Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-22 / 144. szám

PÉNTEK, 2007. JÚNIUS 22. • KULTÚRA* 7 A KESZEG MÁR CSAK EMLÉK Mit lehet tudni az évtizedekkel ezelőtt a szegedi várudvarban kiállított, Keszeg nevű, hatalmas, míves haltartó bárkáról? Láthatja-e még valaha a közönség? Sajnos a fa olyan, hogy elviseli, ha állandóan víz alatt van, azt is elviseli, ha állandóan szárazon van - ám hogy hol vizes, hol pedig száraz, azt sokáig nem viseli el. így volt ezzel a partra került Keszeg is: anyaga annyira szétkorhadt, annyira megviselte az eső és a napsütés, hogy már bemutathatatlan. Speciális gyantával való átitatása pedig többe került vol­na, mintha újjáépítik az egész hajót, az pedig horribilis összeg a múzeum számára. Bűnügyi komédia és békebeli zenés kabaré a városháza udvarán Lemezbemutató koncertet tervez a Ghymes Másfél méteres viza a Móra Ferenc Múzeumban Bárka, Csuka, Háló utca - a szegedi Felsővároson Mennyből a hulla A Messzerepülővel jönnek Újszegedre Kerekes József, Fehér Anna és Csonka András a bűnügyi komédiában DM/DV-fotó Alfonso Paso Mennyből a hulla című kétrészes bűnügyi komé­diáját láthatják a szegediek va­sárnaptól négy estén át a Vá­rosházi Színházi Esték prog­ramsorozatában a torony alatti hangulatos udvarban. MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi városháza mediterrán hangulatú udvara évek óta csillag­tetős színházzá változik ilyenkor. Vasárnaptól négy estén át 20.30-tól Alfonso Paso Mennyből a hulla című kétrészes bűnügyi komédiáját láthatja a közönség Kerekes fózsef, Fehér Anna és Csonka András főszereplésével. ­Hosszú évek óta nagy sikerrel játsszuk ezt a produkciót a Vidám Színpadon. A darab mókás alap­helyzetre épül: a család karácsonyi ünnepségre indul egy előkelő étte­rembe, közben a szobalány oda­hívja a házba a betörőként pénzt kereső szerelmét, hogy mindent elvigyenek. Csakhogy a család au­tója útközben elromlik, ezért vá­ratlanul korábban hazatérnek. A feleség azonban hazudós, ezért so­ha, senki nem hisz neki, így ami­kor találkozik a házban a betörő­vel, aki közben a szobalányt is megölte, nem hisznek neki. A mó­kás helyzetekkel teli krimi roppant élvezetes - mondja az előadás ren­dezője, Radó Denise, aki két éve színésznőként is fellépett a Város­házi Színházi Esték programsoro­zatában a Szécsi Pálról szóló da­rabban. - Gyönyörű az az udvar, fantasztikus érzés ott játszani, nagy örömmel megyünk idén is. Négy előadást tartunk a bűnügyi komédiából, a jövő hét végén pedig a Ránk fér... című békebeli zenés kabaréval térünk vissza. Gergely Róberttel, Tallós Ritával, Nádas Györggyel négyesben adjuk elő. No politika! - ez a jelmondatunk, azaz könnyed, színvonalas szóra­koztatás a célunk, a férfi-nő kap­csolat örök kérdéseire keresünk vi­dám válaszokat Eisemann, Zerko­vitz, Karinthy, Molnár Ferenc, Gá­bor Andor kabarétréfáival, jelene­teivel, kupiéival, operettjeivel, da­laival. Bolha Tamás és kiszenekara kísér majd bennünket. A Városházi Színházi Esték elő­adásaira elővételben 2500 forin­tért válthatók jegyek a Tourin­formnál és a Belvárosi moziban, valamint az előadások kezdete előtt a helyszínen. Izraeli kulturális hónap - Aya Admon Mayzels kiállítása a TIK-ben Meitar-koncert a zsinagógában Az izraeli kulturális hónap apropóján holnap az iz­raeli Meitar együttes koncertezik a szegedi új zsi­nagógában, vasárnap pedig Aya Admon Mayzels iz­raeli festőművész olajképeiből nyílik tárlat a TIK-ben. Az izraeli kulturális hónap rendezvénysorozatban holnap az izraeli Meitar együttes koncertezik a szege­di új zsinagógában. A fiatal tehetségeket felvonultató, különleges, kortárs izraeli zenét bemutató kamaraze­nekar klarinétja, fagottja, hegedűje, csellója és zongo­rája 19.30-tól csendül fel. A rendezvényt szervező Szegedi Magyar-izraeli Baráti Társaság, Szegedi Zsi­dó Hitközség, Izráel Állam Tiszteletbeli Konzuli Kép­viselete és az Alapítvány a Szegedi Zsinagógáért ek­kor adja át a Szegedi Zsidó Hitközség 2007. évi Löw Lipót-emlékplakettjeit is. A kulturális hónap vasár­napi rendezvényén már a vizualitás kerül előtérbe: az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Köz­pontban 15 órakor megnyílik Aya Admon Mayzels izraeli festőművész kiállítása, „Dragonfly Gotya! ­Szitakötő elkaplak!" címmel. A Tel-Avivban, Bonn­ban, Budapesten, Krakkóban is kiállító művész 2004 és 2006 között született olajfestményeit hozza Sze­gedre. A kiállítást dr. Kozma fózsef országgyűlési kép­viselő, a parlament külügyi bizottságának alelnöke nyitja meg, a művészt pedig Tandi Lajos újságíró, a Szeged című folyóirat főszerkesztője mutatja be. A postás jól ismeri az egykori szegedi halászatra utaló Háló ut­cát Fotó: Schmiát Andrea Viza utca ugyan nincs Szegeden, mint Buda­pesten, sem Vizafogó - bár a Móra-múzeum­ban egy másfél méteres viza őrzi annak emlé­két, hogy a Tiszában is előfordult ez a halóri­ás egykor -, de egyéb, halászatra, vízi közle­kedésre utaló utcanévből Felsővároson egész sor akad. Halászok, hajósok éltek itt. Másfél méteres viza is őrzi a Móra Ferenc Múzeumban a valahai tiszai halászélet emlé­két. Gaskó Béla igazgatóhelyettes mondja: előzetes érdeklődésre mindig megtekinthető­vé teszik a természettudományi gyűjtemény nevezetességét. A viza a legnagyobb, édesvíz­ben is megforduló hal - több méter hosszúra, többszáz kilósra is megnő. Valaha a Tiszá­ban, Marosban is fogták. Tiszai élővilág-dioráma Ami viszont mindig látható, és mindig vonz is népes csoportokat: a folyó mai élővi­lágát bemutató dioráma, tiszavirággal, csi­gákkal, kagylókkal, jellegzetes tiszai halak­kal. - Már készül a pályázatunk, melynek eredményeként új, halászeszközöket is be­mutató állandó kiállítás nyílik majd - mond­ja Bárkányi Ildikó, a néprajzi osztály vezető­je. Több mint száz halász-, illetve ehhez kap­csolódó, halsózással, s hajózással kapcsola­tos tárgy vár a múzeumban kiállításra. Szeged Felsővárosa egykor vízi emberek lakta környék volt. Erre utal az Árboc, Bárka, Csuka, Gém, Hajós, Háló, Kis-Tisza, Maros, Sajka, Sóhordó utcák neve is. Ács Szilvia, a szegedi Tourinform-iroda vezetője mondja: terveznek egy olyan, szegedi idegenforgalmi kalauzt, mely erre a valahai halász-város­részre is fölhívja a figyelmet. - Tudok-e róla, hogy régen itt halászok él­tek? Hát persze! - mondja a másodéves jog­hallgató Harangozó Lilla. - Különben is erre lakom, nap mint nap itt járok el az egykori halászházak mellett - int az egyik épület felé a Kis-Tisza utcában. Olvassuk a falon a táblaföliratot: „Műem­lék jellegű, Berta lános hajósgazda háza, a 19. szd. derekán, klasszicista stílusban épült." Meg akartuk kérdezni az itt lakókat, tudják-e, „szegedikum" a ház, amelyben él­nek. De aki otthon volt, azt mondta a kapu­telefonba: nem túl régen költöztek ide, nem tudnak a ház előéletéről semmit. A halat hálóval fogják - Halászat Szegeden? Nahát! - mondja a Há­ló utca sarkán a hét és fél éves Török Fruzsina. Kísérője, a tizenhét éves Szalma Dóra - bár szegedi, Dunaújvárosban tanul kollégistaként - mondja: a dunaújvárosiak között a Szeged a Tiszával, a Tisza a halászattal azonos. A Háló s a Maros utca kereszteződésében futottunk össze a Budapestről rokonlátogatóba érkezett Csabjánszki Viktorral és Hortobágyi Katával. Csak kérdésünk nyomán figyeltek föl arra, hogy hallal-vízzel kapcsolatos nevű utcákban járnak. - De ha már szóba került: Szegedről a hal, a halászlé jut mindenkinek az eszébe ­mondják. Szommer Csilla pedagógus Székes­fehérvárról költözött Szegedre. - Benne van a levegőben, ez egy „halas környék", vagy leg­alábbis az volt - állapítja meg. Hajóscsalád leszármazottja Mária asszony egy, a Csuka utcában találha­tó réges-régi ház tulajdonosa mondja: nagyapja még hajós volt, s gyerekkorából emlékszik: nagynénjei sokat meséltek tiszai kirándulá­sokról. - Édesapám már szárazföldi ember volt, de ő sem tudott elszakadni a Tiszától. Ilyenkor, nyáron, nap mint nap vitt minket bi­ciklivel a Sárgára. A parton, bográcsban főz­tünk. És hát én is vittem a gyermekeimet, míg kicsik voltak - mosolyodik el az idős asszony. A Tisza-imádat tehát nemcsak idegenforgalmi tényező Szegeden - hanem élő ügy. ECS. Sokak kedvenc zenekara, a szlo­vákiai Ghymes együttes ad le­mezbemutató