Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-19 / 296. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 21. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Haracska Lajos (fehér köpenyben) hat év külföldi tapasztalatszerzés után új kutatócsoportot vezet a Szegedi Biológiai Központban Fotó: Segesvári Csaba WELLCOME Egy orvosi diploma körülbelül 12, egy PhD-fokozattal „megfejelt" diploma nagyjából húszmillió forintba kerül Magyarországon. Ám a PhD-fokozattal külföldre került ifjú kutatóink közül csak minden második tér vissza. A kelet-európai kutatók hazatérését ösztönzi a Wellcome Trust Alapítvány. Csak ennek az anyagi támogatásnak köszönhetően magyarországi anyaintézményéhez tizenkél, közte Szegedre három fiatal tudós tért meg és adott egy új Irányt az ottani kutatómunkának. Közülük az SZBK kötelékébe tartozik Haracska Lajoson kívül - Unk Ildikó, de az SZTE összehasonlító élettani tanszékén dolgozik Tamás Gábor. millió forint), addig itthon az OTKA-pályázattal mindössze ötmillió forint nyerhető el. De a nagyságrendnél is nagyobb probléma, hogy a szükségesnél kevesebb az ilyen pályázati lehetőség. Pedig ő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen itthoni munkakezdését az SZBK azzal is segítette, hogy intézeti pályázatból indulásként, intézeti belső keretből 35 millió forintot kapott. Kevés a képzett kutató Az agyelszívásnak tulajdonképpen haszonélvezői is lehetnénk. Több szomszédos, illetve tőlünk keletre eső országból érkeznek fiatalok Szeged két tudományos fellegvárába. Az SZBK kötelékében dolgozik indiai, a volt szovjet országokból származó, illetve számos vajdasági és erdélyi kutató is. De a tudásukat máshol megalapozó ifjú tudósok fogadását Dudits Dénes szervezettebbé tenné. Kevés a tudós pályát választó fiatal - ért egyet akadémikus társával Telegdy Gyula a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) doktori tanácsa nemrég leköszönt vezetője, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága elnöke. Pedig az egyetemen működő 17 doktori iskolában 628 diplomás ösztöndíjas tanul. E PhD-fokozattal felvértezett kutatók nagy része azonban nem a helyi tudományos műhelyeket erősíti. A természettudósok közül mondjuk egy matematikus húsz-, míg egy biológus 40-60 éves korában jut pályája csúcsára. Ez is jelzi: a tudomány lemondással jár, az eredményhez elhivatottság szükséges. Telegdy professzor szerint nincs baj, míg a tudomány üzletté nem válik. Am ha megélhetési problémákkal küzd egy tudós, akkor az eredmény is elmarad. A tudomány fellegvárait belülről is jól ismerő akadémikus úgy látja: a finanszírozási arányokon kellene változtatni. Míg a fejlettebb világban a tudományos alapkutatásnak csak harmadát fizeti az állam, s kétharmadát a magántőke, addig nálunk fordított az arány. A kivezető utat a regionális tudásközpontok megalapítása és finanszírozási módja mutatja. Mégis: ha mérleget vonunk, akkor látható, Magyarország az agyelszívás révén többet ad, mint kap a tudomány globalizált piacán. ÚJSZÁSZI ILONA Szegedről Amerikába, Németországba és Angliába - Szegedre Erdélyből, Törökországból és Indiából Az agyelszívás erősíti a hazai tudományt Ahogy egykor a céhlegények, ma a tudományos kutató mesterségét tanuló ifjak járják a világot. Akkor és most is viszik itthon megszerzett tudásukat, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartó munkájukért a nemzetközi kapcsolatokat és a fejlettebb munkamódszereket hozzák haza. Arra voltunk kíváncsiak, Szeged hogyan szerepel e globális tudáspiacon. Magára adó kutatónak szinte kötelező határon túli tanulmányútra menni, külföldön dolgozni. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában (SZBK) a minősítéssel (PhD, kandidátus) rendelkező munkatársat csak akkor nevezik ki tudományos főmunkatárssá, ha a jelölt rendelkezik legalább tíz olyan közleménnyel, mely rangos folyóiratban jelent meg, s e közlemények impakt faktora (hatástényezóje) legalább húsz, illetve ha előzetesen legalább egy évet külföldi laboratóriumban töltött, s rendelkezik némi nemzetközi ismertséggel - mutatja az 1997-es keltezésű belső szabályzatot Dudits Dénes akadémikus. A vonzó műhely A tudomány művelése szakma, mellyel egy globalizált piacon kell érvényesülni. Egy-egy külföldi tanulmányútról hazatérő kutató új szemlélettel, módszerekkel, eljárásokkal termékenyíti meg az itthoni munkát. Kialakított kapcsolatrendszerével pedig ahhoz járul hozzá, hogy itthoni munkahelye még jobban beágyazódjon a tudományos közösségbe - véli Páy Anikó, az SZBK tudományos titkára. Nincs arra recept, ki miért határoz a külföldi munka folytatása, vagy a hazatérés mellett. Tény: MENTEK. DE JÖNNEK VAGY MARADNAK? gg Az SZBK 216 munkatársa közül egy évnél hosszabb ideig dolgozott külföldön 1997-2001 között 42 tudós, akik kézül nyolc még jelenleg sem tért haza; 2002-2006 között 55 kutató utazott, de 35 még mindig a hazainál fejlettebb laborokban munkálkodik. Sőt: hat kutató már tíz évnél hosszabb ideje hasznosítja itthon megszerzett képzettségét a határokon túl. óriási a különbség a tudományos munka megbecsülése között ott és itt. Az itthoni fizetés negyede-ötöde annak, amit külföldön kereshet a kutató. Mégsem ez, hanem a munkafeltételek közötti szakadék tarthatja hazájától távol a kurrens témával foglalkozó tudóst - véli Dudits Dénes. Az akadémikus tapasztalata szerint a „menni vagy maradni?" dilemmát az dönti el, hogy a tudós itthon olyan színvonalon tudja-e folytatni kutatásait, mint ahogy a külföldi laboratóriumban megszokta. Ezért tartja fontosnak, hogy a hazai intézmények, így az SZBK is folyamatosan korszerűsítse műszerparkját és lehetőséget adjon a világlátott fiataloknak az önálló munkára. Angliai és amerikai pályázattal több millió forint értékű korszerű berendezést, termékenyítő kapcsolatokat hozott haza, az SZBK-ba hatéves külföldi munka után, 2003-ban Haracska Lajos tudományos főmunkatárs. A pozitív példa Az intézetben kapott három helyiséget és munkatársakat ahhoz, hogy az Angliában a Wellcome Trust Alapítványtól elnyert 170 millió forintnyi támogatással, illetve a texasi, alapkutatással foglalkozó Satya Prakash UTMB Galveston munkatársaival kialakított kölcsönösségi alapon működő kapcsolat eredményeként megalapozhasson egy új kutatási irányt. Az ő tizenöt fős mutagenezis és karcinogenezis kutatócsoportja az elmúlt három évben a rákos folyamatok kialakulásában szerepet játsző' fehérjéket vizsgálja. Saját bőrén tapasztalta, mekkora a különbség az ott és az itt kutatásra fordítható összeg között. Példaként említi: míg az Amerikai Egyesült Államokban egy-egy pályázattal minimum félmillió dollár (százKihaló szakmák művelőinek társasága lett az ipartestület Csongrádon már nincs cipész Nincs már Csongrádon - sőt Csongrád megyében sincs esernyőjavító. A városban kovácsmester cégérével sem lehet találkozni, és nem dolgozik már egy cipész sem. Az ipartestület elnöke hiába próbált rábeszélni egy fiatal szakembert, váltsa ki az ipart, megélhetne belőle - nem mert belevágni a vállalkozásba a terhek miatt. A meglévő iparosoknál - kőműveseknél, asztalosoknál - viszont sorba kell állniuk a megrendelőknek. A nyilvántartás szerint már csak egy férfi férfifodrász dolgozik Csongrádon. Botos József és a forradalom Az 56-os diák és a megbocsátás A város szélén, mondják, él még egy - vagy két? - öreg kovácsmester, de nem űzi már a mesterséget egyik sem. Fölrakjar ugyan a ló lábára a patkót, de csak szívességből. A helyi ipartestület elnöke, Gyapjas Mihály azt mondja, csak annyi szolgáltató iparos van a városban, amennyi meg tud élni itt. Építkezések - néhány nagyobbtól eltekintve - nincsenek, a kőműves elmegy máshova. Az elnök akár tíz jó asztalost is föl tudna sorolni, hárman-négyen mindenféle munkához értenek, akár intarziáról van szó, akár régi bútor fölújítása a feladat. Aki nem talál megfelelő mestert, annak az ipartestületben tudnak ajánlani megbízható embert - más kérdés, hogy azonnalra vállalja-e. Például egy öreg bútort, zongorát restauráló mester akár féléves határidőt is kiköthet. Vagyis sorba kell állni! Olyan kőművest se találni, aki otthon ül, és várja a kuncsaftot. Több munkát azért vállal, mert szeretne folyamatosan dolgozni. Más volt a helyzet harminc éve, amikor építőipari vállalatok voltak ebben a kis városban is. A mostani nagy cég - a nevét Gyapjas nem mondja ki - apró-cseprő javításokat nem vállal. Mit mond az ipartestület elnöke, ha esernyőjavítót keres a polgár? A válasz ez: egész Csongrád megyében nem találni ilyen mestert! Már cipész sincs Csongrádon, kihaló szakma lett, büdös lábbeliket nem szeret szagolni a mai fiatal. Az ipartestület elnöke nemrégiben egy szakképzett fiatalembert nem tudott rábeszélni arra, hogy bátran váltsa ki az ipart, urasan meg lehet belőle élni. Az öreg cipészek pedig lehúzták a rolót. Arra a kérdésre, mivel lehetne vonzóbbá tenni a szolgáltatást, Gyapjas Mihály azt mondta, az HARMINC ÉVE 300-AN Y0LTAK |H Csongrád körülbelül háromszáz *s iparost tudott eltartani 30 éve. Létszámuk mára egyharmadára csökkent. János, aki a művelődési kézpont melletti üzletben dolgozik az egyetlen férfi férfifodrász. 48 éve nagyon sok csongrádi fejét tette rendbe, de határozott kívánsága: nem akar a médiában szerepelni. Csongrádon is a női fodrászok csinosítják manapság a férfiak fejét önkormányzat adókedvezménynyel, előnyös hitellel tudná javítani a helyzetet. Talán még lenne vállalkozó. Talán még egy-két gyereket rá lehetne beszélni, hogy szakmát tanuljon, mert abban is van szépség. Ki akar kötélgyártó lenni? Egy mester még van, de... Tőle megtanulhatná valaki, hogy az állattartáshoz szükséges köteleket hogyan kell jól elkészíteni. Könyvkötő sincs. Egy férfi férfifodrászról tudunk, pedig régen házhoz járt a mester úr, idős vagy beteg emberekhez. Ugyanakkor beszélik: nem olyan fekete az ördög, mint hírlik, mert dolgoznak feketén páran, nyugtát sem adnak. Azt mondja erre Gyapjas Mihály, hogy harminc éve tölti be posztját, de ezalatt még egy „kontárt" se tudott a hatóság fülön csípni. B. GY GY. Negyedikes gimnazistaként került bele az 1956-os eseményekbe Csongrádon Botos József, aki jelenleg a fővárosban él, de szoros kapcsolatot tart szülővárosával. Az idei ünnepségeken is aktívan vett részt, megnyitotta az emlékkiállítást és fölavatta a bokrosi iskola udvarán lévő 56-os kopjafát. Botos József szerint a forradalmat sohasem az ész, hanem a szív emberei robbantják ki. Főként a fiatalok, akik fogékonyak a gyors változásokra. „A forradalom úgy születik az ifjúság lelkében, mint a szerelem. Nincs teBotos József: A forradalom úgy születik az ifjúság lelkében, mint a szerelem Fotó: Bálint Gyula György kintettel semmire" - állítja Botos József. - Harminchárom évig hallgatnunk kellett, de most már beszélni kell róla, ahol csak lehet, és tanúságot tenni a forradalom tisztasága mellett. Emlékezzünk és beszéljünk, mert annyi mocskot hordtak rá azok, akik az igazság elrejtésében voltak érdekeltek. A csongrádi 56-os kiállításon Palásti tanár története fogott meg, akit jól ismertem, nekem rajztanárom volt és máig szeretettel emlékezek rá. Példát adott az emberi becsületből - emlékezett Botos József. Botost 1957 januárjában a gimnáziumból vitték el vallatni az ávósok és a helyi rendőrök. Egy éjszakán át többen ütötték, verték. Ha az édesanyja és egy jó barátja nem vár rá a vallatóhely közelében, egy kapualjban meghúzódva, s nem kap tőlük gyors ápolást, amikor kilökték az épületből a jéghideg utcára, akkor most ő se tudna emlékezni. Hogy jó keresztényként megtud-e bocsátani az ellene vétőknek? „A magam nevében igen, másokat ért sérelmek tekintetében nem. Mások helyett nagyon nehéz. Jézus is azt mondta: az én utam, nem a ti utatok... Szerintem előzékeny és udvarias megbocsátó csak az tud lenni, aki igen erős" - mondta Botos József. BÁLINT GYULA GYÖRGY Ez a tábla régi, és nem szorul magyarázatra - mondta Gyapjas Mihály az ipartestület székházában Fotó: Bálint Gyula György