Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-18 / 270. szám

SZOMBAT, 2006. NOVEMBER 18. •MEGYEI TŰKOR" 7 Ki az apja 1 Az orvos szava szent előttem, akár a tízparancsolat. Ha azt mondja, kíváncsi lenne rá, mit hordok a véremben, átmegyek a szomszédba, és azt mondom, ide a rozsdás bökőt. Én vagyok a titokgazda, mégse szoktam titkosítani nyolcvan évre azt se, helyén van-e májam és epém, lépem és vesém, elindult-e benne már kövesedés, bár a hátra lévő százhúszban az a nyolcvan meg se kottyan. Kiegészítő kívánság szokott lenni, megtudni, hogyan dolgozik a vérnyomásom, nappal is, meg éjjel is. Katonásan összeütöm a bokámat, és azt mondom, legyen. Halk szavú Ágnes azt kéri kedves asszisztensi minőségében, hozzak holnap a tartós ceruzaelemekből négyet. Megjátszva a bárgyú birkát, megkérdezem, teával kell majd bevennem, vagy tiszta vízzel? Fölkantároztatom másnap, mint a harmadfű csikó, csippentős mandzsettával, nyakamba akasztható okos kis ketyerével, és mehetek Isten hírével, akár a Kutyakaparó előtti kőszent. Elrendeltetett, tizenöt percenként pumpáljon és mérjen a szerkezet. Megyek tehát a dolgomra, és majdnem úgy figyelek a belső hangokra, mint a viselős anyamacska. Eltelik a negyed óra, semmi. Félkor is ugyanannyi, és háromnegyedkor is dettó. Ördög bújt bele, vagy sztrájkot hirdetett volna •Annyi tapasztalatom már van, teljes egy óra múlva megnyomom hasamon az egyik gombot, és lássatok csodát, szolgál és véd, akár a rendőrség. Újabb teljes egy óra, meg se nyikkan. Megint gomb, megint mér. Nappal még elnyomogatnám, karomon hordom a pontos időt, de a legtitkosabb éjszaka egy része biztosan kimaradna. Mese nincsen, a telefonos kapcsolat arra biztat, szedjem le a mandzsettát, vegyem ki az elemeket, és ha úgyis megyek másnap nyolcra, vigyem vissza a föladónak. Másodpercre pontos vagyok, újra programozzák, és föladják rám megint, ha nem is úgy, ahogyan az utolsó kenetet szokták. Türelmes segítőként melléin ül Ágnes, és együtt győződünk meg arról, hogy szőr szaladt a szitába. A fene meg nem ette, most se működik. Semmi vész, felelem, a hasba nézés úgyis elhalasztódott tizenegyre. Föltekinti addig a helyzetet a hozzáértő szerelő, és megint láss csodát, emberiség, újabb tizenöt perces együttülés után megszólalt a ketyere, jelezvén, hajlandó teljesíteni a belé táplált parancsokat. Ártatlan férfiasságom gyönge maradékával kutyálkodom egy kicsit: akárhányszor megébredek éjszaka, Ágnesre gondolok. Számíthatok viszonzásra Előkapom gépjárművemet, az ezeréves biciklit, kitekerek a kertbe. Vizsgára fogja a híd oda-vissza, de arra vagyok kíváncsi éppen, ha már így adódott, terhelési csúcsokon hogyan dolgozik legkedvesebb robotosom, tulajdon szívecském. Lementem vele a pincébe is - alma van csak benne, boritalból egy korty se -, és fölvittem a padlásra is, egy kis levegőváltozásra. Okosságból apait-anyait beleadott a gyártója, kukacos elmével se találnék hibát benne. Annyi azért történt visszaúton, hogy pocakosodó jó komám látására meg kellett állnom a tetőponton. Hergelni szoktam, most szóról szóra visszahetvenkedi valamennyit, elődudorodó hasamon a szerkentyűt böködve: mögmozdult már 1 Gyerök lösz, vagy leánka ? És ki a kicsike édösapja • Erre ne lenne feleletem ? Tisztességes szűznemzés! Csak a gép meg ne hallja! Kedves doktor bácsi, amíg ez ki nem veszik belőlünk, tartós baj nem lehet. H. D. A Richter-vezérigazgató] a a patikaliberalizációról a gyógyszertörvényről „ A lakosság felvilágosítása még nem megfelelő" Nem támogatja, hogy a gyógyszerek kikerüljenek a patikából, de cégét anyagilag a patikaliberalizáció nem érinti - mondta Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója Szegeden. Nem ért egyet a gyógyszer-gazdaságossági törvénytervezettel sem, helyette más javaslata van. Szegeden tartott előadást a gyógyszergyártásról Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója. Az óriásvállalatnak a szegedi egyetemmel jó kapcsolata van, évente rendeznek itt például Tudós Klubokat. A Richter-vezért mégsem erről, hanem a patikaliberalizációról, annak várható gazdasági