Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-21 / 93. szám

Szombat, 2007. április 21. SZIESZTA 11 KÖZÖS FUTÁSSAL KEZDŐDÖTT AZ ATLANTI-ÓCEÁN ÁTEVEZÉSE ;hangvával a hullámokon A szódavíz A csapvizet megszűrik, lágyítják, majd szén-dioxiddal dúsítják, végül műanyag palackokba töltik FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az ásványvizek mellett még mindig ott sorakoznak a boltok polcain a kultuszitalnak tekintett szikvizek. Bár a retro a fiatalok körében hódít, a szódavíz megmaradt a középkorúak és idősek kedvenc italának. A Tűzhangya, de a két evezős fiatal teljesítménye is tiszteletet parancsol FOTÓ: DM/DV Giccses álomnak tűnt, aztán az összetartozás próbája lett az óceán átevezése Pálos Andrea és Rokonczai Gábor számára - Évekkel ezelőtt azzal a kéréssel látogattak meg bennünket az egyik helyi italozó törzsvendégei, hogy vigyünk szódavizet a kedvenc kocsmájukba, mert ott ásványvízzel készítik a fröccsöt, ami úgy mégsem az igazi - emlékezik vissza Budai Ferencné, a kisteleki Petra Sz. Szikvízüzem megbízott vezetője, akitől megtudjuk: a kultuszital fogyasztói leginkább az idősek és a középkorúak. - A különböző ásványvizek nagy konkurenciát jelentenek számunkra. De aki korábban is szódát ivott, az továbbra is ragaszkodni fog a megszokott ízhez. Arról nem is beszélve, hogy a fogyasztás megkezdése után a szódában - az ásványvízzel ellentétben - az utolsó cseppekig élvezhető a szénsav. A műanyag üveg pedig viszszaváltható, így csak egyszer kell megfizetni az árát - magyarázza a szikvíz előnyeit az üzem vezetője. - Korábban üvegszifonba töltöttük a szódát, ez azonban veszélyes volt, hiszen többször is előfordult, hogy eldurrant. Egyszer én is így vágtam el a karomat - emlékezik viszsza Szvoboda Lajos, a szikvízüzem egyik dolgozója, akitől megtudjuk, a csapvizet többször megszűrik és átfolyatják a vízlágyítón. Majd szén-dioxiddal dúsítják, végül a műanyag palackokba töltik, így juttatják el a boltokba. Kiállítás Szódavíz - egy magyar kultuszltal címmel tekinthető meg a szikvíz történetét a feltalálótól napjainkig feldolgozó állandó kiállítás az újjávarázsolt Szent István téri víztoronyban. Bemutatják a gyönyörű, régi szódásüvegeket, plakátokat, dokumentumokat, szikvízkészítő gépeket. A kiállított tárgyak Bánffi István szegedi szikvizes magángyűjteményének darabjai. Spriccből fröccs A férfiak körében közkedvelt fröccsöt a szikvíz feltalálója, Jedlik Ányos készítette el legelőször egy szüret után. Fáy András birtokán a vendégek elképedésére összeöntötte a bort a buborékos vízzel. A szüreten ott volt Vörösmarty Mihály is, akinek nem tetszett a Jedlik által kitalált név: spricc, ezért ötlötte ki helyette a fröccs elnevezést. - A vásárlók sokkal jobban szeretik az újfajta műanyag flakont. Könnyebb, praktikusabb és kevésbé veszélyes, mint az üveg - mondja Bencsik Gáborné, az egyik klebelsbergtelepi élelmiszerbolt tulajdonosa. Elmondása szerint az összes üdítőital-vásárlás negyven százalékát teszik ki a különböző szénsavas és szénsavmentes üdítők és harminckilenc százalékot a szikvíz. Vagyis Szódából majdnem ugyanannyit fogyasztanak a főleg középkorú vásárlók, mint más italokból. A bolt tulajdonosától azt is megtudtuk, a patronok is ugyanolyan mennyiségben fogynak, mint korábban, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az emberek a régi típusú szifonokban otthon is készítenek szódát. A régen nagyon kedvelt szörpök most ismét egyre keresettebbek, melyeket szikvízzel is ihatunk. Akárcsak a férfiak körében olyannyira kedvelt fröccsöt, mely a kocsmák vendégeinek egyik legkedveltebb itala. - Az összes alkoholfogyasztás negyven százalékát teszi ki a fröccs - mondja Csabai János az egyik szentmihálytelki kocsma tulajdonosa. - A legtöbben, főleg az idősebbek nagyfröccsöt isznak, de kedvelt a kisfröccs és a hosszúlépés is. BOBKÓ ANNA A Tűzhangyán, saját építésű hajóján evezte át az Atlanti-óceánt két magyar egyetemista, Pálos Andrea és Rakonczai Gábor. Történetük egy középiskolai futóversennyel kezdődött. Teljesítményük tiszteletet parancsoló: ők ketten sokféle csúcsot megdöntötték. Rakonczai Gábor és Pálos Andrea Budapesten egy képzőművészeti iskolában ismerkedett meg hét évvel ezelőtt. Egy október 23-i futóversenyre közösen neveztek. Ketten oda-viszsza megverték az egész mezőnyt. Mondhatni, a közös futással kezdődött minden. Teljesítménytúrák A két fiatal az elmúlt években rendszeresen részt vett tájékozódási versenyen, teljesítménytúrákon, körbekerékpározták az országot. Mint minden kamasznak, nekik is voltak nagyra törő álmaik. Míg mások sikeres ügyvédek, cégvezetők szeretnének lenni, ők arra gondoltak: milyen szép és romantikus lenne