Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-18 / 270. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR* SZOMBAT, 2006. NOVEMBER 18. ÜZENET A FALRÓL A paravánok egyikére a szervezők üzenó'falat helyeztek ki, amire bárki leírhatta gondolatait. A papírlapra felkerült írások közül álljon itt egy vélemény: „Én magánemberként adhatok pénzt, ruhát, ételt, de szállást nem tudok adni. Erről a városnak kell gondoskodnia, hogy ne haljanak meg a fagyos éjszakákon azok, akiknek napközben adakozunk, mert így nincs semmi értelme." Banklélektan A karácsonyi eszement vásárlások ideje következik. Illetve már el is következett. A bronz- és ezüstvasárnapot megelőzik az alumínium- és bádogvasárnapok, hétköznapok. A bankok se hülyék, akcióznak, csábítják a vevőket. Ingyen viheti a motyót, csak törlessze majd pontosan a részleteket! Azt persze nem emelik ki reklámjaikban, hogy az 50 ezres ajándék a végén majd 150-be kerül, 10 ezres meg 25-be, mert akkor talán a kuncsaftok gondolkodóba esnének. Mindez onnan jutott eszembe, hogy láttam egy tévéreklámot, amelyben kimondják, végre egy olyan „okos" hitellehetőség, amellyel nem a bank, hanem az ügyfél jár jól. Na, ez teljesen hihető! Mióta világ a világ, a pénzintézetek az efféle jótékonykodásból tartották fenn magukat. Azt javaslom, mielőtt valaki úgy gondolja, na most akkor jól tönkretesz egy bankot, először számoljon. Legalább kettőig! V. f. s. | Elsősorban alföldi szőlőt vágtak ki A 4800 jogosukból már csak kétszáznak nem fizetett szőlőkivágási támogatást a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal - tájékoztatta lapunkat az MVH sajtóosztálya. A túlnyomó többség alföldi ültetvények felszámolását kérte. Az eddig kiadott engedélyekre mintegy 5,1 milliárd forintot utalt át a kifizető ügynökség, s így hektáronként átlagosan 1,1 millió forint jutott az érintetteknek. Az unió ebben az évben Magyarországon 5000 hektár síólőre engedélyezte a végleges kivágást, ezzel szemben a tényleges igény 4800 hektár volt. Az utcán élők csak azt szeretnék, hogy emberi nyelven szóljanak hozzájuk A hajléktalanokért virrasztottak Szép szó és szeretet - híd embertől emberig Fotó: Karnok Csaba Talán a szokatlanul enyhe idő is hozzájárult ahhoz, hogy csütörtök este szép számmal látogattak ki az emberek a Klauzál térre. Virrasztás a hajléktalanokkal a hajléktalanokért elnevezésű demonstrációt, azaz a szolidaritás éjszakáját a Védegylet segítségével idén is önkéntes szegedi egyetemisták rendezték meg. A Kossuth-szobor talapzata előtt felállított két hordóból fellobbanó tűz szúrós szagú füsttel lengte körül a Klauzál teret, ahol a tavalyi sikeren felbuzdulva idén is megrendezték a szolidaritás éjszakáját. A hajléktalanokkal a hajléktalanokért elnevezésű demonstráción Sipos Júlia, az egyik főszervező ismertette a programot, majd Székely Erika és Ragány Mihály énekelt a szép számmal kilátogató hajléktalanoknak és érdeklődőknek. Az önkéntesek eközben forró teát és szendvicset osztogattak a résztvevőknek. Jól öltözött férfiak és nők, idősek és fiatalok egymás után léptek a rögtönzött színpadtól balra felállított adományátvevő pulthpz. Sokan csak csendben kipakolták szatyraik tartalmát - plédet, cipőt, nagykabátot, kötött pulóver és egyebet majd ugyanolyan csendben távoztak is a helyszínről. A ruhaneműk szinte azonnal új szatyrokba vándoroltak - a hajléktalanok zsákjai teltek meg velük. Nagy lózsef például egy prémes cipővel lett gazdagabb. Azt mondta: a régivel biztosan nem tudta volna átvészelni a telet. Az idő múlásával egyre jobb hangulat uralkodott el a téren, ahol kötetlenül beszélgetett egymással fedél alatt és fedél nélkül élő, idős hontalan és fiatal diáklány. A hajléktalanok egy csoportja még táncra is perdült a szobor árnyékában. - Ha más nem is, legalább ők jól érzik magukat. Nem hinném, hogy sok szervezett bulijuk lenne. Most nyugodtan énekelhetnek, táncolhatnak - mondta az egyetemista Nagy Mariann. Barátja hozzátette, fontos, hogy az évben legalább egyszer rendezzenek ilyen napot, hiszen ha ez nem lenne, nem lenne semmi. - A paravánokon olvasható történetek sem arról szólnak, hogy a hajléktalanok jobb életkörülményeket szeretnének maguknak. Csak arra vágynak, hogy emberi nyelven szóljanak hozzájuk - beszélt Tomi a legfontosabb célról. A fiú szavait a hajléktalan Csala Ferenc is megerősítette. Elmondása szerint, még augusztusban a Centrumnál fiatalok egy csoportja összerugdosta és betörte az orrát. Elárulta: az utóbbi idők megaláztatásai és a kilátástalanság miatt már többször érezte, feladja a küzdelmet. - Azért vannak jó emberek is. Sokan odajöttek hozzánk, kedvesen beszélgettek velünk. Ők is erőt adnak a folytatáshoz - mutatott a téren megjelentekre. * Mint azt Engler Márta, a demonstráció egyik szervezője elmondta, az adományokból - előzetes számításuk szerint több mint harmincezer forint gyűlt össze az éjszaka - az egyetemi lelkészség önkéntes fiataljai a közelgő tél miatt hálózsákokat vásárolnak a hajléktalanok számára. Elmondta, a demonstráción többen jelentek meg, mint egy évvel ezelőtt. A virrasztás reggel hétig tartott. . K.G.G. A régészprofesszor eddig ismeretlen képe tűnt elő a szentesi múzeum falán László Gyula-festmény a mészréteg alatt A szentesi Koszta József Múzeum ligeti épületében eddig eltakarta a néprajzi kiállítás azt a falrészletet, ahol máig megmaradt László Gyula régészprofesszornak az 1950-es években alkotott festménye. Minden bizonnyal további képek is vannak a mészréteg alatt. A képzőművész-tudósnak nem maradt fenn ilyen műve, ezért is méltó a megőrzésre. A megyei önkormányzat tulajdonában lévő műemléképület hasznosításáról még nem döntöttek. Az 1950-es években Csalog József volt a szentesi múzeum igazgatója, amikor a ligeti épületben egy régészeti kiállítást rendeztek. Ebben szerepet vállalt László Gyula, a kettős honfoglalás elméletéről közismert régészprofesszor, aki képeket festett a falra. A festmény részlete most jól látszik, mert a néprajzi kiállítótérből már megkezdték a muzeológusok az átköltözést a felújított volt megyeházára, amely a Koszta József Múzeumnak is helyet ad. Az intézmény adattárában megvannak azok a fényképek is, amelyek az 1950-es évekbeli régészeti tárlatról készültek. A fotókon jól láthatók László Gyula képzőművészeti alkotásai is. A valóságban most egy fazekas alakja tűnik fel a falon, amint éppen korongozik. Ám minden bizonnyal további részletek is vannak még a mészrétegek alatt. Egy korszakváltás sajátos dokumentumainak említette Szabó János szentesi régész László Gyula falfestményeit. A 20. század első felének muzeológiájában ugyanis még az a felfogás érvényesült, hogy a földből előkerült régészeti tárgyakat üveges vitrinben egymás mellé felsorakoztatva mutatták be a látogatóknak. Ebben hozott alapvető változást az a szemléletmód, amelynek László Gyula volt az egyik úttörője a hazai régészetben. A honfoglaló magyar nép élete című 1944-ben megjelent művében a tárgyakat úgy igyekezett közel vinni a kor emberéhez, hogy segített értelmezni azok használatát. A professzor törekvése az 50-es évek közepén az avarok viseletéről franciául megjelent munkájában teljesedett ki: saját kezű rajzaival illusztrálta mondanivalóját. A szentesi múzeumbeli kiállításon pedig mindezt úgy oldotta meg László Gyula, hogy a vitrinekben vagy szabadon bemutatott régészeti tárgyak, eszközök mellett a falon örökített meg olyan jeleneteket, amelyek azt mutatják: a feltárások során előkerült leleteket hogyan használták, viselték eleink. A mai interaktív múzeumi törekvések gyökerei ide nyúlnak vissza - mondta Szabó János, hozzátéve: mostanában ez már kiegészül mozgóképpel és hanghatással. Szerinte László Gyula istenadta képzőművészeti tehetsége alapozta meg, hogy a ma is korszerűnek számító törekvések zászlóvivője legyen. A szentesi múzeum ligeti épületében lévő László Gyula-falfestményről ugyan nem tudott Tóth Attila művészeti író, a megyei közgyűlés főtanácsosa, ám látatlanul is azt nyilatkozta lapunknak, hogy az méltó a megőrzésre. Úgy tudja: László Gyulának ilyen alkotása sehol sem maradt fenn, pedig „olyan szellemi nagyság volt ő, akinek a keze nyoma megőrzendő." A főtanácsos jellemzése szerint László Gyula a képzőművészek között a legjobb régész, a régészek között a legjobb képzőművész volt. Tóth Attila azt is elmondta: a megyei önkormányzat tulajdonában lévő ligeti múzeumépület sorsa még nem dőlt el, nem tudott onnan teljesen elköltözni a közgyűjtemény, amelynek raktározási gondjai vannak. A főtanácsos szerint jó lenne Szentes eme fontos műemlékét méltó célra megőrizni. Ugyanez a véleménye Széphegyi Lászlónak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális vezetőjének is. ígérete szerint ő is megnézi majd László Gyula falfestményét, amelyről azt gondolja, érdemes lenne megmenteni. Úgy véli: a tudós alkotót tiszteli annyira a szakma, hogy nem engedi veszni a hagyatékát. B. I. RUDNAY TANÍTVÁNYA VOLT K Az 1910-ben született László Gyula m 1926-1928 között Szőnyi István sza- ] badiskolájában tanult. Ezt követően a j Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyu- I la, Csók István és Réti István növendéke J volt. Később nyugati tanulmányúton j vett részt, minek utána régészként dol- I gozott a Nemzeti Múzeumban, a kolozs- I vári és a budapesb egyetemen. Első 1 rajzkiállítását 1953-ban rendezték a I Fényes Adolf Teremben. Kortársaim 1 címmel 1973-ban nyílt portrékiállítása !§ a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az anya- jl got vidéki városokban is bemutatták. I