Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-06 / 259. szám

HÉTFŐ, 2006. NOVEMBER 6. • AKTUÁLIS* 5 Visszavásárolnák a soha el nem adott vendégházakat Harmincmilliót adnak a halászházakért A csongrádi önkormányzat visszavásárolná a vendégfogadásra használt belvárosi házait. A nyolc nádtetős vendégházért közel harmincmillió forintot fizetnének a jelenlegi tulajdonos megyei önkormányzatnak. A csongrádi önkormányzat pályázati forrásból közel harmincmillió forintot fizetne nyolc, eddig bérelt belvárosi vendégházért, amiket egyébként soha senki nem adott el jelenlegi tulajdonosának, a megyei önkormányzatnak. Az érintett ingatlanokat a hetvenes években sajátította ki a magyar állam. Ezt követően a Szeged Tourist lett a kezelője a vendégfogadásra használt halászházaknak. A rendszerváltást követően az önkormányzati törvénynek megfelelően a megyéhez kerültek a vendégházak, néhány éve pedig bérlőjük, a csongrádi Idegenforgalmi Kft. hasznosítja őket. Hogy feloldja a megörökölt helyzetet a csongrádi önkormányzat, pályázatot nyújtott bc az ingatlanok megvásárlására és felújítására. A 120 millió forint összköltségű beruházáshoz csupán hatmillió forint önerőt kell biztosítania a városnak, ha nyer a pályamunka. A teljes összegből 26 milliót költenének a nyolc ingatlan megvásárlására, a vételárban ugyanis már korábban megegyeztek a felek. Mint megtudtuk, a fennmaradó részből 72 millió jutna a kerítés-, tető- és járdajavításokra, a fűtéskorszerűsítésre, valamint a többi modernizációs munkára, közel tizenötmillió forint pedig marketingre. A megújult vendégházak népszerűsítésére reklámkiadvány készülne, és augusztusban - a csongrádi napok keretében nagy hírverést kapnának a házak. Borul viszont az elképzelés, ha nem lesz eredményes a pályázat. A város költségvetésében ugyanis nincs akkora szabad keret, ami lehetővé tenné a 26 milliós vételi ügyletet. Utóbbi forgatókönyv esetén az önkormányzat abban érdekelt, hogy minél kevesebb pénzért jusson hozzá az ingatlanokhoz, ezért újabb egyeztetések következnének a felek között. Már csak azért is szükség lenne a vételár csökkentésére, mert az előkészítés alatt álló uniós támogatási tervek városrehabilitációs programjaiban már nem szerepel a kereskedelmi szálláshelyek bővítése, vagyis erre a célra már nem nyerhetne pénzt Csongrád azzal a pályázattal, amit a belváros korhű visszaállítására és idegenforgalmi hasznosítására dolgoztak ki évekkel ezelőtt. B.D. A Tisza Lajos körútról a kórházba Összevonták az urológiát Megszűnt a szegedi rendelőintézetben az urológia, a betegeket a kórház vette át. A két szakrendelés összevonását elsősorban az ésszerűség indokolta, hiszen egy kivételével a Tisza Lajos körúton is a kórház szakemberei dolgoztak. Nem fogadnak már urológiai betegeket a szegedi rendelőintézetben, megszüntették ugyanis az ottani szakrendelést. A betegeket a Szegedi Városi Oktató Kórház vette át, az erről szóló megállapodást ma írja alá a két intézményvezető. A döntés hátterében az ésszerűbb működtetés áll: ezentúl ugyanazok a szakemberek nem kettő, hanem csupán egy helyen rendelnek majd. - Egyetlen urológusa volt csupán a rendelőintézetnek, minden más orvos a kórházból jött át hozzánk rendelni - mondta el Tálosi László, a rendelőintézet főigazgatója. A mi szakemberünk ráadásul most bizonytalan ideig nem dolgozik, így logikusnak tűnt, hogy a két szakrendelést összevonjuk. A kórházban nem kellett emiatt semmiféle bővítést vagy változtatást végrehajtani: a rendelőintézettől átkerülő betegeket ugyanazon az ambulancián fogadják, ahol eddig a sajátjaikat. - Eddig az volt a gyakorlat, hogy az urológusok