Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-23 / 119. szám

•MEGYEI TŰKOR SZERDA, 2007. MÁJUS 23. A ságvdris diákok dicsőségfalán két helyis a Locskai lányé Nóra, a diákdiplomata Hetente egy-két feljelentés érkezik Hatezer forint egy sör az utcán MACSKÁK I Július 6.. 7.. 8.. 13.. li, 15. Klímán Imre: MARICA GRÓFNŐ operett július 27„ 28.. 29. . ,m Fire of Anitolia TŐRÖK TÁNC-SHOW Dawqpl - európai premier augusztus 2.. 3. nk Wildhorn-Jack Murpiiy: ||| RUDOLF '«I«i 4H augusztus 9.. 10.. 1L, t|.| 11111 I A £r'tc' Ferenc: I IBANK BÁN1 iimiii :ra augusztus 18.. 2i FERENC JÓZSEF MEG VAR A múzeum birtokában összesen huszonnégy régi festmény van. A Mária Teréziát ábrázoló kép restaurálásával már csak egy, Ferenc Józsefet ábrázoló, értékes, megújulásra váró képe ma­radt a múzeumnak - a többit évről évre pályázva sikerült már korhűen széppé tenni. Az első tizenkilenc képről egyébként annak idején egy színes kiadvány is megjelent. Ha a Ferenc Jó­zsef-portré is megújul, egy új füzetben együtt mutatják be az összest. Egy borfesztiválozó dilemmája kapcsán annak jártunk utána, mikor szabad és mikor tilos al­koholt inni Szeged utcáin. Van, aki szerint utcán sörözni, olyan, mint utcán enni: rosszul néz ki, de jólesik. - Közterületen elvileg nem sza­bad alkoholt fogyasztani. Most akkor szabályt sértünk? - aggo­dalmaskodott kissé álszent mó­don a vasárnap zárult borfeszti­vál egyik vendége. Bár a nő felte­hetően megúszta hatósági fele­lősségre vonás nélkül a pohara­zást, ő adta az ötletet, hogy utá­nanézzünk: „bűnöznek-e" azok, akik az otthonról hozott sört, bort, pálinkát fogyasztják a Ti­sza-parton? Soha nem lehetett az utcán inni - Nem lehet, soha nem is lehe­tett inni az utcán. Ezt egy rend­őrtől tudom, aki azt mondta, hogy feljelent. Igaz, én nemcsak ittam, hanem a kukákat is ki­húzkodtam a villamossínekre ­mondta évekkel ezelőtti kaland­ját Máté. A fiatalember a szeme­teseket már békén hagyja, de to­vábbra is rendszeresen sörözik a Dugonics téren („mert kellemes a szökőkút párája") és a Ti­sza-parton („hűvösebb, mint egy kocsma"). Szerinte olyan ez, mint az utcán enni. Rosszul néz ki, de jólesik. - Rosszul néz ki, az biztos ­reagált Máté véleményére Orso­lya, aki Attila utcai albérletéből remekül rálát a ház előtt sörö­zőkre. A fiatal nő hétvégente kénytelen éjszakánként többször is végighallgatni a Kör közepén állok című Edda-slágert - az ott ivó tizenéveseknek valamiért ez a kedvencük reggelente pedig óvatosan lép ki a házból, nehogy beszennyezze a diákok „ajándé­ka". Orsolya is úgy gondolja, hogy nem szabad közterületen alkoholt inni, de erre még egy­szer sem figyelmeztette a gyere­keket. Azt mondja, nincs rá szüksége, hogy elküldjék mele­gebb éghajlatra. Tiltó rendeletek Máténak és Orsolyának igaza van, szeszes italt közterületen fogyasztani szabálysértésnek mi­nősül. Ezt egy kormányrendelet mondja ki, a részleteket viszont egy 1992-ben hozott önkor­mányzati rendelet szabályozza. Eszerint tilos szeszes italt fo­gyasztani Szeged közterületein, különösen élelmiszereket, italo­kat és élvezeti cikkeket árusító üzletekben, előtt és környékén, közforgalmú jármüveken, a la­kóépületek kapualjaiban, lépcső­házaiban, és idegenek számára az udvaron. Tilos alkoholt inni a beépítetlen, bárki által megköze­líthető ingatlanokon is. Az emlí­tett borfesztiválozónak