Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-09 / 34. szám

NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR wmmmm SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, LACZÓ BALÁZS • 2007. FEBRUÁR 9. Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN WWW.DELMAGYAR.HU VENDEGTOLL - NAGY BANDO ANDRAS Mobil képviselők Tudod, mi egyszerű földi halandók, kétkezi melósok, alulfizetett értelmiségiek, napi gondokkal küszködő vállalkozók, égi és földi hatalmaknak kitett földművesek, nehéz helyzetben lévő házalók, pedagógusok, takarítók és mezei állampolgárok is szeretnénk ám egy kicsit csalni, tényleg nem sokat, éppen csak annyit, hogy kompenzáljuk, amivel a tisztességes honatyák sújtanak minket, picinykét visszavegyünk abból, amit elvesznek tőlünk, ahogy egykor az átkosban, amikor a lopás nemhogy szégyen volt, inkább férfiúi erény, mutatvány, hogy íme, rajtam nem fogtak ki, bár megkopasztottak, de én visszakopaszottam, az anyjuk jóistenit! Tudod, ez a nem sok tényleg csak annyi, hogy mondjuk itt-ott egy kicsit feketén melózunk, elfelejtünk számlát adni, esetleg egymást kisegítve oda-vissza melózunk, tudod, grátisz amolyan parasztbarterben. De nehogy azt hidd, hogy evvel az államot akarnánk megkárosítani, a francokat! Az állam, a nemzet, a nép az szent! Ezek csak kis stiklik, pár száz forintos puha lenyúlások, és semmi másért, csak hogy megmaradhassunk. Tudod, az ember azt hinné, a törvények úgy általában a nagy közösségért születnek, az úgynevezett társadalomért, aztán egyszer csak úgy érzi, hogy nem egészen így van. Átél az ember egy-két termetes pofára esést, meglát egy-két drabális lenyúlást, és azt mondja, tudod mit, ezek mindent maguknak csináltak, és minden ellenemre van, megyek utánuk! Amit szabad Jupiternek... És tényleg megy, mert ha nem, belepusztul. Tudod, én nem tudom megcsinálni, hogy 18 milliós költségelszámolást nyújtsak be ciklusonként, vagyis négyévente a legfőbb állami szerv felé, és hogy úgy mondjam, pofám sem lenne hozzá, éppúgy, mint az átkost idéző, 300 forintos képviselői üzemi koszthoz. Talán akkor sem lenne, ha netán magam is képviselővé válnék, bárki tudja, a hatalom a normálisokból is hülyét csinál. Míg kívül vagy, becsvágyó és becsületes vagy, elveid vannak, bár azt mondják, az elv olyan, mint a fing: ameddig tudjuk, tartjuk. Hát mit mondjak, ezek nem sokáig tudták tartani... Tudod, az ember úgy gondolná, hogy ha egyszer kiemelkedő fizetést kapok, megelégszem vele. Abból élem az életem, tartom fönn a családomat, miegymás. Ott fönt mások a normák. Ma ott tartunk, hogy csak a képviselők vagyonnyilatkozata nyilvános, a családtagjaikét meg sem nézhetjük. Érted, ugye?... A nevükre kerül az elit vagyona. Aztán olvassuk a hírt, hogy betörtek X. Y. képviselő azon budai villájába, amelyik a nevén sem volt... De ez még mind semmi. A mobilelszámolásuk az a valami! Tudod, nálam úgy van, hogy a mobilom számlájából 20%-ot magáncélú telefonálásként kezelhetünk, a 80% a kft.-émé. Az elit, tudod, ők ott fönt, a teljes összeget az állammal fizettetik. Azt mondja az egyik udvaronc, hogy sok munkával járna kipipálgatni a számlájukról, melyik volt maszek és melyik állami. Jaj, de ari!... Nem lehetne egyazon törvényt alkalmazni rájuk is, és ránk is? Arról nem is szólva, hogy ha a lovak közé dobjuk a gyeplöt, sosem fogjuk meg őket. Ha nem kell érte fizetni, reggeltől estig telefonálunk, nem igaz? Az én számlám sosem lépi túl a harmincezret, pedig használom rendesen. Lefogadom, az elit tízszer ennyi mobilozik havonta. Ez pedig azt jelenti, az államilag lenyelt 20% is minimum 