délelőtt itt műtötték és rendeltek,'szabad idejükben, délutánonként pedig a Tisza Lajos körúton. Mostantól viszont a délutáni rendeléseket is itt tudják végezni - mondta Pajor László főigazgató. Bár a rendelőintézetbe érkező betegeket már két hete a kórházba irányítják, a szakrendelések összevonása csak ma válik hivatalossá, a szerződés aláírásával. Szükség volt ugyanis arra, hogy ne csak a betegeket, hanem az ellátásért járó pénzt, valamint a megnövekvő forgalomhoz szükséges pluszidőt is megkapja a kórház a szakrendelőtől. Ennek hivatalos ügyintézése pedig több időt vett igénybe, mint a változásról szóló tájékoztatók kihelyezése. T.K. Kétezer-ötszáztól hetvenezerig válogattunk a szegedi kínálatból Kabátok szezonja és fazonja A válogatás - művészet Fotó: Karnok Csaba katonai szabású barna kabáton minden volt: rózsaszín, zöld és lila virágok, néhány gomb, cipzár és némi prém. Külön-külön is sok, együtt borzalmas. A szőr egyébként majdnem minden üzlet szinte minden darabján kötelező kellék. Például azon a rikító narancssárga dzsekin, amelyet rókaszőröstül 55 ezer forintért kínáltak. De kinek? - kérdeztem kollégámat, aki így válaszolt: a kérdés jogos. Talán ravasz fideszeseknek (pirosban ravasz szocialistáknak). A következő üzlet feltehetően dominák számára kínálta árukészletét. A fehér tábornokkabátok között bukkantunk egyes számú kedvencünkre, egy elöl bőrbetétes, szegecses - természetesen prémes - kabátra. Érdeklődésünkre az eladó kimérten közölte: az ára 70 ezer forint. (Pontosabban azt mondta: ami előtted van, az 70 ezer forint). A szomszédos bolt dolgozója az előző ellentéte volt: kedves, talán túlságosan is. Lebeszélt a csillogó szállal átszőtt vékony dzseki fogdosásáról, és feladott rám egy fehér velúrt. Nem volt rossz, csak vékony. Az ára 16 ezer. A plázában még jórészt a dzsekik hódítanak, volt hosszú, rövid, szőrös (főleg), szőrtelen (alig). Semmi különös, viszont már 2500 forinttól kapható. Ennél jóval drágább, majdnem hatvanezer forint az a szürke hosszú darab, melyet a csuklónál is szürke prém borított. Már majdnem azt hittük, hogy a dominabolt kabátja kapja a legextrémebb címet, amikor felfedeztünk egy hasonló stílusút, de olyat, amit még maga Metál Lady sem vett volna fel. A szőrdzsekit 10 centiméterenként szegecses bőrcsík, bonuszként hatalmas bőröv díszítette. Viszont legalább a nyaka - és csak az - nem volt szőrös. Mindez majdnem 13 ezer forintért. Ugyanitt azonban találtunk konszolidált, csinos feketét is. G. ZS. DIALÓGUS l|| Kabátmustra közben hallottunk egy remek párbeszédet: - Milyen ez a kabát? - Olyan bóka. - Mi az a hóka? - Olyan, mint a fóka, csak más. A vásárhelyi Hódgépnél egykoron több ezren dolgoztak Az ágyúalkatrésztől a szocialista Puliig Dominakabát, Metál Lady-dzseki, és prém/szőr minden mennyiségben. A szegedi kabátkínálatot térképeztük fel, és találtunk megoldást azoknak is, akik politikai meggyőződésüket magukon hirdetnék. Fénykorában, a hetvenes-nyolcvanas években megyeszerte több ezer alkalmazottja volt a Hódgépnek. A vásárhelyi üzembe 1964-ben vették fel lakatosnak Havránek Ferencet, akinek 1989-ben mondtak fel. A cégnél gyártottak többek között zöldborsókombájnt, ágyúalkatrészeket, valamint a franciáknál igen népszerű kisautót, a Pulit. A Hódgép 1994-95-ben végleg megszűnt. - A vásárhelyi Erzsébeti úton ásták 1964 körül a dízelüzem alapját, amikor egy orosz katona csontvázára bukkantak - emlékezett vissza egykori munkahelyén, a Hódgépnél eltöltött huszonöt esztendő egyik érdekes momentumára Havránek Ferenc. A munkáspárti városatya 19 évesen került lakatosként a gyárba. Akkoriban nem órabérben