Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

VIII. CSENDES ÉJ 2006. december 23., szombat MARKÓ ZITA A SÖTÉTEBB MŰFAJÚ, „GÓTIKUS" ZENÉT KEDVELI Isteni adomány látni a tekintetet A szem: a lélek tükre. De a lelki gazdagság és a tehetség másképp is megmutatja magát. Erről bizonyosodtunk meg a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium 9/D osz­tályába látogatva, Markó Zitával és diáktársaival, ta­náraival beszélgetve. író vagy énekesnő szeretne lenni. Versei már most városi első és országos negyedik he­lyezésben megnyilvánuló di­csőséget hoztak a szegedi Markó Zitának. - Az életről, az érzéseimről írok. Főleg szerelmes verse­ket - mondja magától értető­dő természetességgel a tiné­dzser költőnő, aki Radnóti Himnusz a békéről című kö­telezője mellett Szapphó­verssel indult a gimnáziumi szavalóversenyen. - Szap­phó a szenvedély költője. Elemi erejű lírikus - lelkese­dik Zita, aki elárulja: zené­ben a sötétebb, gótikus mű­fajokat kedveli. A dark-rock­ra példának az Evanescence együttest említi, az opera­metálra pedig a Nightwish csapatát. - Sokféle zenét hallgatok. Mindig olyat, ami­lyen épp a hangulatom. Ákost is - jegyzi meg. S per­sze boldog, hogy lapunk meghívására részt vehetett Ákos adventi koncertjén. ­Egy időre kiugráltuk és kivi­sítottuk magunkat. Később kiderült, hogy néhány osz­tálytársam is ott volt. Csak néhány régebbi Ákos-szá­mot ismertem. De ez életem első koncertje: nagyszerű. Okos és különleges - Dalokat szeretnék írni, és előadni, mint az Evanes­cence énekesnője, Amy Lynn Lee - helyezi képbe magát Zita, akiről kiderül: zongo­rázni is tanult, mégsem ezt tartja magára jellemzőnek. ­Muszáj erősnek lenni. A ma­gam erejéből akarok min­dent megcsinálni. Ha lehet ­teszi hozzá. A hiányos mon­dat magyarázataként pedig közli, hogy gyógyíthatatlan a sérülése: a szemén zöld há­lyoggal született. Ennek elle­nére ötödik osztályos koráig a szegedi Napos Úti Általá­nos Iskolába járt. Amikor cu­korbetegségére is fény de­rült, megtanulta magát ellát­Szabadesés Én tényleg szerettem öt, és meghatottan Néztem, ahogy a porban kőről kőre koppan Szétfújt légváram minden apró darabja. És szerettem volna örökre, ha hagyja, De most... Minden vágy visszatért. Valami lángragyúlt Az elmúlt évekért, mert nem érhetnek véget. Egy boldog életért, melyet talán nekem szántak Sóhaj fuldokolva, egy hang, egy emlék, egy pillanat Meghalok zokogva, édes-fájdalmas jeges ragyogás Hullanék-e porba? Soha. Alattam lángtengerré olvad És nincs megérkezés: nem tart vissza semmi, zuhanok örökre Létem szabadesés - szemed forró tüzében, lelked mély­ségében Arra ébredek, és végre elhiszem, hogy te vagy, és senki más, és én Nem menekülhetek. Zita Szabadesés című versének elolvasása után Szapphó Aphroditéhez című költeménye jut eszembe, amit Babits fordításában adott elő az iskolai szavalóversenyen. Az utolsó versszak kiabál: „...Jer most is hozzám, a nehéz gondokból oldd föl szívemet, s amiért eped, ne sajnáld teljesíteni: légy harcomban drága szövetség." A szegedi Radnóti gimnázium diákja akart lenni Zita, mert szereti az okos és különleges embereket FOTÓK: SEGESVÁRI CSABA ni, s általános iskolai tanul­mányait az újszegedi Vörös­martyban zárta. - Nem az az életem célja, hogy arra várjak: egyszer meg­találják a gyógymódot a be­tegségemre - szögezi le Zita. Családját reál beállítottságú­nak írja le, magát pedig úgy jellemzi, hogy „tíz centivel a föld fölött jár". - Sokat fog­lalkozom magammal. Kere­sem, mi van a dolgok mögött. Egy csomó mindent másképp látok - árulja el mondataival, hogy a „fekete ruhás-ezüst ék­szeres" lázadó érettebb kor­társainál. így mi sem termé­szetesebb: prózát is ír. - Az egyik regényem XXI. századi fantazy, a másik, amit két hónapja írok és ka­rácsonyi ajándéknak szá­nom, a jelenben játszódik. A történet annyi, hogy elrabol­nak egy lányt, de megszökte­ti egy nő... Akik olvastak tő­lem valamit, azt mondják, szépek a leírásaim. Meg hogy sokat írok a szemről. De a tekintetre tényleg kí­váncsi lennék! Iskolapróba - Én akartam a Radnótiba jönni. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen erős iskolában olyan osztálytársaim lesz­nek, akik okosabbak az át­lagnál. Szeretem az okos és különleges embereket. A ba­rátnőm hasonlóan gondol­kodik. Ő gyengén látó. Az in­terneten mutattak be minket egymásnak. Aztán a szemé­lyes találkozáskor kiderült: értjük egymást. „Tehetséges kislány. Képes arra, hogy komolyabb célokat is kitűzzön maga elé - hát­rányos helyzete ellenére." így ajánlotta a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium igazgatója, Gál Béla figyelmé­be az akkor még általános is­kolás Markó Zitát a gyerek bu­dapesti segítő-utazó pedagó­gusa, Pázmándiné Erős And­rea. Zitáról szólva önállósága, természetes modora, értel­messége után most is csak a sokadik helyen tartja fontos­nak megemlíteni: látássérült. Holott a szegedi Radnóti gim­názium, az ország középisko­lái között a 2-8. helyezett igazi „versenyistálló" azért is kü­lönleges, mert ott korábban nem tanult érzékeiben sérült diák. Az épek döbbenete - A képi, az akusztikus és a manuális feladatok együttes alkalmazásához szokott peda­gógusoknak át kellett gondol­niuk, miként segíthetik Zita munkáját - magyarázza Gál Béla igazgató. Mert a végzős általános iskolásoknak tartott előkészítő foglalkozáson kide­rült: Zitának a Radnóti humán osztályában lehet a helye, ha sikeresen veszi a felvételi je­lentette akadályt. - Az egyik legtapasztaltabb magyar sza­kos tanárunk, PappFerencné a harmadik foglalkozás után az­zal jött hozzám, hogy „az épek szégyellhetik magukat Zita Alapító okirat A karácsony: zöld, ezüst és piros A fényt, a színeket és formákat látja Zita. A hang, a hangulat alapján színt köt a dolgokhoz. Ez a szinesztézia, költői eszköz, de játék is. Zita számára Ákos: zöld. Az édesanya: pirosas-rózsaszín, de más árnyalatú, mint a barátnő fogalma. A karácsony pedig zöld, ezüst és piros. De magát az ünnepet nem szereti. Zita szerint mindennap ünnepelni kéne a szeretetet. munkáját figyelve: nemcsak tehetséges, de szorgalmas is". Zita magyarból 92, matema­tikából 96 százalékos teljesít­ményével a 122 jelentkező kö­zül negyedik-ötödik helye­zettként lett a 9/D diákja. - Az érzékeiben ép ember számára meghatározó él­mény, mikor tapasztalja: mek­kora előnyt jelent számára, hogy lát. A gyerek számára az egyéniségét is formáló tapasz­talat lehet, mikor azzal szem­besül, hogy látássérült társa legalább akkora, vagy éppen nagyobb teljesítményre képes például egy dolgozat megírá­sakor - véli Vida Róbert, aki osztályfőnöke és történelem­tanára a 9/D-nek. Mondd a neved! - Hogy ír majd? Hogyan kell hozzá szólni? Ezek voltak az első kérdéseink, amikor még a nyáron Bálinttal arról beszél­tünk, hogy az egyik osztály­társunk nem lát - emlékezik Pál-Molnár Soma. - Aztán az első tanítási napon kiderült: Zita laptoppal dolgozik. Amit A vakok speciális intézményeiben 180 éve gyűjti a szakma a segédeszközöket, a segítő módszereket. A súlyos látássérültek integ­rált oktatását 1993 óta törvény teszi le­hetővé. Magyarországon körülbelül ötszáz látássérült fiatalkorú él, közülük kétszáz súlyos és halmozottan hátrányos helyzetű, s körülbelül háromszáz szegregált iskolába jár. Ám ötven általános iskolás és ötven középiskolás többségében ép gyerekeket oktató intézményben tanulhat - jellemzi a hazai viszonyokat Dérczyné Somogyi Ve­ronika, a budapesti Vakok Általános Is­kolájának igazgatója. Több különleges nevelési helyzetű, az át­lagosnál tehetségesebb gyerek is jelentkez­ne a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gim­náziumba. Az iskola vállalja a kihívást. Nem­csak egyetlen osztály tantestülete, hanem az egész tanári kar is ismerné és alkalmazná egy-egy sérült diák oktatásának módszereit. Vásárolnának több, a látókat is segítő, mert tapintható-domború szemléltetőeszközt. E többletmunkát és többletkiadást igénylő feladat fölvállalásához azonban módosítani kellene az intézmény alapító okiratát. Ezt hiába kezdeményezte az iskola, a szegedi közgyűlés elutasította. hall, azt a számítógépbe pö­työgve jegyzi le. A házi fel­adatokat pendrive-on hozza. Dolgozatíráskor a tanár pen­drive-on adja oda neki a fel­adatlapot, amit a számítógé­pes program fölolvas, s Zita leírja a válaszát. A javítást is számítógépes adathordozón kapja meg. - Szeptemberben még se­gítettünk kicsit Zitának, együtt kerestük meg a tantermeket ­meséli Takács Kinga. De csak néhány napig igényelte, hogy a könyökénél fogjuk a kezét, és így menjünk a folyosón. Mos­tanában már egyedül tájéko­zódik az épületben. Zita csak az utcán veszi elő a fehér bo­tot. - Nem szereti, ha udvari­askodunk vele. így volt már az általános iskolában is - foly­tatja az új osztálytársak föl­készítését a régi iskolatárs, Széli Anett. De azt mindany­nyian tudják: a gólyaavató próbán akaratlanul is meg­bántották Zitát. Sorshúzással döntötték el, kinek melyik fel­adatot kell megoldani, pedig jobb lett volna, ha a bekötött szemmel végezhető móka jut neki. De Zitát nem*ezzel, ha­nem azzal bántották meg, hogy a buli végén egyedül, magára hagyták. - Mentességet élvezhetne bizonyos órák alól, de Zita csak a testnevelést hanyagolja - hallatszik elismerés Kancsár Ágnes hangjában. - Hogyan szóljunk hozzá? Ez volt a leg­nehezebb - ismeri el. Aztán megkérdezték. Zita pedig válaszolt: azt szeretné, ha eleinte mindenki monda­ná a nevét is. Ő a hang alap­ján is azonosít. És többet tud rólunk, mint gondolnánk. ÚJSZÁSZI ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents