Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-11 / 84. szám

14 • SPORT" SZERDA, 2007.'ÁPRILIS 11. A Szeviép-Szeged történelmi sikert ért el a soproni MK-döntőben Az ezüstérem újabb erőt kell, hogy adjon A szegcdi center, Tomova (jobbra) nem bírt a soproniak klasszisával, Matoviccsal Fotók: Segesvári Csaba A második helyet szerezte mega Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapata a Sopronban megrendezett Magyar Kupa-döntőben. A Tisza-parti gárda a fináléban 76-70-re kapott ki a Soprontól. Percekig csak ültek a SzeviépSzeged női kosárlabdacsapatának játékosai a 76-70-re elveszített Magyar Kupa-döntő után. Miközben a házigazda Sopron együttese ötömtáncot járt a kezdőkörben, addig a szegediek szótlanul ücsörögtek a kispadon. Kajdacsi Judit megkönnyezte az elveszített finálét, a többieknek is könnyes volt a szeme. Szomorúak voltak. Pedig a félidőben még mindenki arról beszélt, nem is emlékszik, hogy ilyen sima döntőt mikor látott utoljára. És ekkor jött a Szeged. Olyan második húsz percet produkált, amitől bizony az MKB Arénát megtöltő nézők szíve is hevesebben kezdett el dobogni. Jött, ment előre a Szeviép, egyre közelebb került a Sopron. Pedig a félidőben húsz volt közte. A hajrában pedig már csak öt volt a különbség. A sok nagy csatát megélt hazai publikum is tátott szájjal figyelte a Peresztegi-tanítványok játékát. Min múlott a végső siker? Nem vitás: az első negyed döntőnek bizonyult. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ilyen szintű tétmeccset még nem játszott a Szeged. Ebben a kategóriában újoncnak számított. A soproni közönség pedig fantasztikus hangulatot teremtett, a bemutatáskor felrobbant a csarnok, bizony, ilyen drukkerhad előtt sem lépett még pályára a Szeviép. Ez meg is látszott az első tíz pereben mutatott produkción. A három hazai center, Matovics, Branzova, Cserny pedig megette a vendégek centereit. Kajdacsiék mindent megpróbáltak, de az európai klasszisok ellen esélyük sem volt. Az MKB pedig ezt a fölényét remekül kihasználta, türelmesen kijátszotta akcióit a végső ziccerig. No de erről a padlóról felállt a Szeged. Olyan izgalmas lett a hajrá, hogy a Tisza-parti drukkerek is elkezdtek reménykedni. Csoda születik? Végül is ez az ezüstérem is az, hiszen a szegedi sportág történetében először került be kosárlabdacsapat az MK-döntőbe. Ne legyünk telhetetlenek, hiszen a Sopron jó pár évet várt erre a Magyar Kupa-aranyra. Székely Norbert együttese először lett első, méghozzá hazai pályán. Hat pont nem nagy különbség. így ki lehet kapni. Főként azért, mert a szegedi gárda megint megmutatta, hogy képes küzdeni, az utolsó pillanatig hajtani. Ha pedig elfáradnak a játékosok, akkor most egy feladatuk marad: elővenni az ezüstérmet, és a soproni négyes döntőre gondolni. Ebből meríthetnek erőt a felsőházas rájátszásra, amely már szombaton megkezdődik. A Zala Volán ellen, hazai pályán. SÜLI RÓBERT CSAK POZITÍVAN Furcsa érzés Sopronban lenni. A város szép. Gazdag, Ausztria közelsége érződik. Nem vitás: jobban élnek az emberek, mint Szeged környékén. Nekünk Szerbia, és Románia jutott. De a lelkük még sem boldog a helyieknek. Mogorvák, barátságtalanok, sok pozitív megnyilvánulást nem lehet rajtuk észrevenni. Még azon a döntőn sem, amelyen már a második negyed közepén elhúztak húsz ponttal. Jóformán megnyerték a meccset. Már ekkor. Minden hiba után szapulták a játékosokat, ha véletlen kihagytak egy ziccert, akkor a széket verték mérgükben. Érdekes volt Székely edző is. Kajdacsi egyik kihagyott büntetője után az öklét rázta, 42-22-nél. Úgy látszik, a hűség városában a legszebb öröm a káröröm. A tudósító ilyenkor büszke arra, hogy milyen jó közönsége van a Picknek, a Szeviépnek, a Szeged Betonnak, és még a Ferroép tekéseinek is. Mert mi szegediek tudunk örtülni., pedig milyen sokszor voltunk már másodikok, vagy harmadikok. A Sopron pedig most nyert... Török (balra) is küzdött, áin a bravúr végül hat ponton múlott AlecSam/Markt Mert hülye azért nem vagyok.