Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-25 / 146. szám
HÉTFŐ, 2007. JÚNIUS 25. • KAPCSOLATOK* 7 Boldog boszorkányok: Csányi Mária, Korom Fatime és Túri Csilla mének, akinek családjában régi hagyomány a misztérium. - A nagymamámtól örököltem a boszorkányság iránti kíváncsiságom. A ruhám tulajdonképpen a nővéremé, eredete azonban szakmai titok - mondta a húszéves, hosszú, fekete, szűk ruhát és varázslósapkát viselő lány. A forgatag szombat este tovább folytatódott a Széchenyi téren. Láthatóan több szemet vonzott a szegedi szépségek utcai viseletben, falatka fürdőruhákban és estélyi öltözékben végigvonuló 18 fős csapata. A szépségkirálynő-jelöltek a pódium mögött gyülekeztek, némelyik reszketett az izgalomtól. Néhányan még utoljára elpróbálták Szabó M. Natália, az egyik szegedi modellés reklámügynökség tulajdonosa által betanított koreográfiát. Vajon ki lesz a legszebb szegedi boszorkány' Az első körben saját ízlésükről, stílusukról tehettek tanúbizonyságot a lányok. Egyesek a neccharisnyás vagány fekete öltözéket, mások a visszafogott, elegáns kisruhát találták a Fotó: Segesvári Csaba leghatásosabbnak. Rövid öltözködés után következett sok férfi néző számára az est fénypontja, a fürdőruha-bemutató. Az egyenként színpadra lépő lányokat tapsvihar kísérte. A fekete-fehér pöttyös fürdőruhától kezdve az apró rózsaszín ruhadarabig mindent láthattunk. A fiatal és idősebb nők látszólag otthonosan mozogtak a falatnyi ruhadarabokban is, pedig sokan először szerepeltek ekkora közönség előtt. A bemutatót záró kisestélyi és koktélruhás részt lágy zene vezette fel. A zsűri tagjain, akik a különböző médiumok képviselőiből, modellügynökségek vezetőiből és a szponzorok közül kerültek ki, már látszott, mindjárt dönteni kell. - Itt most nem az a lényeg, hogy modellalkatú legyen a királynő. Nálam a természetes báj a legfontosabb. Az a lényeg, ahogyan végigvonul a kifuSZÉR FEKETE MACSKÁK Péntek este feketemacska-szépségversenynek lehettünk tanúi a Széchenyi téren. Láttunk perzsa cicát és hagyományos házi macskát is, sőt még plüsscica is versenghetett élő társaival. A macskákról a közönség tapsa döntött, ami sokszor hasonló intenzitásúnak tűnt. A zsűri Mircit választotta, aki arról vált híressé, hogy mindenbe megpróbálja belepréselni magát. Különdíjasnak pedig Mázlit, a félszemű cicát választották. A boszorkányfesztiválon több szépségverseny közül választhattunk Megtalálták Szeged legszebb boszi ját Egy kiló őrleményhez négyszáz papríkahüvely kellett Alsóvároson lélekben mindenki paprikássá lesz A boszorkányfesztiválon pénteken és szombaton este megválasztották a legszebb szegcdi boszorkányokat. A húszéves Fatime lett a jelmezes szépségverseny győztese, a 26 éves Alexandra pedig a Szeged legszebb boszorkánya címmel büszkélkedhet. Piros orrú, fekete ruhás banya seprűnyélen, kinek arca rejtve maradt, lilára festett hajú lány és szőke boszorkány fehér ruhában - mind a színpadra lépett péntek este a boszorkányfesztivál jelmezes szépségversenyén Szegeden, a Széchenyi téren. Volt a boszik közt családanya, tinédzser és egész fiatal kisfiú is. Ki seprűvel, mások rőzsével, vagy éppen csattogóval a kezükben érkeztek. Nevezni ugyan este hét óráig lehetett csak, de akadt, aki akkor pattant fel a színpadra, amikor a verseny már javában folyt. Néhány boszi csábos mosolyával próbálta elkápráztatni a zsűrit, más aprópénzzel és gyöngyökkel bombázta a közönséget - lelkesedésre számítva. A zsűri tagjai a szervezők közül kerültek ki, ott volt például Sándor Zoltán, a Szeged Felsővárosi Civil Egyesület elnöke, vagy Papái Endre főszervező, illetve a rendezvény díszvendége, Szegedi Erika jósnő és „főboszorkány". A boszorkányok bemutatása után a zsűri félrevonult. Nehéz volt a döntés: a szépség vagy a csúnyaság legyen a nyerő, vagy éppen a legtalálóbb jelmez? A vajákos boszorkány címet Túri Csilla, a harmadik helyezett nyerte el, aki elmondta: púpja egy gumilabda volt, és a fejkendőjét díszítő, hüllőre emlékeztető figurák hoztak neki szerencsét. Csányi Mária tápéi banyaként vihette haza a második helyezettnek járó ajándékcsomagot. A hölgy korát legfeljebb csak saccolni tudnánk, hiszen az arcát nem láttuk. A fődíjat, egy ajándékcsomagot Ihiskás Ferenc, a Kárász csárda tulajdonosa adta át a legszebb, legesztétikusabb boszinak, Korom FatiAz egyik fénypont a fürdőruha-bemutató volt Fotó: Karnok Csaba tón: kecsesen, mégis provokatívan. Én arra adom a szavazatomat, aki a