Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-21 / 93. szám

10 SZIESZTA 2007. április 21., szombat A CSALÁDFA UJABB AGAI: NEGYVENNYOLC SOOS EGYMÁS ALATT Kislánya ifjabb az unokáinál Harmadszor írtam Soós Jánosról 1990-ben, negyedszerre 2001-ben. Helylyel-közzel barátságnak is mondhatnám ismeretségünket. Hajszál híján a fél évszázadnál tartunk. Első tanyakönyvemben a fényképe is benne van. Akkor még nádfödeles tanyája előtt állt Üllés határában, azóta hullámpalás lett a ház. A férfi azonban egy állapotban van, mint a Samu-nadrág. Örökifjú? Tréfából szoktam mondani, Soós János minden volt már, csak akasztott ember nem. Bizonyítványok Vizsgát tett motorkerékpárra, traktorra és teherautóra, vizsgázott lövészetből, gyümölcstermelő és faiskola-kezelő szakmunkás lett, egyik papirosa szerint a termelőszövetkezet egészségügyi felelőse is volt, a járási zeneoktatói munkaközösség harmóniumra adott ki „jogosítványt". Küldözgette kérdőíveit a Magyar Tüdományos Akadémia, segítsen föltérképezni a néphit néhány hajtását. Oklevelet szerzett a mezőgazdasági technikumban, kiegészítette erdészetivel, letette a vadászvizsgát, tanulta a grafológiát. A Sípos-malom mellett ifjúsági klubot is szervezett, magára vonván a besúgók érdeklődését is. Aztán elment képesítés nélküli tanítónak. Az iskolából nősült, feleségül vette tanítványát, az akkor tizenöt éves Vidéki Katikát. Az első emberpár A Potyondi-sarokban láttam őket együtt dolgozni, a bibliai első emberpár jutott eszembe róluk. Amikor kezdett visszajönni a maszekvilág, háromszáz hold körül számolta kettejük birtokát. Volt benne vadon maradt ősföld is, báránypirosító és árvalányhaj is termett benne, és arról is álmodozott, hogy szélmalmot is épít. Amelyiken le lehet ereszteni néhány zsák búzát is, de idegencsalogatóként is forogna a vitorlája. Egyszer azt hallottam, képviselő is akar lenni. Én meg örültem neki, hogy nem nyert a választáson. Most húsvétkor hívott föl telefonon. Kérdeztem, mondta, három gyermeke után négy unokája van, és egy négyéves űjabb kicsike. A Katitól? Á, dehogy! Hanem? ... Soós Jánosnak három gyermeke után négy unokája van, és élettársától, Kláritól egy négyéves újabb kicsike, a tündéri Emiké FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Egy hélre rá ott voltunk náluk. A pöttöm Emiké futkosott az udvaron, tehát itthon vannak. Itt van az apja is! És előbújik a házból élete új párja, Szakács Klári is. - Hogyan is történt? Soósok itt és ott - Annyit már tudtam egyik nagybátyámtól, hogy a Soós-ősök Dés környékéről jöttek erre a vidékre. Sót szállítottak. Néztem egyszer a televíziót, láttam benne egy embert, mintha a nagybátyám lett volna, hajszálra olyan volt a fizimiskája. És vágott az esze, mint a borotva. Amikor befejeződött a riport, bemondták, hogy Soós Pál Márton volt, Székről. Névrokon lenne csak vagy igazi rokon? Elő a kis noteszt, fölírtam, hogy el ne felejtsem. Körülbelül egy hónap múlva levelet küldtem neki. Kaptam magamat, elmentem hozzájuk. Hetvenkét éves volt akkor, most nyolcvankettő lehet. Előkeresi a papírjait, negyvennyolc Soós van egymás alatt, de van közöttük olyan is, aki négy gyerekkel. És lelkendezve mondja, hogy közülük az egyik, Illés bácsi, negyvennyolcban oda volt a Kossuth-hadseregben. Megkérdezte a széki rokon, eljöhetne-e erre a vidékre kenyeret keresni