Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-17 / 165. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* HÉTFŐ, 2006. JÚLIUS 17. Gyárfás Tamás elismerte a szegedi cég teljesítményét KESZ az Európa-bajnokságra a sportuszoda Presztízsértékű beruházásnak tekintette a szegedi székhelyű KESZ Kft. a margitszigeti nemzeti sportuszoda bővítését. Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke, aki korábban kétségbe vonta, hogy elkészül a beruházás, a Nap-keltében simította cl a keletkezett feszültséget a kivitelezővel. A sok akadályozó tényező ellenére a szegedi székhelyű KÉSZ Közép-Európai Építő és Szerelő Kft. a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően június 20-án átadta a margitszigeti új uszodát. Ezen a helyszínen tíz nap múlva elkezdődhet az úszó, műugró, műúszó és nyíltvízi Európa-bajnokság. A közelmúltban - mint ahogy erről mi is beszámoltunk - Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke több alkalommal kétségbe vonta, hogy elkészül a beruházás, a pénteki Nap-kelte című tévéműsorban azonban már sikertörténetként értékelték az eltelt időszak eseményeit a felek. Varga Mihály, a KÉSZ Kft. többségi tulajdonosa és vezérigazgatója lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, örül, hogy Gyárfás végül is elismerte cége teljesítményét, és hogy aki előbb A-t mondott, az később B-t is tudott mondani. A kettejük között kialakult vitát azzal a tanulsággal szeretné lezárni, hogy mindenkinek a saját munkáját kell végeznie. A KESZ Kft. vezetője szerint a száz százalékban magyar tulajdonú, szegedi székhelyű cég számára presztízsértékű volt a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bővítésére kiírt tender elnyerése, az 1,6 milliárd forint értékű munka elvégzése. „Nem hiszem, hogy más magyar tulajdonú cég erre képes lett volna" mondta. Mivel már magát a tendert is késve írták ki, a KÉSZ csak 2005 augusztusában foghatott hozzá a munkálatokhoz, amelyek első átadási határideje 2006 áprilisa volt. A menetrendet alaposan átírta a két hónapig tartó dunai árvíz: a sziget talajvízszintje oly mértékben megemelkedett, hogy a nagy nyomás miatt vízzel kellett elárasztani a medencéket és a vízkezelő gépházat. De a megrendelő is számos kiegészítést kért az építés során, emiatt módosították az eredeti határidót. Varga Mihály még hozzátette: vállalták, hogy az Eb idején ők végzik el a műszaki üzemeltetést. Olyan korszerű technológiát szereltek be ugyanis, amelynek betanítása sok időt vett volna igénybe. EK. Úszni tudni muszáj Lehet úszni a boldogságban is, meg az adósságban is, de ez mind képes beszéd. Igazándiból vízben lehet, és ott muszáj is. He belekerülünk, akár akarattal, akár véletlenül, ez az egy módja van megmaradásunknak. Es aki nem tud úszni 1 Itt szokott kezdődni a baj. Némely állat, amikor először tudatára ébred, hogy víz is van a világon, már úszik benne. Állítólag ebbe a kategóriába tartozik az ember is, csak egy kicsit módosítva. Vannak vízben szülések is, magzatvízből evilágiba, jelezvén, hogy az őselem nekünk is kedves, és vannak csecsemőúsztatások is. Abból indulnak ki itt is, hogy öntudatlan reflexekkel vannak fölruházva a kisdedek, kár is lenne kihagyni ezt a korszakot. Es aki mégis kihagyta 1 Mert kihagyatták vele ? Ahogy az édes anyaméhbe nem mehet vissza senki, a csecsemőkor is örökre lezárul mindnyájunk előtt, visszasírni se lehet. Hosszú ez a nekifutás, kibököm inkább, hová akarok kilukadni. Még éppen hogy megérkezett a nyár, már sorozatban jönnek a vízbefulladási hírek. Valaki valahol éppen a kopolyatóba veszett bele. Abba, amelyiket azért ástak ki, hogy mindig legyen öntözővíz. Állítólag lehúzta a hínár. Nem tudhatom, gyanítom csak, nem úszóbajnok volt, aki belement. Aki bányatóba fullad bele, talán az se. A görcs, meg az egyéb szívbaj természetesen külön értendő. Szunnyadó veszedelem, időzített bomba, legföljebb a hajlandóság figyelmeztethetne rá. Magam semmi kis patak vízében próbálgattam először a kutyaúszást, ami szerintem az ösztönük szintjén kormányozza megmaradásunkat. Amikor Szegedre jöttem, akkor láttam, áldott jótétemény a Tisza. Csak fönnmaradni kell tudni benne, visz az magától. Gyermekeink igencsak aprókák voltak, amikor céltudatosan tanítottuk őket a megmaradás tudományára a folyó térdig érő szélén. Dolgozott bennük az ősi ösztön, kicsit se kellett erőltetnünk. Mondjuk, én engedtem el az egyiket két karomból, és párom kapta el két-három lépéssel lejjebb. Kegyes csalás is volt benne, miért titkolnám 1 Miközben veszettül csapkodott a kezeivel, kicsinkét hátráltam. Anyja karjaiban boldogan visszanézett, látta, mindig nőtt a megtett távolság. Tehát többet úszott. Sikerélmény nélkül nehéz lenne tanulni. A kisebbel ugyanígy. Unokánkkal is ismétlődött a lecke. Ahogy a biciklizést se lehet elfelejteni, az úszást se, talán holtunkig eltart ez is. A legkésőbbi holtunkig. Amikor az első kopolyatavak létesültek öntözési