viszont nincs oka aggódni, a közterüle­ten engedélyezett ünnepi és al­kalmi rendezvényeken, valamint az év utolsó és első napján nem érvényesek a fentiek. Maximum 50 ezer Az önkormányzatnál megtud­tuk: az utcán alkoholizálókat maximum 50 ezer forintra bün­tethetnék, de általában 6 ezer fo­rintra szokták. A rendőrségi be­jelentést - hetente egy-két alka­lommal - többnyire a helyszí­nül választott utca lakói te­szik, akiket jellemzően nem az ivás ténye, hanem a hangosko­dás zavar. G. ZS. Megnyerte a diákdiploinaták országos vetélkedőjét, angolból idén második, tavaly negyedik lett az országos középiskolai versenyen Locskai Nóra. Ezeket az eredményeket a szegedi Ságvári gimnázium végzőse úgy söpörte be, hogy két hétnél több időt nem töltött külföldön. Ötven évig pihent a raktárban, egymillióba került a restaurálása Mária Terézia a makói múzeumban - Ötéves korom óta tanulok angolul ­tudatja Locskai Nóra, mennyire régi e világnyelv iránti érdeklődése. S bár egy rövid londoni kirándulást nevezhet csak „nyelvterületi gyakorlatnak", mégis úgy beszél angolul, mintha ­amerikai volna. - Igazán onnantól kezdve ragadt rám az angol, amikortól hatodikban a Madách nyelvtagozatos osztályába, hozzánk került egy szerb lány. Barátnősködtünk - mindketten annak örültünk, hogy angolul cseveg­hettünk. Pedig nagy volt közöttünk a különbség: ö a szüleivel több országban is élt - a mi családunk keveset utazott külföldre, s a szüleim sem beszélnek idegen nyelven. Nóráról már a különböző nyelvi tábo­rokban kiderült, hogy angolul könnyen barátkozik. De szereti az angol szerzők könyveit olvasni, érdekli a filmművészet is. Ez utóbbi vonzalommal magyarázza, hogy kiejtése hallatán még az angol or­szágos tanulmányi verseny zsűrije is azt hitte: több évet élt Amerikában. - Jó a hallásom - mosolyodik el Nóra, és elárulja: az angolórákra vagy -ver­senyre készülve minél többféle forrást kutatva dolgozott ki egy-egy témát. ­Ságváris tanárommal, Ihikánszkyné Ki­rály Katalinnal nagyon élveztük, mikor azt játszottuk, hogy a föltett kérdésre adott válasz minél szofisztikáltabb le­gyen, így valósággal gyűjtöttem a ritka és választékos kifejezéseket. A tavalyi negyedik helyezés után a mostani tanévben nagyon meg akarta nyerni angolból az országos középisko­lai tanulmányi versenyt. Végül máso­dik lett. Viszont „kárpótlásként" győze­delmeskedett az országos diákdiploma­ta versenyen. - Iskolai plakáton figyelte, föl a há­rom fordulós vetélkedőre: a Batthyány­kormánynak a magyar-angol kapcsola­Egymillió forintba került annak a nagyméretű, és mindmáig titokzatos eredetű festménynek a res­taurálása, amit pénteken délután láthatott a kö­zönség először a makói múzeumban. A kutatók most azt szeretnék kideríteni, ki festette az 1800-as évek elejéről származó, Mária Teréziát ábrázoló képet. Több mint ötven évig a makói múzeum raktárában pihent az a hatalmas, 3,2-szer 1,9 méteres fest­mény, amit péntek délután a múzeumi világnap al­kalmából láthatott restaurálása után először a kö­zönség. A Mária Teréziát ábrázoló alkotás felújítása egy éven át tartott, és egymillió forintba került - a feladatra egyébként a Szentendrén élő, de makói születésű neves restaurátormüvészt, Brutyó Máriát kérték fel, aki ott is volt a bemutatón. Ő egyébként több képét restaurálta már a makói múzeumnak. A Mária Teréziát ábrázoló festmény azért titokza­tos, mert senki sem tudja, ki festette, ráadásul igen kalandos úton került a makói múzeumhoz - tudtuk meg az intézmény igazgatójától, Halmágyi Páltól. Minden bizonnyal az 1800-as évek elején készült, és az egykori Torontál vármegye székhelyén, Nagy­becskereken volt látható az ottani megyeházán. To­rontál vármegye területét a török hódoltság után egy ideig Bécs igazgatta, és a megye önállóságát a ma­gyar nemesség több évtizedes küzdelme után Mária Terézia állította vissza - ezért, hálából készült róla annak idején egy arckép. Ez azonban megsemmi­sült, amikor a megyeháza leégett, és ennek pótlásá­ra készült a most Makón látható festmény. Ezt pe­dig előbb, az első világháború végén Kiszomborra menekítette a Torontál vármegyéből érkező tiszti kar. Ott volt mindaddig, amíg a vármegye maradéka be nem olvadt Csanád vármegyébe. Ettől kezdve a makói megyeháza - a mai városháza - nagytermét díszítette, egészen a kommunista hatalomátvételig. Akkora makói múzeum raktárába került. Halmágyi Pál reméli, hogy a kép rejtélye hamaro­san megoldódik. Az a restaurálás során már majd­nem pontosan kiderült, mikor készült - most a va­lahol remélhetőleg még fellelhető korabeli doku­mentumok, illetve a kép stílusa, művészi jegyei alapján azt kell majd kideríteni, ki festhette. A kü­lönleges alkotás hamarosan Szegeden is látható lesz egy női témájú múzeumi tárlaton, végső helye azonban a makói múzeum állandó kiállítása lesz, melynek felújítására az intézmény már benyújtotta pályázatát. SZABÓ IMRE tok terén tett kísérletéről írt dolgoza­tommal továbbjutottam. Második pró­baként egyhetes kutatómunkával kel­lett cikket összeállítani az iráni atom­programról, Afganisztán jelenéről és le­hetséges jövőjéről, illetve a megújuló energiákhoz kötődó EU-politikákról. Ezeket az írásokat megmutattam Far­kas Istvánnak, a történelemtanárom­nak, aki a döntőre való fölkészülésben is segített. A Külügyi Intézetben rende­zett harmadik fordulón öt témáról kel­lett tesztet kitölteni, miközben olyan szituációs játékokat oldattak meg ve­lünk, mint például egy nagyköveti meg­bízólevél átadása, vagy jegyzékváltás öt konfliktusos témáról, vagy a magyar ag­rárérdek képviselete az Európai Unió­ban. Örülök a győzelemnek, az ezzel já­ró brüsszeli útnak is. A diplomataságra készülést a Corvi­nus egyetemen szeretné folytatni a bal­lagási ünnepségen Ságvári-emlékérem­mel is kitüntetett Locskai Nóra. Szíve­sen elképzeli, amint valamelyik külföl­di magyar intézet munkatársa, vagy amint hazánk érdekeit képviseli - nagy­követként. Ú. I. A festmény születésének-rejtélye még megoldásra vár DICSOSÉGTABIAN lg A legjobb teljesítményt nyújté diákok ré­szesülnek az elismerésben: a szegedi Ságvári gimi dicsőségtáblájára kerülnek. - Viccesen strébernek is hívtak a baráta­im, de valéjában büszkék rám, örülnek a sikereimnek - mondja Locskai Néra, aki­nek két ok miatt is a dicsőségtáblán a he­lye. A kívülálló szerint azért is, mert ugyanúgy szeret táncolni (a latin-amerikai táncokat különösen kedveli), és persze bulizni, mint a többiek, miközben tudato­sabban használta a középiskola kínálta A diplomatának készülő Locskai Nóra kedvenc tan­karrierépítési lehetőségeket. tárgya az angol Fotó: Frank Yvette fa DÉIMAGWRORSZÁC, ««2. -«*-« i kh ­Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents