Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-10 / 83. szám

KEDD, 2007. ÁPRILIS 10. •AKTUÁLIS" 3 Hajdú Imre halálánál csak az élete volt szomorúbb A beteg haza akart menni Játszmák Folytatás az 1. oldalról -Amikor odaértem a kocsmába, ő már az asztalnál ült, és itta a pálinkát, mondta, hogy semíni baja - emlékezik Abdul Rahim. Mondtam, hogy mégis írok egy beutalót a szentesi kórházba, ahová április elseje óta tartoznak a mindszentiek. Tiltakozott, de hát máskor is mondta már, hogy azok a gyógyszerek, amiket fölírok neki, nem jók semmire, mert a pálinka az igazi orvosság. Maca néni, a kocsmáros felhívta Hajdú Pétert, Imre bátyját, aki hetvenéves, beült Derekegyházon a Trabantjába, és eljött. Együtt átmentek a tanyába, megkeresni a taj-kártyát. Nem találták, így aztán a beutalóra nem tudtam ráírni a taj-számot. A bátyja vállalta, hogy beviszi a szentesi kórházba, ettől meg is nyugodtam. Aztán délután, háromnegyed háromkor megint csöngött a telefonom, Imre megint rosszul lett. Épp egy intravénás injekciót adtam be egy betegemnek, mondtam, ahogy tudok, megyek. De pár perc múlva megint hívtak, hogy nagy baj van, siessek. Szóltam a mentőknek. Hajdú Imre bátyja szintén tanyán lakik, Derekegyház mellett. Tőlünk tudta meg szombaton délelőtt, hogy az öccse meghalt. Bár olvasta az újságot reggel, de nem akarta elhinni, hogy az ő testvéréről szól az első oldalas nagy cikk, ő halt meg a vásárhelyi és a szentesi kórház között félúton, és róla beszél Lázár fános polgármester. A Hajdú testvérek eredetileg nyolcan voltak, Imrének két nővére él még és a bátyja, Péter. Aki most könnyezve meséli, hogy mennyire rápirított a szentesi kórházban a doktornő, amikor végre sorra kerültek pénteken kora délután. - Rám szólt, hogy miért néz ki így az öcsém, miért nem gondoskodtam róla - mondja Hajdú Péter. - De hát Imre sohasem engedte, hogy segítsünk, most is úgy kellett beerőltetni az autómba. Az orvosnál benn volt egy ideig, aztán azzal jött ki, hogy elmegy haza, és* alá is írta a papírt, úgyhogy mehetünk. Én tiltakoztam, az orvos viszont azt mondta, az öcsém meg tudja mondani, kicsoda, hol lakik, tudatában van annak, mit cselekszik. Adott zárójelentést, el is jötPÖLITIKAI UTÓÉLET fi HALAL UTÁN A pénteki haláleset után Lázár János vásárhelyi polgármester közleményt juttatott el a sajtóhoz. Azt írta, a mindszenti beteg az egészségügyi reform első áldozata, és követelte, hogy a minisztérium állítsa vissza az április elseje előtti ellátási rendet, mert az minden itt élő életét veszélyezteti. A minisztérium sajtóosztálya is nyilatkozatot tett közzé, mondván, az utalási rend érdemben nem változott. Megbízták az Egészségbiztosítási Felügyeletet, vizsgálja ki az esetet. Az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrii Pál szerint fölvetődik a vásárhelyi kórház felelőssége: miért engedték el a beteget Szentesre ugyanazzal az orvos nélkül mentővel, amivel behozták? Azt is elmondta, hogy a szentesi úti baleset miatt vitték a mentők Hajdú Imrét előbb a vásárhelyi kórházba, majd miután a mentőben rosszul lett, a másik mentőautó is odament úgy próbálták újjáéleszteni. RUDOLF MACSKÁK MARICA GRÓFNŐ o Még a bolt ajtajában elfogták a rablókat Fotó: Frank Yvette Fegyverrel rabolt ki hétfőre virradó éjjel két huszonéves férfi egy újszegedi nonstop boltot. A rendőrség még a helyszínen elfogta az elkövetőket - egy figyelmeztető lövés is eldördült. Hétfőre virradó éjjel, tíz perccel háromnegyed egy előtt hangos kiabálásra ébredtek a Fő fasori nonstop bolt tulajdonosai. A családi vállalkozás házuk alsó szintjén van, így hallhatták meg a hangos szavakat. - A biztonsági kamerán azt láttuk, hogy egy férfi sapkával a fején egy pisztolynak látszó tárggyal hadonászik az eladó felé, miközben utasítgatja: gyorsabban pakoljon. Azonnal kihívtuk a rendőrséget - emlékezett vissza a tegnap történtekre az üzlet egyik tulajdonosa, aki nem járult hozzá, hogy leírjuk a nevét. A rabló a bevétel és különféle áruféleségek cigaretta, alkohol - átadására kényszerítette a fiatal férfit, miközben társa a bolt előtt őrködött. A néhány perc alatt összeszedett zsákmánnyal ezután megpróbáltak elmenekülni. Autójuk a szomszédos Töltés utcában állt. - Alighogy kiléptek az ajtón, a rendőrök megadásra kényszerítették őket. Egy lövést is hallottunk. Később megtudtuk, figyelmeztető szándékkal adták le a rendőrök. A szomszéd udvaron most is a töltényhüvelyt keresik. Mire kiértünk a vőlegényemmel, a két férfi már megbilincselve feküdt a földön. Majd elvitték őket a kapitányságra - mondta a tulajdonos. Az üzletben évekkel ezelőtt már történt betörés. A rablók megvárták míg bezárják a boltot, és a sötétben törtek be. Az elkövetőket akkor is elfogták. A tegnapi üggyel kapcsolatban M. Toronykőy Márta sajtóreferens elmondta: fegyveres rablás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja alapján szakértők bevonásával folyik az eljárás a 20 és 23 éves férfi ellen a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán. BOBKÓ ANNA Az elhunyt önpusztító életet élt tünk. Amikor visszaértem vele a házához, kiszállt a kocsiból. Figyeltem, hogy ha a saját lábán be tud menni a házához, tényleg rendben van. De alig lépett párat, összeesett, bele az árokba. Kiszálltam, megpróbáltam föltámogatni, aztán kértem segítséget a kocsmából. Jött két férfi, segítettek fölültetni, de akkor már nehezen vette a levegőt, zihált, sötétedett a keze, és alig hallottam, ahogy mondja, „most már hívjatok orvost, mert meghalok". A mentősöknek odaadtam a szentesi zárójelentést, így tudhatták, már megjártuk a kórházat. Most délelőtt, miután ön telefonált, felhívott a vásárhelyi kórház főorvosa is, és közölte, hogy az öcsém meghalt, és náluk van. Hajdú Péter szerint nem lett volna szabad hazaengedni egy ilyen beteg embert a kórházból. Aztán hozzátette: a fia, aki mentős, azt magyarázta, nem tartható benn senki akarata ellenére. - Én harminc évig dolgoztam az ápolóotthonban, a feleségem húsz évig. Annak idején az ilyen elesett, idős embereket bevitték az idősotthonba, sokan nem is akartak menni, de aztán jó dolguk volt odabenn, mindig kaptak meleg ételt, tiszta volt a ruhájuk, és odafigyeltek rájuk. Az én öcsémnek is fölajánlották, hogy költözzön be, de nem akart menni. Valamikor dolgozott, kétszer nősült, de megromlott a házassága mindkét feleségével. Van három fia, a KOVÁCS ANDRAS Nagypéntek késő délutánján részletes orvosszakértői vizsgálatok nélkül, néhány órával a tragikus mindszenti eset után kijelenteni, hogy megvan a kórházreform első áldozata - több mint kockázatos politikai játszma kezdete lehet. Az elmúlt évtizedek legnagyobb vihart kiváltó ügyében, a betegcsereperben máig sincs jogerős ítélet, esztendők teltek el, mégsem sikerült megnevezni a felelősöket. Talán Vásárhelyen sem ártott volna háromig számolni - minimum három napig, s az ünnep után, sokkal több információ birtokában nyilatkozni. Hosszasan vizsgálódnak majd az orvosszakértők, mentősök és kórháziak elemzik a történteket percről percre - egymásra is mutogathatnak a politikusok is mondják majd a magukét mindkét oldalon, mire eldől, tényleg a kórházreform első áldozata-e a mindszenti férfi. Ha nem ő, akkor majd más valaki lesz az, ami viszont biztos, hogy a régi struktúra utolsó áldozata már biztosan megvan. Csak őt még nem nevezte meg senki. Nagyon valószínű, hogy a mindszenti férfi önpusztító életénél sokkal átlagosabb sorsú, viselkedésű páciens - napközis tanár néni, nyugalmazott főagronómus vagy éppen negyven-ötven közötti túlhajszolt menedzser, aki egy kisváros kiskórházának, kisműtőjében nem a legfelkészültebb orvostól, nem a legkorszerűbb technikai háttérrel kapott ellátást. Apósomnak és lányának ellentétes a véleménye az egészségügyi reform szükségességéről, nekem csak annyi, hogy valamit már tenni kellett. Ez is évekig inkább csak a kártyaasztal mellett jutott