legalább öt vagy tíz ember. Jánosunk azt felelte, ha a románok eljöhetnek, jöjjenek a magyarok is. Klári is eljött, a tízgyerekes család legkisebbjeként. Itt is maradt. Ebből született négy évvel ezelőtt a tündéri kis Emiké. - Es a Kati? - Romladozott közöttünk a kapcsolat, észrevettem, hogy másfelé is tekinget. - Sokáig voltatok együtt, egy rossz szót se halljak! Le is írtam róla, a háromszáz holdas gazdaasszonyt nem tudtam volna elképzelni az őszibarackfa tetejére, metszőollóval és serpenyős traktorülésbe se. - Nem állhattam az útjába. Elváltunk. A földet szépen elosztottuk, kiadtuk a gyerekek részét is. Az Ottóét, Erikáét is Gáborét. Művelésre Ottó kezén maradt a legtöbb, ide látszik a hajdani tanyájuk. Marhákat tartanak, hizlalásra. Nekünk tizenkilenc hold maradt. - Te időközben teológiát is végeztél. Hogyan igazodik ki benned a tétel? - Kati férjhez ment másodszorra is, mi megmaradtunk élettársi kapcsolatban. Hogy nekem is legyen legalább egy Szakácsom. Szellemes a felelet. Nem rendeztek zajos perpatvart, csöndben váltak el. János boldognak látszik. Ifjú párja úgyszintén. Egymásra találásuk gyümölcse ott sertepertél körülöttük. (Még nem tudja, az összes rokonsági szókapcsolatunkkal meggyűlik a baja, ha minden édestestvérének a gyermekénél, apja unokáinál is ő a fiatalabb. Akiknek nagynénje ő, mind idősebb nála? Az első „besoózott" unoka, Ottó gyermeke, ha jól számolom, most lehet tizenhét éves, ő meg még óvodába jár. Persze, nem lehet tudni, a valóságban is utolsó lesz-e a sorban, Jani még csak hatvanhét éves. HORVÁTH DEZSŐ SZŰCS ILDIKÓ SZERETI, HA IZZIK KÖRÜLÖTTE A LEVEGŐ Dobó Kata dublőre Az egykori modellből lett kaszkadőr, Szűcs Ildikó (képünkön) a Szabadság, szerelem című filmben Dobó Katát helyettesítette, de játszott az Evítában, Az aranygyapjú legendájában is. Olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Madonna, Melanie Griffith. - Már az elején bedobtak a mély vízbe: a kaszkadőriskola elvégzése után egyből egy üvegkupolán kellett 12 méterről átzuhannom - mesél eddigi útjáról Szűcs Ildikó, akit a hónap „macsó csaj"-ának választott az egyik férfimagazin. - Nehéz lenne megválaszolni, miért lettem kaszkadőr. A hazai nagymester Piroch Gábor látta meg rajtam, hogy milyen ügyesen mozgok. Mondta, próbáljam meg. így folyamatosan megtanultam a szakma lényegét. Egy-másfél évig tartott a betanulás időszaka. Bár sok filmben szerepeltem már, az egyes jelenetek előtt még mindig bennem van egy egészséges szorongás. Vallom, e nélkül nem lehetne száz százalékot teljesíteni. A televízióban vagy a filmvásznon valóban veszélyesnek tűnik egy-egy jelenet. Tudni kell: ezeket előre megbeszéljük, begyakoroljuk. Pedagógus szüleim eleinte féltettek. Sokszor nem is mondtam el, hogy miket szoktam csinálni. A robbantást, a tüzeket, az autóborulásokat egyébként meg lehet szokni. Olyankor érzem jól magam, amikor izzik körülöttem a levegő. Ildikó számára sokáig emlékezetes marad egy törökországi forgatás, ahol egy kisebb baleset érte. A Múmia című film főszereplőjével együtt, ugyanabban a mentőautóban szállították kórházba. Az történt, hogy a forgatáson Ildikó vezette fel a lovasságot, de az egyik ló olyan szerencsétlenül ugrott meg, hogy elérte a lábát. A következmény: négy nap pihenés. így ha bicegő lábbal és összeszorított fogakkal is, de végigcsinálta a forgatást. Ellenkező esetben megtörtént volna vele a legrosszabb: mehetett volna haza. Ildikó szívesen emlékszik a Szabadság, szerelem forgatásra, ahol Dobó Katát helyettesítette a veszélyes jelenetekben. P.H. Jelenet a Szabadság, szerelem című filmből FOTÓ: DM/DV Szív megérkezett Amerikába, a gépe ügyesen landolt, ő gyorsan leadta az ujjlenyomatát, s mert a vízuma rendben volt, már siethetett is a bőröndjééit. Szív nem szerette a forradalmat, már ha lehet ilyet mondani, és úgy gondolta, a forradalom se szereti őt. Mert nem lehet mindent szeretni. Egy fa, egy fűszál, egy nő, az anyánk, az más. Nem szeretjük a forradalmat, és kész. Nem kell ezen annyit vacakolni. Szív a bőröndjére várt, s mert volt ideje bőven, eltűnődött. Ekkor már régen kapható volt a boltokban Pierre Nora háromkötetes, nagyszabású könyve, amely az emlékezet különböző helyeiből építette újra a történelmet. A történelem, állította a teória, nem egyéb, mint laza és szövevényes konstrukció, tervek, elképzelések, hivatkozások és magyarázatok összessége, bonyolult és nehezen átlátható képződmény, s egy festmény, egy könnyű csuklóval megírt naplójegyzet, egy kastély impozáns belső tere, egy áruházi cetli, egy könnyű szlogen éppúgy építi és alakítja a múltról való elképzeléseinket, mint az évszámok, események szigorú és szorgos konstrukciója, illetve az események egymásutániságából fakadó következtetések logikája. Szív a csomagjára várt, s az utazásnak ezt a momentumát kifejezetten utálta. Az elgyötört utas ilyenkor fél, szorong, és mindenféle baljós képzetekkel harcol. A csomag elvész útközben, mert elküldik Korzikára, Kínába, Patagóniába, a fene se tudja, hová. A bőrönd fontos ajándékokat, személyes tárgyakat és apróságokat rejt, vagy egy olyan zöldvirágos alsónadrágod, melyet annyira szeretünk, hogy három napig is magunkon viseljük, ha nem veszi észre a velünk élő másik ember. És ez a csodás alsónadrág elmegy Kolumbiába, eljut egy drogbáróhoz, és aztán ő fogja hordani. Szörnyűség! A csomagkiadó üresen forgott. Sokan toporogtak Szívvel együtt a fekete futószalag mellett, megannyi fáradt és türelmetlen amerikai, magyar és német utas várt a bőröndjeire, a táskáira, az ajándékaira, a személyes tárgyaikra vagy a legjobb alsónadrágjukra. A világ várt. Várt az egész világ. S a futószalag csak futott üresen, halkan. Részvétlenül csattogott a hosszú, nagyon hosszú gumitest. Szív sóhajtott, aztán egy szőke, fáradt arcú hölgyre pillantott, aki az alsó ajkát beharapva ugyancsak kitartóan bámulta a zümmögő guA történelem születése (NEW YORK-I PIROS FÜZET) miszalagot. Nyilván ő is valami fontos alsóneműt, egy szép hálóinget féltett. Miután Pierre Nora publikálta nagy munkáját a történelem helyeiről - Les Lieux de Mémorie hamarosan megszületett és közzététetett egy másik fontos könyv is, mely ennek a könyvnek voltaképpen a negatív lenyomata volt, mert éppen azokat ez ember konstruálta helyeket vette számba, melyekben nem volt, nem lehetett jelen a történelem. Ezek voltak az úgynevezett Nem-helyek. Átmeneti, időleges területek voltak ezek, melyekben az ember nem megtörtént, hanem csupán vendégségben volt, átutazott rajtuk, használta őket, de közösséget nem vállat velük. Mert ha megiszol egy sört a terminálban, vagy veszel egy parfümöt a kedvesednek a terminálban, az nem közösségi cselekedet. Csupán