ülni egy óceán közepén és nézni a naplementét. Andrea megjegyezte, giccses álom volt ez, mégsem ment ki a fejünkből... - Kimentünk a Fertő tóra, ahol megtanultunk vitorlázni - emlékezett vissza Andrea. - Váltottunk a Balatonra, s legvégül az Adriára. Tanultunk tengeri hajózást, rádiósvizsgát tettünk. Magyarországnak sok mindene van, ám tengerpartja nincs. Gábor szerint ennek is köszönhető, hogy neki mertek vágni az óceán átevezésének, hiszen fel sem tudták mérni, milyen veszélyes a vállalkozás. Tűzhangya született Egy évvel ezelőtt kezdték el a Tűzhangyát tervezni. Andrea kinyújtotta a kezét, lemérték a távolságot, így meglett a hajó szélessége. - A terveket először Gáboréknál a dohányzóasztalon rajzoltuk, amint meglett a vázlat, megmutattuk Fa Nándornak - vette át a szót Andrea. - A Népszigeten a Budapest Hajózási Egyesület ajánlott fel egy helyszínt, ahol nyugodtan lehetett dolgozni. Mivel az utolsó illesztést, matricát is mi magunk tettük rá, így teljesen megbíztunk a Tűzhangyában. Erők összecsapása - Az első pillanattól kezdve úgy álltunk hozzá, ennek sikerülnie kell - jegyezte meg Gábor - Mentálisan felpörgettük egymást. Körülbelül olyan ez, mint amikor egy futónak nem elegendő, hogy a lábai tökéletesek legyenek, hanem fejben is rendben kell lenni. Indulás előtt értük el ezt a fajta összhangot. De abszolút nem volt bennünk olyan késztetés, hogy magunknak vagy bárkinek is bizonyítsunk. Azt viszont tudtuk, az átevezés kettőnk fizikai és lelki akaraterejének a próbája lesz. Hét éve vagyunk együtt. Az út végén vagy örök életre együtt leszünk, vagy annyira elegünk lesz egymásból, hogy többet nem akarjuk látni a másikat. A hajót autóval vontatták a spanyolországi Cadiz városába: tavaly november 11-én indultak. - Amikor Cadizban végre kimentünk a vízre, nagyon élveztük mindketten - folytatta Andrea. - Az első evezőcsapásnál még a könnyeink is előjöttek. Innentől kezdve már nyugodtak voltunk, minden bizonytalanságunk elmúlt, éreztük, nem történhet baj. A hajóba gondosan, „térkép szerint" bepakoltuk az élelmiszereket, felszereléseket, úgy, hogy vészhelyzetben is tudjuk, miért, hova kell nyúlnunk. Viharok November 25-én Andrea és Gábor alig indult el a a Tűzhangyával - viharba kerültek, s minden próbálkozásuk ellenére egy helyben állt a hajó. Amikor a szél lecsendesedett, újra nekilendültek, felvették az utazó sebességet, megérezték a ritmust. Az evezésben kétóránként váltották egymást. - Megmutatta erejét a tenger. Az újabb vihar még nagyobb volt, mint az első. Hiába eveztünk, nem lehetett irányban tartani a hajót - hangsúlyozta Gábor. - A hullámok hatméteresek lehettek, a kabinba menekültünk. Hajnalban kinéztem a periszkópon, átfutott rajtam a hideg. Pontosan szembejött velünk egy óceánjáró, nagyon gyorsan közeledett. Kiugrottunk a kabinból, fel a fedélzetre. Megmarkoltuk a lapátokat és eveztünk. Fáradtak voltunk, de összeszedtük minden erőnket. Sikerült - néztünk egymásra, a hajó már nem felénk közeledett, oldalról láttuk. - Néhány nap múlva, a parttól alig hetven kilométerre ismét elért a vihar - folytatta Andrea. - Egyre erősebbek lettek a lökések, megint irányíthatatlanná vált a Tűzhangya. Sodródtunk a part felé. Nagy nehezen a nagyköveten keresztül kapcsolatba léptünk egy angliai mentőegységgel. De a speciális mentőhajót nem engedték ki a kikötőből. A parti őrség nem kockáztatott. Leckék A szerencse ismét a fiatalok mellé állt. Megfordult a szélirány, a part távolodott tőlük. Kemény lecke volt számunkra az első négy hét. Egy életre szóló tapasztalat: jobb az elején túlesni a nehézségeken. Újra találkoztak a szülőkkel - Gran Canaria szigetén. Pont úgy jött ki, hogy a karácsonyt és a szilvesztert a szigeten töltöttük - emlékezett Andrea. - Meglepett bennünket, hogy sehol semmi ünnepi hangulat. Az év utolsó napján például az egyik szórakozóhelyre mentünk el hamburgert enni. A szigeten töltött két hétben a Tűzhangya a kikötőben „pihent". Mindennap dolgoztak rajta egy keveset. Átrendezték a polcokat. Azok a tárgyak kerültek a jól hozzáférhető helyekre, amelyekről kiderült, hogy sokszor kell használni. Ekkor már 1600 kilométeren voltak túl, tehát tudták, a jó szervezés csak megkönnyíti az életüket. Talán ez esetben nem tűnik közhelynek: Andrea és Gábor szó szerint a mély vízbe ugrott. A viharokban megtanulták, miként kell cselekedni, felnőttek a feladathoz. így magabiztosabban vághattak neki az óceánnak. Előzetesen hatvan-hetven napra tervezték az átkelést. Ekkor még nem gondolták, néhány órán múlik csupán, hogy ők evezzék át leggyorsabban az óceánt. P. HORVÁTH LÁSZLÓ HHHHHHHHHH WmK BAN RUDOLF MACSKAK TOROK TANfSSHOW í i. MAR ICA GRÓFNŐ eJtfFA > 4 kV