dolgoztak, hanem darabszámra fizettek. Havránek Ferencnek 7-8 forint volt a darabbére. A huszonöt év alatt számos részlegben dolgozott, s egyre feljebb került a ranglétrán, egészen az osztályvezetői posztig, valamint tagja lett az igazgatótanácsnak is. - Mivel az én és a vezérigazgató privatizációs elképzelése különbözött egymástól, 1989-ben kirúgtak. Érdekesség, a cégnél rajtam próbálták ki először azt a törvényt, amely rendelésre a városi kisautó, a Puli gyártását. Tápai Zoltán autószerelő végezte többek között rajtuk a garanciális javításokat. - Egy hónapig voltam Toulouse-ban, mert én fogadtam a Vásárhelyről érkező Pulikat. A kiskocsi legnagyobb hibája az volt, hogy beázott. Ezért a francia importőr beült az autóba, én meg slaggal locsoltam, hogy lássa, hol folyik be a víz. Ezt megjelölte, én meg kijavítottam emlékezett vissza Tápai Zoltán. A kétszemélyes, 350 kilónál kevesebbet nyomó, előbb egyhengeres dízelmotorral felszerelt, majd elektromossá alakított jármű nemzetközivé vált. A fékei és kormánya ugyanis a kis Polskiból származott, hátsó lámpái az Ikarusból, a fékcsövei a Skodából, a motorja előbb japán, majd olasz lett, de akadt benne francia alkatrész is. A vásárhelyi autószerelő szerint a dízelesből mintegy ezer darab, az elektromosból pedig ennél egy kicsivel több készült. A Puli gyártásával 1997 körül állhattak le. Ugyanis hazánkban nem volt rá fizetőképes kereslet, hiszen az akkori 1 millió forint fölötti ára túl drágává tette, a franciáknál pedig azért nem tudott tovább teret hódítani, mert nem követték a vásárhelyi mérnökök a megrendelők igényeit. KORMOS TAMÁS Ma megyei tulajdonúak a csongrádi vendégházak Fotó: Bíró Dániel Éjszakánként fagyott, hó is hullott az elmúlt napokban, ezért aki eddig a Mikulástól várta, vagy a decemberi fizetésig halogatni akarta a télikabát-vásárlást, kénytelen volt újragondolni terveit. A szegedi választékot mi is feltérképeztük. Vadászterületül a klasszikus útvonalat - nagyáruház, Kárász utca, pláza választottuk. Nem érdemes tagadni: az extrémet kerestük. A kínaiban indítottunk, ahol mindjárt egy metálfényű lila műanyag csoda keltette fel az érdeklődésünket. A kabát olcsó (5800 forint), viszont vékony is, így hidegben alkalmatlan. Mégis talán azoknak ajánlanánk, akik nem fázósak, de szeretnék azt a látszatot kelteni. A hosszú kabát ugyanis - legalábbis messziről - melegnek tűnt. Egy másik hasonló üzletben határozatlanok számára találtunk remek darabot. A szerint indoklás nélkül fel lehet mondani bárkinek - folytatta Havránek. A nagy múltra visszatekintő, s több ezer alkalmazottnak biztos keresetet nyújtó cég 1994-95-ben szűnt meg. A Hódgépet az ötvenes évek elején alapították, a Kalmár-féle rostagyár helyén. A két vásárhelyi telephelyen összesen 1300 fő dolgozott, de a makói, dorozsmai, sándorfalvi, deszki és székkutasi gyáregységekkel együtt több ezer volt a munkások száma. Számos terméket állítottak el a Hódgépnél. A zöldborsókombájnuk például igen kelendő volt, hiszen Európában rajtuk kívül csak a belgák és az angolok készítettek hasonlót. Ráadásul a szigetországiak komoly konkurenciának tartották a vásárhelyieket. Ezen kívül gyártottak még fegyveralkatrészeket: az ágyú járó része arab exportra ment, valamint a nagy utasszállító repülők vontatására alkalmas járművek közül még több szolgál Ferihegyen most is, illetve egykoron Kanadába is került belőlük. A magyar autógyártás felélesztésére tett próbálkozás is a Hódgépnek köszönhető. A kilencvenes évek elején kezdték el francia megA Puli ma már múzeumi tárgy. Havránek Ferencet (balról) Madácsy Tamás kalauzolja az Emlékpontban Fotó: Tésik Attila