koncertet július 21-én az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Messzerepülő című albumuk tavaly ősszel jelent meg, és alig néhány hónap alatt platinalemez lett. Szarka Ta­más, az együttes szöveg­író-frontembere ajánlja a kon­certet, amelyre már megkezd­ték a belépők árusítását a sza­badtéri jegyirodájában. - Szegeden többször felléptünk már, a Dóm téren is játszottunk néhány éve. Július 21-i újszegedi koncertünkre tavaly szeptember­ben megjelent új lemezünk, a Messzerepülő keresztmetszetét szeretnénk hozni. A friss zenei anyag mellett természetesen mindig játsszuk a régi sikerein­ket is, hiszen ezeket is várja a kö­zönség - mondja Szarka Tamás, a Ghymes együttes szövegírója és énekese, aki büszkén adta hí­rül: alig néhány hónap alatt pla­tinalemez lett a Messzerepülő. Ausztrália és Afrika kivételével az összes kontinenst bejárta már az 1984-ben Szlovákiában alapí­tott zenekar az elmúlt két évti­zedben. Ma is folyamatosan van­nak külföldi meghívásaik, de leg­jobban Magyarországon szeret­nek koncertezni. - Hazatalál­tunk abba az országba, ahol hiva­talosan nem vagyunk otthon, hi­szen ilyenkor „külföldre" jövünk Szlovákiából. Persze ez csak pa­píron van így. A gyökereink a Fel­vidéken vannak, az ottani falvak és a városok a mi szűkebb ha­zánk. De bajban lennénk, ha egyetlen államot kellene megne­veztünk hazánkként. Szlovákiá­ban sokakat irritál a magyar nyelv, holott mi, megközelítően ötszázezren nem oda költöz­tünk, hanem ott születtünk, ahogyan az őseink is. Ez fáj ne­künk, de nem napi politikával szeretnénk foglalkozni, hanem muzsikálunk. Húsz évvel ez­előtt, amikor először koncertez­tünk Magyarországon, a szerve­ző megkérdezte, honnan jöt­tünk. Amikor azt válaszoltuk, Galántáról, Felvidékről, csak annyit mondott: szegények. Ak­kor is kikértük magunknak, hogy sajnálatból hívjon valaki bennünket. Elhatároztuk, hogy a muzsika segítségével szeretnénk eljutni Magyarországra, és a ze­nénk miatt tapsoljon nekünk a magyar közönség, ne azért, hogy szlovákiai magyarok vagyunk. Ezt sikerült elérnünk, négy plati­na- és három aranylemezt csi­náltunk, számos zenei díjat kap­tunk Magyarországon. Ezt a ze­nénknek, a verseinknek, az elő­adási módunknak köszönhetjük - hangsúlyozza Szarka Tamás, aki szerint a Messzelátó című al­bumuk kicsit más, mint a koráb­biak. - Ha eszébe jut a zeneszer­zőnek vagy a szövegírónak egy szép hangulat, akkor zenébe vagy versbe önti. Sohasem akartunk görcsösen újat mondani, de állí­tólag mégis sikerült. A fő célunk: szeressenek azért, amit csiná­lunk. Ez a maximum, amit elér­het egy zenész. Ezt évek óta meg­kapjuk, így panaszra nincs okunk. A Ghymesre külföldön azt mondják: világzenét játszik. Ez­zel az együttes tagjai nem érte­nek egyet, de úgy vélik, kell egy skatulya, amibe őket is bele lehet tenni. A világzene alapvetően népzene vagy feldolgozott népze­ne, a Szarka testvérek viszont hosszú éve maguk írják a száma­ikat. - Természetesen a Ghymes-dalok hangzása leg­AZ EGYÜTTES DIJAI m Nyitott Európáért-díj (1999) Magyar Művészetért (2001) Don Quijote-díj (2001) Arany Zsiráf (2002,2003) eMeRTon-díj (2002) Artisjus-díj (2005) Fonogram-díj (2005) Bartók Béla-emlékdíj (2006) többször népzenei, ami azért van, mert a népzenéből jöttünk, tíz évig néptánczenekar voltunk, Nyitrán, Pozsonyban játszot­tunk. Anyanyelvi szinten elsajá­títottuk ezt a zenei nyelvet, hi­szen beleszülettünk, a vérünk­ben van. A nagyapám hegedűs volt, egész életében ezt a zenét játszotta. Büszke vagyok arra, ha összehoznak népzenei hangula­tokkal, de mindig hangsúlyo­zom, hogy a szövegek és a zenék is mind saját szerzemények. Az is előfordul persze, ha megtet­szik egy dallam, akkor feldolgoz­zuk, felhasználjuk. A világzené­ben minden felhígul, és minden keveredik egymással, négy-öt stí­lust is fel lehet ismerni egy-egy zenekar anyagán - véli Szarka Tamás. Szerinte a ma születő ze­nék nagy része szemét, majd csak az idő dönti el, mi a mara­dandó érték. H.ZS. Szarka Tamást nem csak muzsikusként, költőként is tisztelik a rajongói Fotó: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents