült a kispadon... Ezután három meccslabdája volt a spa­nyolnak. Nem élt vele, feljött Mo­OB VÁSÁRHELYEN Hernádi Gyula, a Hód TC elnöke jó hírrel szolgált a sportág szerelme­seinek. Valószínűleg Vásárhely lesz a házigazdája az idei felnőtt orszá­gos bajnokságnak. Az ob-t augusz­tusban rendezik majd a Hód TC te­niszcentrumában, így a legjobb magyar teniszezőket testközelből láthatják a szurkolók. Hosz­szú-hosszú idő után lesz a megyé­ben ilyen rangos verseny, hiszen utoljára több mint fél évtizede volt a Gellért Szabadidőközpontban. raru 5:4-re. Serfőző sétálni indult. Lukács a porból, vagyis inkább a salakból állt fel. A másodikban Kisgyörgy 5:l-re vezetett. Innen fordított. Kisgyörgy a mosdóba is sétált. A két külföldi csatájában már a rövidítés zajlott. A mi Hec­torunk jól bírta idegekkel, negye­dik meccslabdáját értékesítette. Előny a Hódnál, 3:2. Iszonyatos nagy meccs volt, a nap derbije. Figyelem Lukácson Most már mindenki Lukácsot figyelte. 3:0-lal nyitott a döntő szettben. „Jól állunk! Fél órája nem gondoltam volna!"- szólt a csapattársakhoz Jancsó Miklós. Lukács örült, a többiek tapsol­tak, nyert 6:2-re Az egyesek után 4:2 volt a Hód TC-nek. Egyetlen győzelemre voltak a bajnoki cím­tói a vásárhelyiek. Következett három páros meccs. A Davis Kupa-válogatott kapi­tánya, Bárányi Szabolcs is a lelá­tón ült, őt kértük értékelésre az egyesek után. - A szívemhez kicsit közelebb áll a Hód TC, hiszen kapitány­ként Vásárhelyen mutatkoztam be. Sőt. Nagyapám valamikor fő­ispán volt Szegeden, így Csong­rád megye különösen kedvenc helyem. Megérdemelten vezet a Hód, és én tényleg reményke­dem abban, hogy meg is nyeri a bajnoki címet, mert nagyra érté­kelem azt a munkát, amit Vásár­helyen végeznek. - Mindenki a saját meccsére fi­gyeljen! Ne nézzük a másik pályát! - fordult a társakhoz Bardóczky. Nehéz elképzelni, hogy ha egymás mellett játszanak, akkor ne nézze­nek át egy pillanatra. Szóval egy győzelem kellett a végső sikerhez. Az tisztán látszott Nagy Viktorék­nak nem sok esélyük van. De az is, hogy ezért az egy sikerért meg kell szakadni. Bardóczkyék és Jancsó­ék is nagy csatában nyerték az első játszmát. Egy-egy lépés a negyedik aranyhoz. Jancsó Miki nagy har­cos. A második szettben már 4:0 volt a javukra. Fanatizálta Luk­ácsot, öröm volt nézni a játékukat. Mentek is előre. Még hogy nem néznek át egymás pályájára! Még Nagy is pacsizott velük 5:1 -nél. Öt perc múlva pedig a pályán ünne­peltek és táncoltak a vásárhelyiek, Jancsóék nyertek, ezzel pedig már behozhatatlan előnyre tettek szert. A vége 5:4. Újból bajnok a Hód TC, immár negyedszerre, zsinór­ban harmadjára. SÜLI RÓBERT ÖRÖMSZAVAK U! Hernádi Gyula klubelnök: - Nagy di­csőség ez Vásárhelynek a magyar vi­szonylatban kisvárosnak Úgy látszik az évek során teniszben nagyhata­lom lettünk. Siker az összefogás, küzdeni tudás. Külön köszönet támo­gatóinknak Vásárhely városának. Jancsó Miklós, a döntő vásárhelyi hőse: - Az egyeseknél, 2:2-nél nem gondoltam volna, hogy meglesz az aranyérem. Egységben az erő, és ez mindig is jellemző volt ránk. Jól raktuk össze a párosokat, az első és a harmadik párt erősítettük meg. Bejött a húzásunk. Serfőző István csapatkapitány: ­Ez a fiúk sikere, nagyszerűen küz­döttek, játszottak. Büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak le­hetek a vezetője. Bardóczky Kornél: - Örülök annak hogy már évek óta a vásárhelyi csa­patban szerepelhetek. Ez egy remek közösség. Mindig nagy élmény a Hód TC-ben játszani. Sikerül-e jövő­re is megszerezni az aranyérmet? Miért ne! Jó csapat vagyunk. JEGYZŐKÖNYV JJJ HÓD TC-GÖDÖLLŐ 5:4 Férfi tenisz Szuperliga, döntő. Budapest, Park teniszcentrum. Egyes: Ruiz-Cadenas-Moraru 2:6,6:2,7:6, Bardóczky-Kiss S. 6:4,6:0, Novák-Balázs Gy. 0:6,4:6, Lukács—Kisgyörgy 4:6,7:5,6:2, Jancsó-Tatár 6:4,7:6, Kiss Gy —Balázs A 0:6,1:6. Párosok: Ruiz-Cadenas, Bardóczky-Moraru, Balázs Gy 7:6 2:3-nál a Hód TC feladta, Jancsó, Lukács-Kiss S„ Tatár 7:5,6:1, Nagy V., Both-Kis­györgy. Balázs A. 4:6,5:6-nál a Hód TC feladta. Zsinórban harmadik bajnoki címét nyerte a Hód TC Vásárhely, a teniszhatalom jiháu Jancsó Miklós a fontos páros siker után a levegőben, a csapat a csúcson - bajnok lett a Hód TC Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents