Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-19 / 296. szám

6 J •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 21. Az áramütést szenvedett fiatalembernek újra kellett kezdenie az életét Kéz nélkül fest Ferenc Deák Ferenc, aki egykor a csengelei tanyavilágban gazdálkodott, hat évvel ezelőtt egy balesetben mindkét karját elveszítette. Hónapokig feküdt a kórházban, ahol, hogy jobban teljenek a súlyosan ránehezedő napok - festeni kezdett. A szájával és a lábával. Ma már boldog embernek vallja magát: hét hónapos kislánya a szeme fénye. Deák Ferenc szakmáját tekintve bútorasztalos, és saját elmondása szerint soha nem érdekelték a művészetek. Miskolcról került a csengclei tanyavilágba, ahol négy évet töltött el. Két és fél hold földjén gyümölcsöse volt, majd háromszáz baraekfával. Emellett a gidákkal együtt ügy harminc kecskét is tartott. A kecsketejet és a sajtot Szegeden adta el. A dolgos férfi élete egy csapásra megváltozott hat éve, amikor egy baleset során nagyfeszültségű áramütés érte. Ferenc mindkét karját elveszítette. Újra kellett kezdenie az életét. A 32 éves férfi több hónapig feküdt kórházban. Hogy lekösse magát, valami elfoglaltságot keresett. így talált rá a festésre. - Korábban nemhogy festeni, de rajzolni se nagyon tudtam. Nem is érdekeltek a művészetek. Amikor tudatosult bennem, hogy sok mindent a lábammal kell csinálnom, valami foglalatosság után néztem. így került a képbe a festés - emlékezett vissza Ferenc az ecsettel való első találkozásra. Az időtöltésből hobbi, a hobbiból munka lett. - A festés kitűnő kifejezőeszköz volt ahhoz, hogy visszaadjam azokat az érzéseimet, amelyeket szavakkal nem tudtam elmondani. Ez kezdetben kevésbé sikerült, ma már űgy érzem, nem okoz gondot. Ferenc folyamatosan képezte magát. Rengeteg szakkönyvet olvasott el, különösen Van Gogh munkáit tanulmányozta. Hamar rádöbbent, hogy nincs egyedül: hozzá hasonlóan még jó néhányan vannak, akik a szájukkal vagy a lábukkal festenek. Ferenc három éve került az egyesületükhöz, az És mégis élni nevet viselő csoporthoz, ami óriási lökést adott számára a művészete kiteljesedéséhez. Azóta számtalan tárlaton szerepeltek a képei, legutóbb Szlovéniában a szájjal és lábbal festő művészek negyedik nemzetközi kiállítására is meghívták. Ferenc leggyakrabban olajfestékkel fest, de az akrilt és az akvarellt is kipróbálta. - Az olajban terjednek ki legjobban a színek. A portréhoz és az életjelenetekhez vonzódom leginkább. Vannak képek, amelyeken hónapokig dolgozom. Vázlatokat is készítek, de a végeredmény sokszor teljesen mást mutat, mint az elképzelés - mesélt az alkotás folyamatáról. A néhány éve a fővárosban élő fiatalember képei sok kiállításon megfordultak már, de akad közöttük olyan is, amit még nem láthatott a nagyközönség. Ez Ferenc hét hónapos kislányának születésekor készült. Ez a kép a családban marad. Ferenc egy pesti panelház kilencedik emeletén lakik látássérült feleségével, nevelt fiával, és szeme fényével: hét hónapos kislányával. A férfi az előző házasságából is büszkélkedhet három leánygyermekkel, őket az édesanyjuk neveli. A család gyakran jár ki vidékre, ahol a biciklizés a legkedveltebb szórakozásuk. A férfi maga tervezte a háromkerekűt, amit nemrég tandemmé alakított át, hogy feleségével együtt kerékpározhasson. Ferencnek és a párjának a kislányuk megetetése a legkedvesebb közös programja. Szép ilyenkor a család. Megfestve is gyönyörű kép lenne. HORVÁTH LEVENTE MASOKNAK IS SEGÍTETT Deák Ferenc a baleset után a festészetben találta meg önmagát. Teljes, boldog életet él a családjával. A példája mások számára is útmutató lehet. Éveken keresztül járta a kórházakat, hogy sérült embereknek segítsen. Ha valaki, ö biztosan megértette az érzéseiket. Két éve az Egészségügyi Minisztérium is kitüntette a munkájáért. Szívesen látná társulatában Baranya Dávidot Juronics: Elérte célját a Mega tánc A most véget ért Megatánc több versenyzőjével szívesen dolgozna együtt furonics Tamás. A szegedi táncművész szerint a tehetségkutató verseny egyik hozadéka, hogy sok fiatal elkezd táncolni, és többen váltanak jegyet a táncszínházi előadásokra. A Megatánc szegedi zsűritagja, luronics Tamás szerint a műsor elérte célját: tehetségeket mutatott meg az országnak. Az elmúlt hetekben a televízióban olyan fiatalokat láthatott a szakma és a nagyközönség, akik eddig rejtve voltak. A Szegedi Kortárs Balett vezetője szerint ennek a tévéműsornak lesz egy olyan hatása, hogy sok fiatal, aki meglátta a lehetőséget a táncban, beiratkozik egy tánciskolába. S mivel a műsor révén milliók figyelhettek fel a táncművészetre, várható, hogy a korábbinál többen lesznek kíváncsiak a táncszínházi előadásokra. A táncosok között több olyan tehetség van, akikkel Juronics szívesen dolgozna együtt. - Számomra a mezőny legnagyobb tehetsége Túri Lajos. Ritka, egészen jó képességű táncos, akivel öröm lesz majd dolgozni, ha erre lesz lehetőségem - mondta Juronics. - Nagyon fiatal, még nincs húszéves, és ennek ellenére „készen van". Nagyon drukkoltam neki. A másik nagy kedvencem Baranya Dávid, akinek már a műsorban is mondtam, hogy a társulatomban is szívesen látnám. Dávid nyitott fiatalember, nagyon vonzódik ahhoz a területhez, amit én képviselek. Barczi Laci is jól megállja majd a helyét a szakmában. A felsoroltakból pedig kitűnik, hogy a fiúk mezőnyét sokkal erősebbnek éreztem a lányokénál. luronics Tamás jól érezte magát a zsűriben. Keveházi Gáborral és Nóvák Péterrel régi, jó a kapcsolata, Kishonti IIORÖMTANC A SZÍNPADON £ A táncproduKciók közül a szegedi táncos-koreográfus mindig azokat nézte szívesen, amiben a versenyzők meg tudták mutatni a bennük lévő energiákat, a technikai tudást és a szellemi töltést. Nem kedvelte viszont azokat a produkciókat, amikor úgy érezte: a táncosok be vannak zárva egy szűk keretbe, vagyis olyan társastáncnak kell a lépéseit ismételni, ami nem mutatja meg, hogy ök mire képesek, luronics szereti a (elszabadult koreográfiákat, például amikor egy rock and roll eltorzul, és nagy, kicsattanó örömtánc lesz belőle. Örül annak is, hogy a kortárs tánc lehetőséget kapott a műsorban. dikó művésznővel is találkozott már, Daniela Hernandezzel viszont a műsor előtt soha. Ezzel együtt baráti hangulatban teltek az előkészületek és a műsorok is. Az első széria befejeztével Juronics Tamásnak hiányozni fog a Megatánc. - Szerettem az élő adásokat, jó energiái voltak. Szerettem a műsorral járó publicitást is. A műsorokban persze nagyon kellett koncentrálni, nemcsak a produkciókra, hanem arra is, hogy egy-egy tánc után értelmesen tudjak megszólalni. Remélem, sikerűit is. Igazából azonban élmény volt a műsor, nem fárasztott el. Ha indulna második széria, boldogan foglalnék helyet ismét a zsűriben. NYEMCSOK ÉVA luronics Tamás boldogan ülne ismét a zsűribe, ha indulna második széria a Megatáncból Fotó: TV2 Az ipartestület vállalja a működtetés veszteségeit Nem zár be a makói mozi, bár kevesen látogatják Bár idén is felröppent a makói mozi bezárásának híre, a filmszínházat üzemeltető helyi ipartestület elnöke, Kiss Mihály ezeket cáfolja. Még átmeneti vetítési szünet sem lesz télen - pedig a működtetéssel járó veszteség továbbra is magas, a nézőszám csökken. A Páger Antal nevét viselő mozi átmeneti vagy végleges bezárásáról a hideg idő beálltával mindig felröppen a hír Makón. Ennek magyarázata egyszerű: télen tetemes fűtési költség is gyarapítja a város egyetlen filmszínházának veszteségét, miközben a nézőszám egyre csökken. Ez persze nem makói specialitás, szerte az országban ugyanez a trend. A végleges bezárás gondolata először tavaly februárban vetődött fel. Akkor a filmszínház éves vesztesége másfél millió forint volt, amit az épület tulajdonosának, a tizenkét embert foglalkoztató Makói Ipartestületnek kellett állnia - a moziban egyébként már akkor is egyedül a mozigépész kapott fizetést, a többiek ügyszeretetből dolgoztak. Az iparosszervezet végül elállt a bezárás gondolatától, ám tavaly óta már csak hétvégeken vannak vetítések. A helyzet azóta sem javult. Az ipartestület elnökétől, Kiss Mihálytól ugyan hiába érdeklődtünk a mozi jelenlegi pénzügyi helyzetéről, nem adott róla tájékoztatást, azt viszont megtudtuk, hogy az utóbbi néhány hónapban már a legsikeresebb filmekre is csak tízegynéhány ember ült be; a nézőtér egyébként kétszázötven személyes. Ennek ellenére, bár a városban ismét azt beszélik, hogy lakat kerül rá, Kiss Mihály cáfolta a bezárásról terjedő híreket. Mint fogalmazott, bár a veszteségek továbbra is nagyok, ezt az ipartestületnek vállalnia kell, ellenkező esetben elveszítenék magát az épületegyüttest - ezt ugyanis úgy kapták vissza az önkormányzattól bő tíz esztendeje, hogy filmszínházként kell üzemeltetniük. Mi több: átmeneti téli szünetet sem tartanak, folyamatosan lesznek előadások a moziban. SZABÓ IMRE Az ecset a szájban, boldogság az arcon - Deák Ferenc munka közben Fotó: DM/nV Egyre kevesebben látogatják a város moziját - a veszteség nő, a bezárás időről időre szóba kerül Fotó: Gyenes Kálmán