Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-17 / 165. szám

HÉTFŐ, 2006. JÚLIUS 17. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Ha levelet ír az APEH MUNKATÁRSUNKTÓL Az adóhatóság az adózókkal rend­szeres levelezésben áll. Levélben hívja fel az adózókat a bevallások javítására, de az általa kezdemé­nyezett eljárás eredményes lefoly­tatásához szükséges hiánypótlás­ra is. Ezen küldemények átvétele elsősorban az adózó érdeke, hi­szen olyan információhoz jut, melynek birtokában lehetősége nyílik intézkedések megtételére. A levelek azon szűk csoportját, melyek már mulasztási hírság ki­szabása mellett kötelezik az adó­zót egyes adókötelezettség teljesí­tésére, vagy valamely korábbi hi­bákat szankcionálnak, szintén „célszerű" átvenni. Az adóható­sági iratok közül azokat, amelyek átvételéhez jogkövetkezmény fű­ződik, az adóhatóság tértivevé­nyes küldeményként juttatja el a címzetthez. Sajnos az ügyfelek egy része ezeket az iratokat a pos­tai kézbesítőtől nem veszi át. Az adózás rendjéről szóló törvény ér­telmében az iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbe­sítés második megkísérlését kö­vető öt munkanapon belül a cím­zett azt nem vette át. Az adózó jobban jár, ha az irat létezéséről tudomást szerez és az abban fog­laltak ügyében intézkedni tud. Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor az adózó vétlen az átvétel elmaradásában. Erre az esetre a kézbesítési véle­lem megdöntése iránt kérelem terjeszthető elő. Ezt az eljárást eltérően szabályozta a jogalkotó a magánszemély és a nem ma­gánszemély adózók esetén. A magánszemélyek arra is hivat­kozhatnak, hogy önhibájukon kívül nem szereztek tudomást az irat kézbesítéséről, az irat „nem kereste" jelzéssel érkezett vissza. Az indoklással alátámasztott ké­relem a tudomásszerzéstől szá­mított 15 napon belül terjeszthe­tő elő, de a kézbesítési vélelem beálltától számított 6 hónapon túl akkor sem lehet vele élni, ha a tudomásszerzéstől a 15 nap még nem telt el. Hangja miatt egy utas már feleségül is kérte Vásárhely egyetlen női forgalmistá­ját, Bakosné Kiss Hajnalkát, aki tizen­nyolc évesen került a vasúthoz. Nem kommentálta a MÁV-nál zajló leépítése­ket, azt sem, hogy hamarosan megszűnik az a vonal, amelyen most munkába jár. A közelmúltban felsőfokú oklevelet szer­zett - tanul, így talán biztosabb az állása. „Értesítjük kedves utasainkat, hogy az Orosháza felől érkező vonat öt percet ké­sik. Megértésüket köszönjük, további jó utazást kívánunk" - halljuk a hangszó­rókból Bakosné Kiss Hajnalka barátságos, vagy inkább mosolygós hangját. Vásár­hely egyetlen női forgalmistájának már kérője is akadt hangja miatt. - Néhány évvel ezelőtt átalakították a forgalmistairodát, s az építkezés miatt bár­ki észrevétlenül bejuthatott az ideiglenes szolgálati helyiségbe. Az egyik éjszaka már csak azt vettem észre, hogy egy idegen férfi térdel az íróasztalom mellett, s minden kertelés nélkül felszólít: legyek a felesége. A bemondón keresztül ugyanis nagyon megtetszett neki a hangom. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, végül azzal vágtam ki magam: elkésett, már van fér­jem - mesélte nevetve a forgalmistairodá­ban Hajnalka, majd felpattant a székéről, hogy fogadja a Szeged felől érkező vonatot. Ezt egyébként ottjártunkkor mintegy tíz­percenként megismételte. Szabadkozva je­gyezte meg, hogy egy avatatlan számára minden bizonnyal bolondok házának tű­nik a forgalmistairoda, de ő épp a mozgal­massága miatt imádja ezt a munkát. - A főnököm a minap mutatott egy 1846-os szabályzatot, melyben leírták, hogy egy nő legfeljebb két feladatra jó a vasútnál: távírásznak és pénztárosnak. Szerencsére ez ma már nem így van, de az is igaz, hogy a nagyobb állomásokon még mindig nem szeretik a női forgalmistákat. Lehet, hogy azért, mert az egyik volt taná­rom szerint a forgalmista az állomás atya­úristene, s a férfiak nem szeretik, ha egy nő irányít - találgatta nevetve az asszony, aki persze nem rögtön ebben a beosztás­ban került a MAV-hoz. Tizennyolc évesen lett vasutas, barátja ösztönzésére, aki szintén ott dolgozott. Hajnalka először a jegyvizsgálók egyenru­háját öltötte magára, s járta az országot. Lánya születése után azonban már nem akarta vállalni az örökös ingázást, s úgy döntött: forgalmi szolgálattevő lesz. Kö­zépfokú képesítést szerzett, amit a közel­múltban, másfél éves tanulás után fejelt meg egy felsőfokú oklevéllel. Bár konkré­tan nem mondta ki, de azért szavaiból ki­derült: nem véletlenül ült be az iskolapad­ba. Most talán biztosabb a munkahelye, így gondolhatja a MAV-nál várható lét­számleépítések előestéjén. Erről egyéb­ként hiába próbáltuk faggatni, közölte: semmit sem mondhat. Mint ahogy azt sem kommentálta, hogy éppen a Ma­kó-Vásárhely vonalat akarják megszün­tetni, azt, amelyen - földeáki lévén - nap mint nap munkába jár. - Sajnálom - csupán ennyit mondott. Majd indult, hogy fogadjon egy tehervo­natot. T.A. Hajnalka a Makó-Vásárhely vonattal jár dolgozni Nő az állomás egyik atyaúristene Szabad a pálya. Bakosné Kiss Hajnalka zöld utat ad a vonatnak Fotó: Tésik Attila A közönség is értékelheti a festészeti biennále műveit Kortárs festők Bartók Béláról Nyolcvankilenc képzőművész száznégy alkotását láthatja és minősítheti a közönség Szege­den a két hónapon át díjtalanul látogatható XI. táblakép-festé­szeti biennálén. A tárlat átfogó keresztmetszetet ad a hazai kor­társ festészetről. A friss alapí­tású Vinkler-díjat idén Szuromi Pál kapta. Jelentós közönség- és szakmai érdeklődés övezte a XI. tábla­kép-festészeti biennále szomba­ti megnyitóját a szegedi Olasz Kulturális Központban. Pál Jó­zsef, az SZTE tanszékvezető egyetemi tanára, a központ ve­zetője ötödik és egyben utolsó alkalommal köszöntötte ven­déglátóként az egybegyűlteket: a kétévente megrendezett kiál­lítás legközelebb már a Reök­palotában kap helyet. Feledy Balázs művészettörté­nész, a Csók Galéria művészeti vezetője szakmai megnyitójában kiemelte, hogy a tárlat kereszt­metszetet ad a hazai kortárs kép­zőművészetről. Hozzátette: a bi­ennále nemcsak a művészek és a közönség közti párbeszédre ad lehetőséget, de egyfajta ritka szimpózium a művészek között is. Mint mondta, hasonló „talál­kozóra" csakis itt van lehetősége a szakmának, jelentőségét a pé­csi színházi fesztiválhoz és a pes­ti filmszemléhez mérte. A tárlat által - ahogy fogalmazott - a kor­társ képzőművészet ütőerére te­hetjük a kezünket. A művészettörténész üdvözöl­te, hogy a Bartók-emlékévhez kötődő idei tematika, a bartóki Az első érdeklődők a kiállításon Fotó: Segesvári Csaba gondolat és munkásság inspirál­ta a művek jelentős részét. Érték­nek tartja azt is, hogy a kiállítá­son új nevekkel lehet találkozni - egy-egy hagyományos kiállítás­nak ugyanis hallatlanul nehéz megújulnia. Mindezek Feledy szerint azt bizonyítják, hogy a kortárs hazai festészet nem küzd válsággal, a tradicionális szépség és dekorativitás helyett azonban inkább a gondolat, a tudatosság kerül előtérbe a kiállított művek­ben. A gondolatébresztő alkotá­sok számos technikából és anyagból építkeznek: a farostle­meztől a homokon, a textilen és a papíron át az olaj- és akrilfesté­kig, illetve a szimbolikus-mitolo­gikus művektől a geometri­kus-absztraktokon át a vegyes kollázsokig. A megnyitó a tárlat támogatói által felajánlott díjak átadásával ért véget. A szegedi önkormány­zat és a Művészetért és Oktatá­sért Alapítvány első alkalommal ítélte oda a Vinkler László-díjat annak a személynek, aki a név­adó művészeti munkájához mér­hetőt produkált hosszabb időn át. A díjat idén Szuromi Pál mű­vészettörténész, a kiállítás ren­dezője kapta. A tavalyi sikerre te­kintettel 2006-ban is lesz közön­ségdíj, a szavazatokat a kiállító­terem bejárata melletti ládában gyűjtik a tárlat zárásáig. T. R. Az évad legjobb előadásának választották Anyám orra a szegedi Mars téren A kettős fesztivál, a Thealter és a Szegedi Alternatív Színházi Szemle nyitónapján, ma 21 és 23 órától a Mars téri U pa­vilonban Pintér Béla és Tár­sulata kétszer is előadja az Anyám orra című produkcióját, amely az idei VI. pécsi országos színházi találkozón elnyerte a legjobb előadás díját. MUNKATÁRSUNKTÓL Pintér Béla és Társulata 1998-ban alakult, azóta számos ősbemutatót tartott a budapesti Szkéné Színházban és a Nemze­ti Színházban. Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját sze­mélyük kritikus-ironikus meg­figyelései alapján - a szó egész­séges értelmében vett - nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A va­lóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes ele­meiből épül fel az a szürreális világ, mely összes korábbi da­rabjukat jellemzi. Sikereiknek köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és legin­venciózusabb színházi alkotó­műhelyként tartják számon. Tavaly A sütemények királynő­je című produkciójukkal arat­tak sikert a szegedi fesztiválon. Ma az Anyám orrát láthatjuk tőlük, amely júniusban, a VI. pécsi országos színházi találko­zón az ország legrangosabb színházainak seregszemléjén elnyerte a legjobb előadás díját. Az Anyám orra című új pinté­riádában egy kőgazdag ember­nek veseátültetésre van szüksé­ge. A legmegfelelőbb donor a fia lenne, akit nem ismer, harminc évig tudni sem akart róla, de most fölkutatja. Megígéri, hogy ráíratja a javait. A link fiú rá­pöccen a vagyonra, az apa meg beviszi az erdőbe, ahol mozgó műtőjében megműti a fölbérelt professzor. Csakhogy összecse­rélték a vérmintát, nem az elha­gyott gyermek veséjét vették ki, a megoperált áldozat pedig mű­tét közben elhalálozik. Az igazi fiút erőszakkal kell elrabolni, vi­szont az oxigénpalackban csak egy műtétre elegendő oxigén van... Elég hihető, nem? Még­sem igaz. Pintér, akár a Paraszt­operában, csavar egyef a törté­neten. Nem nagy történet, tu­lajdonképpen sovány, de meg­szokhattuk, hogy Pintér törté­netei soványak, nem irodalmat ír, nem is drámát, hanem élet­drámát, azokból a hétköznapi klisékből, sztereotípiákból, ba­nális panelekből - írta a produk­cióról a tavaly őszi bemutató után Koltai Tamás az ÉS-bcn. TOVÁBBI PROGRAMÖK: 17 óra régi zsinagóga: fesztivál­megnyitó 19 órától a régi zsinagógában: De­revo; Ketzal 23 óra 59-től a JATE-klubban: Szi­ámi-koncert 23 órától a Grand Caféban: Pig! Child! Fire! (film)

Next

/
Thumbnails
Contents