átmeneti cselekedet Marc Agué volt az a szerző, aki írt az ilyen Nem-helyekről. Szív nem tudta pontosan, hogy ez a másik történész miféle helyeket sorolt fel, de mert a bőröndök még mindig késtek, volt ideje felidézni őket. Ilyen Nem-hely volt egy autópálya, egy kórház, a bevásárlóközpont, a pláza, a repülőtér. A jel irányít, innen ide mész, onnan oda, de ez nem úgy jelentés, ahogy a szó jelent valamit, általában és rendesen, mert a jelnek nincs kiterjedése. A jelnek nincs köze az időhöz. Az üzenet a felszínen mozog, nem képez relációt a múlttal. Egyébként ilyen történelmi Nem-hely a menekülttábor is. Vagy éppen Auschwitz. Vagy egy repülőtér terminálja. Spielberg csinált is erről a jelenségről, élethelyzetről egy igen rossz filmet. Nos hát, sóhajtott Szív, egy repülőtér csomagkiadó helye pontosan ilyen Nem-hely, semmi kétség, mert ha van történelem, az, egyfelől nem jön, másfelől, ha jön is, bőröndbe van zárva, be van csomagolva. Akkor már vagy huszonöt perce álltak, és a gumiszalag még mindig üresen kattogott. Nem, nem jöttek a bőröndök. Nem vonszolta magát egyetlen egy rossz, megviselt vulkánfíber se, semmi nem jött. Valaki morgott, egy idős hölgy hangosan méltatlankodott. Aztán valami meglepő történt Mert a fekete lyukból egyszerre kibukott egy furcsa tárgy. Egy puff. Egy párna, valami puha, bélelt izé. Igen, ez a párna kezdett körte-körbe utazni a futószalagon, mint valami rossz Nap, mint egy hiábavaló, kicsi bolygó, csak keringett a termináli univerzum ürességében. Az emberek pedig, akik pedig eddig türelmetlenkedtek, bámulták. És Szív velük nézte a tüneményt. A megnyúlt, puha páma akkor már harmadjára haladt körbe. S egyszerre utána nyúlt egy kéz, leemelte, s a fiatal férfi, aki megragadta, gyorsan csavart egyet rajta, majd visszaejtette a futószalagra. Hiszen a párnának feje lett! Valami furcsa, édes, boldog hullám áradt szét az emberek között. S mielőtt újra eltűnt volna, egy idősebb nő nyúlt utána, s a párna fejére szájat, szemet, orrot rajzolt A párna eltűnt a fekete lyukban. De néhány pillanat múlva újra előbukkant Nem utazott sokáig. Újra kiemelték, s néhány csavarás után szalaggal átközözött kezeket, lábakat csavartak rá. A baba megint bebújt a fekete lyukba, s amikor kibukkant, az utasok, feledve a bőröndjeiket, a táskáikat, a poggyászaikat, megtapsolták. Egy kislány masnit kötött a nyakába. Valaki nadrágot rajzolt rá. Sapkája is akadt hamar, a kezébe csokipapírt raktak, majd a következő fordulónál szalaggal csavarták át a lábait, s ez úgy hatott, mintha cipőket húztak volna rá. Az utasok boldogok voltak. Feledték a bőröndöket, a csomagokat, és csak rá, erre a keringő, újra és újra visszatérő babára vártak, tapsoltak neki, megszólították, integettek, hozzáértek, biztatták. S a baba jött-ment, mígnem aztán nem jött többé. Csend lett. Valami nagyot zökkent, s a fekete lyukból kibukott az első, hatalmas bőrönd. S követte a többi, nagy fekete, piros, sárga bőröndök tolakodtak egymás után. Szív hiába várt aztán. Már mindenki elment, de a baba nem jött többé. Aztán arra gondolt, jól van ez így. Nem jön a baba, mertél. Szív fogta a bőröndjét, a kijárat felé indult. Arra gondolt, talán egyszer még találkozik vele, s ott talán lesz történelem, de az se baj, ha nem lesz. S azt is érezte, mintha egy forradalom szemtanúja lett volna. SZÍV ERNŐ