következményeiről kérdeztük. - Elsősorban a gyógyszerbiztonságot tartjuk fontosnak, s ez a patikában biztosított a beteg számára - véli Bogsch. Szerinte Magyarországon még nem jött el az ideje annak, hogy patikán kívül árusítsanak nem receptköteles készítményeket, mert „a magyar lakosság egészségügyi felvilágosítása még nem megfelelő". Ezért jobbnak tartaná, ha ezek a készítmények a gyógyszertáron belül maradnának, legalábbis egyelőre. Szerinte a változtatás gazdaságilag sem indokolt. Az államkasszát nem gazdagítaná, ha ezentúl boltokban, benzinkutakon is kaphatók lennének bizonyos készítmények. De nem kedvezne a liberalizáció a betegeknek sem, hiszen nem kerülnének kevesebbe a medicinák. A fajlagos költségek - állítja Bogsch - magasabbak lennének. A nagykereskedők ugyanis a gyógyszertáraknak jelentős tételt, jelentős gyakorisággal szállítanak. Huszadnyi forgalomra - boltra, benzinkútra - a szállítási költségek magasabbak lennének. Üzletileg semleges a Richter számára, hogy megtörténik-e a liberalizáció, mert nagyon kevés nem vényköteles készítményt gyártanak - válaszolta arra a kérdésre, hogy cégét anyagilag hogyan érintené a döntés. A vezérigazgató nem tartja elfogadhatónak a gyógyszer-gazdaságossági törvénytervezetet sem. Úgy véli, a Magyarországon működő gyógyszercégek számára „rendkívül hátrányos" lenne, mert olyan jelentős befizetést (mintegy 20 milliárd forintot) róna rájuk, ami veszélyeztetné a versenyképességünket, ezáltal hátráltatná az ország gazdasági növekedését. - Ha kevésbé vagyunk versenyképesek, akkor kevesebbet fogunk beruházni, kevesebbet költünk kutatás-fejlesztésre, kevesebb embert tudunk foglalkoztatni. A tervezet emellett indokolatlan is. Szerinte az államkassza és a betegek akkor járnának jól, ha az orvosok hatásában egyenértékű, de olcsóbb készítményeket írnának fel pácienseik számára. Az azonos hatóanyagú hasonmás orvosságok, az úgynevezett generikumok az innovatív gyógyszerekhez képest jóval olcsóbbak például az Egyesült Államokban, mint Magyarországon. Itthon miért kell többet fizetni? - kérdeztük a vezérigazgatótól. - Ez demagógia. A gyógyszerek Nyugat-Európában és Amerikában lényegesen drágábbak. A Magyarországon forgalomban lévő készítmények ára, így a generikumok ára is, jóval alacsonyabb ezekhez az országokhoz képest. A Richter-vezértől végül arról érdeklődtünk, hogy cége mennyit költ reklámra. - A cég a teljes árbevételének 8,6 százalékát, azaz 12,2 milliárd forintot költött kutatás-fejlesztésre 2005-ben. Reklámra keveset, csupán 0,1 százalékot költöttünk. G. ZS. ZENE. SPORT, KUTATÁS Bogsch Erik sporttal és zenehallgatással kapcsolódik ki. A szimfonikus zenét szereti a legjobban, kedvence Beethoven Sors szimfóniája. A Richter-vezértől megtudtuk: cégénél jelenleg a központi idegrendszerrel kapcsolatosan végeznek gyógyszerkutatásokat. Bogsch Erik: Az árbevétel 0,1 százalékát költöttük reklámra Fotó: Frank Yvette A táncos-koreográfust a tévéműsornak köszönhetően mindenhol felismerik Juronics Tamás, a szegedi megasztár Juronics Tamás népszerűségét megsokszorozta a tévé Fotó: Frank Yvette A Kortárs Balett művészeti vezetője minden díjat bezsebelt már, amiről egy harmincas táncos csak álmodhat. Társulatával meghódította Európát, koreográfiáival világhírnévre tett szert. Stabil anyagi háttér és egy gyönyörű nő áll mögötte. Juronics Tamás igazi megasztár. Zavarba ejtően pontos, mint mindig. Az öltözéke olyan, mint ő maga: lezser, de mégis elegáns. Odafigyel, hogy mikor, mit vesz fel: Gregor József halálakor például fekete öltönyben ült a Megatánc zsűrijében. Evek óta sztár, de a televízió miatt most már végképp mindenhol felismerik, bárhol megjelenik, utána fordulnak. A pincérek is összesúgnak mögötte: „Te, ez az a pasi a Megatáncból, a Juronics Tamás, a szegedi csávó. Tök jó fej!" - Nem szoktam foglalkozni azzal, hogy ki mit mond rólam, és nem szoktam bedőlni a visszajelzéseknek, sem a színpadon, sem a Megatáncban - kezdi a beszélgetést a táncművész, miközben ő is észreveszi, hogy nézik, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Nyilván az jön oda hozzám, aki jót akar mondani. így aztán nagyon könnyen csalatkozik az ember, ha a barátaira hallgat, hogy te vagy a legjobb, te mondod a legokosabbat. Ott, a zsűriben figyelek, értékelek egy adott pillanatban, egy adott teljesítményt, és nem gondolom, hogy én vagyok a jófiú, vagy a főokos. Elsőként hívták a Megatáncba Juronics Tamás volt az egyik első, akit a táncos műsor főszerkesztője felhívott, és felkért zsűritagnak. Fiatalkori meghatározó élmény fűzte hozzá: a Kortárs Balett több produkcióját is látta, és a Sárember - amit Juronics táncolt és koreografált - nagyon nagy hatással volt rá. - Boldogan elvállaltam, amikor felkértek, mert a Megasztárból kiindulva pontosan tudtam, hogy mennyire népszerű egy ilyen műsor. Az énekes showt még Aczél Gergő barátom kedvéért néztem, aki évekig táncolt nálam, és sajnos elsőként esett ki az énekesek közül - meséli Tamás, aki szerint a Megatánc zsűrijében nincsenek leosztott szerepek, mindenkinek önmagát kell adnia, őszintének kell lennie, és kizárólag a saját véleményét kell elmondania. Nincs gonosz bácsi vagy jó néni, úgyis mindenki adja a karakterét, az egyéniségét, és ebből alakul ki egy színes csapat. A vélemények is sokszor különbözőek, de azért van egy szakmai szint, ami mindanynyiunknál egyforma. A tánc jóval nehezebb Juronics nem sokat találkozik a versenyzőkkel, mert míg a táncosok Pesten készülnek, addig ő Szegeden a Carmen-koreográfiát gyúrja a táncosaival. Személyes viszonyuk így nem nagyon van, csak szombatonként, tisztes távolból látják egymást: a versenyzők táncolnak, a koreográfus-balettművész pedig figyel és pontoz. - Látom, hogy küzdenek, aranyosak, kedvesek. Ha jót mondok, szeretnek, ha nem, akkor nem szeretnek. A zsűrin belüli viszony érdekesebb, együtt öltözünk, együtt ülünk, kialakult egyfajta barátság. Nóvák Péterrel és Keveházi Gáborral már évek óta ismerjük egymást, de még így is vannak nézetkülönbségek, és viták, ez azonban teljesen normális dolog. Próbálom kifaggatni, hogy ki a kedvence a megatáncosok közül, kinek szurkol legjobban, de Juronics makacs, nem mond neveket. Beéri azzal, hogy adásról adásra megfogalmazza a véleményét, és igyekszik befolyásolni a nézőket, hogy azokra szavazzanak, akik neki tetszenek. Egyébként vannak titkos kedvencei, néhányukat még a Kortárs Balettban is szívesen látná, és általában minden versenyzőt nagyon tehetségesnek tart. - Ez jóval nehezebb műfaj, mint például CARMEN-VARIÁCIÓK A Szegedi Nemzeti Színházban a Kortárs BaÍwií lett előadásain november 23-ától egy estén két Carmen-variációt láthat a közönség két művész értelmezésében. Juronics Tamás és az izraeli Uri Ivgl két felvonásban ugyanazt a Carmen-történetet dolgozza fel, mégis teljesen másként. A címszerepet Barta Dóra és Palman Kitti táncolják. a Megasztár. Ott volt egy hangi adottság, és akkor is bekerülhetett valaki a legjobbak közé, ha még soha nem foglalkozott komolyan énekléssel. A tánc mindenképp megköveteli az alázatot, ide előképzettség nélkül senki sem juthatott be. Ezek a gyerekek profik, tudják, hogyan kell színpadra lépni, egyáltalán hogyan kell az életben létezni, ettől nagyon szeretnivalók. Rengeteget dolgoznak azért a pár pillanatért, amit a színpadon tölthetnek. Ráadásul a tánc vizuálisabb műfaj, mint az ének, jó nézni a televízióban a szép embereket, a szép mozgást. Tteli a határidőnaplója Tamást nem különösebben izgatja, hogy a Megatánccal tovább csökkent amúgy is csekély szabadideje. Szereti, ha tele van a határidőnaplója, és jól bírja a népszerűséget is. Különben pedig már hozzászokott a sztársághoz, így most nem töri magát különösebben azért, hogy a bulvárlapok címlapján díszelegjen. Elvei vannak: első a Kortárs Balett, és a közelgő premier. Ami pedig a szívügyét illeti, úgy gondolja, hogy a kedvese, Barta Dóra balettművész is csak profitálhat a Megatáncból. - A rám irányuló figyelemből nyilván jut Dórinak is, mert az újságírókat nagyon izgatja a magánéletem. Ami pedig ezt illeti, már megszoktuk a reflektorfényt, így a kapcsolatunkon az én megatáncos szereplésem semmit sem változtatott. GÁTI KATALIN TEODÓRA