60 ezer forint, per fő. Tehát havonta 2 milliót, évente 24 milliót dob ki ez a csóró állam a zsebéből, csak hogy ők beszélgethessenek szeretteikkel. Fogadjunk, hogy ezért akár be is perelhetnénk őket? Mert ez bizony államilag dotált és védett lopás. És azt is lefogadom, elbuknánk a pert. Velük szemben állni? Ugyan! Akiket külön törvények védenek?... Tudod, én szeretem a hazámat. Szeretek itt élni. Máshol egyszerűen nem is tudnék élni. Mert minden ide köt: föld, víz, ősök sírjai, rokonok, barátok. Olyan kár, hogy azok ott fönt ezek közé keveredtek. Bontott kordon - Mit mondott 0. Viktornak 0. Viktorné 2007. február másodikán? _ ??? • • • - Nem meg-mond-tam, hogy bontott kordont hozzál, bontott kordont, bontott kordont, bontott kordont-bontott kordont...! F.CS. Abszurd történetek Virtuális világ Internetes vásárlás segítségével rendezte be világát a képen látható hölgy. A beszerzett bútorzat a vásárlás módjához hasonlóan - szintén virtuális, s kizárólag a komputer képernyőjén jelenik meg. A képen látható helyiségsorozat nemhogy kongana az ürességtől, hanem kimondottan túlzsúfolt FOTÓ: TÉSIK ATTILA Tilos az á... Úszószemöveges Megfogadta a távolban álló óriásplakát fölhívását a közelben látható hirdetőtábla föliratának egyik fele, és - jelentős lakossági segítséggel - lemozogta magát a tartókeretről. Kissé arrébb - már nem fért rá a képre van egy másik tábla is, „Tilos az á ..."fölirattal FOTÓ: KARNOK CSABA Mi a nagyobb teljesítmény, ha úgy úszunk kétezer métert, hogy keresztben szeljük át az uszodát, vagy úgy, hogy ha hosszában? A népszerű Öveges professzor utóda, Uszószemöveges professzor saját példáján szemlélteti a fizikafeladat bonyolultságát FOTÓ: TÉSIK ATTILA, SZÖVEG: F CS. Operabarátok újévi hajnala (RECITATIVO, MA NON TROPPO) Hajnalban, mikor a vendégek elmentek, a háziak végigtekintenek a lakáson: C'est la guerre! - Aida a hamutálakat! - szól a háziasszony férjének. A végzet hatalma hozta így, hogy nálunk legyen ez a Szicíliai vecsernye. S az az Úrhatnám szolgáló is éppen ma vette ki a szabadnapját. Óh, te ló, hogy engedhetted el! A férj dünnyögve morfondírozik: - Lám csak, az asszony most is csak Cid, mikor itt segítek neki a konyhában. Pedig jobban esne most egy Pásztoróra, mint ez a mosogatás, de hát köt a Parasztbecsület. Eddig tartott a Bohém(-)élet, most következik a Carmentés, meg a Koldusopera. Ráment az estére az Arany meg az asszony. Kész Aranykoporsó egy ilyen estély. Á Rajna kincse se volt elég, pedig mi igazán Puritánok vagyunk, nálunk ez a Norma. Még jó, hogy kisegített minket a Bűvös szekrény. - Egyébként jól telt az éjszaka. Jó volt a menü, dicsérték a fantasztikus fagylaltválasztékot: stracciatella, Cortigiani, Amonasro. A sörfelhozatal sem volt utolsó: spanyol cerveza, német bier és belga, a Meyer(-)beer. Egyikük se mondta, hogy rossz inni! Minden lement a gigájukon! Meghallgattuk szokásosan Hoffmann meséit, a Windsori víg nők elheherésztek, de a Négy házsártos, az folyton fújta a maga nótáját! Olyan zajjal voltak, hogy hajnalban, amikor a Nap már a Nadiron járt, átjött a szomszédból a végsőkig elkeseredett Pet úr. - Tanulság: legközelebb csak a Hallgatag asszonyt meg a Portici némát hívjuk meg! - Na, a te barátod is kieresztette a hangját, úgy dalolt, mint egy énekesmadár: tán rigó lett ő?! - Még az a jó, hogy végül megfáradt a társaság. Feltűnt neked, hogy Viola de bamba? Egészen alvajáró? - No, de elmúlt! Jöhet végre egy Szentivánéji álom. Vagy lehetnék most a Bűvös vadász, Szerelmi bájital sem kell. És ami fő, velem van a Köpönyeg alatt a Varázsfuvola. V.CS.