Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-07 / 210. szám

6 • MEGYEI TŰKOR" CSÜTÖRTÖK, 2006. SZEPTEMBER 7. Házhoz megy a „kis kedvenceket" hamvasztó kocsi Örök álom az urnában Aki nem tudja kertjeben eltemetni háziállatát, kérhet mobil urnás szolgáltatást is „Kis kedvencek", vagyis lakásokban és a ház körül kedvtelésből tartott, majd elhullott apró állatok mobil hamvasztását és ke­gyeleti urnába helyezését vállalja két sze­gcdi fiatalember. Szolgáltatásukat nemrég indították útjára. Az elpusztult házi ked­venc hamvait kerámiából készített urnában őrizheti tovább a szerető gazdi. - Édesanyámnak volt egy kutyája. Miután mi, gyerekek elköltöztünk otthonról, ez a hű­séges eb maradt az egyetlen társa. Mikor a kutya elpusztult, kertes ház híján - nem volt mit tenni -, egy kukában helyeztem örök nyugalomra. Anyukám másnap reggel sírva hívott fel, mennyire rossz érzés volt elsétál­nia a kiskutya „temetője" mellett - mesélte Balogh Csaba azt a három évvel ezelőtti tör­ténetet, aminek hatására elkezdett azon gon­dolkodni, milyen megoldást lehetne találni a kis kedvencek elpusztulása után az azokra való méltó megemlékezésre. - Nagy-Britanniában és Amerikában régóta működik az urnás kisállathamvasztás, ami­vel először az internet segítségével ismerked­tem rfieg. Ráakadtunk egy brit cégre is, ame­lyik hamvasztógépek gyártásával foglalkozik. Az égetőkemence megrendeléséig azonban hosszú utat kellett bejárnunk: az állategész­ségügyön át az ÁNTSZ-en keresztül a hulla­dékgazdálkodásig minden létező engedélyt be kellett szereznünk - mondta Balogh Csa­ba. A mobil hamvasztót végül egy tehergép­kocsi hátuljában szerelték fel. Az elpusztult kiskedvencért vagy ők mennek ki, vagy a gaz­di szállíthatja a hamvasztás helyszínére. A hamvasztás nagyjából másfél, két óráig tart. A vállalkozásnak Balogh Csaba szerint nincs párja az országban. Mivel szolgáltatá­suk csak néhány hete üzemel, mindössze a próbahamvasztáson vannak túl. Az ered­ménnyel maximálisan elégedettek voltak: a számítógépes programmal működő, kellő hőmérsékletre felhevített kemencéből a leve­gőbe csak veszélytelen füstök és gázok kerül­tek. - Ha egy kutyával, macskával évekig Fotó: Karnok Csaba együtt él valaki, annak ez az állat többet je­lent annál, minthogy halála után kukába dobja vagy a töltés aljában temesse el - véle­kedett a fiatalember. Hogy mennyire komo­lyan gondolja az egészet, elég ránézni az ur­nákra. A fekete- és vöröskerámiából készült „nyughelyeket" egy szentesi iparművész, Bors Károly készítette el. A kínálatból ki-ki megtalálhatja a megfelelőnek tartott darabot: van macskafej alakú, macskatestű, kutya­csonttal díszített, de egyszerű virágmotívu­mokkal készített kerámia is. - Több barátom állateledelboltban dolgozik. Mivel sok em­bernek a kutya vagy a macska jelenti a csalá­dot, minden jóval ellátják őket. Beszéltem ebtenyésztőkkel is, akik szintén láttak fantá­ziát a vállalkozásban - beszélt a társadalmi igényekről a férfi. A hamvasztás költségeiről annyit mon­dott, nem kerül többe, mint amennyit egy-két hónapban költött kedvencére a gaz­da. KISS GÁBOR GERGŐ Terepmotorosok is terjesztik a parlagfüvet A selyemkóró átalakítja a tájat Egyre nagyobb gond a Dél-Alföldön a behurcolt, és aztán ug­rásszerűen elszaporodó tájidegen növényfajok megjelenése. Te­repmotorosok