Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

VIII. CSENDES ÉJ 2006. december 23., szombat ÖTVEN EVE, 1956 ADVENTJÉN NEKI GYŰR KŐZÖTT A ROSSZ Börtönrács mögé zárt remények Márai Sándor Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdettÉs sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hoztaKik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Bég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? Es kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik Ők, akik örökségbe kapták Ilyen nagy dolog a Szabadság?.. '. Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, mennyből az angyal. (New York, 1956) A fény, a Megváltó születésének ünnepén jobbik énje mutatkozik meg a karácsonyozóknak. De a hatalom is szebbik arcát mutatja - még az 1956-os forradalom és szabadságharc agonizálásáról elhíresült karácsonyon is. Három, „ötvenhatosnak" is nevezett embertársunk emlékei és újságunk Szegedi Néplap címmel megjelenő 1956. december 24-i számát idézve villantjuk föl T * * r*r ah » » o c i a i. ni a »((i4»r«iT iim»ur<* a fé. évszázaddal ezelőtti karácsony ' ?;>]SÉk!etM: 3Z 1957. Évi naptár j Történet az egyik csalóról pillanatait. i * „Nem elég boldog és vidám ez a karácsony... ezer és ezer családból hiányzik most valaki..., sok ember nyomorogni és fagyoskodni kénytelen..." kezdődik a Délmagyarország Szegedi Néplap címen megjelenő 1956-os ünnepi száma. A vezércikk arra is kitér, hogy A Rákosi-rezsim eltörölte a karácsonyi ünnepek második napját, mint ahogy más hagyományos magyar ünnepeket is... Az októberi megmozdulás egyik eredménye az is, hogy most valamennyien otthon lehetünk a fenyőillatú szobában, szülőink és gyermekink meghitt körében..." Rongyokból fenyő - Fogkefe, fogkrém, cigi a táskában így jártam dolgozni 1956 decemberétől kezdve. Számítottam a letartóztaIC ome$úHy>á viiMm « a fömtA, lt«vi" íjíteMígSk »!H;tMÍI. a f Ax ünnepek ufén tettes erővel vészül slaütiiá&át míírt cafe Dt ffltcirf«r*da?fl«fiS< bent- A «fcn»f um*m. «' NHw sttv |M ir «M' «S mnemíuc xt ,ftMM£*i i-mi, n „iw.ít Ubm, tr HC, ***inm ***** * * tm- mm*, m rnnmomm ."»<> MA A «Mt MawmOw Ilink, ütem aj. dMH «»•« » ^ *»*» rnSSSktm M* -*mm * -Bmmt lm **» * mmmoc MMabuat.- « km)'/ <1*11, * mapittetf mymwmmmmt tw mmh »*t- » e* mt Nftwt. Mm * mm/m** a Mm v'i!\í, owz&ql&Xtvk is nípeiScncs krw- '.knmMshni muk •*•**»< mamám* . wHSmwwna. MAmM* mr 3t_mm jn Sorok között, de üzent és vigaszt nyújtott 1956 karácsonyán is a helyi lap olvasóinak - a Délmagyarország legjobb hagyományai tovább éltek magolt kristálycukorral díszítettük. Az „ünnepi menüt" az üres, szárított zöldborsó főzelék jelentette... Közben a fiamról édesanyánk és Márta húgom gondoskodott. Egy keresetből tengődtek hárman. Nem csak a karácsonyokon nélkülöztek... - A legszebbek azok a karácsonyok voltak, amikor a fiam gyerekei, a hat unokám és Bözsi nővérem lányának gyerekei is velünk ünnepeltek FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Ma este kiderül HU tesz a karácsonyfa atatt? tásomra - néz a múltba Kecskés Zsuzsanna, a szegedi cipőgyár munkástanácsának titkára. A fiatalasszony több szegedi vállalat munkástanácsi vezetőjével még 1956. december 20-án is gyűlésezett: egy iparkamarai tervezeten dolgoztak. Pedig a forradalmi munkástanácsokat a december 8-i kormányhatározat megszüntette, erre megalakították az úgynevezett Hetes bizottságot. A rögtönbíráskodásról szóló törvény előírta: december 11-éig be kell szolgáltatni a fegyvereket - olvasom a Kecskés Zsuzsa védőügyvédje által összeállított kronológiában. - A család e találkozókról nem tudott. Decemberben készülődtünk a karácsonyra - folytatja az emlékidézést Zsuzsa néni. - A gyerek téli cipőt, nadrágot, meg kirakós játékot kapott. Az ajándék vásárlásba a húgom, Márti is bepótolt. Mi ketten dolgoztunk. Velünk lakott az édesanyánk is. Ő tartotta a régi szokásokat: többféle süteményt sütött, még reformtortát is... Zsuzsa asszonyt1957. március 8-án tartóztatták le... A megyei bíróság népbírósági tanácsa 1957 augusztus végén „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt", ötödrendű vádlottként tízévi börtönre, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. - Öt karácsonyt töltöttem a kalocsai börtönben. Rongydarabokból készítettünk „fát". Azt színes papírba csomondja Zsuzsa néni. - De már se én, se Márti nem győzi a sütést-főzést. Most sem mi hívunk, hanem minket hívnak karácsonyi vendégségbe. De a készülődés szépsége megmaradt mutat Zsuzsa néni az aranypapírba csomagolt ajándékhalomra. Kis- és nagykarácsonyok - Szerettük a nagy karácsonyokat, a magas fákat, de 1956 decemberében nagyon csendesen ünnepeltünk idézi föl a MEFESZ-alapító, Kiss Tamás a fél évszáda kialakult hangulanyolc hónapnyi rendőrségi vizsgálaton, tudomásomra hozták: a forradalom kirobbantásával vádolnak. Szegeden, a megyei bíróság épületének legfölső emeleti fogdájában semmi, még egy jelkép se emlékeztetett karácsonyra. Ráadásul egy cellába zártak egy 40-50 év körüli, környékbeli parasztemberrel, aki némán, a gondolataiba mélyedve ült egész nap. - Kellemesebben telt egy év múlva, a váci börtön híressé lett ötvenedik zárkájában az ünnep. Igaz, hogy legalább huszonötén voltunk összezárva, de egyetemistákat és diplomás embereket válogattak össze a különleges feladatra: festékek, színezékek analizálását végeztük. E kivételezett munkahelyen csomagot is kaphattunk. Egy fehér lapra színes ceruzákkal karácsonyfát rajzoltunk, amit az otthonról érkezett szaloncukorral földíszítettünk és ünnepi dalokat dúdoltunk. Az asztalt megterítettük, oda is jutott a csomagból édesség - mosolyog a hangja is Kiss Tamásnak. - Később tovább lazultak a börtönviszonyok: 1959-ben az őrök sem tekintettek bennünket megsemmisítendőnek, így eshetett meg, hogy egyik társunk a börtönkórházból jövet egy fenyőágat törhetett le és hozott a cellába. E fenyőillat csak fokozta a várakozásteli hangulatot. Föltámadt a remény: talán nem kell az ítéletben kiszabott egész időt leülni. S valóban: 1960 tavaszán amnesztiával szabadultunk... Addigra lecsillapodtak a kedélyek, munkát is találtam. A győri vagongyárban dolgoztam. Abban az évben minden megtakarított pénzem ajándékra költöttem. Otthon ismét nagykarácsonyt ültünk... Ezt, a plafonig érő karácsonyfa állításának szokását később, a gyerekeim kedvéért is őriztem. Ahogy felnőtté lettek és az unokáinkkal érkeztek a 25-i ebédre, a feleségem 15-20 vendégnek is sütött-főzött. A készülődés e terhét ma már átvállalják Eszem-iszom „A félkilós bejgli ára: 16 forint 60 fillér." De nem csak ilyen háziasszonyos információkat közölt lapunk 1956-os ünnepi száma. Azt is elárulta, hogy „A részleges szesztilalom miatt az éttermekben nem szolgálnak fel italokat. A söntésekben és az