Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-06 / 130. szám

• MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2006. JÚNIUS 6. A második üzenet Oka van annak, hogy másodszor is üzenhetek a cseresznyefa tetejéről. Megint érik, és most is fönt mászkálok. Volt alkalmam elmondani már, a mi kertünkben minden kalendáriumi rend szerint van. Hadd kezdjem most avval, ami harmadszorra is csődöt mondott. Harminckét évvel ezelőtt jártunk Dubrovtiikban, onnan hoztam fél marék ciprusmagot. Elvetettem. kikelt, és szépen növögetett. Elhittem azt is, amit a Biblia mond. Olyan jó fa, Noé apánk állítólag ebből rakta össze a bárkáját. Négyet ültettem kertünk elejére, baj csak akkor történt, amikor mínusz 21 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Tíz méter körül járt már akkor mindegyik, akár a gyertyaszál, és állva pusztult valamennyi. Másodszorra is szereztem magot, azt is elvetettem, abból is nőttek tíz méter körüliek, de a kalendáriumi egyik tél azokkal is elbánt. Harmadszorra Görögországból hoztam magot, azt is földbe tettem. Mindjárt el is tíeveztem Akropolisznak a kertet. Ki is kelt belőle néhány, de a fagyot se várta meg. Ebből akárki megállapíthatja egyrészt azt, hogy Noé nem a mi vidékünkön kezdte a bárkaépítést, másrészt azt is, hogy a ciprus nem a legjobb fa. Hamar korhad. Nagyon jól termi földünk a gazokat, mentségemre jön minden tavaszon a cseresznye. Amikor lenn már nem látszom ki a dudvából, fölmehetek a fára. És akár fönn is maradhatnék, egészen őszig, szépen, sorban. Valami mindig érik. Korszakos gondolatok teremnek a cseresznyefán, sajnálom is azokat, akik erről lemaradnak. Fejben van még gyerekkorunk nyelvtörő mondókája ? Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Evvel gyakoroltattak nagyanyáink is már bennünket, és ezt vetjük be mi is, unokáink gyermekeinél is. Csakhogy ez nem igaz! Itt van a rigó a fejem fölött, és nem is rikkant, de rikoltozik. A hangjáról ismerem meg, hajnali derengés előtt már ébresztőt fúj a panelházak között is. Kakaspótléknak is mondogatom, mert kakas éppen nincsen már. Imádom az összes madárfüttyöt, de a feketerigók hadát cseresznyeéréskor kitiltanám. Fölrakhatom a sasmadár-imitációt is, rá se ránt. A szőrös bundadarabot is oda köthetem az ágra, amiről azt kellene gondolnia, hogy macska, de nem gondolja, csak zabál. Tekergő csődarabbal is próbálkozom minden évben, azt meg kígyónak kellene néznie. Minden madár irtózik a kígyótól, hasznát annak se látom. Kitanultak ezek a mai rigók mindenféle fifikát már. Pörgő-forgó propellerből is akkora a választék, elsorolnom is nehéz lenne, de a rigó nem enged a társbérletből. Ha mindig megenné azt a cseresznyét, amibe belekóstolt, nem sajnálnám, de csak belevág, és ugrik a másikra. És ami a legfontosabb, engem se hajlandó elfogadni madárijesztőnek. Nemcsak egyedül jön, de zsinatot is itt tartanak. Elvileg tehát madárpárti vagyok változatlanul. Biciklizés közben látom, valamelyik fészekből kipottyant egy rigófiók, és azonnal ott támadt egy mocskos macska. És ott csatároz a kicsi rigó anyja is, akkora harci elszánással, kénytelen eloldalogni a veszedelem. Megnyugszik a lelkem, csak itt fönn jut eszembe, mekkora nagy marha vagyok én. A macskát is imitálom kell, mert az eleven nem jön föl a fára. Harsog még a világ a madárinfluenzától. A rigó is madár. Csak remélem, egy koszton vele, cseresznyére nem terjed a vírus. H. D. Orchideacsodák a füvészkertben Növénykülönlegességeket csodáltak a látogatók a szegedi botanikus kertben, a pünkösdi füvész-kertész napon. Olyan orchideákat is láthattak az érdeklődők a füvészkertben, melyeket a szabad természet körülményei között ember sosem. Lévén: mesterségesen létrehozott hibridek. Rovarfogó növényeket is bemutatott Németh Anikó, a botanikus kert munkatársa. A kancsóka, egy jellegzetes húsevő növény, emésztőnedvei föloldják a kancsó alakú rovarfogó szervbe hullott élőlényt. A Vénusz légycsapója szintén rovarfogó. Ha levelén ott mászkál az ízeltlábú, a levél két fele összezárul. Rovarokra azért van szükségük e a növényeknek, mert eredeti termőhelyükön tápanyagszegény a talaj. Kaktuszokat, bambuszokat, pálmákat szintén megcsodálhattak az érdeklődők. Hetven liter festéket használtak el a szegediek szombaton, hogy tenyérnyomataikkal kiszínezzenek egy 360 négyzetméteres rajzot. Hét óra alatt el is készült a mű, mely már önmagában is Guinness-rekord lenne, ám egy országos akció része, melynek végén ötször ekkora alkotás áll majd össze. Guinness-rekordkísérlet részesei voltak szombaton a szegediek: a világ legnagyobb, kézzel festett képének egyötödét készítették el hét óra leforgása alatt. A Tegyünk Együtt a Gyermekekért programban megrendezett, szociális célú rekordkísérletben öt nagyváros Debrecen, Szombathely, Pécs, Szeged és Budapest - vett részt. Egy tízéves rákbeteg sármelléki kislány, Varga Krisztina rajzát osztották fel öt részre, majd darabonként 360 négyzetméteresre nagyították. Ezeket a részleteket festették be a városok lakói festékes kézlenyomataikkal. Az első kéznyomatok délelőtt tíz órakor kerültek a szegedi sportcsarnok küzdőterének majdnem teljes felületét elfoglaló lapra. Egy órával később Kozma lózsef alpolgármester, Bartyik Katalin, a szegedi gyermekklinika és gyermek-egészségügyi központ onkológiai szakorvosa, Dudás Gyula távgyalogló és Kiss Beáta, az akciót támogató Danone Kft. képviselője is belenyomta kezét egy-egy festékkel átitatott szivacsba, hogy aztán a rajzra tenyerelve hozzájáruljanak a rekord megdöntéséhez. A legtöbben családi programként kezelték a rekordkísérletet. Szülők és gyerekeik együtt jöttek el a sportcsarnokba, és nem csak a kicsik élvezték, hogy festékes kézzel nyomdázhatnak. Az egyik lelkes anyuka Nagy Nóra volt: ő párjával és négy és fél éves Eszter lányával nagyokat nevetve hatalmas felületet színezett ki tenyerével. Ferenczi Gábor kétéves Gréta lányával „dolgozott" egy képrészleten. Mint mindenkinek, nekik is hozteszek mutatták, hova kell merőlegesen, és hova függőlegesen nyomni a kezüket, bár Gréta leginkább csak maszatolt. - Kicsit még meg van lepődve - mosolygott rajta az apuka. Az egyik legfiatalabb rekorder is édesapjával érkezett. A két és fél hónapos Becskei Hunor kezét is befestették, hiszen a szivacsok egészségre ártalmatlan anyaggal voltak átitatva. Az apró tenyérnyom szintén a rekord részévé vált. Fél órával a rekordkísérlet lezárása előtt már csak egy kis folt maradt fehéren a hatalmas képen. Több mint ötszázan - köztük a rekordkísérlettel egy időben zajló úszóverseny résztevői helyezték el a hatalmas rajzon kézlenyomataikat, összesen tízezer-nyolcszázat. Ezzel a szegediek világrekordot állítottak fel. Mindehhez 70 liter festéket, nyolcszáz guriga papírtörölközőt, valamint több száz flakon folyékony szappant és nedves törlőkendőt használtak el. Az utolsó kéznyomot sorsolás alapján a Rókusi Általános Iskola 11 éves diákja, KneipAnna helyezhette el a rajzon. Az elkészült alkotást Budapestre szállították, ahol - miután a hét végén elkészül a kép ötödik része - a városligeti tó medrében összeillesztik a többi darabbal. TÍMÁR KRISZTA AZ ÉRINTÉS NAPJA A rekordkísérlet célja, hogy felhívják a figyelmet a daganatos gyermekek helyzetére. Ezért választották éppen egy beteg gyerek rajzát hozzá, mely legszebb álmát ábrázolja. Magyarországon mintegy 2000 gyermek szenved daganatos betegségekben. Az ő rehabilitációjukat segíti immár ötödik éve a Oanone Kft. által indított Tegyünk Együtt a Gyermekekért program, melyből a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinika és Gyermek-egészségügyi Központja minden évben több millió forinttal részesül. Dzsessz helyett a slágerzenét választotta Emilio: Egyszerű zenész vagyok Emilio külföldön már jegyzett zenész volt, amikor Magyarországon is megpróbált lemezt kiadni. Hét éven át azonban hiába kilincselt a kiadóknál - szerinte roma és zsidó származása miatt. Pedig nem is a jazz-műfajjal próbálkozott, hiszen tudta, azzal itt sosem lehet sikeres. A pop végül meghozta számára az elismerést. Három évvel ezelőtt egy addig teljesen ismeretlen énekes robbant be a magyar popéletbe. Emilio ekkor külföldön már régóta ismert és elismert művész volt. Többek között megválasztották az év jazz-zenészének, szájdoboló technikájának pedig csodájára jártak. Itthon azonban ismét bizonyítania kellett. És bár stílust váltott, és a populárisabb slágerzenélést választotta itthoni bemutatkozásul, igényes dalaival hamar megkedveltette magát a közönséggel, így ma már két sikeres albumot tudhat maga mögött. Emilio szerint - bármennyire is úgy tűnik nem kellett kompromisszumot kötnie. - Ez is én vagyok - mondta. - A dobos Jelinek Emilt ismerte meg annak idején Európa, de amit most csinálok itthon, a zongorázás és az éneklés is nagyon közel áll hozzám. Tisztában voltam vele, hogy harcolnom kell majd a saját hazámban azért, hogy elismerjenek, és igazam is lett: hét évet vártam az első lemezemre. De megjelent, és nem azért, mert lejjebb adtam volna a színvonalból. Az viszont valóban tény, hogy jazz-zenészként valószínűleg sosem tudtam volna Magyarországon olyan sikeres lenni, mint így. A zenész-énekes úgy gondolja, abban, hogy majd egy évtizeden keresztül hiába kilincselt a lemezkiadóknál, származása is szerepet játszott. - Zsidó és cigány véremre büszke vagyok, akkoriban azonban ez még nem volt jó pont - fogalmazott. - Viszont így legalább én lehettem az úttörő: elsőként adhattam ki úgy lemezt, hogy azt nem faji dolgokkal reklámoztam, mint például a Fekete Vonat tagjai, akik nyíltan roma zenészként kerültek be a köztudatba. Bár popzenészként is igyekszik „igényes" zenét játszani, Emilio azt mondja, nincs ebben semmiféle népnevelő szándék. - Nem vagyok pedagógus, csak egyszerű zenész ember, aki az érzéseit és mondanivalóját át akarja adni az embereknek. De örülök neki, ha észreveszik, hogy ez más, mint a többi, mert tényleg eléggé elfajult a magyar zenei élet. Egyáltalán nem tartom például zenének a technót, ami most nagy divat. Hiszen csak benyomnak egy gombot, és már szól is a zaj. Emilio egyetlen dologtól nem szakadt el teljesen, melyben korábban világhírű volt: a szájdobolástól. Ezt is azonban igyekszik egyre inkább háttérbe szorítani. Második lemezén az előzőhöz képest már jóval kevesebbet mutat ebből a hazánkban méltatlanul kevéssé ismert technikából, helyette azonban azt ígéri, a következőn lesz majd valami más. - Rengeteg olyan zenét hallgatok, mely sajEmilio Fotó: Schmidt Andrea nos a magyar zenei fül számára még szokatlan és idegen. Ezeket én útmutatásként fogom fel. Kutatom^ mit lehetne átültetni, és ezzel meggyökereztetni hazánkban. Szóval lesz itt még meglepetés, ezt megígérhetem. T.K. Gyönyörű színekben pompáznak az orchideák Fotó: Frank Yvette Guinness-rekord egy rákbeteg kislány álmából 10800 szegedi tenyérnyom Világrekordot állítottak fel a szegediek - kéznyomatokból Fotó: Schmidt Andrea