is hozzájárulnak behurcolt növények - például a fél országot tüsszögésre késztető parlagfű - terjedéséhez. Az embernek eddig szinte soha nem sikerült semmiféle élőlényt sem szándékosan kipusztítania. Ha valamit bevisz valahova - az aztán nyakán is marad. - Világ­szerte mindenütt óriási gondo­kat tudnak okozni a betelepített vagy behurcolt, s aztán elszapo­rodó, idegen növények. A Dél-Alföldön is - mondja Mar­góczi Katalin botanikus, az SZTE ökológia tanszékének do­cense a napokban Budapesten tartott országos ökológusrendez­vény kapcsán. Máshonnan be­hurcolt növények azért tudnak az új helyen sokszor ugrásszerű­en, nagymértékben elszaporod­ni, mert ellenségeiket „nem hur­colják be" velük együtt, így véde­kezés helyett szaporodásra tud­ják fordítani energiáikat. Persze, nem mindegyiknek sikerül meg­honosodnia. Ezer betelepített, mesterséges termesztésre szánt növényfajból száz fog a szabad természetbe kivadulni, e száz ki­vadult fajból tíz tud hosszú távon megmaradni, és eb­ből a tízből csak egyetlenegy szaporo­dik el. De ez az egy aztán mértéktelenül, s nem tudni: az ezer növényfajból melyik lesz ez az egyetlen­egy - ismerteti a problémát a szakem­ber. Ilyen, betelepí­tett-betelepedett nö­vény a Tisza árteré­ben elsősorban az ámorcserje, azaz gyalogakác, mely annyira elszaporo­dott, hogy már árvíz­védelmi problémá­kat okoz. Az ameri­kai kőris, a zöld ju­har szintén megem­líthető itt. Együtte­sen kiszorítják az itt egykor élt somokat, fagyalt, kecskerágót, szedret, szegfűbo- A selyemkóró gyöt - hogy csak néhány, megrit­kult növényt említsünk. A megye homokhátsági terü­letein pedig a szintén behurcolt selyemkóró - népies nevén vad­dohány - és a parlagfű okoz gondot. Kiszorítják például a magyarcsenkeszt, báránypirosí­tót, naprózsát, s más őshonos gyepalkotókat. Terjedésüket a terepmotorosok nagyban előse­gítik: a csapatosan a gyepeken száguldozó quad-, krosszjármű­vek - egyre többen űzik ezt a természetkárosító technikai sportágat - fölszaggatják a gye­pet, s helyére rögtön betelepszik az épp ilyen, bolygatott talajt kedvelő selyemkóró és parlagfű. S ha már egyszer valahol megje­lent, onnantól csak terjed. A parlagfű allergén mivolta közis­mert - a nagyon feltűnő se­lyemkóró pedig teljesen meg­változtatja a tájképet. Az ökoló­gusok kutatják, hogyan lehet visszaszorítani őket. F. CS. DM/DV-fotó SZÉGYEN ÉS BÜNTETÉS Több-mint egy hónapja lépett életbe a rendelet Dombóváron, mely szerint akár harmincezer forintos büntetést is kaphat, aki nem a kukába dobja a cigarettavéget. A büntetésen kívül a csikkektől leginkább szennyezett vá­rosrészekben úgynevezett „szégyentáblákat" is felszerelnek. Valakiből a szándék, valahonnan a kuka hiányzik Csikktenger csúfítja el a szegedi megállókat A megállókban eldobott ciga­rettacsikkeket próbáltuk össze­számolni. A tarjáni villa­mos-végállomáson félezer, a Bu­dapesti körúti megállóban száz­ötven darabot számoltunk ösz­sze. A Centrum a legtisztább, igaz, itt lépten-nyomon kukába botlik az ember. Ezernél is több cigarettavég csú­fítja a város villamos-, és troli­megállóit. Csak a szemünkre ha­gyatkoztunk, pontos darabszá­mot nem tudunk. A Tar­ján-Kecskés villamosvonal né­hány megállójában a földre do­bott csikkeket próbáltuk össze­számolni, ötszáznál föladtuk a tarjáni végállomáson. Nagyjából