leginkább megtestesíti a hagyornányos értelemben vett igazi nőt - magyarázta Mayer Ivette zsűritag. A lányok már izgatottan várták az eredményt. Papdi Endre, a zsűri tagjaként kihirdette a nehezen meghozott döntését. Az egyik udvarhölgy a 22 éves Tóth Veronika Zsuzsanna lett, aki a koktélruhás blokkban Sajti Izabella és Lengyel Leonóra szegedi divattervező egyedi tervezésű, egyiptomi stílusú ruhájával keltette fel a zsűri érdeklődését. A 23 éves venezuelai Maricely Fuenmayor lett a másik udvarhölgy, aki sokszor latin táncos motívumokkal színesítette a koreográfiát. Nyereményük wellnesshétvége teljes ellátással. A korona Korom Alexandra fejére került. Szeged első Miss Witchy Hungaryjc, a 26 éves szőke szépség könnyezett a meghatottságtól. Egyiptomi nyaralás, különdíjként modell tanfolyam, illetve egy vacsorameghívás nyertese lett. Elmondta, most jelentkezett életében először szépségversenyre. KANCSÁR TÍMEA BOSZÖRKÁNYSZÍGET UTCA ES MÁGLYA SOR Más, szegedi hagyományokra utaló utcanevek is akadnak Alsóvároson. A Boszorkánysziget utcában lakó. háromgyermekes Gyimesné Juhász Andrea - főállású édesanya - az egyetem vallástudomány tanszékén vallástörténetet tanul. Nyilván az egykori, szegedi boszorkányégetések korszakát is megemlítik a jegyzetek - apró betűvel, lábjegyzetben melyeket tanulmányoz, bár ö még nem találkozott vele. A Máglya sor végén, a vasúti sínen túl a régi, rozsdálló víztorony tartályára graffitisek írták föl, „Hell tower". Talán morbid humornak szánták. Hát, morbidnak elég morbid - de humornak egyáltalán nem az. megvolt a régi házuk, a folyosón végig csüngtek a paprikafüzérek. - Bennem csak a nagy paprikafűzések maradtak meg, és a paprikaszedések, amelyben gyerekként magam is részt vettem. Ha a paprikára gondolok, a gyerekkoromra gondolok - emlékszik vissza. - Semmi közöm a paprikához - mondja Szögi 16zsefné. - Nem termeltük, én csak dolgoztam a paprikabeváltóban - teszi hozzá. - Már hogyne lenne köze a paprikához, ha a paprikabeváltóban dolgozott? - mondjuk. - Mintha egy szénlapátoló azt mondaná, semmi köze a szénhez, csak azért, mert nem ő bányássza!... - Jé, tényleg... Alsóvároson az is paprikássá válik, aki eredetileg sem alsóvárosi, sem paprikás nem volt. Sánta Dezsőné Vásárhelyről költözött Szegedre, sok évtizeddel ezelőtt. - Akkoriban itt mindenki paprikázott. Apósoméknak is volt egy holdnyi paprikájuk, meg béreltek is hozzá. Szedték, csipedték, palántálták... Pintér Andrásné a Makó melletti Apátfalvárói a hagyma hazájából jött ide. - Milyen érzés volt a hagymavidékről a paprika pátriájába kerülni? - A hagyma és a paprika nagyon szeretik egymást mondja válaszul -, imádtuk a paprikás ételeket, s imádjuk ma is. Akkor is, ha a paprikát boltban vesszük, piros tasakban. Hiába, errefelé a paprika főleg ebben terem. ECS. A Máglya sori víztorony graffitifölirata nem igazán jó tréfa A Paprika utca környékén, a szegedi Alsóvároson lélekben mindenki paprikás - ki így, ki úgy. Van, aki úgy, hogy tudja, szülei, nagyszülei paprikával foglalkoztak egykor. És van, aki úgy, hogy bár az ő felmenői nem paprikáztak, de a szomszédéi vagy legalábbis a harmadik szomszédéi igen. Látszólag hétköznapi, idős asszony a tősgyökeres alsóvárosi Dobóczky Vera. A valóságban azonban egyáltalán nem hétköznapi: az első szegedi paprikagőzmalom alapítójának leszármazottja. - O volt Dobóczky Mihály szűcsmester. 1876-bán alapította a gőzmalmot. Korábban vízimalmok őrölték a paprikát a Tiszán - meséli. A család nemesi eredetű: 1672-ben kapta a nemesi címert. Vera asszony jól emlékszik arra: gyermekkorában Alsóvároson minden a paprikáról szólt. Nagyanyám házánál is összejöttek a paprikahasító asszonyok, lányok. Micsoda munka volt a paprikahasítás! Egy kiló őrleményhez négyszáz darab paprikahüvelyből kellett kézzel kikapargatni a paprika magját, az erét... Szekeres Imréné - Mária asszony - tősgyökeres alsóvárosi. - Itt nőttem föl, itt éltek szüleim, nagyszüleim - meséli. Generációk óta egymásra hagyományozódott a családban a paprikásság. Mária férje és anyósa a paprikafeldolgozóban dolgozott, otthon viszont azt a paprikát ették, amit maguk termeltek és maguk dolgoztak föl. A beváltóban, mert akkor így mondták a paprikafeldolgozót, mindent kiszedtek a paprikából. Mi meg benne hagytuk a magját, magostul daráltuk le, istenien paprikaolajos volt... - Fejesné Klára asszony is emlékszik arra: amikor még Az egykori paprikásépületben már más cég működik Fotók: Karnok Csaba