Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
Szombat, 2006. december 23, CSENDES ÉJ III. KIRÁLY LEVENTÉT A VIDÉKEN JÁTSZÓ SZÍNÉSZEK KÖZÜL ELSŐKÉNT VÁLASZTOTTÁK KOLLÉGÁI A NEMZET SZÍNÉSZÉVÉ Ha igazul csináljuk, az eget is lilára festem" Azt szokta mondani: elsősorban ember, csak másodsorban színész. Pedig Szeged szinészkirályát, Király Leventét szeptemberben vidéki kollégái közül elsőként választották a Nemzet Színészévé. Hűséges típus, negyvenhét éve játszik a Tisza partján, ahonnan a legrangosabb pesti társulatok sem tudták soha elcsábítani. Azt is mondja, ha elment volna, nem kapott volna ennyi főszerepet, kitüntetést, szeretetet. - Miután szeptemberben megválasztottak a Nemzet Színészévé, meghívtak a Szegedi Városi Televízióba beszélgetésre. Sajnos rossz a térdem, nehezen járok, ezért ritkán sétálok az utcán. A tévéstúdió a közelben van, úgy gondoltam, nem ülök taxiba, átmegyek gyalog. Döbbenetes élmény volt, hogy a néhány száz méter alatt rengetegen megszólítottak. Voltak, akik az utca másik oldaláról kiáltottak át: „Gratulálunk! Ez fantasztikus!" - meséli Király Levente, aki úgy tapasztalja, a szegedi közönség sajátjának érzi a nagy elismerést. - Ennek azért örülök, mert ha negyvenhét éven át nem itt lettem volna színész, valószínűleg sohasem kaptam volna meg. Belesüllyedtem volna a pesti forgatagba. Nem az a típus vagyok, aki kiharcolja, kikönyökli magának a szerepeket, a kitüntetéseket. A legnagyobb szegedi elismerést nemrégiben kaptam, amikor egy ismereüen néző elmesélte: a fia akkor sírta el magát először színházban, amikor gyerekkorában, még a nyolcvanas években a Hegedűs a háztetőnt nézte velem. Azután végigjárták az ország összes színházát, ahol akkoriban a musicalt játszották, és a fiúnak az én Tevjém tetszett a legjobban. Ennél csodálatosabb dicséretet nem kaphat színész. Tevje a szívem csücske, mert sohasem voltam hőstípus. Fiatalon sem, nem is akartam. Tevje esetében nem az volt a lényeg, hogy a gyönyörű dalokat zengő hangon elénekeljem, inkább az, hogy a kisembert megmutassam. Azért is fantasztikus ez a musical, mert kiderül belőle, hogy a kisembernek a család a legfontosabb. Csak legyen ott mögötte az ember! Király Levente életében is a család a legfontosabb. Azt mondja, nem tudja, hol lenne, ha nem ilyen felesége lenne. - O egy csoda! Megért. Ha hazamegyek, egészen más légkör fogad, mint a színházban, ahol mindig titkoltam a problémáimat. Ezért azt mondják rólam: kiegyensúlyozott, nyugodt ember vagyok. Ám ez csak a látszat. Mert minden feszültséget hazaviszek. Dühöngeni szoktam magamban, ha például egy rendező azt mondja: „Levente majd úgyis megoldja." Ez nem így van, nekem is mindenért meg kell kínlódnom. Csodálatos, ha a rendező tud segíteni. Király Levente akkor játszotta a legnagyobb kritikai és szakmai visszhangot keltő főszerepeit, amikor a kilencvenes évek második felében az azóta már ugyancsak Kossuth-díjas Zsótér Sándor volt a szegedi teátrum meghatározó rendezője. Willy Loman Az ügynök halálából, Falstaff és Galilei sok szegedi néző számára emlékezetes alakításai. - Amikor Zsótér Sanyi idejött, többen azt kérdezték: „Mit kezdesz majd egy avantgárd rendezővel?" Azt mondtam: az is lehet, hogy valami újat hoz. És tényleg hozott. Rengeteget köszönhetek neki. Eszelős tehetségnek tartom. Sajnálom, hogy eddig még nem jött létre az a Lear király, amit szerettünk volna együtt megcsinálni. Zsótér Sanyival azért szerettem dolgozni, mert tudott bánni a lelkemmel. Számomra fontos, hogy szeressenek, bízzanak bennem a rendezők. Zsótér avantgárd megoldásait is el tudtam fogadni. Ha indok van rá, igazul és őszintén csináljuk, akkor én az eget is lilára festem. Csak legyen ott möA legkedvesebb monológja „Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében, melynek hét felvonása A hét kor. Első a kisded, aki Dajkája karján öklendezik és sír. Aztán jön a pityergő, hajnalarcú, Táskás nebuló: csigamódra és Kelletlen mászik iskolába. Mint a Kemence, sóhajt a szerelmes, és Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről. Jön a párduc-szakállú katona: Cifra szitkok, kényes becsület és Robbanó düh: a buborék hirért Ágyúk torkába bú. És jön a bíró: Kappanon hízott, kerek potroh és Szigorú szem és jól ápolt szakáll: Bölcseket mond, lapos közhelyeket, S így játssza szerepét. A hatodik kor Papucsos és cingár figura lesz: Orrán ókula, az övében erszény, Aszott combjain tágan lötyög a Jól ápolt ficsur-nadrág; férfihangja Gyerekessé kezd visszavékonyodni, Sipol, fütyül. A végső jelenet, Mely e fura s gazdag mesét lezárja, Megint gyermekség, teljes feledés, Se fog, se szem, se íny - tönkremenés!" (Shakespeare: Ahogy tetszik. II. felvonás 7. szín., Jacques monológja Szabó Lőrinc fordítása) Főiskolai osztálytársával, Pásztor Erzsivel a szegedi Kopogós römiben pályatársához, Haumann Péterhez. Színészként és koreográfusként is sikeres fia, Király Attila ugyanis tavaly Haumann színésznő lányát, Petrát vette feleségül. Haumannal énekelte Tevje dalát götte az ember! L'art pour l'art nem tudok játszani. Akkor hamisnak érzem magam. A színház fertőző betegség - A másik világban, a rendszerváltás előtt a színház fontos volt. Rengeteg nívós irodalmat ismertek meg általa az emberek, sok mindent csak ott lehetett kimondani. Az iskolák, vállalatok bérletes előadásokra jöttek. Megvannak még ennek ma is az utózöngéi. Akik akkor megszerették a színházat, máig eljárnak. De nem tudom, mi lesz, ha ők is elmaradnak. A színház kezd elsilányulni. Attól félek, hogy a jövőben szinte kizárólag bulvárdarabokat játszik majd. Ma is sok fiatal választja ezt a pályát. A színház csoda, egy fertőző betegség. Aki egyszer belekóstol, mindenáron ezt szeretné csinálni. Megérzi milyen az, ha csak rá figyelnek, és mindent elkövet, hogy a színpadra kerüljön. Gyakran megkérnek, mondjak véleményt, de nem szívesen vállalom a felelősséget, hogy megítéljek valakit. Aki hozzám fordul, annak persze segítek. Kegyeden dolog megmondani, ha valaki nem erre a pályára való. Mégis muszáj. Bár lenne mit átadnom, mégsem akarok színészpedagógiával foglalkozni. Ebben az elüzletiesedett világban, ahol sok százezer forintot kérnek a színésztanodák a növendékeiktől, nem szeretnék beállni a sorba. Értelem és érzelem Kevesen tudják: Király Levente nagyon szereti a muzsikát. Fiatal színészként gyakran ott ült az operatagozat próbáin, premierein. - Még a főiskolán, Szinetár Miklós szerettette meg, aki zenés helyzetgyakorlatokat csináltatott Tisza-part, rizling, Kosztolányi Kedvenc helye: a Tisza-part. Régen a Szabadság úszóház a régi jó baráttal, Wirth Istvánnal. Kedvenc étele: a bácskai aprópecsenye, ahogy a felesége csinálja. Kedvenc itala: a száraz fehérbor, különösen a pusztamérgesi rizling, amire ritkán bukkan manapság. Kedvenc könyve: a Nyugat kiadásában Kosztolányi Dezső Erős várunk, a nyelv című kötete, amelyből különösen a Pajzán szóképek című írást szereti. velünk. A muzsika rengeteg érzelmet kihozott belőlünk. Ráadásul az érzelmet össze kellett kapcsolnunk az értelemmel. A színjátszásban mindennek ez az alapja. Elindul valami a gondolatból, és átmegy az ember szívén, a zsigerein. Ha egy színészember máshogyan működik, akkor már nem is színész. A pusztán gondolati színjátszásban nem hiszek, mert a történések belül esnek meg. Nem egyszerű a gondolat és a szív együttműködését összehozni. Annyiféle gátlást, akadályt le kell győzni. Tudom, hogy jó színész vagyok, de ez nem jelent megnyugvást. Örökké kételyeim vannak. Még ma is órákig tudok rágódni egy-egy mondaton. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a következő szerepet is sikerül jól megoldanom. A nyolcvanas években játszottam a Kean, a színészt. Talán ez volt az a főszerep, ami a legtávolabb állt tőlem. Nagyon féltem, hogy elhiszik-e nekem a nézők. Azt remélem, én minden vagyok, csak nagyképű nem, Kean pedig egy nagyképű zseni volt. Mint a mi Latinovits Zoltánunk. Neki sem voltak gátlásai, tudta magáról, hogy zseni. / Kean az angol nyelvterület egyik legnagyobb színésze volt, a kapcsolatainak kezelése, a gondolkodásmódja, a munkamódszere mélységesen távol áll az én egyéniségemtől. Nagy harc volt így megcsinálni. Sándor Jancsinak köszönhetem, hogy sikerült. Hitt bennem. Kemény instrukciókat adott, segített a saját egyéniségemet legyőznöm. Egy gyilkost sokkal könnyebb eljátszani, mert nem vagyok az, nincs közöm hozzá. Keant, a színészt viszont úgy kellett eljátszanom, hogy mindvégig ember maradjon, igaza legyen, de benne legyen a zsenialitás dilije is. Király Leventét családi kapcsolat fűzi ugyancsak Kossuth-díjas budapesti udvarlóját, de most olyan párt választott, akit én is megszerettem, már a fiamnak tekintem. Angol-francia szakos tanár, Erdélyből települt át, most intézzük az állampolgárságát. Pesten élnek. Eszter a pszichológia sajátos formáját választotta, azt vallja, hogy az ember életében semmi sincs véletlenül. A betegségek sem. Ezért vissza kell menni a gyermekkorba, ki kell beszélni a problémákat. Hál' istennek sohasem akart színész lenni. Olyan érzékeny, olyan aurája van, hogy szinte vibrál körülötte a levegő. A fejébe vette, hogy velem is beszélgetni szeretne. Ezer bajom van, az öregség, a betegség - ő most ezeket a gyerekkoromból szeretné kigöngyölíteni. Az igazat megvallva, ebben én nem nagyon hiszek. De lehet, hogy egyszer mégis ráadom a fejem. Megnyithatja az utat Kevés magyar pályatársának adatik meg a kiegyensúlyozott, biztonságos öregkor. Király Levente azt sem hallgatja el, hogy nemcsak a nagy megtiszteltetés miatt örült a Nemzet Színésze címnek. - Sok nagy színészünk méltatlan körülmények között él, mert a nyugdíjrendszer elbánt velünk. Én például 32 ezer forinttal mentem nyugdíjba. Azt emelgették apró lépésekben, mint mindenkiét. A feleségemmel mindketten betegek vagyunk, a Nemzet Színésze címmel járó jelentős juttatás megoldja az életünket, és így talán a lányomat is el tudom indítani az életben. Kár, hogy csak tizenketten lehetünk a Nemzet Színészei. Én vagyok az első vidékről. Ez a döntés talán megnyitja az utat, és odafigyelnek majd arra, hogy nem csak Budapesten élnek jó színészek. HOLLÓSI ZSOLT Király Levente próba közben a kisszínház színpadán FOTÓ: SCHMIDT ANDREA - Mélységesen tisztelem Pétert, úgy érzem, ő is elismer engem. Őszintén gratulált, amikor a Nemzet Színészévé választottak. Nagyon tehetséges embernek tartom, miközben egészen más színész, mint én. Érdekes, hogy szinte ugyanazokat a szerepeket játszottuk párhuzamosan. Nemcsak Keant, hanem például Tevjét is. Amikor összeházasodtak a gyerekeink, olyan jó hangulat kerekedett, hogy együtt énekeltük a Hegedűs a háztetőn slágereit. Nem is hittem volna, hogy Péter családtagként is ilyen csodálatos ember. Úgy tudja szeretni az unokánkat, hogy az hihetetlen. Előnyben van, mert ő ott él a közelükben. A kis Rozi olyan, mint a fiam: állandó mozgáskényszere van. Szoktam is mondani a menyemnek: háromemberes gyerekük van. Pillanatok alatt lefáraszt mindenkit, jön-megy, felfedezi a világot. Az idei lesz az első szentesténk, amit nem Szegeden töltünk, hanem mi megyünk hozzájuk. Karácsonykor viszont hazajön hozzánk a lányom a párjával. Eszter pszichológusdiplomát szerzett a szegedi egyetemen. Eddig utáltam minden