Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-03 / 129. szám

8 "MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2006. JÚNIUS 3. SZEMBESÍTJÜK OLVASÓINKKAL Felismeri-e Szetey Andrást? Az év elején indított Felismeri-e? játékunk a mai nappal véget ér. Hetente háromszor kérdeztük a járókelőket, felismerik-c a képen látható ismtcrt Csongrád megyei embert. Kíváncsiak voltunk, mit mondanak, mutatnak olvasóink­nak az arcvonások. Természete­sen senkit sem akartuk megbán­tani azzal, ha netán csak kevesen ismernek rájuk, vagy egyáltalán nem találják el, ki van a képen, csupán tükröt tartottunk, hogy megtudjuk, mennyire ismerik az emberek a megye közéleti szemé­lyiségeit. Ennek bizonyságaként utolsó játékunkban Szetey And­rás, a Délmagyarország és Délvi­lág főszerkesztőjének fotóját mu­tattuk meg a járókelőknek. Nagy lstvánné gondnok: - Első látásra nem ismerem fel. Ügyvezető igazgatónak gondolom. Er­re a nyakken­dőjéből és a komolyságából kö­vetkeztettem. Az arcvonásai alapján egy megfontolt embert látok, aki jól tudja összefogni a rábízott munkát és embereket. Úgy tippelem, harminc­nyolc-negyven éves lehet. A vá­ros egy jelentős intézményének a vezetője? Nem szeretnék butasá­got mondani. Szetey Andrásnak hívják és újságíró? Akkor csakis a Délmagyarországot vezetheti! Jójárt Lászlóné nyugdíjas: - Egy helyes, intelligens fia­talembert lá­tok a fotón. A tekintetéből jóindulatot ol­vasok ki. Szerintem a médiában dolgozhat. Úgy gondolom, a Dél­magyarország vezető beosztású újságírója. Olvasom az újságot, egy-két újságíró nevét tudom is, de a nevek nem illenek ehhez az archoz. Ő az újság főszerkesztő­je? Sz-Sz..., jaj segítsen már! Sze­tey András! Persze, tudtam! A frizurája megtévesztett. Vagyok már olyan öreg , hogy emlékez­zek: máshogy viselte a haját. Magyari Márta vállalkozó: - Egy politikus van a képen, de a nevét ne kérdezze. En­nek a férfinak is láttam a pla­kátját az utcákon. Nem politi­kus? A kép egy adott pillanatban készült, így nem tudom megítél­ni milyen ember lehet. Ha mégis véleményt kell mondanom: egy mindenre odafigyelő, kissé gond­terhelt ember néz rám. Ö Szetey András, a Délmagyar főszerkesz­tője? Persze! Olvastam az új székházavató ünnepségről, ahol az ő neve is szerepelt a házigaz­dák között. Lutor György vállalkozó: - Persze, isme­rem. Sztárri­porter, ugye? Nem jó? Érde­kes, hogy a já­tékot mindig figyelemmel kísértem. Sokszor nevettem, miért nem ismerték fel a portrékat, hiszen olyan könnyűek voltak. Most meg én is gondban vagyok. Politikus biz­tosan nem lehet. Talán újságíró? Igen? A vonásai alapján korrekt embernek tartom, aki vezető be­osztásban dolgozik. Szetey And­rás van a képen? Rendszeresen olvasom a Délmagyart, nagyon elégedett vagyok a színvonalával. A színi­szalmonella Fölkapaszkodott a világot jelentő deszkák­ra, és nagyelőadást rendezett a székesfővá­ros némely színházában a szalmonella. Azt nem tudom, bérletes napok voltak, vagy csak közönségesek, de azt igen, úgy divatba jött hirtelen ez a gyorsfutós intim nyavalya, csoda lett volna, ha ezt kihagyta volna. Ám­bár, szerencsénkre, a deszkákon nem ha­gyott nyomot. Talán jól hord még az emlé­kezetem, és nagyot nem tévedek, ha azt mondom, Szegeden