ennyi cigarettavég pihent a jár­daszigeteken és a sínek között. Talán a szemetesekben van a hi­ba - gondoltuk. Kukából többet is találtunk, nyugodt szívvel mégis csak egyet mertünk volna ajánlani egy cigarettázó figyelmébe - ennek anyagát és befogadóképességét is alkalmasnak találtuk csikktáro­lásra. A műanyagból készült dara­bokat az éghetőség miatt zártuk ki. Valószínűleg a kivitelezők is ezen a véleményen lehettek: ezek­re csikktartót sem szereltek fel. A cigit mindössze elnyomni lehet rajtuk, amire a szemetes szája elé felszerelt alumínium téglalapot lehet használni. Ezután két vá­lasztás marad: vagy a földre, vagy ­kockáztatva, hogy még izzásban van a szál - a műanyag szemetes­zsákba dobjuk a cigarettavéget. A fémből készült kukák már alkal­masabbak csikktárolásra, de dél­előtt 11 -kor akár a telt házat is ki­tehettük volna rájuk. Végül rájöttünk: egyetlen ku­kánkat a távolság tette alkalmas­sá. A felszállás helyétől jó hu­szonöt méterre árválkodott ma­gában. S hogy a kényelem meny­nyire fontos, egy várakozó idő­sebb úr azonmód bizonyította is: a felújított váróterem előtti pa­don mindaddig szívta cigijét, amíg a villamos vezetője fel nem szállt a járműre, jelezve, hama­rosan indul. Emberünk tett né­hány lépést a szemetes felé, majd egy utolsót pöfékelve, játszi Elhamvadt cigarettavégek az egyik szegedi villamosmegállóban Fotó: Frank Yvette könnyedséggel a tuja alá hajítot­ta még füstölgő cigarettáját. Ezt a mozdulatsort még sokszor, sok megállóban tapasztaltuk. Például a Centrumnál, ahol a forgalomhoz képest a legkeve­sebb eldobált csikket találtuk. A megálló teljes hosszában felállí­tott négy kuka egyeseknek nem volt elegendő. Egy fiatal srác el­szívott cigijét - bár csak néhány méterre ült két szemetestől is ­az aszfaltra pöccintette. Roland, ennyit volt hajlandó elárulni ne­véből, saját bevallása szerint ál­talában ezt a módszert alkalmaz­za, ha meg kell szabadulnia ciga­rettájától. A fiú mégsem notóri­us szemetelő: villamoson vásá­rolt menetjegyét leszállás után a kukába, hajította. - Csak a na­gyobb szemetek bántják a sze­memet, a csikkek igazán fel sem tűnnek - adott magyarázatot ar­NÉHÁNY ÓRÁS TISZTASÁG lg A megállókat a Szegedi Környezet­gazdálkodási Kht. és az SZKT munkatársai csikktelenítik. A buszmegállókban előbbiek, a ve­gyes, illetve a villamos-, és troli­megállókban utóbbiak takaríta­nak, hetente egyszer-kétszer. ­Hiába, mert az este tisztává vará­zsolt aszfalt másnap reggelre is­mét tele lesz csikkel. Ez a gará­zsokra is igaz. Sok országban a közterületen való dohányzást is tiltják, a magyarok pedig még a szemetesekbe sem hajlandóak be­ledobni a csikkeket. Sok a rongá­lás is. folyamatosan cserélnünk kell a megrongált vagy ellopott szemeteseket - mondta Dózsa Gábor az SZKT igazgatója. ra, miért való a'jegy a kukába, a cigivég meg az aszfaltra. - Hova dobja majd a csikket, miután elszívta a cigit? - tettük fel a provokatív kérdést Csonka Istvánnak a Gát utcai trolimeg­állóban. A földre, válaszolta, és ezen nem lepődtünk meg. A megállóban kuka helyett csak a váza lelhető föl. - Zavar a megál­lókban felhalmozódott sok csikk, de mégsem nyelhetem le ­utalt rá Csonka, hogy kényszerű­ségből kell szemetelnie. A csikkek számából ítélve nincs egyedül a problémájával. K.G. G.

Next

/
Thumbnails
Contents