italboltokban azonban nyugodtan megvásárolhatjuk a jó hangulathoz szükséges szeszt... a príma pusztamérgesi fehér bor ára: 13 forint. A palackozott kövidinka literenként 10 forint 80 fillérbe kerül. Aki a 'tömény' italt szereti, az a Vendéglátóipari Vállalat l-es és 2-es italboltját (volt MEGA és Sándor) és a borkóstolót keresse fel, itt kap palackozott likőrféleségeket." tot. - Sok diáktársam, köztük Lejtényi András barátom is, külföldre ment. Itthon nagy volt a bizonytalanság. Nem beszéltünk erről, pedig apám is veszélyeztetve érezhette magát mint a helyi forradalmi bizottság titkára. - Keményebb és reménytelenebb volt 1957 néma karácsonya - folytatja a leltárt Kiss Tamás. - Már túl voltam a a fiatalok, de nálunk a vendégeket most is mennyezetig érő karácsonyfa várja. Idézetek, üzenetek „...A hatalom nem az én kezemben volt. Én csak azt végeztem, amit vállaltam a városért. Segédkeztem a rend Kimenési tilalom „A szovjet erők parancsnokságával egyetértésben... december 24-ről 25-re virradó éjszaka az egész ország területén az éjféli mise megtartásának biztosítása végett a kijárási tilalmat felfüggesztem" - közli lapunk Garamvölgyi Vilmos rendőr alezredesnek, az 0RK vezetőjének közleményét. A karácsonyi szórakozási lehetőségek szegedi leltárát is elkészíti az újság ünnepi száma. A színházban a Lili bárónő megy; filmen meg a Hippolit, a lakáj, no meg az Én és a nagyapám; a gyerekek diafilmvetítést és bábszínházat kínálnak. A háromnapos ünnepen „kimenési tilalmat" fogadók, mert olvasni és rádiózni vágyók miatt kérdezi a lap a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatot: milyen kilátások várhatók. A teljes válasz az, hogy „Előreláthatólag nem lesz áramkorlátozás az ünnepek alatt. De ezt úgy írják meg, hogy ha netán mégis előfordulna, ne nagyon szidjanak bennünket." A pártra is kacsint a lap kétkolumnás irodalmi összeállítása. De az olvasni valónak szánt átpolitizált glosszák, karcolatok és az „Egy szegedi ellenforradalmár" ál-naplótöredéke mellett valódi érték az itt közölt Radnóti-vers, a Nem tudhatom..., vagy az egyik csalóról szóló Móra-történet és az akkori Nobel-díjas, a spanyol Jüan Ramon Rimez költeménye: Végső út. és a nyugalom helyreállításában, védelmeztem az emberek jogait, segítettem, ahol csak lehetett... Közben azonban egyre fagyosabbá vált körülöttem a levegő..." - ír Perbíró József visszaemlékezésében 1956. decemberéről. - Én a klinikán, ő a városházán és az egyetemen dolgozott - emlékezik az öt évtizeddel ezelőtti fagyos decemberre a szegedi Néptanács elnöksége után a városi tanács elnökhelyettesének választott Perbíró József özvegye. Akkor Márta asszony az ünnepeket ügyeletben töltötte. Csak telefonon beszéltek. - Hat évig rácsok mögé zárták, de gondolatban akkor is mindig vele voltam. Amikor hazatérhetett kecskeméti otthonunkba, a szentestét mindig kettesben töltöttük: zenét hallgattunk, beszélgettünk - mondja Márta aszszony, aki most december 24-én friss virágot visz férje szegedi sírjához. Gyakran egy teleírt füzet várt az íróasztalon, vagy a fiókban: míg én dolgoztam, a férjem papírra vetette a beszélgetésünkben fölvetődött kérdésekről a gondolatait. Ezeket szeretem újra olvasni. Erőt adnak... Mint Hemingway sorai: „Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább. Még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák." ÚJSZÁSZI ILONA