a legföltünőbb csatát annakidején éppen a Köjál-székház fölava­tásán nyerte. Ott volt a sok díszvendég, le is fényképezték mindet, még a nagy roham előtt. Egyik újkori hír pedig másik városunk választási bankettjén született. Némely vendégeknek ott is futva kellett elhagyniuk a pástot. Es ott már ez volt a második fölvo­nás! Egészségügyi baleset, mondhatnánk, de ha egy kicsit is belegondolunk, észrevehetjük tere­bélyes hátországát is. A takarékosság jegyéhen kell mindenképpen néznünk. A lehető legered­ményesebb beütés történt. A Rettegett Bajszos teóriája meg se közelíti, mert ó a megszorítások csomagjáról volt híres - és mintha most is ezt szorgalmazná egyre sűrűsödő közszereplésein -, itt viszont nem szorításokról van szó, inkább igencsak hígulási folyamatok játsszák a fősze­repet. Az Operaház is belesett a szórásba, sőt, ha jól emlékszem, ott ütötte föl először a fejét a várat­lan, ámbár ismétlem, divatos vendég. Voltak olyan áramlatok ebben a színházban is, hogy vendégművészekre kellene alapozni az előadá­sokat, rengeteg járandóságot lehetne így meg­takarítani, de arról sincsen hírem, hogy a nagy­áriát a váratlan vendégre, Szalmonella kisasz­szonyra bízták volna, lőtt az magától. A büfé­ből. Éppen dúl a harc, szintén zenés körítéssel: ha kevesebb az előadás, több pénz marad a kasz­szában. Mert még mindig ráfizetéses a színház. Minél többet játszanak benne, annál nagyobb az adósság. Közgazdasági tétel, ha kevesebb az előadás, csökken a kiadás. Akár el is énekelhet­né akármelyik basszushangú főszereplő, már a belépőjében. A bökkenő csak az, hogy sorozatban jelentet­ték be más színházak is, hogy Szalmonella úr­hölgy járványa náluk is fölütötte a fejét. Rendre maradtak el előadások, és teltek meg színpad­okról menekülőkkel a kórházi ágyak. Kataszt­rófával érne föl az ilyesmi, ez a mostani azon­ban kimondottan kapóra jött, bár senki nem kapkodott utána. Maradjunk csak a hideg, sőt mélyhűtött logikánál. Ha az Operaház avval tudná csökkenteni a csődöt, hogy kevesebb elő­adást tart, ahogy tervezi a legújabb vezetés, ak­kor a nem csupán szimpátiából csatlakozó töb­bi játékszínre is érvényes ugyanez a tétel. Ha tehát nem a színpadon futkosnak a színészek, hangosan deklamálva szerepüket, hanem nagy futásukban a kórházi folyosókon sodorják dombomra a szögleteket, akkor, gondoljunk csak bele, mekkora jótétemény ez a büdzsé­nek! Uramisten, állj az egész! Tüzet szüntess! Csak meg ne hallja akármelyik nekibokrosodó miniszterünk. Ami eddig csak elszomorító tény volt, egyszer még kötelező lehet. Megeshet, hogy a főpénztáros lesz kénytelen beavatkozni. Orcájára húzza a kámzsáját, és fegyvernek lát­szó tárggyal hadonászva becsempészget a büfé­be valami szaftos kacsatojás-származékot. Már csak ez hiányzik. De nem ehetetlen, és nem lehetetlen. H.D. Az Adrián és Erdélyben pihennek, Újszegeden lépnek fel a szegedi színészek A nyár sem telik munka nélkül Bezár a színház, a művészek számára elkezdődik az augusztus végéig tartó szünet. A többség örül, ha a pihenés mellett akad valami feladata is. - Boldog vagyok, hogy júliusban eljátsz­hatom Liliomfi szerepét az újszegedi színpadon. Mellette a Rádió88 hangja­ként is dolgozom hetente háromszor. Ennyi