Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-09 / 34. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2007. FEBRUÁR 9. Lelassult, monoton mozgású, üveges tekintetű emberek órákig szobroznak a kisebb kocsmák és sörözők csillogó-villogó automatái előtt, miközben a gép egyre csak nyeli a pénzüket. A masina olykor mintha megkönyörülne rajtuk, elébük dob néhány „fillért", amit aztán előbb vagy utóbb ismét beszippant. A szegedi Rózsafa kocsmában egy sörét kortyolgató vendég, Zoltán alig egy éve 420 ezer forintot nyert az egyik automatán. - Nem tudom, mi történt, egyszer csak megbolondult a gép. Bármit nyomtam, mindenre adta a lóvét. Senkit sem engedtem a géphez és szóltam a tulajnak, hogy valami baj lehet a masinával. Akkor már majdnem félmillió forintnál jártam, de nem volt gond, kifizették az összeget - mesélte az irányítástechnikai szerelő, aki állítása szerint sem előtte, sem utána nem játszott nyerőgépen. Az egyik cimborája, Ferenc már annál többet. Saját bevallása szerint már több milliót adott e „félkarú rablóknak". - Régen órákat játékgépeztem, rengeteg pénzemet nyelettem el. A teljes végkielégítésem oda lett. Két-három milliót is bukhattam - árulta el a férfi, aki két éve nem játszik komolyabb pénzzel. Igaz, 200-300 forintot manapság is elpörget. A játékautomatákba dobott pénzt nagy ritkán látják viszont a hazárdőrök. Sokan hallottunk olyan kisiklott életű emberekről, akiknek a lakása, az autója vagy éppen a házassága ment rá a játékszenvedélyre. A legtöbben a jackpotra hajtanak, ám az extra nyereményre a legkisebb téten szinte a nullával egyenlő az esély. Maximális téttel viszont pillanatok alatt több tízezer forintot is bukhatnak. HA MEGNYERTE, NE VIGYE H A közelmúltban az APEH Szerencsejáték Felügyeleti Főosztálya is vizsgálódott a Dunaföldváron egy játékgép által megnyert, de ki nem fizetett nagy összeggel kapcsolatban. A vizsgálat nem állapított meg szabálytalanságot. A szakemberek szerint az érintett pénznyerő automata működésképtelennek bizonyult, elvesztette hiteles állapotát, ezért a játékos által reklamált összeget nem fizették ki. A legnagyobb rizikót az I. kategóriájú játékgépeken vállalnak a szerencsevadászok: itt sem a tét, sem a nyeremény nagysága nincs limitálva. A II. kategóriájú gépeken a legnagyobb tét legfeljebb 200 forint lehet. Igaz, egyetlen nyomásra maximum ötezer forintot fizet ki a gép - tudtuk meg attól a két karbantartótól, aki a Rózsafában éppen átvizsgálta a nyerőgépeket. A pénznyerő berendezések, beállítástól függően, a bedobott összeg 70-80 százalékát fizetik vissza. Szintén beállítás kérdése, hogy a kifizetés több alkalommal kisebb összegekben, avagy ritkábban, de nagyobb nyereményekkel történjen. István is megszállottja a játékgépeknek. Amikor a szenvedélyéről faggattuk volna, egyre csak azt hajtogatta: „Most nyerőszériában vagyok!", és ránk sem bagózva játszott tovább. Nem tudjuk, milyen az, amikor rosszul megy neki, de amíg figyeltük, két-háromezer forinttal is megetette a kedvencét, ami nem bizonyult kezes báránynak - egyszer sem csengette a pénzt. HORVÁTH LEVENTE Nyomul a török Kell ide egy kis nyelvészeti ujjgyakorlat, nehogy szó érje a ház elejét, és diplomáciai bonyodalom származzék belőle egy nálunk jóval nagyobb nemzet félremagyarázott becsmérlése címén. Nem azt mondom, hogy minden török nyomul, mint a nagy ármádia tette annakidején kisded hazánk ellen, csak azt, hogy ilyen nyelv a magyar. Ha tíz nyomulna, akkor is egyes számot használnánk, és nem azt mondanánk, hogy tíz törökök. És ha csak három 1 A népdalban van ugyan „három szabó legények", és ennek mintájára lehetne három török legények is, de ez annyira ritkaságnak számít, nem nagyon használjuk. A három török legény viszont létezik, így, egyes számmal is, és a köznyelvben csak bikaistállónak vagy óceánjárónak becézett hatalmas autójuk úgy futott he kertecskénk kis utcájába, mintha hazajött volna. Az tűnt föl, hogy már ott is vannak. Ott is van mind a három. Az egyik éppen a mi ajtónkhoz tart, de meg is áll kívül. Szomszédsági szívességből két kutya is ugatja, nem akarja kockáztatni a gatyáját. Nyájasság van orcájára írva, akkora, egész földrészt képes lenne beborítani vele. Lehet, hogy én vagyok eltájolódva az üdvözlések metakommunikációjában ejnye, de szépen mondtam! -, az összetett két tenyérrel és hajlongással történő köszönést eddig inkább japán és indiai szokásnak véltem, ő mindenestre töröknek vallotta magát. Azt már nem tudom, Musztafának vagy Mohamednek mutatkozott-e be, a lényeg az, hogy legbensőbb titkát azonnal megosztotta velem. Menne haza, de itt van a nyakán még két szőnyeg, attól tart, a határon bonyodalmai lennének vele. Egyet most sikerült eladnia a szomszédban, jól járt, aki megvette. Olcsón adja nekem is. Kapásból feleltem, ha repülőszőnyeg lenne, akkor se kellene, de már türemkedett is befelé, kezében két méretes portékával. Régen belém ivódott minta szerint oltár előtti miseszőnyegnek is elment volna egyenként is mindkettő. Hangoztatta közben, hogy ő hithű muzulmán, láthatom rajta, és semmiképpen nem akar becsapni. Nyolcvan forint az egyik, és ha megveszem, a másikat ráadásnak szánja. Sejtettem, nem én vagyok egyedüli a földön, aki el szokott tévedni a számok birodalmában, de fönnakadt a szemem. Nyolcvan forint ? Bolond vagy te, jó komám! De nyolcvanért se kell. Hamar kiderült, papírpénzben érti a nyolcvanat, mire kénytelen voltam fölvilágosítani, hogy ilyen címlet minálunk csak pengő fémben létezik. Addig-addig értetlenkedtünk kölcsönösen, amíg ki nem bújt a szög a zsákból: nyolcvanat kér, ezresekben számolva. Százötven évig tartó barátság fűz össze bennünket, és láthatom, telve van jó szándékkal most is. Ez eddig történelmi eszmecserénkkel együtt se tenne ki húsz percet, pedig a nagy huzavona addig biztosan eltartott. Mondtam, ha az összes zsebemet kiforgatnánk, akkor se találnánk benne semmit, mire ő elkezdte volna sorra vizitálni mindet. Vegyem csak elő azt a tárcámat, amelyikben a feleségem elől elduggatott pénzemet tartom. És ha éppen nincsen nálam, ő azt is elhiszi, hiszen hívő ember, de menjek haza, és hozzak otthonról. Vagy kérjek a szomszédoktól! Keleti nagy „bazarokban" nem alkudnak kitartóbban lefelé, mint ahogy 6 engedett. Végül már húsz forintért is adta volna értsd: húszezerért-, aztán tizenötért is. Hogy közben mit csinált a másik kettő -A szomszédot győzködte. Bevitték ők is az utcáról a szajrét, lehetett némi tapasztalatuk a nyíltszíni árusítás kockázatában, de többre ők se mentek az én vendégemnél. Ahogy a mediterrán vidékek lepedőn bóvht áruló bevándorlói szoktak összekapkodni mindent, ha jelet hallanak fenyegető őrjáratra, egyszerre ugrott be mind a három a bikaistállóba, és úgy elszelelt, mint a vihar. Csak a szomszédom méltatlankodott. Hogyan nem lehet lekapcsolni az ilyen szélhámosokat! Már a kisbabáért nyúlt, úgy szabadult meg tőlük. H. D. Földönfutóvá is tehet a félkarú rabló A pénznyelők fogságában Vannak, akik már milliókat buktak a játékgépeken Fotó: Schmidt Andrea Harmonika muzsikájára még a haldoklók is felkapták a fejüket Zenével gyógyított az iskolalapító Steiner Béla Nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntik zenész- és pedagógustársai szombaton Steiner Bélát, Vásárhely mellett a csongrádi, a szentesi és a makói zeneiskola alapítóját, számos kórus vezetőjét és többek között - öt opera szerzőjét. Mint Kodály egykori tanítványa elmesélte: akkor szerette meg a zenét, amikora háborús katonakórházban látta, hogy a muzsikának gyógyító ereje van. - Most vehettem kézbe azt a tankönyvet, amit szlovákul kitűnően tudó kollégámmal közösen írtunk - természetesen a kisebbség nyelvén -, ebben a gimnáziumi 9-10. osztályának zenei tananyagát rendszereztük. Eddig ilyen tankönyv még nem készült, de nem csupán hazánkból, Szlovákiából is érdeklődtek már iránta. Ám ezzel befejeztem az írói munkát, és ez igaz a zeneszerzésre is. Csaknem negyedszázadon át tanítottam a Bethlen gimnáziumban és a vásárhelyi mellett alapítója voltam a csongrádi, a szentesi és a makói zeneiskolának is. Összesen legkevesebb tízezer diákot okítottam 1950 óta - mondta Béla bácsi. Elmesélte: bár zeneszerető családba született Érsekújváron és hétéves korától kezdve hegedült, 1945-ben, a szovjet katonák bevonulásakor látta először, hogy mire képes a muzsika ereje. Mint zeneértő diákot elvitték egy raktárba, ahol a sok összehalmozott holmi közül egy harmonikát választott, majd városának katonakórházába vitték, ahol zenélnie kellett. Látta, amint a súlyos sérültekkel teli kórtermekbe élet költözik, még a haldoklók is felkapták a fejüket. Számára ez volt a meggyőző érv amellett, hogy erre a pályára lépjen. A budapesti tanárképzőn hallgathatta Kodály Zoltán és Bárdos Lajos óráit is, akiknek a szellemi örökségét mindmáig fontosnak tartja - Kodállyal személyesen is jó kapcsolatban volt, Pitvarosra, ahol népi együttest szervezett, el is látogatott, és fénykép őrzi a koncert emlékét. Vásárhelyre 1955-ben került, itt rábízták a zeneképzés beindítását, így az ő döntésén és kérelmén múlott, hogy az akkor már üresen álló zsidó kaszinó épületét a zeneiskolának utalja ki az akkori városvezetés nyugalmazásáig az intézményt vezette. Emellett a vásárhelyi Városi Vegyes Kar és a Fandante-kórus vezetését is elvállalta. - Kollégistaként írtam első dalomat, amelynek ötletét az a melódia adta, amelyet a háború alatt énekeltek a skót katonák. Egyszer visszajönni - ez volt a dal címe. Az egyik legnehezebb zeneszerzői feladat azonban az operaszerzés, mind az öt operámat, köztük a 7 betűt és az Aranycipőt is a gyermekeknek szenteltem, hiszen fontos volt, hogy legyen kézzel fogható, a kicsik számára is élvezetes eredménye a kemény zenetanulásnak. Nagy boldogsággal gondolok vissza tanítványaimra, akik közül sokan ma is világszerte ismert zenészek, az életem igazi sikerét az ő eredményes életük jelenti - mondta a művész-tanár. ILLYÉS SZABOLCS SZOMBATON KÖSZÖNTIK A 80 EVES BÉLA BÁCSIT Teljes életmű áll a nyolcvanadik születésnapját a napokban betöltött, Hódmezővásárhelyen élő Steiner Béla mögött, akit zenész- és tanárkollégái, barátai szombaton köszöntenek a kerek évforduló alkalmából egy nagyszabású ünnepségen. A korábbi munkahelyével éppen szemközti otthonában élő művész-tanár még tavaly is okított magántanítványt. Elmondta: ezt az évet már a nyugalomnak szenteli. Van mit átrendezni, ugyanis öt operáját, számos oratóriumát és egyéb zeneművét könyvespolcnyi felvételen örökítették meg, de több kötetnyi zenei és tananyag Is nemrég került a nyomdába. Igazgatóként ő jelölte ki, melyik épületbe költözzön a zeneiskola Fotó: Tésik Attila