célokkal, intettem a tulajdonosokat, föltétlenül kerítsék be, mert az ördög nem alszik. Egy halálos baleset is sok, az ilyenből pedig számok szerint is sok esett. Gyerekek is nekimentek egyiknek-másiknak, mert alkalmuk se volt rá, hogy megtanulják, részeg akarnokok is szédeleghetnek azokon a tájakon, de az italos ember túlzott önbizalma is végzetes lehet. Ki tudna, ha én nem! Most ugyan mondogatják, ki volt táblázva valamikor az a tó, de bedőlt a figyelmeztető. Dögmelegben lehet ott akármilyen tábla! Találkoztam már olyan vízparti emberekkel is, akik soha nem fürödtek benne. Virtigli halászt is húztunk már ki a folyóból Csongrádnál. A nevére is emlékszem, de inkább Lajost mondok, mert vele tüsténkedtünk kimentésén. Tele van a világ meglepő hírekkel. Hogy ez meg ez, ötven-, hatvan-, vagy éppen kilencvenéves korában tett érettségit. Ámulni való teljesítmény, de úszni megtanulni ennél is könnyebb. Annyi kóbor hír jön mostanában, ha nem tudnék, biztosan megtanulnék. Úszni tudni muszáj, ha éppen úgy adódik. Vízbe ugró öngyilkosnak is meg kell maradnia, ráviszi az ösztön. H. D. Megyei elismerések Zárt ülésen döntötte arról a Csongrád megyei közgyűlés, hogy megyei alkotói díjat ad dr. Bodosi Mihály agysebész profeszszornak, Hégely Gábornak, a Klúg Péter-iskola nyugalmazott címzetes igazgatójának, Kovács Istvánnak, a szentesi műszaki dandár parancsnokának, valamint Tadeusz Kacor lódzi tiszteletbeli magyar konzulnak. A kö'zösségi alkotói díj az Atkövizigé. A Csongrád Megye Egészségügyéért-díjat a csongrádi mentőállomásnak, a közigazgatási díjat Balogh Imrének, az elnöki kabinet vezetőjének adják majd át augusztus 20-án, Ópusztaszeren. Pocok, a kilenc hónapos keverék kutya lágyította meg a professzor szívét A szegedi Tappancsnál járt vendégségben Popper Péter Pocok pillantása megmozdított valamit. Mosolyt tudott csalni Popper Péter arcára. A Tappancs Állatvédő Alapítvány meghívására Szegedre jött az ismert pszichológus-író, és kilátogatott a dorozsmai kisállatmenhelyre Is. Ott zárta szívébe a gazdátlan ebet. Haza viszont bármennyire is szerette volna nem vihette. Különleges látogatója volt tegnap a dorozsmai Tappancs Tanyának: Popper Péter nézett szét a szegedi állatvédő alapítvány menhelyén. A pszichológus-író az Eko-parkban rendezett 5. Tappancs Állatfcsztivál vendégeként érkezett a városba. Dedikált, illetve a kutyaszépségverseny zsűrijének elnökeként megválasztotta a legszebb négylábút. Mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdátlan ebek átmeneti otthonába is ellátogathasson. Nos, éppen ez a látogatás hiúsult meg majdnem, hiszen a professzor előző éjszaka nem tudott aludni szállodájában egy ott tartott hangos rendezvény miatt. Meglehetősen ingerülten, és többórás késéssel indult hát el Dorozsmára. A telepre kiérve is egykedvűen, rezzenéstelen arccal sétálgatott a kennelek között, ám egyszer csak történt valami. „Összenéztünk." Utólag ezzel az egy szóval magyarázta Popper Péter, mi fogta meg az egyik ketrecben fekvő, többi ugató társával mit sem törődő Pocokban. A kilenc hónapos, meghatározhatatlan fajtájú kutya volt az első, mely mosolyt tudott csalni az író arcára. Percekig nézte az állatot, majd már szinte kicserélve sétált tovább. Lelkesen érdeklődött a menhely vezető gondozójától, hány kutyát tartanak, hogyan tartják fent magukat, és legfőképp: hogyan tudják megjegyezni a több száz kutya nevét. A telepet bejárva Popper Péter egy árnyékos helyen leült, és onnan nézelődött tovább. Figyelemmel kísérte, amint egy család kiválasztott egy kistestű kutyát. - Hová viszik? - kérdezte, miközben eltűnt a szeme elől az állatot kezében cipelő gondozó. Látszott rajta: aggódik az ebért, de megnyugtatták: biztosan jó helyre kerül, hiszen örökbe fogadták. Ekkor tudta meg: ez a telep nem a végállomás a gazdátlan állatok számára, hiszen haBármennyirc is szerette volna, nem vihetett haza újabb kutyát Popper Péter Fotó: Schmidt Andrea vonta ötven kutyát vesz magához új, szerető család. - Nehéz egy kutya lelkébe belelátni - tűnődött a Tappancs Tanya udvarán a pszichológus. Olyan információs csatornái vannak, melyek az ember előtt mindig zárva maradnak. És van egy csomó tulajdonságuk, melyek belőlünk hiányoznak. Tiidják például, ki a jó és ki a rossz, és kódolni tudják még a pillanatnyi lelkiállapotunkat is. Érdemes rájuk hagyatkozni, hiszen ezerszer jobb emberismerők bárkinél. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül tiszták. Sosincsenek hátsó gondolataik. Azt hiszem, sok mindent megtudhat az ember önmagáról, ha jóban van az állatokkal. Popper Péter a látogatás végén elmondta: szeretett volna hazavinni egy kutyát a telepről, de felesége, Kati beláttatta vele: két saját házőrzőjük, valamint húszéves macskájuk mellett már nem lenne hely egy újabb kedvencnek. - így hát Pocokot rábízom a sorsra - mondta. - Ha nyerek a lottón, veszek egy nagyobb házat, és visszajövök érte. TÍMÁR KRISZTA