Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-07 / 286. szám

Magyarország + Kelet-Európa + 21 európai ország főútvonala csütön Chilei Pedro Jimenez • Minőségi, száraz fehérbor • 0,751 • 666/1 lAllini IMontepulciano [d'Abruzzo Cerasuolo Minőségi, száraz Margarin • Zsírtartalom: 25% • 500g • 138/kg [frisgn) Pecsanyekacsa • 2kg. 600Ag Szalámi/felvágott • Artlönder/óriás paprikáí/szerzeteí/füstölt pulyka • 2Ö0g, 995/kg Toalettpapír • 2 rétegű • 8x152 lap, 25/db Mikado 720ml, 207/1 MBBMlün Mar étkezési ta Iván nyal is fizethe Sodexho&SS : • irrényac 11.07-til 12.13-ig •• irvényas: 1S.07-MI 13.)O-ig vagy a kóulet arajéigl Érvényes: 12.07-131 11.09-ig vagy a kóulot erejéigI www.lidl.hw ! pSxegad Makkasházi krt., Szabadkai út., Makó Szegedi út, Csongrád Fö u., Hódmezővásárhely Ftódló u., Szentas Ipartelepi út Lidi Magyarország '. , MVM - maximálisan vásárolható mennyiség Az akciós termék esetében előfordulhat, hogy a gondosan tervezett készlel ellenére már az eUő akciós Kereskedelmi Bt. 1027 Budapest l^pon^ellogy úzletünkbőj Kérjük megértését Nyomtatási hibákért, belgértv^az árrt^l kapcsolatos tévedéseket is.^nern vállalunk felelősségei. Árarnk Tölgyig u. fj. (székhely),^ Navigaaos rendszer; Friss marha wisrüii daráithús ' 1 • Zsírtartalom: 20% • 500g, 998/kg CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 7. "MEGYEI TŰKOR" Nőtt a pusztamérgesi szakközép diákjainak létszáma Az iskola meghálálta a biztonságot Az egyetemi szenátus különös eljárása Ki vezesse tovább az éghajlattant? szülő elbizonytalanodott. Aztán mégis megszilárdult a helyzet, és a közgyűlés végül huszonegy fővel is engedélyezte az első osztály elin­dítását. Később nőtt a jelentkezők száma. A közgyűlés különválasz­totta az intézményt a Bedő Albert szakiskolától, pályázatot út ki az igazgatói posztra, és meg is válasz­totta Kónya Gábort. Az intézmény sohasem volt nagy létszámú, most 173-an ta­nulnak itt, és 69-en laknak a kol­légiumban - épp ezért fontos, hogy a tavalyi évhez képest húsz­szal nőtt a diákok száma. Kónya Gábor lapunknak el­mondta, ez a szám nem is lesz sok­kal nagyobb, az idegenforgalmi szakközépiskolai képzést folytató intézménynek a családias hangu­lat az egyik legfőbb vonzereje. - Arról, hogy a nyugalom és az állandóság mennyire sokat jelent egy iskola számára, sokat el­mond az, hogy a hozzánk jelent­kezők közül most a legtöbben el­ső helyen ezt az intézményt je­lölték meg, vagyis nem „jobb hí­ján" jönnek ide ezt a szakmát ta­nulni - mondta az igazgató. Kifejtette, van tapasztalatuk arról, hogy a diákjaik mennyire piacképes tudást kapnak, mert a többségük vissza szokott járni, és beszámolnak. Sokan termé­szetesen falubeliek. A visszajel­zések alapján döntöttek úgy az iskolában, hogy maradnak az idegenforgalmi képzés mellett. B.A. A Tisza-parton mit keresek ? Hollósi Zsolt interjúkötete nyesülne? Kívülállók szerint: semmi. Végtére öt oktatóval ipű­ködő, aprócska részlegről van szó, amely a következő átszervezéskor minden bizonnyal úgyis beleolvad egy nagyobb egységbe. Vajon ak­kor miért kavar vihart ez a kineve­zési ügy az egyetemen? - Nekem szokatlan, hogy hat testület véle­ményét ne vegye figyelembe a sze­nátus. Akkor minek játszunk de­mokráciát? - felel a kérdésre kér­déssel Mészáros Rezső. Miért szavazott a szakmai bi­zottságokkal ellentétesen? - kér­deztük a szenátus tagját, Szabó Imrét, a jogi kar dékánját. - Úgy emlékszem, a természettudomá­nyi kar dékánja, Csirik János azt mondta, mindkét pályázó alkal­mas. Mivel Makra kolléga nevét ismertem, rá szavaztam - ma­gyarázta a dékán. Az egyetemen az a pletyka, hogy Makra azért lett „népszerű" a szenátusban, mert egyenként beszélt a testület tagjaival. Meg­kérdeztük: igaz? - Többeknél voltam, valóban, szerintem ez bevett dolog minden vezetővá­lasztásnál. - Nem zavarja, hogy a szűkebb környezete nem javasolta? - kér­deztük, mire Makra László el­mondta: a most leköszönő tan­székvezetőnek nem volt vele jó a kapcsolata; arra gondol, emiatt nem támogatják a kollégái. Egyébként vetélytársát abszolút alkalmasnak tartja a posztra, hi­szen - mint volt tanítványát ­Unger Jánost ő „hívta vissza" a tanszékre. Ha a rektor Ungert választja, őbenne nem marad tüske. SZÁLKA Szabó Gábor rektor külföldön tar­tózkodik, tegnap nem értük el. Nem­csak arról kérdeztük volna, hogyan vágja majd el ezt a csomót. Kíván­csiak lettünk volna, mit szól hozzá, hogy amikor reformokról, húsbavá­gó spórolásról, milliárdokról kell az egyetemi vezetőknek dönteni, miért rágják egy ötfős részleg vezetői posztjának témáját? Mióta nincs szó összevonásról, megszüntetésről, nőtt a diákok száma a pusztamérgest középis­kolában. Az idegenforgalmi szak­közép családias intézmény ma­rad - ezért a növekedés is kicsi, mindössze húsz főt jelent. Az in­tézmény már nincs hozzáláncol­va az ásotthalmi szakiskolához. A viták és a bizonytalanság után most már csak nyugalomra len­ne szükség a munkához - mond­ta tavaly augusztusban Tóth Lászlóné, a Pusztamérgesi Kö­zépiskola, Szakképző Iskola és Kollégium akkori igazgatója. A jelek szerint ez az időszak is el­következett a sokat megélt intéz­mény életében. Miközben egy­re-másra hallani arról, hogy a megszorító intézkedések hogyan befolyásolják az iskolák életét, a pusztamérgesi intézményben fellélegezhettek. A község mellett álló épületben 1996 óta folyik a középfokú ok­tatás. Korábban Pusztamérges működtette az iskolát, de mivel ez a feladat évente 30 millió fo­rintot vett ki a kasszából, a tele­pülés átadta a terhet a megyei önkormányzatnak. A megye ösz­szevonta az intézményt az ásott­halmi Bedő Albert szakiskolával, de ez a döntés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Amikor 2005 tavaszán az újság megírta, hogy csak tizenhat je­lentkező van az első osztályba, és veszélybe került a működés, sok pázó borítóján kuriózumszerű, a legeslegna­gyobb szegedi árvíz idején készült fotó, közép­pontjában a városjelkép templomtornyok. Újabb tizennyolc szegedi beszélgetés - ez a könyv alcíme. Tényszerűen utal arra, hogy volt már - hat éve - egy azonos című kötet, benne Hollósi Zsoltnak, lapunk munkatársá­nak huszonkét beszélgetése szegedi és a vá­roshoz kötődő személyiségekkel. Alkotó mű­vészekkel, előadókkal, tudósokkal, közéleti emberekkel. Vagyis ez így összesen: negyven beszélgetés. És már készül a következő kötet. Ez önmagában is - meg kell vallani az iga­zat - valóságos reveláció. Mármint, hogy ennyi - a rangos folyóiratban, a Tiszatájban és könyvsorozatában - bemutatásra érdemes kiválóság él ebben a városban. Vagy élt. Vagy akart élni. Mint például Zalán Tibor, a költő és író. A közelmúltban is itthon volt, a dzsesszfesztiválon, talán mert az ő szegedi egyetemista korában voltak az igazi fesztivá­lok, és Zalán világéletében nosztalgiára haj­lamos alkat volt... Hollósinak azt mondta a városról, „fogynak a régi ízek, csak a míto­szok maradnak meg". Nincs egyedül a költő ezzel a sejtelemmel, akik itt élnek, és most elolvassák az interjúját, rádöbbennek: ez az igazság: Ha csak ez az egyetlen ráismerésélmé­nyünk lenne a kötetből - már megérte. De persze ahány beszélgetés, annyiféle ember, megannyi reflexiós lehetőség. Veress Miklós ­szintén költő - például az összes egykori kol­légát fölsorolja, akikkel a Délmagyarország­nál együtt dolgozott. Aki mégis kimaradt, sértődhet, mígnem észreveszi a megkülön­böztető jelzőt: a tehetséges újságírók vannak itten emlegetve... Nincs több hely folytatásra, fölsorolásra se, legyen elég annyi, az interjúvoltak névsora Aranyitól Zsótérig tart, mindkettő Sándor, előbbi festő, utóbbi színházi ember. Legyenek rájuk kíváncsiak! Érdemes. S. E. Öt oktatóval működő tanszék vezetői pályázata tartja lázban a fél egyetemet: a szenátus már másodszor rugaszkodott neki a szavazásnak, az eredmény pedig hideg zuhanyként hatott töb­bekre. A Szegedi Tudomány­egyetem rektoráé a döntő szó. MUNKATÁRSUNKTÓL Ketten pályáztak a szegedi egye­tem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének élére: Makra László és - ahogyan ő mondta - egykori tanítványa, Unger János. A tan­székvezetői pályázatokat, mie­lőtt a legfőbb egyetemvezető tes­tület, a szenátus elé kerül, össze­sen hat szakmai bizottság érté­keli-véleményezi. Ezek a bizott­ságok egyöntetűen Unger Jánost találták alkalmasabbnak a tan­székvezetésre, a szenátus vi­szont, immár kétszer, nagy több­séggel a másik jelöltre szavazott. - Nem emlékszem, hogy rek­torkoromban ilyen helyzet elő­fordult volna, de egész egyetemi létem alatt sem - jelentette ki Mészáros Rezső akadémikus. A volt rektor részt vett a pályázato­kat értékelő szakmai bizottság­ban. Ebben nemcsak egyetemi emberek, hanem külső szakér­tők is voltak, és Mezősi Gábor vezette. - Mindegyikünk írásban adta be véleményét - tájékozta­tott Mezősi professzor, aki a föld­rajzi tanszékcsoportnak is veze­tője. - Megalapozott volt az ál­láspontunk, amikor Unger kollé­gát javasoltuk, akárcsak a többi öt illetékes bizottság. Ezekben olyan emberek vannak, akik jól ismerik a kar, a tanszékcsoport és a tanszék viszonyait. - Úgy érti: a szenátus tagjai nem ismerik? - Mindenesetre eddig a szená­tus megbízott a bizottságok ér­tékítéletében és még nem fordult elő, hogy más jelöltet javasoltak volna. Megmondom őszintén: nem értem - tárta szét a karját Mezősi Gábor. Mi lenne, ha a hat bizottság ál­láspontja helyett a szenátusé érvé­A Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg és a héten ke­rült a boltokba a Délmagyarország munkatársának, Hollósi Zsolt máso­dik, szegedi beszél­getéseket tartalma­zó kötete. Az Ady-sort - A Tí­sza-parton mit ke­resek? - címnek vá­lasztott két kötetből immár összesen negy­ven jeles személyiséggel ismerkedhet meg az olvasó. Ajándékkeresés idején jó, ha akad valami „szegedikum". Nem lehet jobb-szebb aján­dékra lelni, mint egy se nem vékony, se nem vastag, se nem kicsi, se nem nagy, vagyis pont kézre álló - könyv. Elegáns, liláskékben pom-

Next

/
Thumbnails
Contents