Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-20 / 168. szám

•MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2006. JÚLIUS 20. Tágéi tolltisztító műhelyben dagad a párna, a paplan Újra divat a stafírung Elhunyt Halász Miklós VILLÁMKÉRDÉS, VILLÁMVÁLASZ Mj Kedvenc tantárgy. Péter: angol, Zita: tánc és dráma. Kedvenc étel. Péter: lasagne, Zita: hamburger. Kedvenc ital. Péter: kóla, Zita: gyümölcslevek. Kedvenc sorozat. Péter: Jó barátok, Dr. House, Zita: Dr. House. Kedvenc sport. Péter: evezés, Zita: szertorna. Kedvenc színész. Péter: Eddie Murphy, Zita: Jackie Chan. Kedvenc tanár. Péter: angoltanára, Vecseiné Bánvölgyi Zsuzsanna. Zita: osztályfőnöke, Forgó Erika. Tblltisztítónak álltunk egy tá­péi műhelyben, és végignéztük, hogyan születik újjá a régi párna és paplan. Reggel nyolc óra. A tápéi csalá­di tolltisztftóban kezdődik a „rendelés". A tulajdonos, Ki­rály Soma szervezi az üzletme­netet. Több lábon áll a vállal­kozás, tizennégy éve nyitották a tollboltot, pár éve vette át édesanyjától. Ő tanította be az egyetlen alkalmazottat, Eri­kát. A műhelyben példás a rend, a polcokon gazdára várnak a nej­lonba csomagolt párnák, papla­nok, dunnák. Használt tollat nem vesznek. Ha a tölteléket ki kell egészíteni, új libatollat vásá­rolnak. Miattuk nem pusztul el egyetlen szárnyas sem, mert csak a libák hasa aljáról ritkíta­nak friss tollat - tavasszal, a ne­velőben. - Vár a munka, nem tollász­kodunk sokáig. A toll huzatát nevezzük cihának vagy angin­nak, mindegy. Bele viszont ko­rántsem egyforma toll kerül, párnába a keményebb és na­gyobb való, hogy tartása legyen, paplanba pedig a kisebb, meg a pehely - magyarázza Péntek Zsoltné Erika. Érkezik az első megrendelő. Magyari Zsolt az üdülőtelepről hoz három párnát, megszívta magát nedvességgel az áradáskor. Erika az ügyfél előtt hasítja fel a párnát egy sniccerrel. - Nem, nem cihába varrt bankjegyeket keresek, ellenőr­zöm a tölteléket - nevet Erika. Nem talált még semmit, de fő­nöke, Soma édesanyja egy pár­nába véletlenül beleejtette a ka­rikagyűrűjét, egy másikba meg belevarrta a karkötőjét. Lehet, hogy most is jókat alszik rajta valaki. A toll jó - mint általá­ban -, vagyis felhasználható a kilencven százaléka. Erika le­méri dekára: egy nagy és egy kispárnára elég. Az ügyfél cihá­nak való anyagot választ, Erika Péntekné Erikának egy hosszabb nap végére már nem csak a háta tollas Fotó: Schmidt Andrea kiszámolja az árát. A kuncsaft távozik, Erika megvarrja a hu­zatot, mi Somával beállunk tollforgatónak. Kibontjuk a hu­zatokat, és egy tollszívóval be­töltjük a nagyra nőtt mosógép­be. - Nem vízzel dolgozunk. Szá­razon forgatjuk át a tollat, hogy a gép kirostálhassa a hulladékot ­Egyre komolyabban veszik a természetkárosítást ítélet teknős­csempészügyben Öt hónap szabadságvesztést ka­pott két évre felfüggesztve az a szerb állampolgárságú sofőr, aki a minap 171 afrikai teknőst próbált bejuttatni az országba és továbbítani Hollandiába. Ibrmészetkárosítási ügyekben egyre súlyosabb ítéletek szület­nek. Természetkárosítás bűntette és csempészet - ennek minősül a nemzetközi egyezményekkel is védett teknősök Magyarország­ra való illegális bejuttatási, illet­ve továbbszállítási kísérlete ­tudtuk meg Lakatos Zsolt cso­portvezető nyomozási bírótól a Szegedi Városi Bíróságon. Öt hónap szabadságvesztést kapott két évre felfüggesztve a szerb so­főr, aki nemrég 171 afrikai tek­nőst próbált bejuttatni az or­szágba. A bíróság korábban elsősorban pénzbüntetéssel sújtotta az ilyen jellegű cselekményeket. Miután ez - nem bizonyult kellőképpen visszatartó erejűnek, ma már ­mint a legutóbbi esetben is tör­tént - felfüggesztett börtönbün­tetésre számíthatnak az elköve­tők, és a pénzbüntetés csak mel­lékbüntetés. A természetkárosí­tást egyébként akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethe­ti a törvény. Korábban az olasz vadászokat is csak úgy tudták a bíróságok megfékezni, hogy egyre emelked­tek a büntetések. Millió-kétmil­lió forint közötti pénzbünteté­sekkel sikerült „leszoktatni" őket a védett madarak lemészár­lásáról, kiszállítási kísérletéről. Ezt a pénzt ki is kellett fizetniük, addig nem hagyhatták el az or­szágot. Az eredmény: a néhány évvel ezelőtt még gyakori madár­mészárlások erősen megritkul­tak. A bíróság a - Nyugat-Euró­pába terráriumi állatokként ki­juttatni szándékozott - teknősök és más hüllők csempészetével kapcsolatban születő ítéletektől is ezt várja. Az állatcsempészek többnyire nem nagy jövedelmű, busz- vagy kamionsofőrök, akiket megszó­lít valaki, mondjuk Szabadkán: ugyan, juttassa már el Nyu­gat-Európába ezt a teknősökkel teli zsákot, két-háromszáz euró­ért; a célállomáson majd jelent­kezik egy másik valaki, aki átve­szi az állatokat és kifizeti a pénzt. Ha a lehetséges elköve­tők között híre megy, hogy az ilyen ügyeket Szegeden a bíróság komolyan veszi, akkor előbb-utóbb nem fogják vállalni az ilyen szállítmányok továbbí­tását. Egyébként nemcsak Szegeden, és nemcsak Magyarországon ve­szik ezeket komolyan: végig a célállomásig bárhol ellenőrzésbe futhat a rakomány, s Nyugat-Eu­rópában - ahol a természetvéde­lemnek nagyobbak a hagyomá­nyai, mint nálunk - még súlyo­sabb büntetés lehet a következ­mény. F. CS. ÉVI KÉTMILLIÓ KILÓ TOLL |H Magyarország egyik legnagyobb tollfeldolgozó üzemét működteti tizenhat éve Klárafalván a Né­meth Toll Kft. A 10 ezer négyzet­méteren üzemelő öt mosévona­lon és a nyolc osztályozégépen évente 2 millió kilé toll halad keresztül. Biológiailag lebomló vegyszerekkel mosnak, majd többször öblítenek. Összesen 3 millió kilét osztályoznak betöl­tésre készre. A toll nagyobb há­nyadát külföldön értékesítik, de helyben is vállalják a bértölté­sét. javít ki. Kint harmincfokos a hő­ség, de bent sem kevesebb. És hozzá még a gép is zakatol. A hu­szonöt perces program forró víz­gőzzel csírátlanít, végül szárít. A friss toll puha, fehér, sokkal többnek látszik, mint volt. Erika közben kész a varrással. A pár­nát pillanatok alatt megtölti, de a kedvünkért készít még egy pap­lanhuzatot is. Látványos, mert huszonnégy varrott kazettából áll, azokat kell feltöltenie egyen­ként. Öt-hét deka tollat számol egy részbe. Mér, tölt, igazít - száll a pihe. Végső „tollvonás": a sze­gélyek levarrása és kész. Csoma­golás előtt, mint Holle anyó: Eri­ka felrázza paplant és a párnákat. Jöhet a következő. Délután ötig nincs megállás. - Megtollasodni? - A cégtu­lajdonos nevet a kérdésemen. A tollüzlet tisztességes megél­hetést jelent. Van igény a hasz­nált ágynemű tisztítására. Ki gondolta volna, hogy újra di­vatba jön a kistafírozás. A nagyszülők átszabatják a régi garnitúrát, és odaadják nász­ajándékba vagy éppen ballagás­ra. Egy garnitúra kijön már 10-12 ezer forintból. A keresle­tet mutatja, hogy a tápéi mű­helynek már a szegedi konku­renciája is bontogatja a szár­nyát, és hirdetik magukat más tollfelvásárlók is. DOMBAI TÜNDE Hatvanesztendős korá­ban váratlanul elhunyt Halász Miklós Táncsics Mihály-díjas újságíró. Lapunk egykori munka­társa 1964-ben szerzett magyar-történelem sza­kos diplomát a JATE-n. A Csongrád Megyei Hír­lapnál kezdte újságírói pályáját, majd a Magyar Nemzetnél is dolgozott. • Valaha, a hetvenes években négyen is dol­goztunk a Délmagyar­ország akkor várospoli­tikainak nevezett rova­tában, akik 1946-ban születtünk. A szerkesz­tőség első nagy fiatalí­tásának termékei vol­tunk. Egyikünk, Halász Miklós - már profi újságíróként - az akkori Csongrád Megyei Hírlap szerkesztőségéből érkezett 1973-ban a laphoz, ahol szeretett városával, Szegeddel foglalkozhatott. Eredeti személyiség volt. Sokan szerették és ismerték a vá­rosban piknikus alkatát, vonzódását a jó ételekhez, az ízes be­szélgetésekhez. De a mindenki által joviálisnak tartott Halász Miklós neve akkor lett országszerte ismert, amikor - még jó­val a rendszerváltás előtt - Papp Gyula szegedi tanácselnök­nek kellett távoznia egy, az akkori Magyar Nemzetben megje­lent, visszaéléseket leleplező cikke nyomán, fó szívére jellem­ző, hogy néhány év múlva már azt mondta nekem: ha tudtam volna, hogy ekkorát ütök, nem írtam volna meg. Miklós tudott kemény is lenni. És tudott váltani is. A szerkesz­tőséget 1989-ben hagyta el, még dolgozott a Délvilágnál, hogy az­tán a kilencvenes évek elejétől a Magyar Nemzet munkatársa le­gyen. Könyvei és cikkei nyomán Szeged nevét fölkapta a fél or­szág. „Suttog a város" - bukkant fel minduntalan írásaiban, már a nyolcvanas évektől, mely „suttogások" révén a szerző a hivata­losan nem létező, láthatatlan világokból meríthetett témákat, kurucos-dacos hangvételt és következtetéseket, megnyerve ez­zel olvasói szeretetét és a szakma elismerését, a Táncsics-díjat. Aztán változott a világ. Kiszorult a végletekig átpolitizáló­dott Magyar Nemzetből, és bár több bulvárlapnak még mun­katársa lehetett, lassan elfogyott körülötte a levegő. Nemrég nyugdíjba vonult, s ha találkoztunk az utóbbi években, szak­mánk sorsán búsongott, fájlalva a valahai újságírást, ami örökre elveszett. Halász Miklós hatvanéves volt. Álmában érte a halál. Talán éppen az egykor volt, általa annyira szeretett újságírásról ál­modott, mikor örökre elszenderült. Remélem, így történt! És mit mondhatnék, a Délmagyarországnál utolsóként megma­radt '46-os kollégájaként: Isten nyugosztaljon, Miklós! Nyu­godj békében, Micu! Megtetted, amit e korban megtehettél. SZÁVAY ISTVÁN Versenyeznek tanulásban, sportban a Pintér gyerekek Családi fagyizással ünnepeltek Pintéréknek három gyermekük van. Az édes­apa ezúttal a két kisebb testvérrel jelent meg a fotózáson. Péter 14 éves, hetedik osztályos, Zita 11 esztendős, ötödik osztályba járt. Mindketten a szegedi Weöres Sándor Általá­nos Iskola tanulói, és elsős koruk óta kitű­nők. Azt mondták, szeretnek ugyan iskolába járni, de nem a tanulás miatt, hanem mert nap mint nap találkozhatnak a barátaikkal. Fontos számukra a kikapcsolódás is, mind­ketten sportolnak. Péter egy éve a Démász sportegyesületében evez, szabadidejét - ami marad - szereti a számítógép előtt tölteni. Matematika-, angol-, magyar- és számítás­technika-versenyeken vett részt az elmúlt év­ben. A számítástechnika-versenyre a leg­büszkébb, ahol programozott. Kishúga öt éve szertornázik, a diákobmpián bronzérmet nyert. Emellett furulyázik, szereti a kézművességet, sző, fon, üveget fest. Testvé­réhez hasonlóan kedveli a tanulmányi verse­nyeket. Legutóbb a Hermán Ottó környezetvé­delmi versenyen szerzett oklevelet Budapesten. Péter a jövő tanévre tervezi, hogy angolból középfokú nyelvvizsgát tesz, és kacérkodik a spanyol nyelv tanulásának gondolatával is. - A gyerekeket nem kell különösebben ösz­tönözni, hogy tanuljanak. Tudják, mit vá­runk el tőlük, és ők is egyetértenek ezzel ­Az apa büszke lehet gyermekeire, Péterre és Zitára mondta az édesapa. - Az évzárót követően el­mentünk egy nagy családi fagyizásra, így ün­nepeltünk. Csak fokozta az örömünket, hogy a feleségem is most diplomázott. Arra a kérdésre, mi leszel, ha nagy leszel, Zita válasza: - Állatorvos szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az állatokat, kivéve a pókokat és a csótányokat. Péter még bizony­Fotó: Frank Yvette talan a jövőjét illetően, annyit tud, hogy a bi­ológia, a kémia, a nyelvek érdeklik igazán. Mit tartogat a nyár? Pétert várja az edzőtá­bor, a legjobb formában kell lennie az orszá­gos bajnokságra. Azért a nyaralás és a vele já­ró pihenés sem maradhat el, a család belföld­ön tölti a vakációt. BARNA KRISZTINA Pintér Péter és Zita nemcsak a tanulásban, hanem az élet más területein is nagyon sikeres. A sokoldalú gyerekekre büszkék a szülők. Az édesapjuk szerint sosem kell biztatni őket, szorgalmasak, törekvöek, te­hetségesek.

Next

/
Thumbnails
Contents