eszembe, amikor barátaimmal politizáltunk„ s mikor eldurvult a vita, többször is azt vágtam a szemükbe - kijátszottam azt az adut -, hogy én egyedül több társadalombiztosítást, egészségügyi hozzájárulást fizetek be, mint ők hárman. Ha eltörik a lábam a megyei negyedosztályú bajnokságban, egy szemmel sem kapok különb, speciálisabb ellátást, mintha nekik csúszik be a mártélyi bekk páros lábbal. Mindez persze merő önzőség, mert az egészségügyi ellátás a szolidaritásról is szól, de a sok potyautas is benne volt az alacsony színvonalban. A reformról még annyit, nem jó, ha a politikusok hangja erősebb, mint a szakmáé -s az értékelés előtt nem árt, ha minden érintett elszámol legalább háromig. Fegyverrel raboltak Hajdú Imre bátyja, Péter otthon, a Délvilággal. Nem hitte el, hogy az öccséről szól az első oldalas cikk Fotók: Tésik Attila Mfi IS ELHETNE, HA... lg Az Egészségbiztosítási Felügyelet fogja kideríteni, kit terhel a felelősség Hajdú Imre haláláért. Ahogy mi rekonstruáltuk az eseményeket, laikusként azt állapítottuk meg, hogy az asztmás férfi talán még élhetne, ha... 1. hallgat a testvérére, és benn marad a szentesi kórházban; 2. második rosszulléte idején nincs baleset és torlódás a szentesi úton: a mentők elmondása szerint ugyanis ezért fordultak vele a vásárhelyi kórház felé; 3. a vásárhelyi kórházból nem kellett volna átküldeni - az április elseje óta érvényes előírások miatt - a szentesi kórházba, miután stabilizálták az állapotát, hiszen ha a vásárhelyi kórházban éri a rosszullét, nagyobb segítséget kaphat, mint egy mentőben; 4. nem ugyanazzal az orvos nélküli mentővel megy tovább a kórházból, amivel behozták. megyében laknak valahol, de nemigen tartotta velük a kapcsolatot. És igen: ami pénze volt, azt italra költötte, meg cigarettára. A Mihási út melletti söröző jellegzetes tanyai kocsma: fontos közösségi hely, ahová azok is naponta eljönnek, akik nem isznak. Megfordul itt néha a vásárhelyi polgármester nagybátyja is. Hajdú Imre ide járt, naponta kétszer. Meg tudják mutatni, melyik széken ült, mit ivott, fölidézik, hogy beszélt. Azt mondják, mindegyik mondatában benne volt legalább egy „nem". Tudják róla, hogy régen hol dolgozott, és hogyan jutott idáig, miféle lejtőn. Mondják, nem olyan nagy csoda ez, nagyon sokan vergődnek ma így mifelénk, csak róluk nem beszélnek a parlamentben, mert nincsenek szem előtt, mint a városi hajléktalanok. Imre is most került be a tévébe, miután ilyen halála volt. Mesélik, hogy régebben hazaszökött már a deszki tüdőszanatóriumból is: az intézet nővére kiabálva beszélt Maca nénivel, pedig ő csak azért telefonált, hogy megkérdezze, hogy van Hajdú szomszéd. Mert attól, hogy olyan makacs volt, itt mégis becsülték benne „az embört". Ha nem jött, benéztek hozzá, hogy érzi magát, valaki összevágta a fáját télen, Maca néni párszor vitt át neki ennivalót. Miközben az asztalánál ülünk, félénken odabújik mellénk egy ötéves forma, rövid hajú, nagy szemű kislány. Hallgatja a beszélgetést, aztán kiszalad az udvarra. Az ablakon kinézve látjuk, ahogy füvet tép, és bedobja a disznóknak. Halkan azt mondja valaki, ez a kislány az egyetlen ember, akihez Hajdú Imre mindig szépen beszélt. A kis ház - ahová a beteg mindenképp haza akart menni mintha egy szigeten lenne, körben fölszántották a földet. Nem hinnénk, hogy itt ember él, ha nem lenne kemény a lomok tetején heverő bicikli gumija. A deszkavécé összeroskadt. Az előtérben oldalt hegyben állnak a ruhák, a falon egy madzagon penészes szalonna, ebből még szeltek pár napja. Benn a fejünk majdnem éri a mennyezetet. A padló: fényesre taposott, hullámzó, fekete föld. Az asztalon edények, zacskókban gyógyszerek, kibontatlan dobozok. Egy rettenetes ágy, egy apró kályha. És a tévé, amiről a kocsmában azt mondták, már régen elromlott, kiégett a képcsöve. De azért a házigazda minden este bekapcsolta, sokszor bömböltette. Úgy hallgatta, mint egy rádiót. BAKOSANDRÁS *