munka bőven elég a nyárra, mert ilyenkor sokkal többet szeretnék együtt lenni a gyerekeinkkel - mondja Ibtaki Ferenc színművész, aki Dorkával, a fe­leségével azt tervezi, hogy néhány nap­ra elutaznak Chioggiába. - Azt hallot­tuk, hasonlít Velencére, csak nincs olyan elviselhetetlen tömeg. Debrecen­be is elmegyünk egy hétre a szüleim­hez. Ilyenkor anyukám ki sem jön a konyhából, elkényeztet bennünket mindenféle finomsággal. Örököltünk Dorozsmán egy kis tanyát, azt is szeret­nénk felújítani a nyáron. Medveczky Ilona is azt nyilatkozta a tévében: a kertészkedésnek és az állatainak köszönheti, hogy ilyen jó formában van... Szonda Éva operaénekes - Erdélyi körutat tervezek, a Gyil­kos-tó és más nevezetességek szeW?" pelnek a programban. Utoljára gye­rekkoromban jártam arra, Maroshé­vízen éltek a nagyszüleiül. A csodála­tos fenyves erdőre és a házuk előtt fo­lyó patakra emlékszem - meséli Szonda Éva operaénekes. - Mostaná­ban nem kényeztetnek el jobbnál jobb feladatokkal, ezért a nyár szá­momra a pihenés és felkészülés ideje. Az ELTE Bartók Kórusával négy Mo­zart-koncertem lesz Budapesten, Csongrádon, Kunszentmártonban és Tihanyban. Új szerepeket is tanulok: jövőre Azucena leszek A trubadúrban és A windsori víg nőkben is játszom. Az is kikapcsolódást jelent, hogy nyá­ron gondozhatom a virágaimat és a macskámat. Medveczky Ilona is azt nyilatkozta a tévében: a kertészkedés­nek és az állatainak köszönheti, hogy ilyen jó formában van... - Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokkal több munkalehetőség adódott nyaran­ta a művészek számára. Filmezhettem vagy dönthettem úgy is: annyit dolgo­zom évad közben, hogy ilyenkor csak pihenek. Idén az egész nyarat Szegeden töltöm. Amikor nem a színházban le­szek, jobbára az úszóházon pihenek '­árulja el Székhelyi József. A színidirek­tor augusztusban újra a gonosz mosto­hát játssza az újszegedi )ános vitézben. - Szabadságom alatt költözöm is: hosszú távra berendezkedek Szegeden. Az egyik televíziós show-műsorban Pataki Ferenc nyáron sok közös programot szervez a gyerekekkel Fotó: Schmidt Andrea nyertem egy wellnesshétvégét, az lesz az idei nyaralásom. Állandó feladatot ad a Simpson család: két-három he­tente összejön 10-15 rész, azokat egy­szerre szinkronizálom. Egy jópofa amerikai színésznek, judd Hirsch-nek is én vagyok a magyar hangja, készült vele egy krimisorozat, mostanában ezt is szinkronizáljuk. - Pihenek, takarítok, olvasok. Június 12-én kezdjük próbálni a Liliomfit, aminek július 21-én tartjuk a bemuta­tóját az Újszegedi Szabadtéri Színpa­don - mondja a népszerű színésznő, Papp Gabriella. - Az előadások után egy hétre Berettyóújfaluba készülök a szü­leimhez, majd a párommal, aki rendőr Szegeden, Horvátországba utazunk. Imádjuk az Adriát, általában nem ter­vezzük meg az utat, csak beülünk a ko­csiba, és ahol megtetszik a tengerpart, ott kiadó szobát keresünk. így sokkal kalandosabb és olcsóbb, mintha utazá­si irodával mennénk. A nyaralás után készülök az őszi nagy feladatra: Bolond Helgát alakítom Darvasi László darab­jában. Szeretnék minél többet tudni a szerzőről, ezért más írásait is elolvasom. majd a nyáron. H. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents